AZ ÚT, AMIRE LÉPTEM..

Meg kell keresnem a saját utamat, hogy az elképzeléseimet valóra tudjam váltani. Mind ehhez elég bátorság és kitartás szükséges. Az a terület, ahová érkeztem, teljesen eltér korábbi munkáimtól. Visszamenni a gyökerekhez, ahogy kezdtem. Nem volt könnyű elengedni a múltat, majd elfogadni az újat, de legalább én választottam magamnak. Előfordul, hogy a sors furcsa helyzeteket teremt. Vagy felismerem benne a lehetőséget, vagy problémaként kezelem. Fontosnak tartottam a gyakorlatban történő tapasztalatok megszerzését. Két alkalommal egy évet tanítottam testnevelést alsó tagozatos gyerekeknek, közben az idősebb gyerekeket gyűjtöttem a délutáni foglalkozásokra. Eleinte egyedül, majd következett sorban a többi. Nevezetesen kitalálni a koncepciót, tapasztalatot gyűjteni, tanmenetet elkészíteni, az iskolákat beszervezni, klubot építeni, szakmai stábot kialakítani, majd a módszert adaptálni és terjeszteni. Szerencsém volt! Mint 25 évvel ezelőtt, amikor egyik álmom valóra válhatott!

Szolnoki Olajbányász (1990-1993) Első önálló vezetőedzői munkám az első osztályban

Harminc voltam amikor lehetőséget kaptam a sorstól, hogy az első osztályban bizonyíthassak.Ezt megelőzően az utánpótlás-nevelésben dolgoztam hat évet.

 BP. Honvéd ifjúsági magyar bajnok csapata

BP. Elektromos ifjúsági magyar bajnoki második helyezett csapata

Magyar férfi junior válogatott / Junior VB. 6. helyezett

Harmincnégy évesen adtam ki első könyvemet. Még ebben az évben lehettem első alkalommal (Vasas Dreher) BEK döntőben, majd harminckilenc, amikor győzni is sikerült a Dunaferrel!

 Bek döntős Vasas Dreher csapata

 BL. győztes Dunaferr csapata Manapság nem sok lehetőség nyílik egy fiatal szakember számára az e fajta érvényesüléshez. Szinte esélytelen! Alaposan megváltoztak a dolgok. Véleményem szerint hasznos minden kezdő edző számára a "szamárlétra" megmászása.Kellő tapasztalatot, módszertani ismeretet, karaktert és stílust szerezhet bárki, a gyerekekkel való foglalkozása alatt. Persze ez csak azokra igaz, akik kellő alázattal készitik fel saját magukat erre a hívatásra!Akadnak olyanok is, akik kihagyják ezt az iskolát és egyből a felnőttek között próbálnak szerencsét. Sok csalódás érte, vagy fogja érni Őket!Sok tapasztalattal a hátam mögött, mégis azt mondom, nagy felelőtlenség a sportág részéről, hogy a gyerekeket úgyszólván bárki képezheti "szinte felkészületlenül"!Meg kellene becsülni a nevelőedzőket, különösen azt amivel foglalkoznak!

Az elmúlt évek ráébresztettek arra, hogy az új gondolatok beáramlása, és a más akarok lenni, mint a nagy átlag, nagyban köszönhető azoknak, akik elutasítóak és nemet mondók voltak velem szemben. Köszönettel tartozom nekik, hiszen az akartam lenni, aki vagyok és sikerült. Igaz, elsuhant több mint egy évtized, míg erre rájöttem. Sportágunk rengeteg lehetőséget nyújt arra, hogy a kívülről jövő korszerű és hatékony edzésmódszereket, eszközöket vagy sérülésmegelőző gyakorlatokat beépítsük a képzéseinkbe. A funkcionális edzések és eszközeinek a használata sokszínűséget, érdekes és új lehetőségeket nyit a számunkra.

Mindig is olyan tanár, vagy edző szerettem volna lenni, aki megosztja a tudását és a tapasztalatait a társaival, de legfőképpen azokkal, akik érdeklődést mutatnak a tanulás iránt. Mindig is a nevelés hatékonysága és a tanítás összefonódása érdekelt, de úgy igazából az elmúlt öt-hat év gyakorlati tapasztalataiból levonható következtetések hozták meg számomra az igazi eltökéltséget az adott irány felé. Ezt a hozzáállást és eszmeiséget képviselem a saját klubomban is. Szándékaim szerint, nemcsak a Zsámbéki-medence kézilabdázása terén szeretnék alkotóan részt venni, hanem az ország bármely területén, ahol fontosnak tartják a korszerű és gyerekközpontú képzési rendszert.

Több alkalommal kaptam megkeresést hazánkban és külföldön (Németország, Franciaország, Dánia, Szerbia, Szlovákia, Hollandia, Montenegró, Kína, USA, hogy csak egy párat említsek) élő, tevékenyen dolgozó vagy éppen kezdő kollégától, hogy ”… ezt, vagy azt a dolgot hogyan oldanám meg? …” A mögöttem álló időszakban közel 25 általános iskolában volt szerencsém – bemutató jelleggel - labdás testnevelés órát tartani. 14 alkalommal adtam elő budapesti és vidéki városok tankerületeinek, egyesületek vagy iskolák meghívása jóvoltából.

Volt szerencsém találkozni egy kiváló játékossal, aki nem túl régen kezdte építeni az edzői karrierjét. Beszélgetésünk tárgyát a gyerekek különféle technikai képzettségbeli különbségeinek áthidalása és az ezzel összefüggő hibajavítás volt. Állítása szerint egy óra beszélgetés többet ért számára, mint egy év tanulás más kurzuson. Célomul tűztem ki, hogy amit tanultam, vagy megtapasztaltam, képes legyek átadni még akkor is, ha erre nem lesz központilag irányított lehetőségem. Mindezt azért teszem, hogy a jövőben az elmúlt évvekkel ellentétben. Legyen egy felvilágosult, sokoldalúan nyitott, egymást segítő edzői társadam.

Hiszen elveszítettük tekintélyünket a külföldről érkező edzőkkel és a velük szövetségben dolgozó ügynökségekkel szemben. Több dologban látom a hátrányunkat és ezért kénytelenek leszünk elfogadni az alábbiakat:

- el kell fogadni, hogy minden módszer jó, ami eredményre vezet - nincsenek eleve elrendelt dolgok - legyen átgondolt tehetségápolás - mindenkinek egyenlő esélye legyen az érvényesüléshez - a vita és az ellentétes vélemények ütköztetése felszínre hozhatnak előremutató helyzeteket - minden esetben a változások idézik elő a fejlődést - nem elméletben kell képezni a szakembereket - változtatni kell a képzés és továbbképzés területén - legyenek interaktív modulok - a nevelő edzőket külön metodika szerint kell képezni

Bízom abban, hogy az út, amire léptem többeknek jelenthet segítséget.