A “Hátország” jelentősége (részlet)

A fejlődés gátja lehet, ha egy sportág képtelen biztosítani az egyensúlyt, ami optimalizálja és közelebb hozza egymáshoz az eltérő érdekeket és szakmai célkitűzéseket. Ha az alapbázis növekszik, de a hazai európai topcsapataink érdekei távolodnak az alacsonyabb osztályban szereplő klubok szándékaitól, akkor valahol félúton, a kettő között hiba húzódik meg. A rendszer akkor lenne hatékony, ha megfelelő és mindenki számára elfogadható kiválasztási és kiugrási lehetőséget biztosítana a magyar tehetségek számára. Jelenleg a nagyobb, jobb lehetőségű klubok 14 éves életkortól, de előfordul, hogy korábban, integrálják saját rendszerükbe a tehetségesnek ítélt gyerekeket. Sajnos mindezt korán és némileg felelőtlenül teszik. Előfordulhat, hogy több gyerek kallódik el, veszti el motiváltságát azokkal szemben, akik maradtak eredeti csapatukban. A szülők többsége a nagyobb edzésszámban, a jobb szakmai munkában és az előrevetített, jobb minőségű játéklehetőségben látja gyermeke előre lépését. Ha a hátország sportszervezeteinek vezetői az elmúlt évtizedekkel ellentétben nemcsak „kötelezettségből”, hanem szakmai elhivatottságból tartanának fenn utánpótlás csapatokat, bizonyosra veszem, hogy „óriási” változásokat hozna pusztán a szemlélet megváltoztatása. Lényegében csak olyan edzőket, nevelőket foglalkoztatnának, akik arra érdemesek. Akik nemcsak mérkőzéseket akarnak „habzsolni”, hanem nevelni, képezni is. Akik nemcsak beesnek az edzésekre, hanem felkészülnek és terveznek. Akik tudatosan építkeznek és nevelnek. Egy sportszervezet akkor kezd szakmailag nem megfelelni küldetésének, amikor a számok előtérbe helyezése veszi át az értékrend csúcsát! Persze világítsuk meg az érem másik oldalát is, hiszen jócskán akadnak olyan vezetők, akik a klub és saját maguk fenntartása, eltartása végett húznak hasznot a tao adta lehetőségekből. Ezeknek a sportszervezeteknek nem áll érdekében a komoly szakmai munka megteremtése, mert az lényegesen több anyagi ráfordítással járna együtt. Térjünk vissza a 14 éves gyerekek átigazolásával járó negatív hatások további elemzésére. Tehát a gyerekek száma növekszik ugyan a bázison, de a csapatok száma csökken területi vagy országos szinten. A tendencia elzárja, lehetetlenné teszi a „kis csapatok, műhelyek” életét. A lényeg a sok csapatban, és nem a sok gyerekben van. A sportág célja, hogy a lékek és az üres, gyakran felszínes nevelőmunka szakmailag erőre kapjon. Törekedni kell arra, hogy a sportszervezetek között ne legyen különbség képzettségi szintekben 14 éves életkor alatt!Meg kell erősíteni a „hátországot” szakmailag, erkölcsileg! Szükségszerű, hogy az alacsonyabb osztályú csapatok életben maradjanak, és kellő támaszai, alapjai legyenek a magyar topkézilabdázásnak! Pontosítva, mindenkinek az érdeke, hogy a rendszer egyensúlyba kerüljön. A nagyoknak segíteni kell a kicsiket, hogy a kicsik segíteni tudják a nagyokat! Ezért szükséges egy átfogó koncepció, ami egyensúlyt, esélyt és lehetőséget fog nyújtani a „hátország” képviselőinek. Az új utánpótlás-nevelés elgondolása pont ebben kíván segíteni minden olyan sportszervezetnek, szakembernek, aki érzi a felelősségét.

