” A tökéletes védekezés” – offenzív, aktív és szinte áthatolhatatlan

Kun István fordítása

Aki egy hátrányos meccsállást a maga javára akarja fordítani, leggyakrabban a védekezésre teszi a hangsúlyt. Így tett Jordi Ribera is, a spanyol férfiválogatott edzője a Svédország ellen játszott Európa-bajnokság döntőjében 2018-ban. Egy – mindenképpen szerencsés – 12-14-es félidei állást követően Spanyolországnak sikerült a szünetet követő első 20 perc alatt az állást 23:16-ra módosítani. Klaus Feldmann cikkében alaposan elemzi, hogy mi vezette Spanyolországot a győzelem útjára – ugyanakkor azt is, hogy milyen taktikai válaszokat lehetett volna esetleg fontolóra venni a svéd oldalon. A taktikai mesterműre való visszatekintés mellett a cikk részletes bepillantást enged sportágunk egyik örök témájába. A spanyol védekezés példáján keresztül kiderülnek egy nem csak offenzív, hanem igencsak aktív játékstílus alapelvei.

Támadással lehet meccset nyerni, de védekezéssel lehet megnyerni a bajnokságot

A jelenlegi Európa bajnok, Spanyolország offenzív, aktív és szabálykövető (!) védekezőjátékával mindig is különbözött sok más nemzettől. A horvátországi Európa bajnokságon Spanyolország rendkívül hatékonyan védekezett, amit többek között az alábbi statisztikai értékek is igazolnak: • Spanyolország átlagosan mindössze 24 gólt kapott, míg az elődöntőben szereplő többi csapat – Svédország, Franciaország és Dánia – 27-27 találatot jegyzett az ellenfelektől. • Spanyolország 45 labdaszerzésével (aktív labdaszerzések, melyek gyakran közvetlen ellentámadásokhoz vezettek) abszolút első helyet ért el minden résztvevő nemzettel szemben (a rangsorban 2. helyet Franciaország érte el 33, a 3. helyet Dánia 31 labdaszerzéssel). • Spanyolország a teljes torna alatt 18 kétperces büntetést kapott (Franciaország 24-et, Dánia 26-ot és Svédország 33-at).

A puszta számok mellett elsősorban Spanyolország „taktikai ütemterve” érdekes. A döntő fontosságú meccseken a torna végén Spanyolország a 6:0 védekezéssel kezdett, de a helyzetnek megfelelően átváltottak az 5:1-es védekezésre. És pontosan ez, a támadást folyamatosan nyomás alá helyező 5:1 védekezés volt a siker kulcsa a Svédország ellen játszott döntőben (lásd a 42. és azt követő oldalon lévő 1-3 ábrákat). Ezzel összefüggésben az is érdekes, hogy Spanyolország folyamatosan két embert cserélt (Morros és Cañellas védekezésben – Aguinagalde és Sarmiento támadásban). 6:0 védekezésnél Gurbindot cserélték be 2-es védőnek, akit 5:1-es védekezésre való átálláskor Dujshebaev váltott (zavaró poszt).

A döntő 1. félideje Spanyolország a megszokott 6:0 védekezéssel kezdte a mérkőzést két támadó- és védekezőspecialista cseréjével együtt. Svédország támadásban gyakran labda nélküli keresztmozgásokat alkalmazott az irányító és a bal átlövő poszton, azért hogy a bal átlövő Arnesson a játéktér közepén birtokolhassa a labdát. Spanyolország valamivel jobban kezdett, de 3:4 állásnál (9. perc) Svédország átvette a vezetést. Amikor 4:6-ra vezettek a svédek (10 perc 30 másodperc), Jordi Ribera spanyol edző kikérte első idejét. Ennek ellenére is lemaradtak a spanyolok a svédektől 3 góllal. A továbbiakban Spanyolország felzárkózott, de Svédország többször visszavette a vezetést. Alex Dujshebaevet a 22. percben emberelőnyben cserélték be, és a spanyol védekezés átállt az 5:1 felállásra.

Miután a svédek kiegészültek a kétperces büntetés végét követően, Spanyolország 6 a 6 ellen továbbra is 5:1-es felállásban védekezett a félidei 12:14-es állásig. A meccs 24. percében Sterbik Árpád váltotta Corralest a spanyol kapuban. A szünetig Svédország összesen négy alkalommal is három góllal vezetett (4:7, 6:9, 9:12, 11:14). A spanyolok úgy érezték, több problémájuk van a támadással, mint a védekezéssel.

