IDÉZZÜK ELŐ TUDATOSAN AZ INGEREKET!
Minden lépés, amit a gyerekek jobb mozgásfejlődése érdekében teszünk, lényegesen jobb annál, mint ha várnánk a folyamatokat, hogy maguktól alakuljanak ki. A külső környezet és az onnan érkező ingerek ereje, igen hatékonyan befolyásolják nem csak a mozgásukat, hanem a személyiségük fejlődését. Ezzel összefüggésben, nem lehetséges, hogy a szervezet ne válaszolna hely-, vagy helyzetváltoztatással, azokra az ingerekre, amik ezt kiválthatják.
Irányítsuk, befolyásoljuk gyermekeink koordinációjának fejlődését, hogy a környezetéből érkező egymástól eltérő impulzusokra, képes legyen válaszokat adni! Ezért lényeges, hogy a gyermek kisiskoláskorában lehetőséget kapjon arra, hogy mozdulatait, azok irányát, gyorsaságát és kiterjedését gyakorolni és tanulni tudja! A mi feladatunk, hogy mesterségesen és lehetőség szerint, tudatosan idézzük elő ezeket! Legyen a térlátással, az egyensúly érzékkel, vagy éppen a tempó, vagy ritmus érzékeléssel összefüggésben.
A játékokban, feladatokban elrejtett akadályok, vagyis a különböző ingerek, impulzusok eleinte legyenek egyszerűek, majd kicsit bonyolultabbak. A lényeg minden esetben az ezekre történő válaszokban rejlik. A fejlesztés célja a sokoldalúság elérése, vagyis az adott térben és időegységben történő mozdulat, vagy mozgássor tanítása külső inger hatására. A nevelőedző feladata, hogy a játékok megválasztásával, más és más ingereket küldjön a gyerekek felé. Találjunk ki minél több természetes, vagy utánzó mozgásokat tartalmazó feladatot. Minél több, eltérő mozdulatra kényszerítjük a gyerekeket, annál inkább válnak ellenállóbakká!
Ne legyen túl nehéz, hosszú, vagy érthetetlen a gyerekek számára. Minden esetben lépésről-lépésre haladjunk előre, vegyük figyelembe, hogy a mozaik darabok egymásra épülve, vagy inkább egymáshoz rendelve, részenként jelenik meg a gyermek számára. Idővel a részelemek összeállnak egy teljes egésszé. Az előrehaladás ütemezése a mozgástanulás alatt, leginkább a kettőt előre, egyet lépjünk vissza legyen! Haladjunk, majd stabilizáljunk! Kezdetben az oktatómunkák a globalitáson alapuljon. Ne akarjunk a precizitásra törekedni akkor, amikor a mozgások 90% a nem tudatos!
Budakeszin jártam, és a Széchenyi István Általános Iskola elsősei segítségével, bemutató testnevelés órát tartottam a labdaügyesség fejlesztése témájában. Az alábbi film, ennek rövidített változata.
Lényeges dolgokra koncentráljunk! Információink legyenek érthetőek, ne fogalmazzunk leegyszerűsített felnőttek nyelvezetére kialakított mondatokban. Eleinte egy, majd fokozatosan kettő, később több dologra osszuk meg a gyerekek figyelmét, az egyes gyakorlatok alatt. Mindkét oldalt próbáljuk erősíteni bennük. (jobb kar, bal kéz). A figyelem, időben történő hossza sem elhanyagolható elem. Értelemszerűen, ebben az esetben is lépegetve haladjunk a nehezebb felé. Mindezt igyekezzünk gyerekközpontúan megtenni!
Soha ne felejtsük el, hogy a gyerekek vannak az előtérben, és nem a játék, vagy Te! A játéknak örömet kell közvetíteni, nem bánatot! Bizonyára a játék végére lesz győztes, de ne legyenek vesztesek! Ha ezt a gyerekek úgy élik meg, hogy veszítettem és „vesztes vagyok” és így, csalódás éri Őket, valamit elrontottál! Hiszen a játék csak eszköz, míg a győzelem, vagy a vereség egy szükséges állapot, de magában a folyamatban van a lényeg! Ebben a folyamatban kell minden résztvevővel elérni, hogy az izgalom, a feszültség és a győzelem utáni vágy, mennyire fontos és élvezhető dolog! A nevelőedzőnek ezt kell megteremteni és ezt kell hangsúlyoznia folyton, folyvást! Azonban amíg idáig eljutunk, minden lehetőséget ragadjunk meg, hogy a gyerekek sokoldalúan legyenek igénybe véve az oktató-nevelőmunka alatt! Sok és még több inger érje Őket éppen ezért!