Az MKSZ Komplex Tehetség Programja A Magyar Kézilabda Szövetség Komplex Tehetség Programja egy olyan lehetőség, amely a sportágban lévő tudásanyag és társadalmi kapcsolatok felhasználása révén segíti az ifjú sportolókat karrierjükben és tanulásukban egyaránt. Az MKSZ komplex szolgáltatási portfólióban gondolkodik, amely minden sportági szereplő részére biztosítja a megfelelő sportági kimenetet a sporttal összefüggő műveltségterületen, amelynek a hozzáadott értéke növeli a sportágban megjelenő összes faktor minőségét.

A Komplex Tehetség Program több, egymástól különálló, de egymással együttműködő fejlesztő elemből tevődik össze: 1. szakmai fejlesztés: kiválasztás, képzés; 2. személyiségfejlesztés: alap- és középfokú civil és szakmai képzés; 3. oktatás 18 éves korig: sportolói és civil karrierhez szükséges ismeretek; 4. felsőoktatás 18 éves kortól: sportolói és felsőoktatási karrier párhuzamos lehetősége.

A program megteremti azt a szakmai műhelyt, ami a regionális képzés hiányosságait lenne hivatva megoldani. Pontosabban földrajzi elhelyezkedés szerint 100 km-nél nem távolabb található sportszervezetek tehetségeit integrálná ezekbe a képzési táborokba, ahol kiemelten kvalifikált edzők foglalkoznának iskolai szünetekben a kiválasztottakkal. A program több oldalról megközelítve is újdonságot hozhat a képzés hatékonysága, eredményessége szempontjából. A gyerekek abból a korosztályból kerülnek be a képzési programba (12–14 éves kor), ami egyébként is nagyon kritikus időszaka a nevelőmunkának. A program lényege, hogy bármilyen kis műhely rendelkezhet „csiszolatlan gyémánttal”, így akár azok a tehetséges, ügyes gyerekek is előtérbe kerülhetnek, akik nehezebb körülmények között nevelkednek, mert • nincs minőségi infrastruktúra; • nem áll rendelkezésre kellő edzéslehetőség; • a nevelőedző nem elég felkészült szakmailag.

Az egységes képzési modell megjelenítése az aktivitások alkalmával: • azonos tematika; • azonos szakmai szemléletmód; • azonos gondolkodásmód a képzés tekintetében; • azonos terminusok, képzési időtartamok. Mindenképpen a kiscsoportokban történő foglalkoztatásban gondolkodik, úgy, hogy az egyén orientált legyen, még abban az esetben is, ha a képességek nem azonosak a gyerekek között. Az iskolai szünetben megvalósuló szakmai táborokat helyszinenként maximum 40-50 fővel, több korosztályban koedukált formában bonyolítják le (három életkori csoportban, 6., 7., 8. osztály). A szakmai program megvalósítása mellett kiegészítő foglalkozásokon, elméleti képzéseken vesznek részt a gyerekek, mint: • helyes táplálkozás, higiéniai kérdések • sérülésmegelőzés, rehabilitáció • sportolói mentalitás erősítése • doppingellenes program A napi szakmai munkabeosztás minimum 4-5 foglalkozás megtartása, ami két-három gyakorlati és két elméleti képzést tartalmaz. A korosztályokra bontott edzésterv haladási és megvalósíthatósági üteme táboronként és korosztályonként is eltérhet egymástól. Lényeges szempont minden képzési helyen, hogy a tovább lépések csak abban az esetben történjenek meg, ha a csoport elérte a programban megadott fejlettségi szintet.

Három alapmodulnak kell megfelelnie minden tehetséggondozó táborban 1. Képességfejlesztés (koordináció – kondicionális) Alapképességek (futás, ugrás, dobás) helyesen végrehajtva és jó intenzitással, dinamikus láberő- és törzsstabilizációs programok alkalmazása. Alaptechnikák alá tagozódott kondicionáló képzések (hajítás, cselezés, elrugaszkodás). 2. Alaptechnikák általános képzése (hajítómozdulat, elrugaszkodóképesség, lendítések lábbal, karral). 3. Speciális támadó- és védekezőgyakorlatok labdával és labda nélkül Gyors láberőfejlesztés; komplex koordinációfejlesztés; védekező- és támadó-állóképesség kialakítása.

A három modul alkalmazását éves szinten, egymásra építve az iskolai szünetekben kell megvalósítani.