AMIRŐL KEVESEN TUDNAK - részlet a Szakmai szemmel c. könyvből.

Mindig is meg volt bennem a törekvés, hogy eredeti és új dolgokat hozzak létre, ami más és a többség számára még nem volt megszokott. Sok-sok év elteltével, bizonyára elnézi nekem az olvasó, hogy néhány érdekes kezdeményezésemet, bátor „bevállalásomat” közre adom, amit korábban nem sokan ismerhettek.

Fiatal edzőként videóelemző vágások

Még fiatal felnőttjátékos koromban találkoztam először videó felvétellel (1983 – 1989). Akkor tájt leültettek minket egy tv készülék elé és végig kellett néznünk egy mérkőzést, vagy annak egy hosszabb lélegzetvételű részletét. Jó esetben a bealvás előtti csendet megtörte egy közbe tűzött edzői vélemény, de nem ez volt a jellemző. Nos, már akkor elhatároztam, hogy ha én edző leszek, ezt másképpen fogom csinálni. Hiszen a részletekben van a lényeg. Meglátni, felfedezni, hogy a teljes mérkőzésben, edzésben mik a lényeges elemek és azt lerövidítve visszaadni a tanítványainknak. A vágott (lényegre törő) anyagok elkészítésének úttörője voltam. 20-25 percnél nem hosszabb vágott anyagokat állítottam össze. Az elkészített anyagot a mérkőzés előtti taktikai értekezleten interaktív módon vezényeltem le. Akkoriban még nem voltak elemző programok, így fogtam két „böhöm” nagy videórekordert, aminek segítségével éjszakákba nyúlóan, 6-7 órát dolgoztam egy anyaggal. A fontosabb jeleneteket feljegyeztem, majd csoportok szerint egymáshoz rendeltem a felvételeket. Minden elemről volt egy normál és egy lassított felvétel is. Minimum 6 csoportba kb. 70-85 db felvétel került. (Ellenfél jellemző támadás és védekezés taktikája. A mi védekezésünk és támadó játékunk jó lehetőségei az ellenféllel szemben. Az ellenfél meghatározó játékosainak lövései. Az ellenfél kapusainak védési szokásai. Az ellenfél büntető dobásai.) Ez a munka iszonyatosan megterhelő volt számomra, de amikor végeztem, szinte mindent tudtam az ellenfelünkről. Azt már nem is kell kiemelnem, hogy ez a módszer mennyivel élvezhetőbb volt és jóval feldolgozhatóbb képet adott játékosaimnak a soron következő ellenfelekről. A részletekben rejlő hibák észrevétele és azok javító mechanizmusai a sportolók képzésének alapköve. Ezt a mai napig lényeges alaptézisnek tartom az edzők képzésében is.

A részletekben van a lényeg.

Sokakkal ellentétben azt a filozófiát vallom, hogy a megszerzett tudásomat sokkal inkább megosztanám, mint két marokkal őrizném és mások számára titkosítva tartanám. Véleményem szerint a titok nem a tudástárban rejlik, hanem annak interpretálásában. Törekvésem volt, hogy elmélkedéseim, gyakorlati bemutatóim, szakmai videótáram mindenki számára világos, érthető legyen. Célom, az egészből kiemelt részekkel az volt, hogy újabb inspirációt adjon a néző számára. Amennyiben ez megtörténik, már egy új ötlet születik a meglévővel szemben, ami újabb láncszem csatlakozását eredményezheti. Engem ez inspirál a leginkább.

Terveim között szerepelt, hogy kisiskolás gyerekekkel szeretnék foglalkozni. Elindultam tanulmányozni, ötleteket gyűjteni a hogyan is kezdjek hozzá témához. Már az első gyakorlatok láttán tudtam, hogyan fogom tovább fejleszteni és azt is tudtam, hogy mit és hogyan nem akarok csinálni. Hasonló érzés fogott el, mint amikor TF-es hallgatóként egyértelművé vált számomra, hogy én olyan edző, amivé képezni akartak, nem akarok lenni! Határozott elképzelésem volt és van az edzői és a pedagógusi hivatásról. Ezzel azt szeretném hangsúlyozni, hogy a motivációt és az igényt a tapasztalatok bővítésére, olykor a negatív élmények átélése váltja ki. Sok oktató jellegű videót készítettem, járva az ország ilyen-olyan edző továbbképzéseit. Az elkészült anyagból én nem az egész terjedelmet osztottam meg, hanem azokat a részeket az edzésekből, ami inspirált, megfogott és arra ösztökélt, hogy a számomra fontosnak vélt mozzanatokat meg tudjam mutatni másoknak. Ellent kell mondanom Antoine de Saint-Exupéry elhíresült gondolatának, miszerint „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” Nos, a mondat első része számomra nem kérdés, azonban a második részt a mi esetünkben átalakítanám. Habár a képzés alatti részelem hibákat nem könnyű észrevenni, de nagyon lényeges, mert a dolgok a részletek nélkül nem állnak össze!

