Elmélkedés a kisiskoláskori testnevelés oktatásának jelentőségéről

Pontos számot nem tudok mondani, de nagy vonalakban a hazai általános iskolák 80%-ban az alsó tagozatos gyerekeket tanítójuk foglalkoztatja a testnevelés órákon. Ha nagyon messzire akarnék visszanyúlni a probléma felderítésében, az első magyarázat abban rejlik, hogy az általános iskolákban kétszakos testnevelőket alkalmaznak többnyire. Ezek a testnevelők a Tanárképző Főiskolák valamelyikén kaptak diplomát. Ebben az esetben előfordulhat az is, hogy pontosan azért, vagy éppen nem azért kap állást egy iskolában, hogy mi a másik képesítése. A másik igen akut probléma, hogy az intézmények igazgatói nem tudnak elegendő óraszámot biztosítani a tanítóknak, ezért fordulhat elő, hogy a gyerekek testi nevelését rájuk bízza. Az a jobbik eset, ha a tanító néni, vagy bácsi sportos hozzáállású, és legalább egy alkalommal beviszi tanítványait a tornaterembe. Akkor van a nagyobb gond, amikor a testnevelés jelentősége hátrébb szorul minden mással szemben, mint például az osztályfőnöki, vagy a környezetismeret óra. A Testnevelési Egyetem, középiskolai testnevelőket képez. Természetesen található olyan elemi oktatási intézmény, ahol ilyen diplomával rendelkező testnevelők működnek. Az utóbbi variáció jelentőségét már csak az emeli, ha az ilyen képesítéssel rendelkező szaktanárok az alsó tagozatban is tanítanak. Sajnos ez az állapot nagyon ritka!

Beszélhetnénk egy másik „sláger”, vagy visszatérő nehézségről és ez a normálméretű, sportolásra és testnevelés órára is alkalmatlannak mondható „tornaszobák vagy termek”. Hallatlan nehéz körülmények között kénytelen dolgozni sok intézmény! Főleg a keleti országrész kisebb települései kerültek szinte kilátástalan helyzetbe! Az állapot problémáit csak fokozza a mindennapos testnevelés bevezetése. A következő tanévben már minden évfolyamnak heti öt kötelező testnevelés órája lesz.

A kormányzati szándék dicséretes! A cél magasztos! Legyenek egészségesek testben is a felnövekvő generációk! Néhány kérdés felmerül ezzel kapcsolatban:

 Hol fog mindez megvalósulni?  Hogyan oldja meg az intézmény, ha nincs normális helyszíne hozzá?  Kik lehetnek azok a személyek, akik ebben közreműködni tudnak?  Felkészült ezen az oktatásügyekért felelős kormányzati szféra, hogy ebben bármilyen segítséget adjon?  Elkészült e már az a metodika, vagy kivitelezési terv, ami a felszaporodott gondokra megoldást talál?  Ha van elegendő testnevelő, miért nincsenek a rendszerben?  Ha az igazgatók kénytelenek a tanítók óraszámait biztosítani a testnevelés órák számával, miért nem fordít a képzés nagyobb hangsúlyt erre?  Miért nem foglalkozik a KLIKK mélyrehatóbban azzal a hiányossággal, hogy az alsó tagozaton nincs megfelelő testi nevelés?

Miért fontos feladat ezzel foglalkozni? Mert a kisiskoláskor a legfogékonyabb arra, hogy a gyerekek koordinációja dinamikusan fejlődjön. Ha ebben az életkorban nem kapják meg gyermekeink a megfelelő képzést, igen nagy deficittel indulnak a sportágválasztás, de az átlagos testkultúra megismerése terén is. Egymásnak merőben ellentmondó hatások vannak érvényben. A szándék, amiért a mindennapos testnevelés gondolata megfogant, és a jelenlegi „kaotikus” helyzetkép.

