A HÁRMAS FOGAT – AZ OKTATÓ-NEVELŐMUNKA ALAPJA

Minden sportág számára egyfajta küldetés, hogy a kisiskolás életkorral rendelkező gyerekeket, eljuttassa a rendszeres sporttevékenység életvitelszerű adaptálásáig. A cél egyértelmű. Hogyan és mikor érhet el a gyermek mozgáskoordinációja és az alapképessége fejlődése, az élményszerző fesztivál programokon keresztül, a heti, napi edzéslátogatás szintjéig? Ennek megteremtése a sportszervezetek feladata nemcsak motorikus oldalról, de leginkább mentális nevelés útján. Valójában megteszik?

Az utánpótlásnevelés nem ösztönös, rutinmunka, hanem tudatos, egymásra épülő folyamat. Csapatsportágakban a versenyre történő felkészítés már kisiskoláskortól „futótűzként terjed”. Kis túlzással az utánpótlás-nevelő bázisok versenyistálló szerű üzletággá formálódnak, ahol a gyerekek, (tisztelet a kivételnek) áldozatokká válnak a rendszer hibája miatt. Ennek negatív hatása főleg a látványsportágak területén érezhető. Az iskolai testnevelés alkalmatlansága és hatástalan állapota, társadalmi probléma, amivel a sportágazat nem tud, vagy nem akar mit kezdeni. A visszás és visszafordíthatatlan folyamatok, a korai lemorzsolódás vagy kiégés, ennek hatásaként jelentkezhet sok sportág bemeneti fázisaiban.

Minden túl korán, nem átgondoltan és főleg, türelem nélkül kerül bevezetésre. A kisiskolás és kisgyermek életkorú sportoló palántáknak nincs idejük nevelődni és a kevés edzésszám következtében az edzőik nem képesek, vagy nem akarják a gyerekek képességeit fejleszteni. Az életrevaló gyerekek korán kiugornak az átlagos adottságú és képességgel rendelkező közegből. Az oktató-nevelőmunkábankiemelt szerepet kellene kapnia a test helyes tartásának oktatása, illetve a felsőtest izomzatának erősítése (természetesen korosztálynak megfelelően). Ezek oktatásának egységben kell lennie a speciális labdakészség fejlesztésével. Lényeges, hogy a gyermek kisiskoláskorában lehetőséget kapjon arra, hogy mozdulatait, azok irányát, gyorsaságát és kiterjedését gyakorolni és tanulni tudja. Fontos a térlátás, az egyensúly érzék, vagy éppen a tempó, vagy ritmus érzékelés is. Gyakran látjuk, hogy pici gyerekek, akik még azt sem tudják hogyan kell futni, hogy kell hajítani, arra vannak „kényszerítve”, hogy versenyeken vegyenek részt. Nagyon rossz esetben esetleg ezek során számon is kérik őket.

A sportolásnak kiemelkedő szerepe van a közösségépítésben, mivel olyan platformot teremt, ahol az emberek együtt dolgozhatnak, versenyezhetnek és együttműködhetnek a közös cél eléréséért. A sport összekapcsolja az embereket és lehetőséget nyújt számukra, hogy erősítsék a kapcsolataikat, fejlesszék a kommunikációjukat és építsék a kölcsönös tiszteletet. Tovább fokozódik a probléma, ha tekintélyelvű edzővel találkoznak a kicsik! Motiválni mindenkit lehet és kell is! A megfelelő tehetséggondozó programokban a gyerekek önbizalom növelő tréningeken, személyiség fejlesztő képzéseken vehetnek részt! A sikerorientált sportoló az edzések, mérkőzések során a győzelmet egy kihíváshoz hasonlóan élvezi, és ha negatív behatás éri őket, annak nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget, több esetben figyelmetlenséggel, vagy egyéb külső körülménnyel magyarázzák. A kudarckerülő sportoló, mivel nem bízik önmagában, gyakran szorong. Ha kudarc éri, azt saját képességeinek hiányaként fogja fel. Ha nehéz feladattal találja magát szembe, szívesebben marad távol a kudarc lehetőségétől, ezért hamar föladja a küzdelmet. A sikert inkább szerencsének gondolja.

Sokszor látjuk, tapasztaljuk, hogy a gyerek nem megfelelő mennyiségű (túl sok vagy túl kevés), illetve nem megfelelő minőségű terhelést kap az edzések során. Ennek hosszabb távon komoly következményei lehetnek. Sokszor irreálisan magasak az elvárások egy-egy gyerekkel szemben, főleg versenyhelyzetekben. Aki helyesen gondolkodik, nagy hangsúlyt fektessen a korosztálynak és képességeknek megfelelő terhelésre. Kapjon kiemelt szerepet a megfelelő bemelegítés, illetve nyújtás az edzések végén!

Három fontos terület fejlesztését kell megvalósítani 14 – 15 éves életkorig. Ami egyben az oktató-nevelőmunka szépsége és nehézsége is, mert a három szegmens, mint kis fogaskerekek egymáshoz rendelve és egymással közösen működtetve tudnak fejlődést előidézni. Az, aki komolyan akar fejleszteni, megérti és képes ezen elvek alapján működtetni a „hármas fogatot”. Nem lehet úgy technikát tanítani, csiszolni, hogy közben nem végzem el a szükséges képességek fejlesztését. A helyesen és jó képességi munícióval végrehajtott mozgás, technika, hatékonyabbá képes tenni a taktikai gondolkodást. Értelmetlen taktikával foglalkozni addig, amíg az egyén mozgása erőtlen, koordinálatlan. Nem lehetséges úgy technikai elemeket képezni, hogy a sportoló ne rendelkezzen azon képességekkel, amik őt előnyhöz tudják juttatni az ellenfelével szemben. Nem lehet robbanékony az, aki nem rendelkezik gyorsasággal. Ne várjunk sokat mérkőzésen attól a taktikai elemtől, amit gyenge kondícióval rendelkező gyerekekkel akarunk végrehajtani.

A robbanékonyság és a dinamika fejleszthetősége összefüggésben áll a gyorsasággal. Vagyis ez alap. A technikai elemek eredményes és célirányos végrehajtását, kondicionális képességek hiányában értelmetlen gyakoroltatni és stabilizálni. A taktikai gondolkodás minőségét a helyes döntések meghozatala érdekében a sok összetevőre épülő tapasztalati tudástár határozza meg. Képességfejlesztés nélkül a testnek nincs tartóoszlopa és így a fej sem képes jó döntéseket hozni.