TANÍTSD MEG A GYEREKEKET JÓ DÖNTÉSEKET HOZNI!

A véleményem az, hogy nagyon nehéz csak egy valami dologra koncentrálni a képzés alatt. Mivel a kézilabdázásban használatos mozgások egy összetett pszicho motorikus kapcsolatlánc eredménye, ezért célszerű magát az oktatói folyamatot is összevontan kezelni. Azzal a megkötéssel, hogy minden képzési periódusban prioritásként kell kezelni az aktuális célfeladatot. Hibát követünk el a nevelés és az oktatás területén, ha a kiemelt cél túl van dimenzionálva, mert így a vele egységben működő részelemek nem kapnak elég figyelmet. Tehát nemcsak a végső cél elérése a fontos, de maga az út is, amin és ahogy eljutunk oda! ( Sajnos a szakmai továbbképzéseken is ezzel a hibával találkozhatunk többségében. A tudásra éhes nevelőedzők nem a „végtermékre” kíváncsiak, hanem az ÚTRA, ahogyan eljutott idáig egy csapat! ) Hiszen ez idő alatt változik, fejlődik a személyisége és válik tapasztaltabbá az egyén. Induljunk ki abból, hogy a család mikroközössége, vagy a gyermek környezete mennyire képes formálni, kialakítani a személyiségét, gondolkodását, viselkedését. Pontosan ezért nem mindegy, hogy mi nevelőedzők, hogyan és milyen stílusban oktatjuk Őket. Ahány hely annyi szokás. Léteznek kiemelten jó, és akadnak nagyon kedvezőtlen helyzetben lévő oktatási színterek. Ma még azok a bázisok vannak túlsúlyban, ahol a körülmények és a lehetőségek nem könnyítik meg az edzők munkáját. Nincs elég gyerek, kicsi a terem, vagy csak néha jutnak be oda. Az itt tevékenykedő edző személyisége, felkészültsége, pedagógiai érzéke és pozitív kisugárzása csodákra képes. A csoda, a kölcsönös odafigyelésben van! Irányítani kell a képzést. A tanítás helyett, olykor szelektálnak a könnyebb helyzetben lévő edzők. Megtehetik, mert sok a gyerek. Még az is megeshet, hogy ebben a közegben a tanítványok, önmagukhoz képest, minden külső irányítás nélkül is fejlődni fognak. Gondoljunk csak bele, mi lehetne akkor, ha az edző ezt a folyamatot gyorstani, vagy pontosítani is tudná.

A sokoldalúság és a nyitottság nemcsak az edzők felkészültségét, hanem a tanítványok fejlődését is meghatározza.

