Szakmai szemmel

A rendszerekben gondolkodó és a struktúrákhoz idomult fej, a fejlődés folyamatát, tervek és azok időrendbe elhelyezett megvalósíthatóságot programoz. De lássuk be, hogy nem az idő a permanens ebben a folyamatban, hanem a fejlődés egyes fázisainak elérése. A tanulás és az ezt követő képzési fázisok adhatnak egyértelmű válaszokat számunkra, életkortól függetlenül.

Összességében elmondható, hogy a sport által fejlődő személyiségüket és a rengeteg értéket, amit évek alatt magukévá tesznek, az élet sok területén kamatoztatni tudják. Az, amit a sportolók megtanulnak a sportban, azokat mind van lehetőségük alkalmazni a civil életben is. A szülő tudja, a gyerek érzi, hogy szüksége van a mozgásra. A kezdetekben nincs is gond, sokan kisiskolás korban lelkesen elkezdenek edzésre járni. Ahogy azonban telnek-múlnak az iskolás évek, egyre többen hagynak fel a sporttal, előtérbe helyezve a tanulást. Mintha kötelező lenne választani a kettő közül.

A sikerorientált sportoló az edzések, mérkőzések során a győzelmet egy kihíváshoz hasonlóan élvezi, és ha negatív behatás éri őket, annak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, több esetben figyelmetlenséggel, vagy egyéb külső körülménnyel magyarázzák. A kudarckerülő sportoló, mivel nem bízik önmagában, gyakran szorong. Ha kudarc éri, azt saját képességeinek hiányaként fogja fel. Ha nehéz feladattal találja magát szembe, szívesebben marad távol a kudarc lehetőségétől, ezért hamar föladja a küzdelmet. A sikert inkább szerencsének gondolja.