A döntő 2. félideje A második félidő táblázatos leírása (lásd 2 információs ábra a 38. és azt követő oldalon) csak az első 16 támadást foglalja össze a meccs 50. percéig – ekkor a meccs állása 23:16 volt, és ezzel a végeredmény sorsa eldőlt. Spanyolország 11 gólt szerzett 16 támadásból (69 százalékos támadási hatékonyság mellett csaknem annyi gólt szereztek a spanyolok, mint a teljes első félidő alatt), mellyel szemben a svédek 20 perc alatt mindössze kétszer (!) voltak eredményesek. Spanyolország továbbra is olyan felállásban játszott, hogy Sterbik Árpád állt a kapuban, és Dujshebaev játszott zavaró poszton 5:1 védekezési felállásban, aki nagyon offenzív volt, és ezáltal a svéd irányítót, Gottfridssont szinte a saját játékrészre szorította vissza (lásd 1. kép). Svédország változatlan felállással játszott: Arnesson (bal átlövő) Gottfridsson (irányító) és Zachrisson (jobb átlövő) már az 1. félidőben is többé-kevésbé jól megértették egymást.

A döntőben szereplő csapatok stratégiái – és ami kisült belőle Ha a meccs 31. és 50. perce között végrehajtott 16 támadásra tekintünk, nyilvánvalóvá válik mindkét csapat stratégiája. Spanyolország B tervvel állt ki védekezésben – Svédország pedig úgy tűnt, nem képes arra, hogy alkalmazkodjon ehhez az offenzív védekezéshez, habár Spanyolország ezt a variációt az Európa-bajnokság más meccsein már bemutatta.

Svéd támadójáték A spanyolok offenzív védekezése ellen Svédország igen gyakran befutásokkal (a 9 méteres területén kívülről) vagy a jobb (hét alkalommal) illetve bal szélső játékos (két alkalommal) betöréseivel próbálkoztak, akik ekkor második beállós játékosként funkcionáltak. Mindezzel az lett volna a cél, hogy a spanyol védekezést mélységben törjék fel. A jobb szélső középre való befutásával kombinálva labda nélküli keresztmozgást végzett az irányító és a bal átlövő játékos is. Először Arnesson (bal átlövő) és Gottfridsson (irányító) cserélték meg pozíciójukat azért, hogy a keresztmozgással ismét felvehessék saját eredeti posztjukat. Egy további standard támadásindítási cselekvést szintén bevetett Svédország, melyben az irányító játékos keresztmozgást végez a beállóssal. A spanyol 5:1-es védekezésben Dujshebaev zavaró játékosként mutatott nagyon offenzív játékstílusa miatt ez a taktika csaknem sosem hozta meg a sikert, mivel Nielsen beállósnak részben a középvonalnál kellett a saját térfelére visszafutnia, hogy hátul Gottfridsson irányítót keresztezni tudja. Ennek megfelelően távol volt a 6-os vonalától is, mellyel a spanyol védőknek elegendő idejük maradt arra, hogy rendben vissza tudjanak rendeződni. Meglepő módon Svédország a 7 a 6 elleni felállást mindössze két szituációban használta: • A 4. támadásban (közvetlenül az 1. időkérést követően a második félidőben, 2 perc 35 másodperckor), mely lépéshibába torkollott. A következő védekezés során Svédország bezsebelt egy kétperces kiállítást, úgyhogy a plusz mezőnyjátékos becserélése csupán 6 a 6 elleni játékot eredményezett az emberhátrány miatt. • A 16. támadásban (49. perc, hat gólos hátrány) relatív ritka variációban négy belső poszton játszó játékossal, ami Spanyolországot arra kényszerítette, hogy visszaálljon 6:0 védekezésre. Az eredmény egy bejátszási hiba lett, amiből közvetlenül gólt szereztek a spanyolok üres kapura.

