A bizalom és az önbizalom összefüggése

Közelmúltban az országot járva a mentalitás, illetve a gondolkodásmód témakörében tartottam előadásokat sportágunk szakemberei részére. Feltűnt számomra hogy milyen sűrűn alkotnak véleményt, adnak értékeléseket sportolók, edzők, médiaszakemberek egy-egy sportesemény után a mentalitással kapcsolatban.

Az előadásaimban azt ecsetelgettem, hogy majdnem minden „leszereplés” vagy gyengébb teljesítményt követően kifejezéseket használnak a nyilatkozók, de vajon tisztában vannak azok jelentésével? Úgy gondolom, hogy nincs ilyen vagy olyan mentalitása valakinek, attól függően, hogy nyerő vagy vesztes pozícióba kerül. Arról nem beszélve, hogy a sportolói mentalitás eltér a hétköznapi sportági környezettől független emberekétől.

A gondolkodásmód, vagy a sportolói mentalitás kialakulása tanulás és nevelés kérdése. Sok mindentől függ és ez már gyermekkorban kialakulhat. A nevelés hatékonysága és a közeg befolyásoló szerepe hatással van a folyamatra. Nagyon meghatározó közeg tud lenni a család és a velünk született hajlam. Nagy mértékben befolyásoló tud lenni ebben a nevelési folyamatban a barátok, közösségek hatása és ide sorolnám a sport, illetve a sportszervezetek, csapatok közegét is. Persze érzékelhető egy erősen iránymutató közeg is, a social média, televízió vagy a mozi befolyásoló hatásán keresztül.

A külvilág ingerei az oktatási intézményekben és a társadalomban tapasztalható értékrendek hatása, illetve a szocializálási folyamatok nagy mértékben befolyásolhatják a fel növekvő generációk gondolkodását, szemléletük kialakulását. Az alábbi ábrán a két szemlélet közül a magyar fiatalokra a fenti hatások és okok miatt inkább a kudarckerülő típusból vannak többen.

Elérkeztünk a címben szereplő bizalom és önbizalom kérdésköréhez. Egy kicsit menjünk mélyebbre ebben a témában. A gyermekekkel, fiatalokkal foglalkozó edző szerepe ebben az összefüggésben lényeges. Amennyiben a tanítás, vagy képzési folyamatok alatt a folytonos elmarasztalás és a negatív értékelések hangzanak el, a fiatal sportoló szinte reflexszerű választ ad az újra és újra érkező negatív kritikákra. Lényeges, hogy a külső segítség a hibák kijavítása érdekében történjen és ne az elmarasztalások jegyében. Ha a sportoló azt érzi, hogy edzője nem bízik benne, a gátak és akadályok leküzdéséhez nem tud majd honnan meríteni bátorságot, vagy nem tud majd plusz energiát mozgósítani a jó teljesítmény elérése érdekében. Az edzőnek, vagy oktatónak látni, érezni kell a határokat. Ha a gyakorlás folyamatában nincs előrelépés az adott cél felé, akkor cselekszik jól az edző, ha más, talán könnyebb, de lényegében egy sikeres végrehajtás reményében kiveszi sportolóját a negatív állapotból. Ha erre nem kerül sor, sőt az edző tovább nyüstöli tanítványát, vagy még büntetéseket is eszközöl, nagy hibát követ el! Tanítványa félni kezd, és ez a félelem minden stresszes helyzetben felszínre fog érkezni, függetlenül attól, hogy az edzésgyakorlat, vagy mérkőzés közben játszódik le kettejük között, vagy az ellenféllel szemben. Hogyan lehet önbizalma egy sportolónak, ha edzőjén azt érzi, hogy nem bízik benne? A baj tovább fokozódik, hogy ha ez a stresszes állapot minden egyes új akadály, gát felbukkanása esetén kialakul. Soha nem lesz sikerorientált a tanítvány. Ideiglenesen talán, de ha a technikai tudástár egy szinten megreked, elindul a blokkolási állapot. No igen, ezt az állapotot a válogatottak esetében a mérkőzés feladásával szokták beazonosítani a média guruk.

A POZITÍV GONDOLKODÁS MINDADDIG TÁMOGATÓ, AMÍG A SZITUÁCIÓ NEM LÉPI TÚL A TUDÁSTÁRAT.

Bízni magamban annyit jelent, képesnek tartom magamat, hogy megcsináljam a kitűzött célt. A gondolkodás, véleményalkotás, vagy a döntések meghozatala, tanulás és nevelési folyamatok eredménye, ami korábban a gyakorlatban tapasztalt ingerek hatására (lehet pozitív, negatív) alakulhat ki a megfelelő feldolgozás következményeként.

"AZ ÉLETET CSAK HÁTRAFELÉ LEHET MEGÉRTENI, DE ÉLNI ELŐRE NÉZVE KELL."

Úgy vélem érthetővé vált a dán filozófus által idézett mondat. Bármennyire is fura csak felnőtt sportolóként leszünk képesek visszafelé értékelni magunkat. Viszont azok, akik a tanítványaik mentalitásának kialakításáért felelnek, legyenek képesek előre nézni!