A korosztályokra bontott nevelő - oktató munka gyakorlatban történő sikeres alkalmazása "szinte" lehetetlen küldetésnek számít.

Talán lesz majd igény egyszer egy olyan tematika elkészítésére, ami tényszerűen a képzési szintekre épít. Pontosítva, csak akkor lépjünk előre egy szintet a nevelő - oktató munkában, ha az előzőt már mögöttünk hagytuk. Azt kell nekünk edzőknek megtanulni, hogy mik ezek? Hiszen a mozgások mozdulatokra, míg az eredményes taktikai gondolkodás hatékonyan végrehajtott technikai elemekre épülnek. Minden összefögg egymással.

Az időfaktorok és azok sürgető hatása ne befolyásolják az alább látható tanulási és képzési modell hatékonyságát.

TANULÁS - GYAKORLÁS - STABILIZÁSÁS - FEJLESZTÉS

Induljunk el a kisiskolás életkortól a nevelő - oktató munkában és jussunk el a tanításban a gyermekkor végső stádiumáig. Mire, hogyan kell figyelni a gyakorlatban végzett szakmai munkára? Az írás ebben szeretne segítséget nyújtani.

KISISKOLÁS ÉVEK

Az alap mozgásokat meg kell tanítani és az alap neveléssel kapcsolatos elemeket is, mint rendgyakorlatok, mozdulatok, vagy mozgások, sportágra jellemző alaptechnikákat. Ugyanakkor a nevelés területén a közösségi és a sportolói gondolkodásnak kialakításának előkészítése legyen fontos része a folyamatnak. Általánosságban jószerivel csak játékok vannak tanítás - tanulás nélkül. A játékokba is el lehet rejteni azokat a számukra fontos új mozdulatokat, mozgásokat, sőt akarati és hozzáállási tulajdonságok nevelési szándékát, amik a gyermekek számára fejlesztést jelentenek. A hibajavítás alapvető eszköze a kisiskolásokkal foglakozó edzőnek. A nagyon jó nevelőedző igazán ért a gyerekek nyelvén. Jó pedagógiai érzékkel rendelkezik. Szakmai ismerete megfelel a kisiskolás korcsoportnak, akikkel foglalkozik. Didaktikai megközelítésben helyes döntéseket hoz. A gyakorlatok jól fel vannak építve. Az edzés minden részében érezni lehet, hogy törekszik folyamatosan versenyhelyzetet kialakítani a gyerekek között. Jól kezeli a dicséret és az elmarasztalás közötti arányokat. Következetes és ha kell szigorú is. Türelmes és nagyon sokat magyaráz. Olykor talán túl sokat is, de inkább ez legyen, mint fordítva. Az előzetes edzéstervet, létszámtól függően képes átalakítani. Jó az improvizációs készsége. Nagy rutinnal rendelkezik. Az idővel és a feladatokkal jól gazdálkodik. Ha szükséges, egy adott számára fontos mozdulatot addig nyüstöl, ameddig nem lesz többségében elfogadható számára. Kiválóan alkalmazkodik a korcsoport nyelvezetéhez, értelmi felfogó képességéhez. Érthetően használja a szaknyelvet is, amit közben tanít is a gyerekek számára. Folyamatosan alkalmazza az egyéni és általános hibák korrigálását.

Nem túl kedvező az a nevelőedzői szemlélet, ami túlzottan játék és mérkőzés centrikus gondolkodást határoz meg. Előbbre mutató lenne a gyerekek fejlődésére, ha a sok edzésen szerzett ismeret alkalmazása hozná meg a várt előrelépést. Véleményem szerint éleshelyzetekben csak az fejlődik, ami tudatosan fel van építve a gyerekeknél. Általánosságban a gyerekek többsége nagyon gyorsak, szeretnek és tudnak futni, de sok hiba bekövetkezhet, mert nincs mögötte gyakorlás. Például, a labda birtoklása, vezetése. A hirtelen megállás, irányváltás labdával. A labda átadása szélességi és mélységi irányból. Ezeket sokat kell sulykolnia. Gyerekek nagyon sokat mozognak a labda felé, de a hátráló, labda nélküli mozgás hiányzik. A hajítómozdulat csak is kis ívben történő felkészítését használják.

