Csapatjáték az elméleti tudás nélkül nem lehet hatékony.

Csapaton belül lényegében minden poziciónak meg van a maga szerepe, helye és feladata. Minden csapatnak van szerkezete, feléptése. A játékosok egységet képezve védekeznek és támadnak. Az edzők elvek mentén tervezik csapatuk játékát. Minden csapat eredményességének kulcsa a folyamatos jó társas és egyéni teljesítmények megfelelő arányban történő működése. Játékosok a mérkőzéseken tudatos mozgásokat alkalmaznak többségében. Igazából ez lenne, vagy ezen alkotóelemek megléte jelentené az optimális állapotot egy csapat esetében.

Azonban a fiatal kézilabdázók esetében nem ennek van valószínűsége, hiszen szinte mindent meg kell tanítani számukra. Továbbá nem csak a tanulási szakaszoknak van időfaktora és nehézségi fokmérője, hanem annak is, hogy minden tanult elemet egymáshoz kell rendelni és egymásra kell építeni az edzőnek. Azok a fiatalok, akik hamarabb és aránylag kevés hibával képesek elsajátítani a tanult anyagot, azok a mérkőzésen nem csak alkalmazni de jól is tudják értelmezni ezeket, mert többségében megértik az összefüggéseket. Nem lényegtelen, hogy a mérkőzésen milyen gyakorisággal képesek a fiatal játékosok tudatos és jó döntéseket hozni. Mit, miért, mikor és hogyan kell megtenni?

Véleményem szerint a hatékony műhelymunkában elengedhetetlen, hogy az edző ne foglakozzon a tanítványai elméleti tudásának megalapozásával és folyamatos növelésével. Adjunk esélyt tanítvanyaink számára, magyarázattal, tanítással, hogy minden mozgásnak, cselekedetnek és döntésnek tudatos alapja kell, hogy legyen. Az ösztönös „zsigerből“, vagy autodidakta módon létrehozott megoldások, vagy mozgások elillanak, mint a bemagolt iskolai anyagok. Az egyén képzése azért valósuljon meg, hogy a mérkőzéseken képes legyen felidézni a tanult és tudatosan begyakorolt elemeket.

Támadójáték lényege a gólszerzés előkészítése, vagyis a védelem átjátszása. Poziciók szerint minden játékos egy előre meghatározott terv alapján mozog. Céljának megfelelően a játékosoknak gólhelyzeteket kell kialakítani, amit általában a védőkkel szembeni előnyök megszerzésével indulnak. Az előnyöket labdával és labda nélkül is végre lehet hajtani. Minden játékosnak, vagy pozició mozgása egységben, egymáshoz rendelt ritmusban és előre meghatározott zónában kell műküdni. Gólhelyzetnek nevezhető az a pillanatnyi állapot, amikor a labdát birtokló játékos előtt egynél több választási lehetőség adódik, hogy valamelyik társát labdaátadásával előnyhöz jutassa a védőkkel szemben. Ahhoz, hogy ezt megtegye, jó döntést kell hoznia, hogy abban a szituációban az a megoldás legyen a legalkalmasabb az eredményesség szempontjából. Ahhoz, hogy egy játékos jó döntést hozzon , saját magával és társaival szemben is bizalomra van szüksége. Amennyiben a hatékony játékhozhoz szükséges elméleti tudás birtokába kerülnek a fiatalok, úgy érthető lesz számukra a támadójáték lényege. Az egyének elméleti tudásának élethelyzetekben történő gyakori alkalmazása, stabilizálása kimondottan fontos feladata az edzőnek. Véleményem szerint minden csapatjáték eredményessége az egyének teljesítményének függvénye! Attól függetlenűl állítom és azon tény ismeretében, hogy azonos célok érdekében szerveződnek játákosok egy csapatba. Azonban a hatékony munkát minden esetben a játékosok egyéni felkészültsége, tudása és kreativítása fogja eredményessé tenni a mérkőzések alatt!

Védekezés lényege az ellenfél támadadójátékának megakadályozása, illetve a gólszerzési szándékuk megsemmisítése. Ennek érdekében minden poziciónak, csapatrésznek meg van a maga feladata, hogy megállítsa, vagy megnehezítse ellenfele mozgásait, legyen rendezett, vagy rendezetlen a felállása. Az ellenféllel szembeni védelem kialakítása kettős irányultságú. Egyrészről a fontos és érzékeny területek védelme, mint például a kapuelőtér közepe, másrészről az adott veszélyes támadókkal szembeni egyéni védekezés kialakítása.

Felállt védelemben a védő elsődleges feladata, hogy a lehető legrövidebb idő alatt képes legyen megállítani a labdás támadóját. Fontos továbbá, hogy társával együttműködve, két támadóval szembeni védelmük kapcsolatát eredményesen tudják megoldani. A sáncoló tevékyenység lényeges a védelem tengelyében, azonban ezt a védekezési feladatot csak végszükség esetén kell választani. Tudatosítani szükséges a fiatal kézilabdázókkal, hogy azok a védőjétékosok teszik átlagtól magasabb hatékonysággal a tevékenységüket, akik rendelkeznek jó elővételezési képességgel. Ennek jelentősége nemcsak a labdaszerzésben, de a labda nélküli játékos mozgásának megakadályozása szemponjából is fontos lehet.

Természetesen, a fent említett alkotóelemek megfelelő alkalmazása jelentené az optimális állapotot egy hatékonyan működő védekező csapat esetében. Azonban a fiatal kézilabdázók védelemben mutatott tevékenységére szintén nem ez a jellemző. A tanítás, gyakorlás és a stabilizálás hosszú folyamat, amiben az elméleti tudás átadása nélkülözhetetlen. A védőmunka eredményessége és hatékony alkalmazása szintén az egyén felkészültsége és főleg elővételező képességének függvénye.

Ha jól működő csapatot szeretnénk kialakítani a csapat alkotó elemeit kell tudatosan fejleszteni, képezni. A folyamatos gyakorlásnak akkor van értelme, ha ezt tanítás előzi meg. Tanítványaink ne végcélokat magoljanak, hanem legyenek aktív részesei a tanítási folyamatnak!