A FELUGRÁSOS LÖVÉS OKTATÁSÁNAK FÁZISAI

Kisiskolás életkorban globális módszerrel, vagyis az átfogó, egészre vonatkozó mozgássort oktatjuk a felugrással végrehajtott dobás esetében.

Mit kell érteni ezalatt? Az edzésgyakorlatok összeállítása ebben az időszakban komplex feladatokban jelenjenek meg.

Figyelem!

Minden alább feltüntetett részelemét mutassuk be és magyarázzuk el tanítványaink részére.

Ennek a folyamatnak lényeges elemei:

1. A végtagok lendítő szerepének hangsúlyos megjelenítése az elrugaszkodás és a felugrás mozdulatában. Elrugaszkodó és a lendítőláb szerepe.

2. A törzs egyenes tartása az elrugaszkodás és a légmunka alatt.

3. A hajítómozdulat előtti labda felkészítésének szerepe, technikája.

4. A törzs dobásirányba fordítása. A lendítőkar szerepe.

5. Talajra érkezés az elrugaszkodó lábra történjen.

A technika további fejlesztése a későbbi idősávokban tovább folytatódik. A test tudatos mozgatása, illetve a szükséges izomzat megléte, nemcsak a dinamikában, hanem a mozgássor hatékony végrehajtásában is nagy segítség lehet. A későbbi tanítás, vagy főleg képzési szakaszban képesek leszünk darabokra szedni a technikát és ismételten összerakni.

Részletekben rejlik a lényeg. Azonban hasznos lenne elgondolkodni azon, hogy a további tanulási fázisokat, mikor, miért és legfőképpen hogyan építjük egymásra?

Hiszen attól, hogy tanítványaink mind 10 – 11 - 12, vagy 13 évesek, bizonyosan nem egyforma képzettségi szinten vannak biológiai és szakmai elvárás tekintetében az azonos életkor ellenére.

Gondoljunk bele, elképzelhető, hogy adott játékosunk jó hatékonysággal hajt végre dobást a talajon állva. Tegyük fel azt is, hogy a rövid úton történő labdafelkészítés sem okoz gondot számára, de nem tud helyesen felugrani. Nem működik az elrugaszkodás. Nincs térdlendítés. A törzs nem egyenes. Előfordul, hogy kiválóan emelkedik, de nem képes jól felkészíteni a labdát, illetve, ha rövid úton hatja végre, a kar mozgása nem lesz folyamatos, a mozdulat megtorpan egy pillanatra, így a játékszer nem képes kicsapódni, ezért erőtlenné, pontatlanná válik a hajítás.

Egy szó, mint száz, a játékosaink nem azonos, hanem más-más hibát követnek el, pedig egy életkorban vannak és a játékosmúltjuk is azonos.

Az alábbi felsorolás egyfajta SEGÍTSÉGNYÚJTÁS lenne azok számára, akik nem a korosztályban, hanem a képzettségi szintekhez szeretné igaztani a technika oktatásának menetét.

Mit értünk ezalatt? A tanítást folyamatban kell megvalósítani! Tisztában vagyunk vele mi edzők, hogy a mai edzésen alkalmazott gyakorlatok, meg fogják alapozni a következő hetek munkáját. Mivel a mozgásanyag komplex, így az építkezés anélkül kerül terítékre, hogy a tanítványaink képesek legyenek megérteni az összefüggéseket a korábban tanult mozgásokkal. Majd, amikor összeáll az „egész kép”, utólag válik világossá tanítványaink számára minden részlet. Így lesznek képesek tudatosítani a korábban tanult elemeket. Nekünk edzőknek csak az egymáshoz és az egymásra építést kell szemléletessé tenni számukra. Ha túl korán kezdjük el a részelemek képzését, anélkül, hogy az összefüggések és az egymáshoz rendelt mozgások, mozdulatok nincsenek összekapcsolva, a tanulási folyamat hatástalanná válhat.

Fontos lépések ismerete, illetve a tudásszintek lépcsőzetes megtanítása:

• Lendületszerzés útja a labdaátvétel előtt. (A mozgás iránya, távolsága)

• Az elrugaszkodás történhet labdabirtoklással 1-2-3 lépésből, vagy labdavezetésből

• Az elrugaszkodás előtti labdaátvétel (Az érkező labda irányától, távolságától, erejétől függően) lehet egyszerű és bonyolultabb.

• Amennyiben az elrugaszkodás előtt a játékos ívben érkezik, úgy az elrugaszkodó lábfeje a kapuval szemben helyezkedjen el.

• Lényeges lehet a labda helyzete az elrugaszkodás pillanatában (kettő, vagy egy kézzel fogja és csípő, vagy mell magas helyzetben van)

• Szökkenések, ugrások sorozatban történő végrehajtása fontos előképzettségi kívánalom (Helyes egyensúlyi helyzet, láberő és a végtaggal történő lendítések ismerete miatt)

• Az elrugaszkodás lendítő szakaszainak ismerete (végtagok helyzete, mozgások és mozdulatok jelentősége és szerepe)

• Az eltérő egylábbal történő ugrások ismerete (el-, át-, le-, fel-, szélességi irányba)

• A karok lendítő szerepe páros és egylábról történő szökkenések, ugrások esetén.

• A felugrás alaptechnikájának ismerete (végtagok, törzs helyzete és mozgása)

• A labda felkészítésének ismerete (rövid és hosszú úton)

• A hajítómozdulat ismerete (törzs, váll, karok helyzete, mozgása, szerepe)

A felugrással történő lövések alatt hátsó és az elsőizomlánc is működésbe lép.

A fenti mozgással összeköthető tudásszintek rangsorolni kívánja a tanítási és képzési folyamatokat. Korántsem biztos, hogy a munkavégzés alatt, ez így fog realizálódni. Azonban arra mindenképpen alkalmas, hogy ráébredjünk a helyzet bonyolultságára.

Összefoglalva, igyekeztem érzékeltetni, hogy egy technikai elem hatékony végrehajtása, mennyi egymáshoz, vagy egymásra épített részelemből tevődhet össze. Korábbi írásaimban kihangsúlyoztam, hogy a hiba nem ott keletkezik, ahol, vagy amikor felismerjük, hanem általában már korábban egy hiányos, vagy rossz tanulási folyamat eredménye lehet.

Ha ismerjük a tanítási folyamatot, vagy nevezzük tanulási fázisoknak és ebben tanítványunk aktív és figyelmes résztvevő volt, a hiba megtalálása és kijavítása jóval könnyebb lesz edző és tanítvány számára egyaránt.

Az illusztrációk, Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, illetve Zsiga Gyula: A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban c. könyvekből adaptálódtak.