Az edzői gondolkodást meghatározó alapelvek

1. A kezdő, vagy a fiatal sportoló képzését hosszú távra, az egész sportolói életútra kell átgondolni, tervezni, nem a pillanatnyi eredményességben, a hétvégi versenyek sikerében gondolkodva! Pontosabban, ha kiragadunk ebből az egymásra épülő hosszú folyamatból 1-2-3 évet a pillanatnyi siker és hírnév növelés miatt, könnyen légvárrá válhat a képzés maga. Sok esetben a sporttevékenységet eszköznek, magát a versenyeket pedig végcélnak tekintik egyes utánpótlás nevelőedzők. Akik csak nevükben azok. Hiszen nem nevelnek, legfőképpen nem utánpótlást! Nagyon lényeges, hogy a nevelőmunkában ne a szakmaiság, hanem a sportolói karakter megalapozása legyen az elsődleges! Ez által a gyermekek személyiség fejlődése változásokon megy keresztül és teszi lehetővé magát a sportolói magatartás kialakulását, vagy értelmezhető jelzéseket kapunk vissza, hogy erre sajnos kevés az esély.

2. A személyiségjegyek és a képességek fejlődése együtt, egy időegységben talán párhuzamosságokat mutat, de mégis hangsúly eltolódásokkal kell kezelni! Pontosítva, a sportolás és maga a sporttevékenység, kiváló eszköze a személyiségre jellemző tulajdonságok alakulására. Az által, hogy a képességek készség szint növekedéséhez vezetnek az edzések gyakorisága miatt, nem lehetséges, hogy a sportoló karaktere ne alakuljon, formálódjon. A legmarkánsabb visszacsatolások a bizalom, az akaraterő, tűrőképesség, és a határozottság területén érhető el. Természetesen korai nevelési szempont az egy közösségben való gondolkodás, az alkalmazkodás és az ezzel járó lemondások faktora is.

3. A képességek fejlődése allometrikus, genetikailag erősen meghatározott. Vannak, az úgy nevezett „fogékonysági életkorok”, vagyis más néven a szenzitív periódusok, amikor a külső ingerekre történő fogékonyság mértéke optimálisan hat bizonyos képességek fejlődésére, legyen az koordinációs vagy kondicionális. Ezen lehetőségek teljes körű kihasználása, némi olvasottságot, felkészültséget igényel, a hatékony edzői gondolkodáshoz. Itt kell megjegyezni, hogy az élsportolóvá válás folyamata hosszú és igen felelősségteljes munka eredménye. Nem lehet kiragadni ebből az egymásra épülő folyamatból egy-egy életszakaszt, legyen az serdülő, vagy ifjúsági életkor, hogy a képzés helyett a versenyeztetés vegye át a főszerepet. Ne feledjük! A verseny csak eszköz és nem végcél!

4. A koordinációs képességek-, a sportági technika-, az életkornak megfelelő általánosan értelmezett ügyesség célzott fejlesztése megelőzi a kondicionális képességek képzését! A kisiskoláskor az egyik legoptimálisabb szenzitivitást mutatja a koordináció fejlesztésére. Minél sokoldalúbb ingereket kreálunk, vagy eltérő ritmusú és kiterjedésű mozgásokat kiváltó gyakorlatokat írunk elő a gyermekeknek ezen életszakasz képzésébe, annál inkább számíthatunk a koordináció ugrásszerű fejlődésére. A sportági technikák minél tökéletesebb végrehajtásához, megfelelő kondicionális képességekre van szüksége a sportolónak. Ha nincs meg a szükséges neuromuszkuláris alap a technikák, pontatlanok és hatástalanok maradnak. Nagyfokú figyelem szükséges az életkori sajátosságok felismerése és adott életszakaszra jellemző értékrend megválasztása területén.

5. A fejlődés egyéni képet mutat, ezért a terhelést egyénre lebontva differenciálni kell! Nagy odafigyelést és szakértelmet igényel, főleg kisiskolás és serdülő korosztály esetén az akcelerált és a retardált gyerekekkel történő megkülönböztetett fogalakozás. Hiszen nem egy eset fordul elő, hogy a kronológiailag egy korú gyerekek között akad olyan, aki akár 3-4 évvel is megelőzheti társait, biológiai fejlettség szempontjából. Persze ez igaz fordítva is, hogy el van maradva társaitól és csak később, úgy 14-16 évesen kezdik utolérni a kortársaikat.

6. A fejlesztési módszerek, az előre átgondolt képzés ma már nélkülözhetetlen. A nyitottság az új dolgokra, a szemléletváltás, nem csak az utánpótlás-nevelésben hozhat remélt változásokat, hanem magasabb szinten is! Egyszerűen elkerülhetetlen az efféle gondolkodás azon edzők számára, akik fejlődni akarnak a tudatosság és a felkészültség területén. Ma már a kisiskoláskorban kellő figyelmet kellene fordítani a prevencióra (sérülés megelőzés). Kellő időt és tudatosságot biztosítani a szuper kompenzációra (munka és regeneráció megfelelő aránya) és ha ez működik, nem csak regenerál a szervezet, hanem fejlődik is!