A nagy, vagy a hosszú íven történő labda felkészítés kimarad az oktatásból, ami hiba. Többen a mozdulat könnyebb végrehajtása és a labdabirtoklása, illetve a másik közkedvelt indokkal magyarázzák, hogy a magasabb, vagy a felnőtt korosztályban ezt a technikát nem alkalmazzák. Gyorsabb, dinamikus volta miatt, amit megfelelő izomzattal és technikai tudással képesek megvalósítani. Véleményem szerint ez azért hibás következtetés, mert ilyenformán a hátsó izomlánc és ezzel együtt a mélyhátizom nem kapja meg ebben a kisiskolás életkorban a szükséges ingert. A képességfejlesztés így hiányos marad. Ez a labdafelkészítés nemcsak kondíció, de koordináció fejlesztése szempontjából is fontos lenne. Szóval ez nem technikai, hanem képességfejlesztéssel kapcsolatos kérdés.

Cselbe történő szökkenések és az abból kiinduló súlypontképzések fontos feladat lesz az oktatásban. A gyakorlatok célzottságának meghatározása mellett, a már korábban megtanított elemeket is számon kell kérni. Nincs kis és nagy hiba csak hiba van. Sokkal több javító szándékú információ legyen a technikára vonatkozóan. Hogyan mozogjon, mit kell tenni? Miért kell így csinálni. Azzal szemben, hogy miért oda futsz, vagy miért passzolsz oda? A korrekciókat nem csomagban kell kommunikálni, hanem darabra, részekre szedve. A hiba kiindulási pontja soha nem ott van, ahol felszínre jön. A hiba mindig egy korábbi esemény, tevékenység, vagy hibás tanítási mechanizmus következménye. Ha kell vissza kell menni az eredési ponthoz. Ez lehet motorikus, vagy pszichés eredetű is.

Lényeges célfeladat a kisiskolásokkal foglalkozó szakemberek számára, hogy az alap kondicionális és koordinációs képességek fejlesztéséhez szükséges ingereket megtalálja és közvetítse tanítványai felé. Érdemes lenne ezeket komplexitásában is gyakoroltatni egy-egy feladatban. Az alap mozgások, vagy technikák esetében a mozdulatsor részeit külön, majd ezeket egymáshoz rendelni szükséges. Lendületszerzés, elrugaszkodás, lendítések, hajítómozdulat, leérkezés stb. Cselezőtevékenységek tanítása esetén hasonlóan, ezen a ponton már el lehet kezdeni a minimális döntések meghozatalára történő oktató-nevelőmunkát. Mikor kell leütni a labdát? Hogyan lehet előnyt szerezni a védővel szemben? Mit tegyek és azt hogyan csináljam, hogy a labdás támadót meg tudjam állítani?

Fogadjuk el, hogy mindent kell javítani, korrigálni. Ne csak azokat az elemeket, amikre éppen fókuszál a feladat végcélja. Ez általános hiba. A mélységi és a szélességi mozgásokat és labdaátadásokat kisgyermek életkorban már oktatni kell. Oldalról, hátulról érkező labdák elfogása és labda továbbítása, vagy vezetése futás közben. A két kar használata és a két oldali tanításnak kiaknázása. Ez vonatkozhat végtagokra, oldalakra, irányokra, izmokra. Az egymáshoz rendelésben látok hiányosságot. A felépítettség jó, de az átmenetek és azok stabilitása még nem megoldott. Sok esetben a kevés több. A türelem és az aprólékos munka meghozza a gyümölcsét. Kitámadás - visszahúzódás. Ütközések, megállító szabálytalanságok. Hogyan és miért kell úgy elindítani, majd folytatni a cselezőtevékenységet? Még mindig, mindenki csináljon mindent. (Dobókar, vagy posztok szerint és oldalak szerint) Ne legyen gyerekeket bekényszerítő, posztra történő skatulyák kialakítása. Egyre több szakszavakat kell alkalmazni, hogy a szaknyelv megértése tisztázódjon. El kell kezdeni a tanítás és a nevelés elemeit szétválasztani. A tanítás kapjon nagyobb teret az elkülönítésből adódóan.

