Az elmúlt negyven év történései. Kézilabda, köszönöm!
Kellő tapasztalattal a hátam mögött, élesen és tisztán látom életem egyes történéseit visszafelé, nem úgy mint 40 évvel ezelőtt 17 évesen, amikor a jövőmet még elképzelni is nagy bátorság kellett!
Annyi bizonyos, hogy sportolóként és élsportra nevelő edzőként, szükségem volt célokra és tervszerűségre. Nem szabad jóval távolabbra merengeni a jövőt fürkészve, még gondolatban sem annál, amennyit követni, vagy teljesíteni, vagy képes! Aki távolabbra tekint, könnyen megbotlik az orra előtt lévő akadályokban. Csak annyit tudok tanácsolni, hogy mindig legyenek céljaid. Dédelgess álmokat, nagy terveket. Ne akarj nagyot ugrani ott, ahol lépegetni kell, de ne szöszmötölj ott ahol meg menni kell! Mindig legyen tartásod és ne furakodj, tolakodj mások kegyeiért! Ne várakozz ott, ahol nem Te vagy az első! Hiszen, vagy elkéstél, vagy nem Téged választottak! Inkább keress Magadnak olyan helyet, ahová Te érkezel elsőnek, majd találj magadnak olyan társat, akit Te választasz Magadnak!
Minden esetben az út, vagy a munka tegyen boldoggá,ahogy, vagy amiért csinálod, és ne a végcél! Hiszen a lényeg a változások adta folyamatban van. Az se érdekeljen, hogy az utad során sokan bolondnak fognak tartani, hiszen aki fejlődni akar, az el fog térni az átlagostól. A változás jó, a múlt történései olykor fájnak, vagy elugrasz előle, vagy tanulsz belőle!
