Egyetemes magyar kézilabdasport

Munkáim során mindenesetben a cél elérése vonzott. Késztetést éreztem, hogy a kitűzött célt elérjem. Első pillanatban nem foglalkoztam azzal, hogy hogyan csinálom meg, csak jussak el oda.

A jó döntéseket csak alaposan és átgondoltan lehet meghozni. A türelmetlenség és a kapkodás zavarokat okozhat, a dolgok félre mehetnek és az elképzelt terv részecskéi külön életet kezdenek élni. Egy jó edző, jó stratéga is, hiszen a nap minden percében döntéseket kell meghoznia.

A rendszerekben gondolkodó és a struktúrákhoz idomult fej, a fejlődés folyamatát, tervek és azok időrendbe elhelyezett megvalósíthatóságot programoz. De lássuk be, hogy nem az idő a permanens ebben a folyamatban, hanem a fejlődés egyes fázisainak elérése. A tanulás és az ezt követő képzési fázisok adhatnak egyértelmű válaszokat számunkra, életkortól függetlenül.

1994 aug.13. szombat , 15 óra ,Dunaujvaros , Szalki sziget : az ELSŐ magyarorszagi strandkézilabda mérkőzés (PemüSE Solymár - Elektromos ) kezdete ! Az alábbi képen a két csapat látható. Aki megszervezte Papp László volt.

A magyar strandkézilabda története jóval több, mint 18 évre nyúlik vissza, de bizonyos értelemben még mindig gyerekcipőben jár.

Hogyan lehet a gyerekeket motiválni, felkészíteni a küzdelemre? Úgy gondolom, hogy minden gyerekben ott rejlik valahol mélyen a talpon maradás "ösztöne" csak a környezet nem tette lehetővé számára, hogy ez felszínre jöjjön!

Ezeket a gondolatokat, amit e sorok olvasásával magadévá tehetsz, egyetlen továbbképzésen sem hallottad még. Nem mondta el Neked senki, hogy a pályád során milyen, nem szakmához közeli problémákkal kell majd megküzdened.

Mielőtt részleteiben vizsgálnánk a kiválasztott fejlődési szakaszt, kísérletet teszek arra, hogy röviden összegezem a kimaradt korcsportokat. (12-14 évesek korcsoportja)

Minden junior korú játékosnál megvannak azok a képességek, készségek, amire mindenkinek a tehetsége épül.

Mindenki számára egyértelművé szeretném tenni, hogy a képzés az utánpótlás nevelésben egy hosszantartó folyamat. A megvalósítandó célokat egymásra építve kell életre kelteni.

Sokat és sokféleképpen képezhetjük tanítványainkat az edzések, mérkőzések alkalmával. Minden írásomban, ami közvetve vagy közvetlenül a nevelés témaköréhez tartozik, megemlítem a kommunikáció jelentőségét! Beszélgessünk el tanítványainkkal és ne csak elmondjuk nekik kívánalmainkat, hanem hallgassuk is meg Őket! Legyen párbeszéd közöttünk! Ha már ebben előre léptünk a következő fontos állomás a tanítványaink mentalitásának kialakítása, formálása. Nevelés kérdése ez is a javából.

Sok esetben előfordul, hogy tanítványaink edzésen, de főleg mérkőzésen elveszítenek valamit, ami nélkül gyengének, tehetetlennek, szerencsétlennek érzik Magukat. Megijednek, félnek, összezavarodnak egy hibás döntésük miatt, vagy egyetlen rossz cselekedetük kapcsán. Határozatlanná, tanácstalanokká válnak, és ezt követően, hibát, hibára halmoznak. Ugye ismerős helyzetek ezek?

Miként tudod érvényre juttatni az akaratodat egy olyan szituációban, amikor Te sem vagy biztos abban, hogy a javaslatod meg fogja állni a helyét? Hiszen, nem rendelkezel kellő felkészültséggel ebben a témában. Nem volt még ilyen problémával dolgod a praxisod alatt. Vigyázz! Ne tegyél elhamarkodott kijelentést a játékosaidnak! Azonban valamit kell mondani, az nem lehet, hogy nincs véleményed!

Fiatal edzőként megfogadtam, hogy a csapataimat soha nem fogom olyan helyzetbe hozni, hogy a mérkőzések előtti vizuális felkészítés során bealudjanak a monoton, kifejezetten hosszú és nem lényegre törő videózás, vagy DVD nézése alatt.

