MIT TANÍTSUNK A 10-11 ÉVES GYEREKEK SZÁMÁRA?

Az újszerű képzési felfogás és a versenyeztetési elv miatt ez a legkritikusabb szakasz a nevelőedzők számára.

6 perces olvasmány

Tízévesen játszanak első ízben normálméretű pályán hat mezőnyjátékossal a gyerekek, bőrlabdával. Több új feladattal kell megbirkózni a szakembereknek. A bőrlabda birtoklása, vezetése, hajítása a jóval keményebb játékszer elkapása, néhány gyerek esetében okozhat némi fejtörést számukra. Mert a bőrlabda másképpen pattan, gyorsabban repül és még az elfogása is nehezebb. Kapusok számára jobban „csíp vagy üt” a labda. Gyakorlatilag minden felgyorsulhat a bőrlabda használatával. Gyakori tendencia, hogy a 9 éves szivacsosok a napi edzésmunkában már alkalmazzák a bőrlabdák használatát, a zavartalanabb átállás miatt. Nemcsak a labdaváltás okozhat némi zavart a képzésben, hanem a játéktér növekedése is nehezíti a dolgot. Hiszen a szélső pozíciók messzebb kerülnek kaputól és a kapuelőtér közepétől is. A szélen lévő gyerekeket gyakorta látjuk (főleg, kislányok esetében) fent a szaggatott vonalon kívül az átlövőhöz közeli területen. A három belső pozíció egyrészt nagyon közel egymáshoz, és az oldalvonaltól is jóval távolabb helyezkednek el, mint azt kellene. Taktikai érettség hiányában a játék „folytonossága” nem tud megalapozott lenni, ha nincs meg a kellő technika felkészültség. A régi (évtizedekkel korábban) képzés szerint ez volt az az életkor, amikor elkezdtük oktatni gyereknek a kézilabdázást. Azért mert az értelem és a (játék mozgásanyagának nehézsége miatt) felfogó készség, erre az életkorra érik meg a kezdésre. Ma már ez teljesen megváltozott. Ahhoz, hogy erre a fejlődési szintre képesek legyenek fellépni a tanítványaink, három igen jelentős dologgal tisztában kellene lenniük. 1. Képesek legyenek együtt játszani és figyelni a játékvezető instrukcióira. 2. Tudjanak játék közben talajról állva vagy mozgás közben, illetve felugrásból kapura lőni. 3. Képesek legyenek a mozgó társ várható érkezésének helyét kiszámítani a labdaátadások vagy indítások folyamán. Továbbá tételezzük fel, hogy a gyerekek tisztában vannak a szélességi és a mélységi mozgások jelentőségével és használatával. Azok az edzők, akik sokat foglalkoznak a gyerek labda nélküli mozgásával, elővételeznek nekik egy helyezkedési kényszerhelyzetet. Tehát, a gyerek a nélkül kezdi elsajátítani a játék alapjait, hogy nem is sejti mekkora előnyben lehet az ellenfelével szemben. Gondoljunk csak bele! A labdát birtokló játékos azért hibázik a legtöbb esetben, mert nem tud kit megjátszani, mert nincs szabad társa a játék alatt. Mert állva várja a labdát. Véleményem szerint a pozíciókra történő speciális képzési szakaszt jóval későbbi időpontra helyezném, mint 10-11 éves életkor! Minden tanítványnak, minden poszton el kell sajátítani a - labda nélküli mozgásokat. - labdás mozgásokat. - kapura lövéseket. - lehetséges labda átadási formákat. - pozícióra jellemző 1-2 cselezési formákat.

Mind ezek után vegyük számba, hogy mit is kellene tudniuk vagy képeznünk az edzéseken ebben az életkorban. A kézilabdázás alapvető mozgásanyagát magában foglaló képzést kell biztosítani a gyerekek számára. Egyben olyan előkészítő, rávezető játékokat, amelyek a labda hajítására és elkapására épülnek. Ezen felül fordítsunk kellő figyelmet a labda távolra történő dobására és a pontos célzott lövések gyakorlására. Tanulják meg a felugrásos-, beugrásos-, ill. bevetődéses lövés helyes technikáját. Tanuljanak meg cselezni a lövő karral ellen és azonos oldalra.