KISGYERMEKKORI ÉVEK

A korosztályban még mindig a képességek fejlesztése és ezek komplex elhelyezése az edző főfeladata. A mozgássorok és a sportági alaptechnikák tanítása csak ezekre épülve lehet hatékony és maradandó. Ez nagyon lényeges! Ne a felnőttes értékrend mozgassa az edzők fantáziáját, mert a gyakorlatokban alkalmazott feladatok olykor a felszínen érdekes lehet a szemnek, de a tudástár mélyítésében nem biztos, hogy elegendő munícióval rendelkezik. Nem az a megfelelő gyakorlat, ami a felnőtteknek érdekes és nem "uncsi", hanem az, ami a gyerekek pillanatnyi állapotához képest előrelépést mutat, ha abban elmélyülve és tudatosan képes szerepet vállalni. A tovább haladás és a gyakorlatokra szánt idő nem minden esetben arányos. Ez ne adjon okot az aggódásra, mert a nevelőedzőnek semmi oka nincs türelmetlennek lenni. Ez felnőttekre jellemző érték és ezt, el kell felejteni. A tervezés fázisában az edzők kalkulálják bele, hogy a tanítás folyamata elhúzódhat. Meg kell tanulni a folyamatokat és a lépcsőzetes megvalósítás iskoláját. A speciális sportágra jellemző mozgásokat nem "lóugrás" módozatban, hanem lépésenként, egymásra építve kell tanítani, mint ha egy hagymát pucolnánk. egymás után kell levenni a rétegeget. Folytatni kell a döntések meghozatalának és a tudatosság elsajátításának tanítását. MEG KELL TANÍTANI A GYEREKEKET ARRA, HOGYAN KELL TANULNI. Ezt csak úgy érhetjük el, hogy magára a tanulási folyamatra koncentrálunk a gyerekekkel együtt és nem csak a végcélra. Ha visszakérdeznek a gyerekek azt soha ne vegyük rosszallóan, sőt örüljünk neki, mert így látjuk rajtuk, hogy érdeklődnek. Mindig javítsunk hibákat. Csak azt kérjük számon a tanítványainktól, amit elmagyaráztunk, megtanítottunk számukra. Határozottság, türelem, megértés. Csak az a gyerek érzi edzője bizalmát, aki megfelelő hitelességgel, jó és érthető érveléssel képes megértetni magát vele. Ha a gyerek azt érzi, hogy edzője nem bízik benne, ő egy idő után el fogja veszíteni saját magába fektetett bizalmát is.