Első könyvem az elsők között

Fiatal nevelőedző koromban (1987 – 1992) szakmai anyagokat, gyakorlatokat, tematikákat kerestem a munkám hatékonyabb elvégzése érdekében. Akkoriban nem volt internet, YouTube csatorna, vagy közösségi oldalak, ahonnan lehetőségem nyílt volna bővíteni a tudástáramat. Innen jött az ötlet, hogy elkészítsek egy egymásra épülő képzési tematikát kétéves bontásban 17 éves életkorig. „Kézikönyv a kézilabdázás oktatásához” 1992-ben ez a könyv „Unicumnak” számított, mert korábban ehhez hasonló szakanyag nem állt rendelkezésre. Ha jól belegondolunk, napjainkban sem igazán jellemző, hogy az utánpótlás-nevelés témában egy hasonló átfogó, egymásra épülő tematika kerüljön ki a piacra. Nagyon büszke voltam rá, hogy 30 évesen, közel két éven át szerkesztve állítottam össze a tartalmakat. Sokat kutattam, feljegyzéseket készítettem az akkori szakirodalom, vagy a témákhoz kapcsolható szakdolgozatok között. Nem voltam benne biztos, hogy akkoriban egy neve nincs fiatal edző munkájára egyáltalán kíváncsi lehet a szakma. Nos, ma már kimondható, hogy a könyv nagy érdeklődést és figyelmet kapott. Emlékszem, a TF-en tiltott műnek számított, de éveken keresztül igényelték a hallgatók és a fiatal edzők. Óriási elégtétel volt számomra, hogy az intézmény akkori könyvesbolt vezetője titokban, pult alatt értékesítette a korábban berendelt példányokat. Erről jut eszembe. Imádtam a TF-re járni (1979-1983). Szerettem a közeget, kiváló tanárok, fantasztikus egyéniségek oktattak. Nagyon sokat tanultam, bár a szakképzésem koncepciójával, filozófiájával nem értettem egyet. Ennek ellenére, főleg az utolsó két évem megtanított arra, hogy mindig álljak ki csapattársaimért és bízzak magamban. Felkészített az életre és megérttette velem, hogy a szembeszél nagyobb erőfeszítésre és jóval hatékonyabb gondolkodásra sarkallhat. Már akkor határozottan eldöntöttem, hogy milyen nem akarok lenni. Bár hitem szerint az élet mindig választ ad, hogy milyen sors adatik. Bíztam benne, hogy egyszer megfordul majd a szél, de alapvetően mindig magányos harcos maradtam. Mégis, valahogy mindig megláttam a fényt az alagút végén. Bátran nyitottam, újítottam és bíztam abban, hogy egyszer mindenki megérti, elfogadja az elképzeléseimet.

Kanyarodjunk vissza a könyvhöz. Amikor kiadásra került, az oktató-nevelőmunka nem terjedt ki a kisiskolás életkorra. Azonban már akkor tudtam, hogy a piciket le kell kötni a sportágunk számára. Szükség lenne valami kicsi játékra, kis méretű labdára. Szeretnék idézni az akkori könyvemből néhány mondatot, amit fontosnak tartottam megemlíteni már akkor, majd 30 évvel ezelőtt.

„Ha azonos szinten akarunk maradni a többi sportággal, előbb vagy utóbb rá kell döbbennünk arra, hogy az élsport csak akkor ér el nemzetközileg jegyzett eredményeket, ha nagyobb teret biztosítunk a sportágunkba kapcsolódók számára. Eleve meg kell teremteni a szervezeti és alanyi feltételeket (tanárok, edzők) és az azokhoz tartozó speciális oktató-nevelőmunkát. Az elképzelés csak akkor vezethet eredményre, ha megtaláljuk azt a formát, módszert és tematikát, ami a 6-8 éves korosztályt le tudja kötni a kézilabdasport számára.” Ezt követően, majd 10 évet kellet várni, amikor is a szivacskézilabdázás elindította hódító útját a kisiskolás gyermekek körében.

A 90-es évek elején teljesen önállóan kezdtük szervezni páran az edzők továbbképzését, majd később a szövetség megkeresésére, hivatalos keretek között folytattuk. Persze eleinte még elég amatőr szinten, de magas nívójú szakmai tartalmakkal. Ezek az események, emlékszem, hogy baráti légkörben zajlottak. Tudtuk, hogy van rá igény és megszerveztük.

