Tegyünk lépéseket, hogy a „hátország” mielőbb egyensúlyba kerüljön az elittel!

Ha nem érzékelhető az erős tömegbázis, mert foghíjas a felmenőrendszer, ilyenformán elszigeteltté, hatástalanná válhat a “hátország”! Évekre, évtizedekre visszaminősítheti egy sportág nemzetközi elismertségét, eredményességét! Az elmúlt esztendők, egyértelműen igazolják, hogy a kézilabdasport tömegbázisa szélesedik. A gyerekek körében egyre népszerűbb ez a játék. Hasonló pozitív elmozdulás tapasztalható az általános iskolák területén is. Növekvő számban pattog ismét a labda az oktatási intézményekben. Akkor mégis hol és hogyan jelentkezik a hiba? Mert, úgy vélem valós és létező problémát kell megoldani! Minden erővel azon kell lenni, hogy megteremtődjék az egyensúly, ami optimalizálja és közelebb hozza egymáshoz az eltérő érdekeket és szakmai célkitűzéseket. Ha az alapbázis növekszik, de a hazai európai top csapataink érdekei távolodik az alacsonyabb osztályban szereplő klubok szándékaitól, akkor valahol félúton, a kettő között van a hiba! A rendszer akkor működne jól, ha megfelelő és mindenki számára elfogadható kiválasztási és kiugrási lehetőséget biztosítana a magyar tehetségek számára. Jelenleg a „nagyobb, jobb lehetőséggel rendelkező klubok” 14 éves életkortól, de van olyan is aki, korábban, beintegrálja saját rendszerébe a tehetségesnek ítélt gyerekeket. Sajnos mindezt, egyrészt korán és némileg felelőtlenül teszik. Több gyerek kallódik el, veszti el motiváltságát, mint akik beválnak a beintegrálások után! A szülők többsége a több edzésszám, a jobb szakmai munka és a gyerek előrevetített jobb minőségű játéklehetőségében látja az előrelépést. Ha a hátország sportszervezeteinek vezetői, az elmúlt évtizedekkel ellentétben, nemcsak „kötelezettségből”, hanem igenis, szakmai elhívatottságból tartana fenn utánpótlás csapatokat, bizonyosra veszem, hogy „óriási” változásokat hozna, pusztán a szemlélet megváltoztatása. Lényegében, csak olyan edzőket, nevelőket foglalkoztatna, akik arra érdemesek. Akik nem csak mérkőzéseket akarnak „habzsolni”, hanem nevelni, képezni is. Akik nemcsak beesnek az edzésekre, hanem felkészülnek és terveznek. Akik tudatosan építkeznek és nevelnek.

Persze világítsuk meg az érme másik oldalát is, hiszen jócskán akadnak olyan vezetők is, akik a klub és saját maguk fenntartása, eltartása végett húz hasznot a TAO adta lehetőségek kapcsán. Ezeknek a sportszervezeteknek nem áll érdekében a komoly szakmai munka megteremtése, mert az lényegesen több anyagi ráfordítással járna együtt. Térjünk vissza a 14 éves életkorú gyerekek átigazolásával járó negatív hatások további elemzésére. Tehát, a gyerekek száma ugyan növekszik az adott bázison, de a csapatok száma csökken a területi, vagy országos szinten! A tendencia elzárja, lehetetlenné teszi a “kis csapatok, bázisok” életét. Tehát, a lényeg a sok csapatban és nem a sok gyerekben van!

A mai helyzet, nagy általánosságban nem tud tovább hatékonyan működni. A sportág célja, hogy a lékek, és az üres, gyakran felszínes nevelőmunka szakmailag erősödjön. Ne legyen nagy különbség szakmailag a képzettségi szintekben 14 éves életkor alatt. Meg kell erősíteni a “Hátországot” szakmailag, erkölcsileg!

Szükségszerű hogy, az alacsonyabb osztályú csapatok életben tudjanak maradni, és kellő támasza, alapja legyen a magyar top kézilabdázásnak! Pontosítva, mindenkinek az érdeke, hogy a rendszer egyensúlyba kerüljön. A nagyoknak segíteni kell a kicsiket, hogy a kicsik segíteni tudjanak a nagyoknak! Ezért szükséges egy átfogó koncepció, ami egyensúlyt, esélyt és lehetőséget fog nyújtani a „hátország” képviselőinek. Az új utánpótlás-nevelés elgondolás pont ebben kíván segíteni minden olyan sportszervezetnek, szakembernek, akik érzik felelősségüket. Ehhez, három nagyon fontos elem szükséges, ami elképzelhető, hogy most „komfort zónán” kívül esik, de idővel olyan természetessé fog válni, mint a biztonsági övek használata.

Egységes tematika Megyei szintű szakfelügyeleti rendszer Digitális adatbázis és edzéstervezési felület