2015 óta írok az utánpótlás-nevelésről, a technikáról és az edzői szemléletről.
A gyerekek ne pusztán végrehajtsák a feladatokat, hanem értsék is meg, mit, miért és hogyan csinálnak. Gondolj arra, hogy az élet minden helyzetben kínál lehetőséget a tanulásra. Ugyanez igaz a sportfoglalkozásokra is.
A taktika ugyanis nem helyettesítheti az egyéni képességeket, a technikai tudást és a játék megértését. Ezekre épülhet az önálló gondolkodás, a hatékony együttműködés és végső soron a magas szintű csapatjáték. A cél nem egyszerűen az, hogy a gyermek megtanuljon kézilabdázni a mai mérkőzéseken. Az utánpótlás-nevelésben nem a győzelemnek kell megelőznie a fejlődést, hanem a fejlődésnek kell megalapoznia a későbbi sikereket.
Nem elegendő, hogy a gyermek felismerjen egy helyzetet; arra is képessé kell válnia, hogy az adott körülmények között megfelelő döntést hozzon, majd a játék változásaihoz igazítsa a cselekvését. Mindezt olyan edzésfeladatokkal kell támogatnunk, amelyekben a gyermekek változatos körülmények között, sok ismétlés és megfelelő visszajelzés mellett gyakorolhatják a helyzetfelismerést, a döntéshozatalt és a végrehajtást.
James Counsilman, az Indiana Egyetem professzora és neves úszóedző fogalmazott úgy: „Nem szeretném a versenyzőimet úgy végig hajtani az úszóedzéseken, mint egy csapat betanított fókát.” Ez a mondat ma is fontos üzenetet hordoz. A sportoló nem a végrehajtás eszköze, hanem a közös munka aktív résztvevője.
Az írások témák szerint is böngészhetők, a gyermekkori oktatástól a magyar kézilabda kérdéseiig.
„A cél változatlan: értéket teremteni, tudást átadni és hozzájárulni ahhoz, hogy a következő generációk még felkészültebb, tudatosabb és emberileg is erősebb sportolókká és edzőkké váljanak.”