Mi csak szolgálatot teljesítünk a gyerekek fejlődése érdekében! A gyerek nem eszköze hanem részese az edző sikereinek! Mik azok az alaptechnikák, amiket feltétlen sulykolni kell, hogy a kétkapus játék elfogadható mederbe kerüljön? Hogyan kell felépíteni és következetesen alkalmazni az edzéskörülmények között gyakorolt technikákat? Ismételném, a mérkőzés egyik eszköze a tanítványom fejlődésének útján, nem a cél! Felhívnám a figyelmet minden nevelőedzőnek, hogy nem a mérkőzésen elért eredmény a fontos, sokkal inkább az, hogy a gyerekek az alább felsorolt elemekkel találkozzanak az edzések folyamán!

• Labda fogása, elfogása és kidobása talajon és levegőben. • Labdanélküli mozgások játékos és gimnasztikai gyakorlatok keretében, szökkenő, ugró és futó feladatok. • Elugró- és lendítőláb szerepe az el- és felugrás gyakorlásában. • Változó iramban és irányban végrehajtott hely- és helyzetváltoztató futások, hirtelen megállás és elindulást követően. • Kislabdával történő távolba és célba dobás. • Folyamatos labdavezetés. • Labdaátadások egy és két kézzel helyben, három lépés után és felugrásból. • Kapura lövés talajról és futásból beugrással. • Kézilabdajátékra előkészítő és rávezető játékok alkalmazása (zsámolylabda, pontszerző, csapatkidobók, partizánlabda, fogójátékok). • Mandinerlabda a korra jellemző szabálymegkötésekkel. • Indulócselek gyakorlása labdával és abból felugrásos, beugrásos lövés. • Átemelő cselek gyakorlása és abból beugrásos lövés. • Leforgások gyakorlása és abból bevetődés, ill. beugrásos lövés. • Sasszé lépés. • Keresztlépésből, után lépéssel vagy beszökkenéssel végrehajtott lendületszerzések, védekező alapmozgás. • A játék során vegyék észre társaikat. Legyen sikerélményük a játék gyakorlása folyamán. Képesek legyenek a labda elfogására és közeli pontos továbbítására. • Felugrásos lövés kapura, célkeretre. • Szélről történő beugrásos lövés eredményes végrehajtása. • Hármas-nyolcas mozgás helyben történő végrehajtása. • Kapura lövés 6 méterről harántterpeszből és futással beugrásból.

Az egyéni fejlődés mértékének megállapítása 1. Páros átadási gyakorlat kétkezes mellsődobással, egykezes felsődobással, helyben futás közben illetve három lépéses kitámadással időre. 2. Futás közben labdavezetés tárgykerüléssel időre. 3. Célba dobásmozgásból talajon. 4. Labdaadogatás időre 5-6 méteres távolságra oldalirányban, mélységi mozgás közben. Labdával történő technikai követelmények a) egyéni: • indulócselek labdával labdavezetés közben, • indulócselek labdával, abból felugrásos lövés, • átemelő csel, leforgás, • leforgásból felugrásos lövés, beugrás illetve bevetődés, • oldalazás közben labdavezetés úgy, hogy a menetiránnyal, ellenoldali kézzel vezessék a labdát, • labdavezetés közben tárgy vagy passzív védő kerülése úgy, hogy a védőtől távolabbi kézzel vezesse a labdát el, • labdaleütést követő szélről történő beugrásos dobás, • labdanélküli játékosok készítése illetve helyzetbehozása keresztmozgásból („ÉPFU”), • folyamatos lábmunka közbeni labdaadogatás, • kapott labda, indulócselre történő átvételt (lövő karral azonos oldal) követő felugrásos lövés 3 lépésből, • mozgás közben kapott labdával felugrásos lövés rövid labdafelkészítéssel, • célba dobás célkeretre vagy mozgó labdára talajról vagy felugrásból

b) társas kapcsolat • közvetett indítás 2-3 átadással párokban helytartással, • hármas kapcsolatban – 2 támadó, 1 védő esetén – labdaszerzés tempójának megérzése, a halászás fogalma, • támadó lábmunka 3 támadó játékos esetén összehangolt és folytonos legyen a labda útjával megegyezően, azaz mélységében hátrább és egy ütemmel később induljon a labdát kapó játékos, • párokban két labdával adogatás, • keresztmozgások labdával kapura lövéssel a végén: a) labdás elöl, b) labdanélküli elöl • keresztmozgásból zárás felett kapura lövés, • keresztmozgásból zárás és leválásból kapura lövés, • alap hármas-nyolcas helyben labdával, • kettős zárás felett történő felugrásos lövés kapura,

Taktikai képzettség foka • irányító-átlövő zárás felett átlövés, • irányító-beállós kapcsolatban – zárásból betörés, • átlövő-beállós kapcsolatban – zárásból átlövés, zárásból leválás, • átlövő-szélső kapcsolatban – szélső felkanyarodásból kapura lövés