A természetesnek tűnő lemorzsolódást túlélő 12-13 éves gyerekek foglalkozásian gyakran tapasztalható, hogy az előre megtervezett edzésfeladatok és a teljesítés közötti arányosság terjedelmében vagy létszámban nem képes igazodni egymáshoz. Ez a probléma akkor jöhet felszínre, amikor egy volt játékos, saját korábbi pályafutása alatt tapasztalt "hagyatékából" dolgozik leginkább. Ennek valószínűsége azért lehet, mert sok dologban nincs tisztában az egymásra épülés jelentőségével. Ebből kifolyólag, az történhet, hogy az edző "találomra" választ tartalmakat az edzéséhez. Ilyen esetben az is előfordulhat, hogy a kiválasztott edzésmódszeren belüli gyakorlatok megválasztása didaktikai és szakmai szempontból sem átgondolt, megfelelő. A gyerekek ne álljanak sorba minden egyes gyakorlat alatt. Ennek nemcsak didaktikai, hanem szakmai jelentősége is van, hiszen ebben az életszakaszban a gyerekeknek szüksége van a teljes edzői odafigyelésre, mert ez fontos fejlesztési periódus kezdete. Sajnos gyakori gond, ha a magyarázat és kommunikáció felszínes és nem részletes. Ha az edző általánosságban beszél, vagy javít hibát. Inkább taktikai gondolkodás központúsággal korrigálnak a mozgások megfelelő végrehajtása helyett. Előfordulhat az is, hogy egyes edzők nagyon sok ingert tartalmazó feladatban gondolkodnak. A hiba megelőzhető, ha a sok ingeres, több figyelemmel járó feladatok helyett, minimálisra csökkentjük a figyelni való elemek számát, mert nem odaillő mozdulat, mozgás, vagy sebességgel történő végrehajtással fogunk találkozni. Szinte minden gyerek esetében igaz, hogy a láb és karlendítések nem megfelelők. A távolság és az irányok helyes megválasztása sok esetben hibás és egyénileg különböző. Az alapmozgások helyes végrehajtása és azok folyamatos, szinte állandó gyakorlása szükséges.

GYERMEKKORI ÉVEK

A 14 évesekkel foglalkozó szakemberekkel szemben alapelvárás, hogy pontos, precíz és gondoskodó legyen. Készüljön az edzésre. Állandóan adminisztrálja magát. Az elméleti tudástára és ennek gyakorlatban történő megvalósítása megfelelő arányba helyezése lényeges, hiszen ezek a fiatalok már szinte minden alapot ismernek, tudnak és képesek megérteni mindent. Az edzőnek itt már tisztába kell lennie, hogy minden pici, apró részletnek jelentősége van. Persze ez nem azt jelenti, hogy aprózza el magát, de azt mindenképpen, hogy egy adott célzott feladatban nem csak a „céltáblát, hanem az egész lőteret is figyelnie kell”.

A komplex feladatokban, ahol több tanult, vagy tanítással összhangban lévő elem kapcsolódik egymáshoz, figyelemmel kell kísérni az egymáshoz rendelés szabályát. Ne csak a friss és az éppen aktuális tanagyaggal foglalkozzon, hanem javítsa, korrigálja a korábban javított, vagy az ismételten felszínre érkező hibákat is. Egy jól felépített, megtervezett edzés, abban jó, hogy az edző által közvetítésre szánt tanítási, vagy gyakorlási folyamatban a megtervezett időfaktorok jól illeszkednek a gyakorlatba tervezett feladatok, célok végrehajtáshoz. Akkor sincs baj, ha ez nem így működik és elcsúszik a szakember, mert valamire nem figyelt korábban, vagy valami olyan hiányosság jött felszínre a tanítás folyamatban, amire korábban nem fordított annyi időt. Ezek a jelenségek, többségében mindig utólag derülnek ki. Vannak szakemberek, akik néha kicsit közelebb mehetnének a kommunikációjuk hangvételével tanítványaihoz. Jellemzően azok a hiteles edzők, akik jó döntéseket tudnak hozni és időben felismerik az adott, éppen tanulandó, vagy gyakorlásra szánt elemekben a hibát, vagy a változtatás igényét. Nekik van képessége mindenre figyelni. A látószög mértékét kellene hatékonyabbá tennie, hogy tisztábban lássa a csapat és az egyének helyzetét és mozgásait. Ennek abban lesz jelentősége, hogy önállóan és külön, illetve együtt és egymáshoz rendelve is képes lesz látni, érteni a jelenségeket. Ennek az életszakasznak a sajátos ellentmondása, hogy míg a csapat játékának rendszerbe helyezése történik, addig az egyén helyét és erényének erősítését is meg kell oldani.

Ezért lenne érdemes tudatosítani a kisgyermekekkel foglakozó edzők szemléletét, hogy a csapatjáték hatékonysága és eredményességének mércéje, lényegében a játékosok egyéni képességeitől függenek.