Nem gyerekjáték – az edző felelőssége

Hogyan legyek híd és kapocs? Kívülről nézelődjek, vagy lépjek be és legyek részese az életének? Ha kívül maradok, tudok objektív maradni? Ha belépek, képes leszek másokat is meghallani? Mit mondhatok, és mit kell mondani? Hogyan tegyem és azt mikor? Menjek a dolgok elé, vagy várjak és takarítsak?

Az összes sportszakmai terület képzési tematikája, vagy nem foglalkozik a fenti elemekkel, vagy nem jelentenek prioritást. Pedig a fenti kérdések szinte mindennapos problémakör a gyerekekkel foglalkozó edzők életében. Sok esetben felmerülhet a kérdés, hogy az edző karaktere milyen legyen a nevelés területén a különféle életkorokban. Talán igazán jó lenne elhinni, hogy életszakaszonként pont ezért váltanak edzőt, mert más – más beállítású szakembert igényel a kommunikáció, a szakmai tapasztalat, vagy a pedagógiai érzék. Azonban minden életszakaszban a szülők, vagy gondviselők kezelése elengedhetetlen. Minden alapja a jó kezdet és a stabil, őszinte folytatás.

A kommunikáció, mint alap

Tiszta kép – Elmosódott kép – Valótlan (túl lehangoló vagy túl pozitív)

A szülőkkel való törődés lépcsői

1. Kölcsönös megismerés 2. Elfogadás, totemek felállítása nélkül 3. Folyamatos párbeszéd 4. Őszinte véleményalkotás 5. Csapatérdek tudatosítás (inkább a közösségért, mint az eredményesség miatt)

Kisiskoláskor 7-10 (Pedagógus, megértő, szeretetett sugárzó hozzáállás)

Sportági megismerés Megszerettetés Elfogadás Játékosság Koordinációfejlesztés

Kisgyermekkor 10 – 14 (Kiváló szakmai felkészültség, hasznos tanító, jó pszichológus)

Kötődés Rendszeresség Alkalmazkodó készség Állóképeség fejlesztés

Serdülőkor 14 – 16 (A szakmaiság, precíz tanítás. Megfelelő szigor és következetesség) Testtudat Értelem Győzelem Belső és külső kényszer Gyorserő fejlesztés

Ifjúkor 16 – 18 (A specializálódás elengedhetetlen része a sokoldalú képzés, sok szakember bevonásával)

Specializálódás folyamat Egyéni és Csapat érdek Folyamatos megterhelés, komplex képességfejlesztés Monotónia tűrés