Sok érdekes összefüggésről írtam már, ami így vagy úgy de szorosan kapcsolódott a szakmához. Érdemi kérdések felvetése után, olyan nem elhanyagolható ténnyel is kellene foglalkoznom, amiről ritkán beszélünk, de óriási kihatása lehet a nevelőmunkára.

Ahhoz, hogy legyen egy mindenki számára elfogadható egységes koncepció az egészben kell gondolkodni úgy, hogy minden egyes részeleme is képes legyen önállóan élni. Legyenek meg az átfogó-hidak az elemek között és érzékelhető legyen az egymásra épülés.

Sokan közülünk azt nem akarják megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! Gondoljunk arra, hogy a kisiskolás első lépésétől kezdődően, végig kell kísérni Őt azon az úton, hogy élsportoló váljék Belőle! Hiszen mi lehet más célja bármelyik sportágnak, ha nem ez?

Nem tudom, hogy miért, de valamik nagyon nem arra az iránya haladnak, amit azért találtak ki, hogy oda érkezzenek, ahová tervezték. Sok dolog van így manapság, és ezek a pályát tévesztett elképzelések vagy vélemények, alapjaiban váltanak ki megosztottságot a közvéleményben, vagy egy szűkebb hallgatóságban.

Nagy Sándor sportpszichológus barátom szerint, jelentős probléma, hogy az eredménykényszer miatt sarokba szorított edzők, túl hamar várják el a tanítványaiktól a sikert, holott a gyerekek 10-12 éves korukig nem is fogják fel valójában, hogy miről szól a verseny

Amikor hosszan és kitartóan kellett volna futnod pici gyerek fejjel, nem tetted meg.

Sokan közülünk azt nem akarják megérteni, hogy az utánpótlás-nevelés egy hosszú, óriási türelemmel és nagy felelősséggel járó felkészítő folyamat! Gondoljunk arra, hogy a kisiskolás első lépésétől kezdődően, végig kell kísérni Őt azon az úton, hogy élsportoló váljék Belőle! Hiszen mi lehet más célja bármelyik sportágnak, ha nem ez?

magyar/english

Mint már korábban számos alkalommal megemlítettem, az utánpótlás-nevelés hosszú és felelősségteljes folyamat, amelynek szellemi irányítói maguk a nevelőedzők.

Igyekeztem lényegre törően megjelölni azokat a prioritásokat, amik alapján célszerű megtervezni a képzési szakaszok tartalmiságát, a lehető legjobb oktató-nevelőmunka elérése szempontjából!

Mitől lehetne hatékonyabb az oktató-nevelőmunka? Milyen élettani vagy pedagógiai ismeretek szükségesek a továbblépéshez? Mikor és hogyan építsük fel a szakmai képzést? Miben segíthet az antropometria vizsgálat a kisiskoláskorban? Hogyan tervezzük a jövőt és milyen ütemben haladjunk az egyes technikák tanítása során? Miért fontos az életkori sajátosságokat figyelembe venni a nevelés fázisaiban? Miért tegyünk különbséget a lényeges és az általános dolgok között? Hogyan legyünk nyertesek az utánpótlás-nevelésben, érmek és oklevelek gyűjtögetése nélkül? Miért fontos, hogy a fejlődési szakaszok egymásra épüljenek és folytatólagosak legyenek? Miért lényeges a képességfejlesztés és ezt hogyan és milyen lépésekkel oldjuk meg? Mik azok a szenzitív periódusok és miért fontos figyelembe venni ezeket?

Egyik barátom a minap feltette azt a kérdést, hogy mi is valójában a „magyaros kézilabda”? Ha szerintem van ilyen, akkor hogyan jellemezném? Pár évvel ezelőtt még kapásból vágtam volna rá a választ!

Ajánlom figyelmébe minden kezdő edző kollégának, különös tekintettel volt tanítványaimnak, akik igen szép eredménnyel tették le záróvizsgájukat a BSU által szervezett kézilabda edző kurzuson.

Hol volt, hol nem volt…kezdetű mesébe illő gondolatok keringenek a fejemben.

Az edző személyének megítélésében, három aspektus kölcsönhatásának együttese adhat, "nem minden esetben" reális, de inkább objektív, mint szubjektív képet.

Éves, időszakos, heti és napi tervek.

A közelmúltban volt szerencsém megismerkedni Kunos Anitával, aki a tchoukball játékra hívta fel a figyelmemet.

Az emberekkel való bánásmódban, az oktató-nevelő munka területén, vagy az adott szakmai képzések területein óriási fordulatok mentek és mennek végbe az idő múlásával.

