Combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációja
Ausztrál kutatók korábbi tudományos munkák elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy a combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációjában különösen nagy jelentősége van a neuromuszkuláris vagyis az ideg-izom kapcsolatokat érintő edzésnek.
![Combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációja](/_gatsby/image/7e02fe954203b4c9b44300d1b8468948/79543217a9b0413492e503e4da7486ff/izoms%C3%A9r%C3%BCl%C3%A9s-1-600x600.jpg?u=https%3A%2F%2Fimages.ctfassets.net%2Fq2hru5qgp33z%2F1ch5fjiD1VKepLyqSbwQqy%2F850958a3c3006bd4b6efdfd9574367c0%2Fizoms__r__l__s-1-600x600.jpg&a=w%3D600%26h%3D600%26fm%3Djpg%26q%3D75&cd=2023-01-30T22%3A07%3A23.218Z)
A kutatókat azért érdekelte ez a fajta sérülés, mert gyakorlatilag minden gyors futással járó sportban gyakoriak, így az atlétikában is. (bár a hosszútávfutókat nem említi külön a tanulmány,- a combhajlító sérülések inkább pályaatlétikában fordulnak elő, hosszútávfutóknál ritkábbak és kevésbé súlyosak - de az eredmények náluk is ugyanúgy alkalmazhatók)
Tehát a gondolatmenet a következő: a combhajlító izmok húzódása esetén a neuronok és az izmok közti normál jeltovábbítás sérül avagy teljesen megszűnik. Ez a "neuromuszkuláris gát" akadályozza az izmok megfelelő működését és az erősítő-nyújtó rehabilitáció hatékonyságát is. Idővel a sérült izom sorvad, tovább fokozva a megbomlott egyensúlyt és a diszharmonikus izomzat miatt a térd stabilitása is romlik. Ez a negatív adaptáció maradandó és fokozza az újrasérülés esélyét.
Konkrét bizonyítékokkal tudják alátámasztani az elméletet. Dr Anthony Shield ezidáig nem publikált vizsgálatok eredményéről számolt be, melyek szerint a korábban sérült atléták esetében még hónapokkal (akár 10 hónappal!) az aktív sporthoz való visszatérés után is sokkal kisebb a sérült izmok aktivitása, mint a nem sérült izmoké. Kijelenthető, hogy a károsodás maradandó.
A kutatók szerint tehát az ilyen sérülések esetében helyre kell állítani az idegi-izom összeköttetéseket, nagy ellenállással végzett erősítő edzéssel. A combhajlító esetében például két gyakorlatot emelnek ki, a felhúzást (súllyal)
és a saját súlyos Nordic hamstring curl -t
(magyar neve talán nincs is)
Sok esetben a gyógytornászok, edzők vonakodnak ilyen edzéseket végeztetni, mert tartanak a túl nagy erőkifejtés negatív hatásaitól. De Dr. Shield és társai szerint ha íly módon újraépül a kommunikációs csatorna az idegsejtek és az izmok között akkor a sportolók jobban és hamarabb nyerhetik vissza a teljes izomerőt és funkciót, valamint csökken az újrasérülés valószínűsége.