Szakmai szemmel
Zsiga Gyula szakmai blogja
Zsiga Gyula kézilabda szakedző, magyar mesteredző, EHF-mesteredző, sportvezető, középiskolai testnevelő tanár. Edzőként BL-győztes, EHF-kupa-győztes, európai Szuperkupa-győztes, BEK-döntős, City-kupa-döntős, magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes. 2017-től először a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai, majd 2021-től az utánpótlás-fejlesztési igazgatója.
%20(1700%20%C3%97%201848%20k%C3%A9ppont)%20(3).png?u=https%3A%2F%2Fimages.ctfassets.net%2Fq2hru5qgp33z%2F2UoRiR1kF1L8SEV6u4BhzC%2F6fe7a81f739310a09bd39eb84eb3ce80%2FN__vtelen__1600____1848_k__ppont___1700____1848_k__ppont___3_.png&a=w%3D295%26h%3D321%26fm%3Dpng%26q%3D75&cd=2023-01-08T21%3A20%3A37.739Z)
Legfrisebb bejegyzések


Képzés technika, oktatás, technika
TANÍTÁSI FÁZISOK JELENTŐSÉGE A KEZDŐ ISKOLAI PEDAGÓGUSOK SZÁMÁRA. Néhány módszertani tanács.
Úgy vélem, hogy a sportszervezetek kezdőkkel foglalkozó szakember állománya, lényeges lépések és ezzel együtt fontos alapelemeket ugornak át, vesznek semmibe a tanítási folyamat kezdetén. Ennek oka a rossz és türelmetlen gondolkodásmód. A meggondolatlan kapkodó munka, céltalan időtöltés!! Az alapok lerakását nem lehet felületesen és nem egymásra építve közvetíteni a gyerek számára és főleg nem gyorsított eljárással, futószalagra helyezve őket. Minimális 4 – 5 , vagy még több hónap szükséges ezen alapok megismertetésére. A fejlesztésre, stabilitására, olykor 1 év is kevésnek bizonyul.

MegjelentSzakmai szemmel című szakkönyvem
A Szakmai szemmel névre hallgató oldalamon megjelent bejegyzéseimben az oktató-nevelő munka több elemében kívánok rávilágítani arra, hogy véleményem szerint a kialakult szemlélet és gondolkodás okoz némi zavart az utánpótlás-nevelésben, írásaimmal pedig ezen két szegmensben szeretnék változásokat előidézni. A könyvet, amely ezen írásokon alapszik, nemcsak a kézilabda sportágban tevékenykedőknek, vagy tanároknak és edzőknek ajánlom, hanem a szülőknek is.
Megrendelés (4000 Ft)

A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban
Képzeljük csak el hogy egyszerűen azért járnak edzésre a gyerekek, mert élvezik, amit csinálnak, mert ez jó érzéssel tölti el őket. Ha viszont a gyerekben az tudatosul hogy valamit kötelezően végre kell hajtania, az első adandó alkalommal amikor lehetőséget lát valami érdekesebb, játékosabb elfoglaltságra szert tenni, eltávolodik. Nos, én is nagyon jól tudom, hogy itt egy paradoxont kell áthidalni, ami nagyon megnehezíti az általam sugallt szemléletváltást. A játékon belül mindig van győztes és vesztes. Hogyan lehet mindkét elvárásnak eleget tenni? Egyszerre legyek jó pedagógus és jó szakember is? Egy időben legyek képes nevelőmunkát ellátni, ugyanakkor terelgessem a kiugró tehetségeket a versenysport irányába? Hiszen kézilabdázni csak csapatban lehet, ráadásul egy másik csapattal szemben.
Megrendelés (4000 Ft)