Ha nem érzékelhető az erős tömegbázis, mert foghíjas a felmenőrendszer, ilyenformán elszigeteltté, hatástalanná válhat a “hátország”! Évekre, évtizedekre visszaminősítheti egy sportág nemzetközi elismertségét, eredményességét! Az elmúlt esztendők, egyértelműen igazolják, hogy a kézilabdasport tömegbázisa szélesedik.

Minden kezdő sportoló palánta számára kezdeti előnyt jelent, ha pedagógus, vagy ilyen felkészültséggel, beállítódással rendelkező szakember segíti az első lépéseket. Nem jelenthet hátrányt, ha jó kapcsolatot alakítanak ki a tanítványuk testnevelő tanárával és a szüleivel egyaránt. Lényeges, hogy a foglalkozások alkalmával, ne csak szűk értelemben vett szakmai kézilabdás oldal erősítése kerüljön be a képzés folyamatába, hanem a nevelés általános, illetve egy adott gyermek személyiségének formálása pedagógiai megközelítésben.

Az edzői gondolkodást meghatározó alapelvek.

Tételezzük fel, hogy nem a legmagasabb osztályban dolgozol, de játékosaid életkora a felnőttekéhez közelit, vagy már az is. Teljesen mindegy, hogy lányok vagy fiúknak, vagy az edzője. Gyakran előfordulhat egy olyan állapot, amikor hirtelen, vagy egy folyamat negatív hozadékaként, minden összedőlni látszik és ezért értetlenül állsz a kialakult helyzet miatt.

Tisztában kell lennünk, hogy a kisiskolás gyermekek cselekedetei nem tudatos agyi működés terméke, hanem a vizualitás és az öröklött adottságainak köszönhető visszajelzések.

A Bibliától elnézést kérve írta Joe Haefner, megfontolásra érdemes.

Több év telt el, amióta írásra adtam a fejem.

Fiatal edző éveimben, nem értettem az összefüggéseket, nem találtam anyagot, ami rámutatott, hogy a nevelés folyamata mitől és miért lehet egymásra épülő és folyamatos.

Talán a legnagyobb változás eredője a gondolatok kibeszélése. A párbeszéd lényege a kölcsönös odafigyelés a másikra.

Az egységes tematika lényege Ha csak gondolkodunk és még semmit nem tettünk a tanítványainkkal, akkor is egységesen tegyük ezt.

Híd – Kapocs – Hangnem – Magatartás

Több alkalommal elhangzott már, hogy a sport és maga a sporttevékenység nagy szerepet játszik a fiatalok személyiségének formálódásában, fejlődésében. Azonban, hogy ténylegesen magát a fejlődést idézze elő egy fiatal sportoló esetében, maga a közeg az ingereket kiváltó és azokat rendszerező edző személye az igazi motorja e folyamatoknak.

Az utánpótlás-nevelés szakmai koncepciója a „Velünk kerek a világ! Tanuld a kézilabdát!” harmadik évada hamarosan indul.

Az elmúlt hat hétvégén jártam az országot és igyekezetem elmagyarázni közel 2000 edző számára, hogy mit és hogyan tudnának tenni annak érdekében, hogy a szülők szemlélete, magatartása, viselkedése támogató és segítő legyen gyermekük sportolása, versenyeztetése kapcsán. Sokszor éltük át azokat a nem kellemes pillanatokat, amikor a szülők alpári és igen nem megengedhető módon viselkednek gyermekeik mérkőzésein.

A nevelőedzői feladat kezdetekben inkább a nevelés, mint a tanítás. Ezt követheti maga az oktatás és csak mind ezek után kerülhet előtérbe a képzés folyamata. A változatos ingerek megismertetésére törekedjen minden edző a kisiskolás életkorú gyerekekkel való foglalkozás kezdeti szakaszában. Ez az életszakasz, a koordináció fejlődésének szenzitív periódusa, ami a későbbiekben szélesebb alapokra képes helyezni a specializálódás fázisát. Pontosabban a fentiekkel összefüggésben, a képességek fejlesztése a képzések útján valósuljon meg a nevelőmunka későbbi időszakában. Az állandó versenyek és mérkőzések csak eszközök e folyamatban, nem célok!