Vissza az iskolához

Egy hosszabb TOP kézilabdás kiruccanásom után (1993 – 2010) visszatértem az alapokhoz és ezzel életem és szakmai karrierem új értelmet kapott. Akkoriban még nem sejtettem, hogy ez a döntés, ami sokak számára meglepetést okozott, mekkora fordulatot és boldogságot hoz számomra! Példaképem és nevelőedzőm az általános iskolában indított el és tette lehetővé számomra, hogy jó és eredményes szakember váljék belőlem. Nem volt kérdés, hogy vissza kell térnem az alapokhoz, vagyis teljes fordulatot tettem az iskola felé. A Zsámbéki - medencében megalapítottuk Bődy Mihály társammal a Budai Farkasok KKUK-t, 2010-ben. Éppen ezért a Budajenői Általános Iskolában eleinte óraadóként, majd főállású alsó tagozaton foglalkoztatott testnevelőként neveltem, oktattam a gyermekeket. Egyértelművé vált számomra, hogy az iskola közege az egyik legjobb színtere a sportág alapjainak lerakásához. Természetesen ügyelnem kellett arra, hogy a testnevelés órán a számomra kedves labdapattogtatás mellet, a szükséges atlétikai, torna és az alapvető koordináció és képességfejlesztés is helyet kapjon a tantervben. Ez irányú tapasztalataimat 2011-ben megjelent második könyvemben „A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban”, közre is adtam. Az akkoriban érvényben lévő Apáczai tanmenetbe építettem be a kézilabdás elemeket heti három tanórai foglalkozásba. Talán a könyv népszerűsége miatt, lehet hogy nem, de 2013-ban az MKSZ elindította a „Kézilabda az iskolában” elnevezésű programját, ami napjainkban is működik. Örömmel fogadtam a felkérést, hogy a program mellé csatolt képzési könyvbe az én tematikám kerülhetett be.

Mélyvíz csak úszóknak

A fiatal edző azon gondolkodik, hogy MIT mondjon, az idősebb, tapasztaltabb pedig azon, HOGYAN mondja. Szerintem van egy harmadik és talán a legfontosabb része a kommunikációnak, az pedig, hogy KINEK mondja. Amikor egy oktatási, vagy képzési folyamatban az értetlenség felüti fejét, vagy az információ úgy tűnik süket fülekre talál, gyakran előfordul, hogy az edző magyarázata hibás. Lehetséges, hogy a hiba forrása a pontatlan megfogalmazásban rejlik, vagy az edző nem ismeri fel a folyamatban rejlő részletek jelentőségét. A részletekről a tankönyvek nem írnak, sőt arról sem, hogy az eltérő korosztályok részére különböző és mindenki számára értelmezhető magyarázatokat kell adni. Az edzők elméleti tudása fontos, de csak a gyakorlatban alkalmazva lehet alapos!

Gyakran előfordul az edzések alkalmával, hogy újra kell tervezni a látottak alapján az előzetesen eltervezett gyakorlatokat. Valamiért nem jön össze a várt eredmény, amihez a terv elkészült. Az is előfordul, hogy „finom hangolást” kell eszközölni, akár egy gyakorlaton belül is, mert a feladat végrehajtása közben egy, vagy több hibát észlel az edző. A szakma ott kezdődik, hogy mindezt fel kell ismerni. Akkor sem jut előrébb az edző, ha a felismerés megtörténik, és bizonytalan abban, hogy mikor, kinél és hogyan határozzon meg változtatásokat. A képzési oktatóanyagok, vagy szakkönyvek ezekkel sem foglalkoznak, hiszen az akadályok, szinte mindig hívatlanul érkeznek. Az edző gondja tovább fokozódhat, ha még ki is szúrja, felismeri a hibák forrását, azonban elmagyarázni, megértetni nem képes a játékosaival. Az érthető kommunikáció szempontjából nem lényegtelen, hogy kisgyermeket, fiatal versenyzőt, vagy felnőtt sportolót kell informálni. Minden korosztálynak meg van a sajátos nyelvezete, szövegkörnyezete. A titok az alkalmazkodó készségben és az intelligenciában rejlik. A nagy tudás színlelése olykor nagyot koppan, amikor találkozik a való világgal. Véleményem szerint az igazi nagy gondolkodók mindig tudják, hogy kihez szólnak és hogyan értessék meg magukat.

Visszatérve az alap témánkhoz, a gyakorlatiasság és az abban rejlő megannyi lehetőség erősíti, nemesíti az edzők tudástárát. Megérezni a pillanat üzenetét és ezt azonnal lereagálni, történjen edzésen vagy mérkőzésen. Zsigerből tudni, hogy abban a helyzetben a humorérzék hatékonyabb lehet, mint az erő demonstrálása. A könyvek nem tanítják meg az edzésvezetés hangulatát. A sorok között nem kiolvasható a rugalmasság és a következetesség sok árnyalata” közötti különbség.

Az elméleti tudás önmagában nem alkalmas felrázni az alul motivált gyereket. Az elméleti felkészültség csak ugródeszka a pályád kezdetén, ahová a képzés eljuttat. Azonban, ha elindulsz, kőkeményen kell gyűjteni a tapasztalatokat, miközben vigyázni kell arra is, hogy ne szürkülj el! Az elméleti tudás csak „ugródeszka” lehet számodra, mert az igazi vizsgát a gyakorlatban fogod elvégezni, hogy HITELES és ALKALMAS nevelőedző legyél!