A HATÉKONY JÁTÉKRENDSZEREKHEZ SZÜKSÉGES KOMPETENCIÁK

Talán nem túlzó az állítás, hogy sportágunk utánpótlásnevelése támadás centrikus gondolkodásra épül. A könnyebb érthetőség kedvéért egy kicsit bővebben szeretném elmagyarázni a fenti kijelentést.

3 perces olvasmány

Úgy vélem mindenki számára elfogatható, hogy amikor egy gyermek megteszi az első lépéseket a sportoló válás folyamatában, azokat a játékhoz szükséges elemeket oktatják neki először, amivel talán könnyebben boldogul a számára újszerű mozgások, mozdulatok birodalmában. Szinte mindent, ami a labdával történő barátságát megerősítheti. Hogyan fogja, birtokolja és mit, mikor kell vele csinálnia. Majd sorba jönnek az alaptechnikák, mint a hajítás, irányváltoztatás, cselezés, kapura lövés stb. Tehát ezzel nincs baj. Azonban ez a fajta építkezési folyamat sok esetbe elhúzódik és az edzők többsége jóval kevesebb figyelmet fordít munkájuk során a nem túl érdekes részek oktatására. Többek között ilyen lehet a képességfejlesztés kondicionális oldala, vagy a védőmunkával kapcsolatos egyéni és társas mozgások.

Gondolkodom azon, ha a támadójáték az oktató-nevelőmunka nagyobb részét képezi az edzések többségében, vajon több év elteltével, miért sikerül az ellenfeleknek megállítani, lefékezni a támadó csapat szándékát egy adott mérkőzés esetében. Persze ez akkor történik meg, ha az ellenfél nagyobb játékerőt képvisel. Látva a mérkőzések többségét - még felnőtt szinten is - a támadások hosszabb vagy rövidebb lefutású rendszerre épített mozgások. Több játékos közreműködésén alapszanak, a játékosok viszont nem feltétlen azonos hatásfokkal teszik a dolgukat. Másként fogalmazva, van egy rendszer, amiben egyének hajtanak végre adott feladatokat annak érdekében, hogy a támadójáték eredményes legyen. Az edző meghatározza, megtanítja magát a folyamatot és elvárja játékosaitól, hogy a taktika eredményes legyen. A hatékony támadójátéknak és az abban közreműködő játékosoknak viszont - a megvalósíthatóság érdekében - olyan kompetenciákkal kellene rendelkezni, ami erre biztosítékot ad.

Mik lehetnek a hatékony támadó játék kompetenciái?

  • Helyzetfelismerő készség

  • Helyzet kialakító készség

  • Helyzet kihasználó képesség

  • Döntést hozó képesség

Más szóval, a fentiek csoportja a taktikai gondolkodás alapjai. Természetesen ezek mind csak akkor fognak működni, ha a kompetenciák mellett tanítani, képezni tudjuk az alábbi elemeket:

  • Kondicionális és koordinációs képességek

  • A kondicionális és koordinációs képességek hozzárendelése a technikai elemek végrehajtása érdekében

  • A hatékony technikai tudás minősíti az eredményes taktikai gondolkodást

A támadás centrikus oktató-nevelőmunka, vélhetően hiányos. Hozzáértő szakmai tudás szükséges, hogy a lényeges összes elem egymásra, vagy egymáshoz épüljön. Minden rendszer működése a részletekben, vagyis az egyének teljesítményén alapszik. Tehát nem a rendszernek kell használnia az egyéneket, hanem az egyének használják a rendszereket saját maguk és csapataik eredményes szereplése érdekében. Véleményem szerint ebben rejlik a lényeg. A spirálfüzetbe lerajzolt mozgások, játékelemek, vagy edzésgyakorlatok bizonyára jól mutatnak a papíron. Azonban a gyakorlatban közel sem biztos, hogy működni fognak. Az edző gyakran szereti „hangszerelni zenekarát”, de a kottának igazodnia kell a hangszerek és az őket megszólaltató zenészek felkészültségéhez is. Önmagában semmit nem tudunk működtetni a csapatjáték címszó alatt, ha az egyén fejlesztése elmarad. Mindig lesznek ellenfelek csapatainkkal szemben, akiket le kell majd győzni. A gépies mozgások kiszámíthatóak, olvashatóak. Egy játékos kvalitása és több oldalú felkészültsége a rendszerekben is képes alkotó lenni, persze ha van mersze és megfelelő tudástára. Több esetben nem kerül számításba az építkezés, vagy gyakorlások alkalmával az embere jellemző tulajdonságok, mint hozzáállás, vagy mentalitás kérdése. Ha valaki rendszert épít a játékhoz, nem árt a sportoláshoz szükséges kompetenciákat is hozzárendelni, ha már eredményesen szeretnénk azt működtetni. Sok esetben, sajnos nincs erre elegendő idő a gyakorlások alatt, vagy ami rosszabb, nincs megfelelő edzői közreműködés ezen területen. Végezetül, ha már sok minden összefügg egymással, a támadójáték oktatása nem létezhet a védőmunka fejlesztése nélkül. Sajnos így, hosszú évek munkája is kárba vész, aminek negatív hatását egy adott generáción fogjuk érzékelni felnőtt sportolói szinten is.