Miért lehet bonyolult általánosságban, a 11-12 éves gyerekek képzése?

Ez az a korosztály, ahol nemcsak a játékba állítás kezdete, hanem a biológiai életkor különbözőségei is nehézséget okozhatnak a képzés folyamán. Alkati és fizikai adottságok eltérései. A koordinációs képességek teljesen eltérő megjelenései. Nézzünk néhány példát arra, miért is bonyolult ez az évjárat?

Mit tehetünk annak érdekében, hogy áttekinthetőbb legyen a 3:2:1 es védekezés?

- A térben látás és helyezkedés, illetve a mélységi és szélességi irányok tisztán kezelhetőségét kiválthatjuk az egyszerű fogójátékokkal. Többek között azért játszatjuk előszeretettel, hogy a gyors irányváltások, az elindulás és megállás kellő hatékonysággal tudjon beépülni a képzésbe. A labdatartó és pontszerző játékkal képesek vagyunk előkészíteni a különféle irányból történő labdaátvételt, illetve ellenkezőleg, éppen ezt megnehezítve, a labda megszerzésére irányuló elővételezést, a jobb térben látás fejlesztésével. - A gyerekek némelyikének gondot okozhat a labda elkapása is, illetve ha ez sikerül, a labda kidobásához szükséges felkészítő tevékenységet sem képes olyan gyorsan végrehajtani, ahogy ezt tudatilag már képes lekövetni. Éppen ezért, szükséges elkezdeni a váltakozó átadásokkal variálható játékok elindítását már 10-11 éves korosztályban.

- A labdaátvételének módja és a labda továbbításának módja, szintén fontos képzési anyag, amit sokan nem vesznek elég komolyan és magától érthetőnek tartanak az oktatás során. Foglalkozni kell vele! Addig, amíg a fentiekkel nem képesek a gyerekek meg birkózni, ne várjuk el, hogy a védekezésben ügyesebbek lesznek. Ezt leginkább a feszülés és nyújtás ellenoldalisághoz tudnám hasonlítani. Amikor az izom megfeszül, az antgonista párja nyúlik. Ilyen megközelítésben tehát, azok az edzők akik, nem tanítják meg kellően a támadó játék alapjait, nem fognak előrelépni a védelem lépéseinek megértetésében sem! Ezért vannak még mindig olyan felnőtt játékosok, akik nem tudnak védekezni, vagy támadni. Képzési hiba történt! A cicajátékok alkalmazása egy adott behatárolt területen belül, azért hasznos, mert a gyerek érezni fogja, hogy a helyezkedésével, megnehezítheti a háta mögött lévő ellenfele mozgásterét. Ha az egyszerűtől akarunk haladni az összetett felé, célszerű a kis területtől a kis létszámú feladatok gyakorlásával kezdeni. Ha a támadójátékot helyezzük előtérbe, kezdjük a 2:1 elleni játékok variálhatóságával. Adjunk megkötéseket a támadóknak, hogy mit lehet és mit nem. Így lehetőséget adunk a védőnek is, hogy előre gondolkodjon. 3:2 esetében, már lehet a védők mögé befuttatni egy támadót, de a megkötések még mindig legyenek jelen. Ilyen, hogy csak egy labdaleütés és egy labdaátadás lehetséges a támadóknak. A 3:2:1 védelem alapja az ékzavaró és a hátsóközép kapcsolata. Ezzel kezdjünk és haladjunk a pálya széle felé térben és létszámban is.

Mit lehetne tenni, hogy az edzések hatására eredményesebbek legyenek a gyerekek?

- A gyerekek többsége, menekül a labdától. Nem azért ütik le, hogy előnyöket formáljanak és irányokat váltsanak, hanem azért, mert bizonytalanok. Szeretnék tovább birtokolni a labdát és a labdaleütés, a legegyszerűbb formája ennek. Ezért van ma is olyan felnőtt játékos, aki ha kell, ha nem, leüti a labdát! Ezt is kezelni kell utánpótlás szinten! Ha közel kerülnek a labdás támadóid a védőkhöz csak oldal irányban képesek elmenni tőlük. Éppen ezért kell megtanítani nekik a visszahúzódás „törvényét” azaz, mindig mozogjon hátra labda nélkül (távolodjon el a védőjétől), hogy előre mozgás közben tudja átvenni újból az oldal irányból érkező labdát. Sok gyerek a labdával, nem mer szögben mozogni előre jobbra, vagy balra, csak egyenesen szembe a védővel. A háromszögben történő mozgás szintén „törvény”erejű labdás támadónak és védő játékosnak egyaránt! gyakorolni kell!

A türelmetlen, és „okoskodó” szülő kezelésére van e megoldás?

Igen, sajnos ez is általános tendencia. Folyamatos párbeszéd, állandó kommunikáció szükséges a szülök esetleges túlzó elvárásainak csillapítására! Az a jelenség hogy egy-két évvel fiatalabb gyereket tesznek oda edzők, nem egyedi eset. Persze akkor könnyebb a helyzet, ha ezek a gyerekek a saját kronológiai életkoruknak megfelelő csapatban is tudnak játszani. Ilyenkor csak annyi a teendő, hogy elmagyarázza az edző a szülőknek, hogy létszám hiány miatt az előírásoknak megfelelően kell nevezni a csapatot. Ajánlott találni olyan időpontot, amikor a szülők számára nyílt napokat szervezhet a nevelőedző. Ezek a napok olyan célzattal szerveződjenek, hogy mutassák be a gyerekek, az aktuális állapotukat a szüleiknek. Az edző, előtte elmagyarázza nekik, hogy az adott életkorban mit kellene tudniuk a gyerekeknek a taktikai feladatokból, a technikai felkészültségből, vagy éppen a jellemző kondicionális állapotukról. Ennél hitelesebb tükröt nem lehet felállítani a kétségekkel bíró szülőknek.