Gyakorló testnevelő és edző lévén tudom, hogy aktuális és napi gondokról van szó. Elég nagy különbség látszik azon gyerekek készség és koordináció fejlettségi szintje között, akiket tanító vagy testnevelő tanít. Az elmúlt öt évben két alkalommal dolgoztam végig 1-1 tanévet a Budajenői Általános Iskolában. Kifejezetten csak alsó tagozatos gyerekek számára oktattam a testnevelést. Ezen munkáim során dolgoztam ki azt a tanmenetet, amivel a könyvem „A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban” olvasása során találkozhatott bárki. Ezen felül (Budakeszi, Perbál, Zsámbék) még három iskolába járok rendszeresen bemutató testnevelés órákat tartani a mai napig is. Sajnos erőteljes hiányosság rajzolódik ki a gyerekek képzettségi állapotában. Óriási felelősség van a kezünkben. Hiszen nyerhetünk és elveszíthetünk lehetőségeket! Egy szó, mint száz, szüksége van szaktanárokra az alsó tagozatban! Minden nevelőedző, aki más-más iskolából érkező gyereknek tart foglalkozásokat, saját maga érzi a különbséget gyerek és gyerek között. Könnyen igazolható ez az állítás, hiszen a következőkben érzékelhető a differencia,

o ügyességben. o egyensúly helyzetben. o térlátásban. o koordinációban. o ritmusérzékelésben. o gyorsaságban. o leleményességben. o fájdalomtűrésben. o monotónia tűrésben.

Hogyan lehetne változást előidézni?

Azon tényből kiindulva, hogy a következő tanítási évtől a mindennapos testnevelés az összes évfolyamon bevezetésre kerül. Véleményem szerint a lényeges kérdések a kisiskoláskorban dőlnek el. Ha ott a gyerekek nem kapják meg a kellő szakértelmet, felső tagozaton már nem igazán lehet pótolni!

1. A tanító vagy a tanárképzés reform átalakítása.

- Testnevelési Egyetemen kapjon helyet a kisiskoláskor testi nevelésének fontossága! - Tanítóképző intézményekben legyen új metodika, hogy a testi nevelés is kellő szakmaiságot kapjon a képzés terén! - Tanárképzés területén is kapjon nagyobb hangsúlyt a kisiskoláskor testnevelése!

2. Testnevelő tanárok alsó tagozatban történő foglalkoztatásának megoldása:

- Legyenek kötelezve az oktatási intézmények, hogy szaktanárok tanítsák a testnevelést! - Tegyék lehetővé, hogy a tanítók is képesek legyenek fejleszteni magukat e téren, illetve ne így kelljen a tanítók óraszámát elszámolni! - Lehetővé kéne tenni az egy szakos, vagy a középiskolai testnevelők beáramoltatását a kisiskoláskorú testnevelésébe!

3. Tanítók továbbképzése a testnevelés tantárgy hatékony ismerete érdekében:

- 2-3 havonta történő gyakorlati bemutatók, központilag szervezve (KLIKK). - Mobil testnevelő képző szolgálat kialakítása, egy-egy járási körzethez tartozó iskolák bevonásával. - Lényege a tanítók gyakorlati ismereteinek tágítása és gondolkodás módjának kitágítása lenne. - Szakanyag, vagy kiadvány szerkesztése tanítók részére, Hogyan oktassunk testnevelést? címmel.

Nem gondolnám, hogy a jelen problematikája érdektelen lenne bárki számára, aki ebben az életkori fázisban foglakozik gyerekekkel, akár általános testnevelés vagy speciális sportági képzés kapcsán. Azt sem gondolom, hogy ez a téma lenne az elsődleges megoldásra váró feladat a több sebből vérző oktatásügy háza táján. Nem hinném, hogy azok a nevelő klubok, egyesületek, akik napi szinten találkoznak az általam felvetett hiányosságokkal, közömbösen vennék tudomásul e tényeket! Ha igen, akkor nagy a baj! Nekem már az is elegendő lenne, ha lassan de következetes szándékkal, mindenki csak a saját környezetében tenné meg a tőle elvárható első lépéseket a végső megoldás felé!