ERRE IS GONDOLJUNK, AMIKOR JUNIOROKKAL FOGLALKOZUNK!

Azonban ahhoz, hogy a tehetsége tovább pallérozódjon, szüksége van tanulásra. A tanulási folyamat, azokra a mozgás technikákra vagy taktikus gondolkodáshoz szükséges tapasztalatok építőelemeire fókuszál, ami a tehetségest a jók közé emeli. Teljesen természetes jelenség, ha egy fiatalnál, aki hirtelen elindul a fejlődés terén, bizonyos idő elteltével a fejlődés sebessége lelassul. Az is előfordulhat, hogy a régen jól működő dolgokat sem tudja megcsinálni. Megáll a fejlődésben gondolnánk , de ez nem igaz! Teljesen természetes, hiszen sok új dolog tárolását kell megoldania az agynak. Ezért fel kell szabadítani a befogadásra képes helyeket a fejében. Nos, ez úgy működik, ha közben néhány régi vagy nem fontos információ elillan, hogy az ujjakat képes legyen befogadni! Idővel, amikor teljesítő képes tudássá alakulnak az új dolgok, ismét előjönnek a régieket. Ezzel magyarázható az egyhelyben járás a mozgástanulás terén, de ez csak időleges. Nem szabad megijedni, vagy kapkodni miatta. Sokak véleménye az, hogy a junior korosztályt elérvén, már vajmi esélyünk van bármilyen fejlődést elérni a játékosoknál. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy csak a lusta, felületes nem elhívatott, konzervatív gondolkodású edzők tesznek olyan kijelentéseket, hogy már ez, vagy az nem fejlődik tovább nála! Minden fejben dől el! Természetesen a lelki és érzelmi tényezőkkel is kell számolni. Sok junior fiatal nem is ismeri a testét, azaz nincs testtudata. Képtelen irányítani és szabályozni, ha valamit orvosolni, gyógyítani vagy regenerálni kellene! Az edző és a segítői azért vannak, hogy minderre megtanítsák a sportolót. A kézilabda csak úgy, mint a többi labdajáték „észjáték”. Azaz, minél tudatosabb egy mozgás vagy taktikai elem, annál inkább válik egyéniséggé valaki, és válhat jól felépítetté egy csapat. Sok „buta” edző az erőfejlesztés során, ha tanítványa 4 ismétléssel emel valamit, tuti rápakol még 3-4 adagot, mondván, akkor ez is fog menni! Nos, sérülés lesz belőle! Nagyon ügyelni kell az ismétlésekkel és a terjedelemmel is, mert teljesen más hatásokat érünk el! Figyelni kell a megfelelő pihenő szakaszok beépítésére is! Minden játékos érzékeny és önérzetes, ezért is fontos, hogy az értékelés akár pozitív vagy negatív, legyen objektív és hiteles. A játékosom figyel és hallgat engem, és Őt meg figyeli a többi és hallgat engem. Nem mindegy mit mondok, és hogyan mondom! Arányban kell lenni az elmarasztaló és a dicsérő szavaknak. Apropó, ezzel kapcsolatban jutott eszembe, hogy vajon mi okozhatja a nem várt rossz teljesítményeket és a kiszámíthatatlan formaingadozásokat a hasonló korú fiatal játékosoknál? Nevezzük el egyszerűen felszínes tudásnak vagy gondolkodásnak. A felszínes gondolkodás csak az általánosítható dolgokat nagyítja fel a fiatal játékosaink fejében. Két problémával találkozhatunk és ezért nagyon fontos, hogy minél hamarabb rájöjjünk, hogy melyik irányban kezdjük el a segítségadást.

