Az egymásra épülés és a folyamatosság jelentősége az oktató-nevelőmunkában

A mozgások megtanulásához a kisiskoláskorban a képi úton történő ismeretszerzés és azok gyakori alkalmazása, lehetővé tesz egy lineáris vagy ciklikus fejlődési, vagy még inkább egy stabilitási folyamatot. Nem bonyolult de egyszerű mozgások, mozdulatok esetén és főleg egy ritmusban végrehajtva, stabilizálja a gyakori ismétlésszám. Ez lehet egy ugró, hajító, vagy éppen pörgő mozdulat. Ezek végrehajtása nem feltételez tudatosságot. A mozgás akkor tud igazán életre kelni, ha az idegrendszer eléri és ez által lehetővé teszi, hogy bonyolultabban, más ritmusban, eltérő kívülről érkező ingerek hatására, szabályozni képes azok lefolyását. Pontosabban, feltételez egy mozgás szabályozási mechanizmust.

Vegyünk egy egyszerű példát: Labdavezetés csak akkor tud megvalósulni, ha mindezt az alábbi sorrendben megtanítottuk a gyereknek. - labdafogása - labda elkapása - labda leütése helyben maga elé - labda leütés helyben maga mellé - labda leütés úgy, hogy a tekintet ne a labdára szegeződjék - labda leütés másik kéz használatával - labda leütés váltott kézzel helyben - labda leütése lépésekkel

Ez a technika a törzs helyes helyzetét is feltételezi. Ezt követően már csak arra kell kérni a gyereket, hogy nagyobb lendülettel és esetleg, nagyobb lépésekkel haladjanak.

Számolatlan hibaforrás lehet, például: - nem képes azonos erővel lenyomni a labdát, ezért a labda nem pattan úgy fel, mint az elinduláskor - nagyon maga előtt üti le a labdát, ezért belerúg - a felpattanó labdához nem jó ritmusban akar hozzáérni

Ha a képzés folyamatos és helyesen felépített, meg kell teremteni a térlátás javításához szükséges állapotot. Gyakori hiba, ha nem foglalkozunk ezzel korábban. Ezért, így előfordulhat, hogy a gyerek gyorsan futva vezeti a labdát, de nem látja mozgás közben azt a célt, amit elindulása előtt megfigyelt. Nagyon fontos lépés tehát, hogy a labdavezetés gyorsító szakaszát eleinte fix távolságban és előre meghatározott irányban tegye meg tanítványunk. Amennyiben ez megvalósult, léphetünk egy magasabb szintre. Más távolságra és mélységben eltérő irányban elhelyezett jelek mentén vezessék a labdát. Ezt követően előkerülhet a váltott karok használata is, azzal a megkötéssel, hogy minden esetben a jeltől távolabbi oldali kar mozduljon a labda leütése végett. Mindezt lehetővé teszi az előzetes rajt előtti szemrevételezés, hiszen így a gyerek képes tájékozódni a jelek és távolságok között. A következő tanulási folyamat, hogy még mindig stabil jelek mentén, de úgy induljon el a gyakorlat, hogy a gyerek nem látja sem a célt, sem pedig a pályán elhelyezett jeleket. Ki kell kényszeríteni a periférikus látás használatának minőségi javulását.

Ebben a stádiumban elő kell venni a már korábban, de más keretek között gyakorolt két elemet az oktatás folyamatába. Irányváltoztatás labda nélkül (testnevelési játékok) amit az elindulás – megállás tanítása utáni következő lépésben helyezhetünk el tanítás sorrendjében. Itt a helyesen végrehajtott súlypont képzések, vagyis a lábak és a felsőtest megfelelő helyzetének kialakítása történik meg. Lényeges és jó alapot biztosít erre a szélességi irányban történő oldalazó mozgás közbeni labda leütés ismerete, mindkét irányban, váltott kézzel. Visszatérve az eredeti tanulási folyamathoz, a stabil jelek előtt irányváltásokkal, súlypontképzések segítségével, vagyis az egyszerű indulócselekhez hasonló mozdulattal haladjon tovább a gyerek.

Ebben az állapotban ismételten felszínre jön egy másik és korábban begyakorolt technika beillesztése ez pedig az egyszerű indulócsel beépítése a folyamatos labdavezető mozgásba.

Az oktatás következő fázisa a mozgó és hirtelen érkező akadályok kikerülése, kicselezésének helyes technikájának gyakoroltatása lenne. Ez már egy jóval magasabb szint, hiszen itt alternatív döntés és minimális kombinatív képesség szükséges a gyerek számára, ami tudatosságot feltételez. A fentiekben igyekeztem bemutatni, hogy az oktató-nevelőmunka miért és miben fontos! Sok pici és olykor számunkra edzőknek magától érthető mozdulatot, jelenséget nem magyarázunk el, nem körültekintően építjük fel az egyes technikák elsajátításához szükséges oktatási folyamatot. Ez az írás csak maga a labdavezetésről szólt, de hol van az a sok jóval bonyolultabb elem, amit szintén ilyen körültekintően egymásra építve kellene oktatnunk.

Lényeges tehát, hogy egy sportági mozgásanyag egymásra épülő láncolatból áll és nem lehet egyet is kiragadva oktatni, mert minden összefügg mindennel!