A kialakult helyzetre való tekintettel, mindenki aggódik s jogosan tart a fertőzés terjedésétől. A vírus agresszív, alattomos, de nem kivédhetetlen. Kerülni kell a zárt helységekben lévő, sok embert összezáró programokat, helyszíneket. Folyamatosan ügyeljünk az egészségünkre! Tartsuk be az alapvető higiéniai előírásokat. A bajnokságok felfüggesztésre kerültek, a zárt helyiségekben rendezett edzések megtartása, az intézmények bezárása miatt érthető módon nem lehetséges, mint ahogy az iskolákban is távoktatást írt elő hatóság. Szóval egy olyan helyzetbe került sportágunk a többi más labdajátékkal egyetemben, amire még nem volt példa. A jelenlegi passzivitás még nem rengeti meg sem gyerek, sem felnőtt sportolóink edzettségi állapotát, azonban fel kell készülni a távlatokra is! A teljes leállás aggasztó helyzetet teremthet! Minden sportszervezetnek gondolkodnia kell a megoldáson. Központilag csak javaslatokat tudunk adni egymásnak, mert a lehetőségek tárháza eltérő az egész országban.

Összehasonlító elemzés a női és a férfi szakág utánpótlás nevelése között. Mi lehet a címben megfogalmazott állítás oka?

Amikor hosszan és kitartóan kellett volna futnod pici gyerekként, nem akadt senki, aki felvállalta volna, hogy kellemetlen perceket szerezzen Neked.

Megélni sok évtizednyi tapasztalatot, ezeket tárolva a lehető legjobb formádat mutatva, tenni a dolgod, ahogy azt elképzeled, és mindezt hatékonyan.

Még nem voltam a szövetség alkalmazásában amikor rájöttem, hogy a sportágra történő nevelő munka nem kellően felépített, és főleg a csapatjátékok területén, szinte teljesen kizárja az egyén fejlődésének koncentrált, testre és egyénre összeállított képzését.

Attól lehet emberközeli és életszerű egy pedagógiai folyamat, ha a párbeszéd oda-vissza működik. A pedagógia nem arról szól, hogy a tanítót az oktatót, vagy az edzőt értsék meg a tanítványai, hanem főleg arról, hogy Te, aki tanítod Őket, akard hallani, meghallgatni és megérteni a tanítványaidat. Nemcsak megfigyelni kell Őket, hanem együtt gondolkodni is!

Az államilag támogatott akadémiai rendszer felállása károsíthatja a „hátország” és a topcsapatok között korábban kialakult egyensúlyi rendszert. A veszély akkor okoz bonyodalmakat, ha a kisebb életterek, szakmai műhelyek munkája, lehetőségei szűkülnek vagy ellehetetlenülnek.

A tudás utáni vágy mindenkiben megvan. Még abban az egyénben is, aki ezt nem mondja ki vagy titkolja. Az érdektelenség, a befelé fordulás és a közömbösség ellen hadat kell viselni mindenkinek, aki változást akar. Sajnos a versenysport utánpótlás-nevelésében a féltékenység, az irigység és olykor a hatalom rossz értelmezése is gátat szab, illetve lassíthatja a változások kialakulását. Nem könnyít a vállalkozó szellemen a pesszimista gondolkodás és az állandó megfelelési kényszer sem. A negatív szemlélet és az örökös kifogások keresése lefedi az igazi problémák felismerését! A folyamatos eredménykényszer, a részletek és az úgynevezett „kis dolgok” figyelmen kívül helyezése beszűkítheti a gondolatokat, és ezért szűk látóteret alakíthat ki.

Talán, ha egy picike sziget lehetnél egy zavaros és szerteágazó pacában…

Örömmel tölt el és megtiszteltetés számomra, hogy a Kézilabda Szövetségben dolgozhatok, hiszen egész életem a sportágról szól. Foglalkoztam a legkisebb gyerekektől a legmagasabb szintekig, dolgoztam Budapesttől vidéken keresztül külföldig.

The essence of the CTMP is to develop talented children between the ages of 12 and 14, in cooperation with their sports organization, individually in three age groups (6th, 7th and 8th graders) of both sexes. Talented 6th- grade children who achieved the best results in the preliminary selection events are included in the program - every year, building from the bottom up to the top.

A sport és a sporttevékenység nagy szerepet játszik a fiatalok személyiségéne formálódásában, fejlődésében. Az edzőnek óriási szerepe van ennek közvetítésében.

A KTP lényege, hogy a 12-14 éves életkor közötti tehetséges gyerekeket sportszervezetükkel együttműködve, egyénileg fejlesszük három életkori csoportban, (6. 7. és 8. osztályos) mindkét nemben. Az előzetes válogató események legjobb eredményeit elért tehetséges 6. osztályos gyerekek kerülnek be a programba - minden évben alulról építkezve.