A védekezés váljon szokássá!

Minél idősebb és a játékra érettebb játékosokkal dolgozunk, annál inkább tolódik át a képzés a tudatosság felé. Minden védekező csapat törekszik elővételezni a támadók tevékenységét. Persze, ehhez első lépésben a mozgásokat szükséges megtanítani, amiből idővel, védekezési szokások alakulhatnak ki! Ahhoz, hogy egy csapat jól és hatékonyan tudjon együtt mozogni a védelemben, az egyén szerepvállalását, feladatainak ellátása érdekében kell képeznünk! Sok olyan előkészítő, rávezető játékot ismerünk, amely a labda nélküli helyezkedést, az elővételezést, illetve a szükséges támadó jelleget alakítja, formálja a tanítványaink edzésmunkájában. Nagymértékben lehet segítségünkre maga a játék, amely csak elemeiben hasonlít a tényleges kézilabda játék védekezés felépítettségéhez. Azonban a játékban, mint ahogy a nevében rejlő kifejezések is, mint előkészítés vagy rávezetés, egyértelművé teszi számunkra magát a törekvést, hogy miért alkalmazzuk az edzések során.

Az védekezési szokás kialakítása hiányában, nagyon leszűkül az esély arra, hogy egy adott pillanatban, hatékonyan és a lehető leggyorsabban tudjon dönteni az egyén. Védekezési szokáson azt értem, hogy már fiatal életkorban, természetesen az értelmi felfogókészséggel szinkronizálva, olyan alapokat tudatosítsunk a tanítványainkkal, amik rendszeresen visszatérő jelenségek. Értem ez alatt, nem a teljesség igényével, mint például - Kiemelten fontos legyen a lábak helyzete, mozgása, a támadó megállítása szempontjából. - Ne állva várja a védőjátékos a labdás támadóját! - Az ütközés előtt, tudja a védőjátékos testét és egyensúlyérzetét olyan helyzetbe hozni, amivel képes, megállítani a nagy lendülettel érkező támadóját. - Képes legyen mélységben és szélességben hatékonyan és gazdaságosan mozogni. - Tudja, alkalmazni a „V” alakban történő alapmozgást! (kitámadás – vissza húzódás) - Sáncoló tevékenység és a mélységi kitámadás közötti különbségének értelmezése.

Az élekor és a cselekvőképes tudás növekedésével, a speciális mozgások, alkalmi megoldások, vagy éppen, a személyre szóló taktikai utasítások megvalósítása, akkor lehet hatékonyabb, ha a védekezésben szerzett alapismeretek, szokássá kialakult tevékenységekben érlelődött. Hasonlóan, mint a támadójáték esetében is, attól válik eredményessé a védelem egy csapatjátékban, ha egyénileg képzettek a tanítványaink. Lényeges képzési hiba, ha az egyén felkészítését, védekezési szokásainak hiányában, megelőzi a csoportos, vagy csapat taktikai védekezés kialakítása. Képzeljük csak el, hogy a sok gyakorlás és a mozgások sulykolását követően, a következetesség és a rendszeresség hatására, a védekezéssel kapcsolatos egyéni technika megjelenítése, azonos lesz a reggeli fogmosás, vagy az étkezések előtti kézmosás szokásának kialakulásával.