TÖBB IDŐ KELL!
Nem tudom, hogy miért, de valamik nagyon nem arra az iránya haladnak, amit azért találtak ki, hogy oda érkezzenek, ahová tervezték. Sok dolog van így manapság, és ezek a pályát tévesztett elképzelések vagy vélemények, alapjaiban váltanak ki megosztottságot a közvéleményben, vagy egy szűkebb hallgatóságban.
Több esetben az elhamarkodott intézkedések vagy döntések juttatják el odáig a dolgokat, hogy utólag kell magyarázatot vagy kifogást keresni a be nem teljesült célok miatt. Van úgy, hogy az eszköztár szűkös, de akad olyan is, hogy a kommunikáció hiányos. Talán a gyorsuló idő az, amivel nem igazán tudunk mit kezdeni. Mindent azonnal, nem kellő körültekintéssel akarunk megvalósítani, hivatkozva arra, hogy az idő szűkös és azonnali megoldás kell! Versenyt futnak az ideológiák egymással. Csatára kelnek a filozófiák és a politikai ellentétek. Miközben a cégek szűkíteni akarják a konkurenseik elől a piacot, az emberek is megosztottá válnak. Több esetben családon belüli konfliktusok alakulnak ki, a politikai hovatartozás végett, és ez nem feltétlen a generációk közötti gondolkodásbeli különbségből fakad. Nincs idő beszélgetni egymással, mert rohanunk. Nincs idő és megfelelő anyagi fedezet, hogy komoly értékkel bíró műsorokat készítsenek a nem közszolgálati televíziók, s ezért szánalmas valóság műsorokat szerkesztenek, amatőr celeb jelöltekből. Gondolván arra, hogy a lakosság igénytelenebb, nagyobb hányadának ez kell. Talán nincs idő a komoly forgatókönyv megírásához, vagy nincs anyagi fedezet tanult, felkészült művészek alkalmazására?
Kell a mindennapos testnevelés, de az iskolák többsége nem készülhetett fel erre, mert nem volt rá elegendő idő, hogy az alapjaiban indokolt rendelkezéshez, kellő infrastruktúrát és szervezettséget rendeljenek hozzá. Sportolni és egészségesen élni. Ez ma már nem kérdés, mert ez teremti meg a felnövekvő generáció szükséges élettani tartalékait. Szükség van a versenysportra is, mert, kellő húzóerőt ad a gyerekek megmozgatásához. Támogatottságot élvez a látványsport kategóriába tartozó utánpótlás nevelése, ami óriási segítség és nagyon jó dolog. Azonban, ahova neveljük a tehetségeket, oda nem jut kellő anyagi fedezet. Arról nem beszélve, hogy ha felnőtté válnak ezek a támogatott sportolók, hogyan és ki fogja őket profi státuszukban eltartani?
Szóval, nem elég az idő és nincs kellő felelősség a döntéseink mögött. Gondolkodjunk el ezen, mert nincs rosszabb, mint egy elkapkodott és át nem gondolt kitűzött cél. Legyen már kellő időnk és legyen megfelelő kommunikáció is egymásra, hogy jobban átgondolt, és így célirányos döntéseket tudjunk meghozni.
Volna itt két lényeges dolog, amire feltétlen ügyelnünk kellene. Az első az összetartozás kérdése. Az egységben történő gondolkodás értéke. Tehát egységben, és egy mindenkire kötelező érvényű követelményrendszer alapján kellene dolgozni a magyar edzői karnak. A másik fontos ráeszmélés az legyen, hogy a tudás és tapasztalat megosztása senkit sem gyengít, ellenkezőleg. Éppen a megosztottság tette lehetővé, hogy most nincs ereje a szakmának! Nyitni kell mindenkinek a másik felé. Mindent a maga helyén és a maga értékén kezeljünk. Ne legyenek a valóságtól elrugaszkodó elképzelések és engedjük el a rossz, konzervatív beidegződéseket. Pont ezek a hiányosságok teszik lehetővé a magyar kézilabdázás helyben járását. Ne legyenek jó és rossz edzők. Edzők legyenek, akik segítik egymást. Az értékesnek tűnő dolgokat nem titkolni, őrizgetni kell, hanem megosztani másokkal is! Mindig, a hogyan kérdésre kell tudni megadni a választ! Hogyan építek fel valamit, hogyan javítok, és mindezt hogyan kommunikálom le? A haladó gondolkodású szakember így tesz.
„Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod, eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.”