Bármilyen sportjátékban legyen ez védekező, vagy támadó tevékenység, zavaró külső körülmények leküzdésével valósulnak meg. Tehát maga a cselekvés, amit gyakorol, minden esetben mérkőzés szituációban kerül alkalmazásra. Nem elég csak arra koncentrálni, hogy a képzés résztvevője az egyén. Hiszen vannak társai és ellenfelei, akik egy időben segítik és hátráltatják a tevékenységét. Az oktatási fázis első részében igyekezzünk egy fajta „steril” környezetet biztosítani tanítványaink számára! Ennek lényege, hogy az egyén csak saját magára koncentráljon. Tanulja meg, hogy bizonyos technikai elemek létrejöttében, milyen sorrendben, ritmusban, vagy terjedelemben történik meg a gyakorolt mozgás. Például egy felugrásos lövés esetén, nagyon fontos a lendítések (láb, kar) egymásra épülése, tempója és iránya. Ne akarjunk rákényszeríteni gyerekekre olyan technikai vagy taktikai elemek tanulását, amire még nem képes értelmileg reagálni. Bármilyen taktikai elemet építünk is be a képzés folyamatába, ha hiányzik a kellő technikai érettség, nem tud hatékonyan működni! Egy taktikai elem attól lesz hatékony, ha a benne szereplő játékosok kellő időben és jó irányban mozognak az ellenfél legyőzése végett, legyenek ezek labdát birtokló vagy labda nélküli játékosok. Visszacsatolva a kezdeti gondolathoz, el kell jutnunk a képzés alatt arra a szintre, amikor verseny-, vagy mérkőzésszerű körülmények nehezítik tanítványaink cselekvéseit. A nevelés elsődleges feladata, hogy megtanítsuk őket jó döntéseket hozni. Hiszen ezen alapul a győzelem. Csak az tud jó döntéseket hozni, aki ismeri saját magát. Lényeges szempont tehát a képzés folyamán a döntés helyzetek kicsikarása és az ebben való instruálás pontossága. A gyereknek meg kell tudnia, hogy mitől jó egy „húzás” és mikor kell kilépni a támadójára! Nekünk edzőknek talán természetes, de mi sem voltunk mindig tájékozottak. A verseket is soronként tanuljuk meg, úgy hogy mindig sokat ismételjük! Így van ez a mi esetünkben is. Kettő lépést haladunk előre és egyet hátra! Addig kell helyben járni, amíg a csapatom nagyobb hányada már megérett a következő lépésre! Az önmegismerési folyamatot már kisiskoláskorban el tudjuk kezdeni. Folyamatos javítás és instruálás szükséges ehhez. Erősíteni kell minden gyerekben a pozitív dolgokat! Minden gyerek szeretne győzni, de csak az képes erre, aki a lelkesedésen kívül rendelkezik olyan képességgel, készséggel, amit a korosztályokra bontott képzési anyagok tartalmaznak, de ezen felül képes rá, hogy

1. Kialakítsa a helyzetet 2. Felismerje a helyzetet 3. Kihasználja a helyzetet

Persze ez az állítás igaz a jól és eredményesen teljesítő csapatokra is. Azonban ha nincs a csapatodban egy-két olyan játékos, aki e három tételből legalább kettőben nem képes jól közreműködni, komoly hátrányba kerülhet az ellenfelével szemben.

Gondoskodjunk arról, hogy az edzésfeladatok alkalmával, elég gyakran állítsuk döntés elé a tanítványainkat! Ha nem figyelünk erre kisiskoláskorban, komoly hiányosság lehet ez ifjúsági, vagy junior életkorban. Rengeteg előkészítő, rávezető játék áll a rendelkezésünkre, hogy ezen a téren el tudjunk indulni. Milyen lépések vannak a tanítás folyamán? I. Az új elem megismertetése, bemutatása a. Verbális, magyarázat b. Vizuális emléktár felépítése

II. Mozgás globális (egész) végrehajtása, legyen az egészről fogalma

III. A mozgás elemeinek felépítése a prioritás mentén

IV. Irány, sebesség, terjedelem, távolság, tempó érzékelése

V. A „steril” környezetben végrehajtott elem gyakorlása

VI. Több ismétléssel a sebesség fokozásával, taktikai elem kapcsán a döntés helyzetek kialakítása, megismertetése

VII. Zavaró körülmények felállítása, egy-egy döntési lehetőség sulykolása

VIII. Mérkőzés szituációk kialakításával történő gyakorlás Mindenesetben tudjuk, és ismerjük fel a képzés folyamán, hogy a tanítványunkat információkkal kell elhalmozni ahhoz, hogy kellő tudatossággal legyen képes reagálni a külső körülmények változásaira! Persze vannak olyan követelmények, amit teljesíteni kell még abban az esetben is, ha erre nincs értelmileg és kondicionálisan felkészítve a csapatunk. Ilyen a mélységben nyitott védelem vagy az emberfogás alkalmazása különféle korcsoportokban. ( MKSZ kötelezően kiadott elvárása, versenykiírás) Nem létezik az a tíz éves kisgyerek, aki kellőn tudná értelmezni a 3:2:1 es védelem lényegét! A bajnokság középső szakaszára azonban a prioritásokra, már képesek figyelni a gyerekek! Amit fejben nem, azt lelkesedéssel és lábbal meg tudnak oldani. A többi az edzőn múlik, hogy mit tesz a továbbiakban.