A KÉPZÉS ÉS A SPORTOLÓVÁ VÁLÁS FOLYAMATAINAK ÖSSZEFÜGGÉSE
AZ OKTATÓ-NEVELŐMUNKÁBAN SZERINTEM NEM AZ A LÉNYEG, HOGY MIT ÉS MELYIK KOROSZTÁLYBAN KELL MEGTANÍTANI, HANEM AZ, HOGY A TANÍTÁS FOLYAMATÁBAN, MIKOR ÉRKEZÜNK EL ODA, AMIKOR SZINTET KELL LÉPNI EGY KÖVETKEZŐ KÉPZETTSÉGI FÁZISRA.
Gondoljunk csak arra az általános problémára, amivel lényegében minden kisiskolás, vagy gyermek korosztállyal foglalkozó edző találkozott már. Pontosabban az, hogy a gyermekek fejlődésének ezen időszakaiban sok esetben azonos kronológiai életkorában 2-3 év biológiai eltérés mutatkozhat. Természetesen a tanulásfolyamatában és főleg egy adott korosztályra vonatkozó tanmenet alkalmazása, éppen ezért okozhat nehézségeket a szakemberek számára.
A sportolóvá válás folyamata hosszú, minimálisan is évtizednyi időszakot átölelő érési folyamat, amelynek fontos alkotó elemei vannak. Ott, ahol megtervezett, minőségi oktató-nevelőmunka folyik, értik és alkalmazni is képesek az összefüggéseket. Lényegében ez azt jelenti, hogy egy adott sportszervezeten belül a nevelőedzői közösség egymásra tudja építeni az eltérő életkorral, vagy tudás szinttel rendelkező sportolóinak fejlesztéséhez szükséges képzési szinteket, szakaszokat.
Más területeken, hasonló bizonytalanságot válthat ki az átgondolatlan, mindenki számára kötelezően előírt folyamat, tevékenységek megvalósíthatósága. Az eltérő infrastruktúrával, szakembergárdával és gyerekállománnyal rendelkező közösségeknek gyakorta azzal kell szembesülni, hogy a központilag irányított elképzelések, tervek, esetleg koncepciók úgy születnek meg, hogy ezek „egymagában vannak”, mint egy „kis önálló szigetecske” a nagy „tengerben”. Általában ezek a projektek nem lesznek életszerűek, rövid ideig léteznek, mert semmivel és senkivel nincsenek összhangban. Többségében az életszerűtlen mivolta, vagy a diszkriminatív irányultsága jelzéseket küld, de ez sok esetben elkerüli a figyelmet és görcsös ragaszkodásba torkollik.
Térjünk vissza eredeti témánkra. Egy előttünk álló rövid, vagy hosszú lefolyású feladat elvégzéséhez is szükséges végig gondolni, hogy az elképzelt célhoz vagy megoldáshoz vezető út hatékony megtételéhez, milyen kiindulási pontokkal rendelkezünk. Honnan – hová szeretnék eljutni? Biztosan tudni, hogy egyáltalán készen állunk, állok arra, hogy az első lépéseket megtegyem ezen az úton? A sportoktatás és a nevelés területein is figyelni és főleg használni lenne érdemes az alábbi összefüggő és egymásra épülő alapelemeket.
Sportolóvá válás folyamata
ELSŐ LÉPÉSEK – A KEZDET
A SZÁNDÉK MEGLÉTE
A CÉL MEGHATÁROZÁSA
AZ AKARATI TÉNYEZŐ TUDATOSSÁGA
Minden esetben egy új rendszer vagy elképzelés az úgynevezett korai ELSŐ LÉPÉSEK hatékony végrehajtásával indul. Három kiindulási pont lehetséges,
a ) A szükséges alapok már rendelkezésre állnak.
b ) A szükséges alapok csak részben jelentenek megoldást, ezeket változtatni lenne érdemes.
c ) A szükséges új alapok kiépítése szükséges.
Amennyiben a sportolóvá válás érési folyamatát összevetjük René Holten alább látható elképzelésével, (Mentálhigiénia és jóllét) hasonlóságot vélünk felfedezni.
Azonban a mi esetünkben az első lépések alatt a kisiskolás és gyermek életkorok alatt megszerezhető képességek és neveléssel összefüggésben álló elemeket kell megemlíteni. Egyértelműen látszik az ábrán, hogy a „megtanul edzeni” és a „tud edzeni” szintek után a „megtanul versenyezni” kategória következik, ami a fejlesztésben több évet jelent. Tehát az érési folyamat első lépése, hogy minden magát az edzéseket is meg kell tanítani a kicsiknek. Sok edző, természetesnek fogja fel, ahelyett, hogy felkészítené erre a gyermekeket.
A következő lépés, ami elsősorban érzelmi alapon és főleg lelki képességre építve történhet meg, ez maga a SZÁNDÉK. Létezik belsőinger hatására kialakult irányultság, hogy valamit elvégezzünk, megcsináljunk, vagy elérjünk. Ezek nem tudatos cselekvések. Másrészt, van külső indíttatású szándék arra vonatkozólag, hogy a rendszer működése megvalósítható vagy teljesíthető legyen. Ez a személy inkább egy külső kontroll, aki segítséget nyújt. Jelen esetünkben a „Nyerő hármas” két felnőtt tagja az edző és a szülő foglalja el ezen helyeket.
Ahhoz, hogy ez hatékonyan legyen működőképes, CÉL meghatározásra lesz szükség. Ennek létjogosultsága, akkor éri el a hatásfokot a megvalósításhoz, ha megfelelő AKARAT párosul a cél elérése érdekében.
No de haladjunk csak apránként, lépegetve előre és térjünk vissza a célkitűzés részhez. A cél meghatározása lehet rövid és hosszú távú. Ez a fajta eltökéltség csak tudatos közreműködéssel oldható meg, amihez a megfelelő tudástár és gondolkodásmód csatlakozik. Tehát a tanítási folyamat elindult. A megtanult mozdulatokat mozgássorba, a le gyakorolt mozgássorokat egy technikai elembe helyezhetjük el. Természetesen ennek a megvalósulása különféle képzettségi szinteken és fejlesztési szakaszokban realizálódnak. Több esetben ez a folyamat, attól függően, hogy a taktikai gondolkodás, illetve a kondicionális állapot milyen szinten áll, nagyon változó tud lenni. Több hét, hónap vagy évek telhetnek el az alábbi képzési folyamat megvalósulásakor.
Képzési folyamat
TANULÁS – GYAKORLÁS – STABILIZÁLÁS – FEJLESZTÉS
Sok esetben a hibaforrása már sokkal előbb jelentkezik az érési folyamatban mint, ahogy maga a hiba, vagy a probléma felszínre jön. Általában ezek nem egy helyen, nem azonos ok miatt és főleg nem azonos időben jelennek meg.
Gondoljunk csak bele egy gyermek sportolóvá válás folyamata a fent említett négy fontos elemből állhat össze. Sok tehetséges és szorgalmas gyerek kerülhet be egy adott sportágba. Azonban azzal is tisztában kell lennünk, hogy ezek megléte édeskevés az élsportolói szint eléréséhez.
Fogadjuk végre el, hogy a folyamatokban résztvevő elemek és az egymástól eltérő folyamatok összefüggenek egymással és összehangoltan egymásra épülnek.
MINT MINDEN, AMI KÖRÜLVESZ BENNÜNKET!