Első lépések, edzés gyakorlatok kezdőknek
Egy jó működő tanár-tanítvány kapcsolatban, mindenki kap valamit a másiktól. A gyerekek fokozatosan kezdik elsajátítani a játék lényegét, míg a felnőttek, szeretet és megbecsülést kapnak viszonzásképpen
Felépítettség, egymásra épülés. Haladunk az egyszerű feladattól a nehezebb felé. Labdafogástól a kapura lövésig. Cselezés előkészítés. 2010 Budajenő.
A módszer lényege.
A top kézilabda alá egy széles, tömegbázist kell kiépíteni, amely idővel nagyon egységes és stabil körfolyamatot eredményez. Nevezetesen, el kellene érni, hogy az oktatás alapjait megismerjék a gyerekek, már az általános iskola alsó tagozatában, pontosabban, már az első osztályban. Ehhez feltétlen szakképzett testnevelő tanárokra lenne szükség, a tanító nénik helyett. Tehát, az első lépés, hogy meg kell nyerni a testnevelőket, és ezzel együtt a testi neveléssel szimpatizáló iskolaigazgatókat, hogy vállalják fel ennek a lehetőségét. Teremtsük meg, hogy a gyerekek megkedveljék a szüleikkel együtt ezt a sportágat.
A rendszer lényege, hogy a gyerekek bármilyen életkorban tudjanak csatlakozni a sportághoz. Ha valaki kézilabdázni szeretne, képes legyen találni magának olyan lehetőséget, ahol nem jelent problémát, ha esetleg már elmúlt 14 éves. A gyerek, és a szülő is élvezze az együttlétet, a kézilabdázás kapcsán. A képzés és a tehetség adta különbségek miatt, egyszer csak két irányba kezd szétválni a kézilabdások tábora. A minőségi sport irányába, illetve a tömegsport, vagy szabadidősport felé. Tovább gondolkodva eljutottunk oda, hogy milyen szép is lenne, ha az elkövetkező generáció úgy nőne fel, hogy az egyetemeken és a főiskolákon ismét működnének csapatok, lehetne nekik bajnokságot kiírni. Lehetne ismét olyan sportoló, aki képes lenne magas szinten művelni a kézilabdát és e közben diplomát szerez. Azonban a körfolyamat akkor lenne teljes, ha a diplomával rendelkező volt játékosok, idővel alacsonyabb osztályban kézilabdáznának ugyan, de privát munkájuk kapcsán, azokat az értelmiségi csoportokat erősítenék, akik szívesen támogatnák a kézilabda sport bármelyik színterét.
Hogyan kezdtük?
Találkoztunk egy sportos beállítottságú önkormányzattal és egy iskolaigazgatóval, akik megteremtették a lehetőséget a módszer gyakorlati alkalmazásához. Az érvényben lévő „Apáczai féle testnevelés tanmenet”-re épül a szakanyag. Ezen felül, módszertani segítséget ad a délutáni fogalakozásokhoz is. Néhány alapelvet kiemeltem az oktató munkából. Nem célravezető, a tanítás kezdeti fázisaiban belemenni a mozdulatok részletes javításába, ameddig nem érezzük, hogy a gyerek már globálisan meg nem értette, vagy meg nem csinálta az előírt feladatot. Mindig pontosan, azaz, félre nem érthető módon magyarázzuk el a soron következő gyakorlatot. Mindig fordítsunk több időt arra a kisgyerekre, aki nehezen, vagy nagyon lassan tanul. Ezzel együtt viszont arra is ügyeljünk, hogy ne nagyon vegyük vissza a tanulás menetét azoktól sem, akik könnyebben, vagy gyorsabban tanulnak. Ne várjunk el gyors előrelépéseket a tanulás egyes fázisai alatt, de ha ez mégis sikerül, azonnal emeljük ki, hogy milyen ügyesek! Ha a gyerek megérzi rajtunk oktatókon a türelmetlenséget, félni fog, vagy zavart lesz. Igyekezzünk úgy levezetni az edzéseket, vagy a foglalkozásokat, hogy a gyerek soha ne érezze rajtunk, hogy van valami problémánk. Alapvetően pozitívak és barátságosak legyünk velük.
Amennyire csak lehet, elég korán adjuk át nekik az egy közösségben való viselkedés és együttélés alapjait. Ebben a „játékban” mi legyünk nekik a személyes példa, vagy akár példakép is. Ügyeljünk arra, hogy ne akarjanak egymásra hasonlítani. Mindenki egy kis csavar legyen a nagy gépezetben, ami összetartja őket, de mindenki egy-egy önálló, saját maga személyisége legyen. Kezdetben, maga a kézilabda legyen az eszköz az oktató-nevelő munkánk során és ne fordítva, maga a gyerek! A játékra kell fektetni a hangsúlyt. Nem félreérteni! Mindent, amit csak lehet, játékos formában tanítsunk. Lehetőleg olyan játékokat és módszereket alkalmazzunk, amelynek során a lehető legtöbb gyerek kiveheti a részét. Olyan módszereket válogassunk ki, amit a gyerekek többsége élvez.
Egy jó működő tanár-tanítvány kapcsolatban, mindenki kap valamit a másiktól. A gyerekek fokozatosan kezdik elsajátítani a játék lényegét, míg a felnőttek, szeretet és megbecsülést kapnak viszonzásképpen.