a. Nem képes a játékos elvonatkoztatni és a dolgok apró részleteibe belelátni. Lényegében ez azt jelenti, hogy „nem látja a fát az erdőtől”, igen ezt ügyesen megfordítottam, de ez az igazság! Nem érzi, mert nem tudja darabokra szedni a mozgását, ezért bepánikol. Kívülről nem kap segítséget. Ismeri, vizuálisan elképzeli a végső állapotot, de nem képes egyedül összerakni, mert nem kap elegendő információt. …Na, figyelj, mondja az edző, megmutatom még egyszer. Látod? Így kell csinálni!... A gyerek látja, felfogja, de nem tudja felépíteni, mert valami hiányzik. Egy kis darab az egészből. Vagy nézzünk egy másik példát. A taktikai gondolkodása nem elég kifinomult valakinek, mert nem érzi, hogy a sikeres támadás vagy védekezés eléréséhez, milyen lépésekkel juthat el a célig. Fogalma sincs arról, hogyan kell előkészíteni egy helyzetet, hogyan kell előnyt csinálni a másiknak, vagy hogyan képes észrevenni a gólhelyzetet. Egyáltalán mi a gólhelyzet? Tudnia kell, hogy döntése felelősséggel jár. Azonban ne féljen meglépni azt!

b. A másik ilyen gyakori jelennség, amikor „..látja a fát, sőt oda is érne, csak nem akarja tudomásul venni, hogy azt erdő veszi körül…” Ebben az esetünkben, nem hajlandó a fiatal versenyzőnk globálisan átlátni a dolgok történéseit, és ezért elvész a részletekben. Például, figyel arra, hogy magasra ugorjon, de nem lényeges számára, hogy milyen ívben érkezik a felugráshoz. Megcsinálja a védők közti áttörést, de nincs már se ideje, vagy energiája a kapussal szembeni győzelemre. Taktikai szempontból, igazából ezzel az esettel találkozunk leggyakrabban, hiszen ebben a korban, az „..egók túltengése..” jelentheti az eredményes együttmozgás hiányát. Pontosabban, egyénileg akar dolgokat eldönteni és nem veszi tudomásul, hogy ez társasjáték! Többet viszi a labdát, mint kellene, nem figyel a társak előkészítésére, helyzet nélkül vállal be kapura lövéseket stb..

Általánosságban, olyan közegben kell eredményt elérnünk, ahol elég gyakran jelentkeznek megoldásra váró képzési és nevelési feladatok. A feladat nem egyszerű, de nem lehetetlen. Egy időben, de fontossági sorrendben kell csapatot építeni és a játékosok egyéni képességeit fejleszteni. A nehézséget az adja, hogy ki kell találni mi a sorrend! Minden tudás alapja a tapasztalat!

Tanácsolom, hogy a játékelemeket úgy építsük fel, hogy azok egy egész részeként funkcionáljanak. Pontosabban, a játékosok szituációkban tanulják meg a társasjáték alapjait. Mindezt úgy, hogy az egyéni foglalkozások különféle elemei adják ki a játékosok lehetőségeit az egyes betanult játékhelyzetek gyakorlása során. Szoktam mondani nem a játékban van a gól, hanem ahogy csinálod! Tehát, úgy képezzük a junior korosztály játékosait, hogy azok tovább tudjanak vinni magukkal olyan képzettséget technikában és játékismeretben, amivel bárhová is kerüljenek, könnyen alkalmazkodni tudjanak. Jó játékosok hiányában nem lehet jó csapatot építeni! Rendben, mitől lesz valaki jó játékos? Alap, hogy szeresse, amit csinál! Érthető legyen számára minden, amit kérnek tőle, és amit magától elvár. Próbáljon előregondolkodni és kitalálni az ellenfél szándékait! Legyen meg minden atlétikai és dinamikai előképzettsége. Képes legyen gyors helyzet felismerésre és kialakításra. Tudja a kellő távolságot és az irányokat a labdás és a labda nélküli mozgásokban. Legyen tisztában azzal, hogy nemcsak a mérkőzésre, de az edzésre is készülnie kell! Saját maga egészségére Ő képes a legjobban vigyázni, még pedig úgy, hogy a bemelegítése során esélyt ad a sérülés megelőzésére, illetve az edzések végén olyan helyzetbe hozza a testét, izomzatát, hogy az ismét terhelhetővé váljon a következő edzésre. A legfontosabb dolog, hogy mindezt az EDZŐ mondja el, tanítsa meg játékosainak!