Spanyol védekezőjáték A spanyol védekezési koncepció egyértelműen arra irányult, hogy lehetőség szerint távol tartsák a svéd irányítót a kapujuktól. Dujshebaevnek többször is sikerült Gottfridssont a saját térfelére visszaszorítania. Mindkét kettes védő 5:1 védekezésben (jobb oldalon Enterríos és bal oldalon Cañellas) labdás játékossal szemben túlnyomórészt defenzíven védekeztek. A jobb szélső befutásokra, illetve betörésekre Spanyolország legtöbbször azzal reagált, hogy a befutó jobbszélsőt az egyébként is defenzíven védekező bal kettes védő, Cañellas vette fel, míg AL Ariño offenzíven lépett ki a jobb átlövő Zachrissonra. Svédország nem töltötte be a szabadon maradt jobbszélső posztot, úgyhogy középen kevesebb hely maradt (lásd 2. kép). A másik oldalra befutó jobbszélsőt Cañellas átadta Morrosnak (és ezt követően a beállósra koncentrált), majd Morros egyeztetést követően továbbadta Enterríosnak, így Morros ki tudott lépni a befutó svéd bal átlövővel szemben – illetve kilépő cselt alkalmazott, hogy azt követően defenzíven visszalépjen. Ez az extrém mozgékonyság – oldalra tolódásban, de mindenekelőtt a kilépés és visszalépés(!) tekintetében – a védekező játékstílus egy szembetűnő jellemzője volt. Elsősorban az azon az oldalon védekező 2-es védő, aki nem a svéd beállóval volt elfoglalva, rugalmas, helyzetnek megfelelő (igen) offenzív helyezkedésével zavarta meg a vele szemben belső poszton támadó játékos passzjátékát, befutását és labdaátvételét. Spanyolországnak így sikerült, hogy egy sor technikai hibát, vagy a védekezőblokkon elakadó lövést (1., 2., 4., 5., és 9. támadások) provokáljon ki. Ennek az ügyes védekező játékstílusnak az áldozata többször is a svéd bal átlövő, Arnesson volt, akinek egyéni mérlege két rontott lövéssel, három bejátszási hibával és egy támadóhibával katasztrofálisra sikerült. A védekező játékstílus mellett Spanyolország igen hatékony visszarendeződését is ki kell emelni: nem csak hogy szinte veszteség nélkül átvészelték azt, hogy folyamatosan két-két támadó és védekező specialistát cseréltek (Svédország csak a 12. támadásnál a 20:16-os állás elérésekor szerzett lerohanásból gólt), hanem ezen felül Spanyolországnak sikerült visszafutáskor labdákat szereznie (labdaszerzés a 8. támadásban, kiprovokált támadóhiba a 10. támadásban, vagy megakadályoztak egy üres kapura lőtt gólt a 14. támadásban).

Spanyol támadójáték A stabil 5:1-es védekezésből Spanyolország a 31. és 50. perc között indított 16 támadásból három gólt szerzett gyors lerohanásból, egy további kísérlet meghiúsult (75 %-os hatékonyság!). Felállt fal elleni támadáskor a svédek defenzív 6:0 védekezésével szemben világosan felismerhető volt, hogy a spanyol támadók csak ritkán játszották középre a labdát, ahol a védőknek egyértelmű fizikai előnyük volt Enterríossal (bal átlövő 1,91 m / 92 kg), Sarmientoval (irányító, 1,86 m / 80 kg) és Dujshebaevvel (jobb átlövő, 1,87 m / 88 kg) szemben. Erre válaszul mindkét szélső posztot többször expressz passzokkal játszották meg az irányító posztról (Enterríos és Dujshebaev a helycserét követően), és a szélsők sikeresen fejezték be az akciókat (3 gól, egy hétméteres büntető). Kiváltképp Entrerríos próbálta a bal átlövő poszton, hogy betörjön a 6 méteres vonalra az 1 az 1 elleni akciókkal. Mérlege egy gól, egy kiharcolt 2 perces büntetés és két rontott lövés. Dujshebaev a 10. támadásban be tudta játszani a labdát egy gólveszélyes mozdulattal a 6-os vonalon 1/2-nél egy keresztmozgás segítségével a jobb szélső Balaguernek, aki könnyen gólt tudott szerezni, és 19:15-re módosította az állást. A múltból már jól ismert összjáték az erősebb testfelépítésű Aguinagaldeval szintén hatékony volt, de a beállóst már közel sem csak az egyetlen megoldásként keresték meg labdákkal. Összeségében Spanyolország egy jelentősen szélesebb játékrendszert tud felmutatni – melybe hatékonyan kapcsolta be az összes posztot.