A labdafogás, csukló és felső elhajlás

Ilyen bonyolult és nehéz technika az egy kézzel történő labdaátvétel és az azt követő hajítómozdulat. Természetesen a tenyér nagysága, az ujjak hossza és a labda mérete (korosztálynak előírt) adott, ezen változtatni nem lehet. Azonban, ha rendelkezem a megfelelő alappal, így a kézfej és a tenyér szerepe és közreműködése, összetettebb technikák végrehajtására adnak lehetőséget. Valójában egy láncolat alakul ki a mozgások alatt, amelynek összehangoltan kell működni! A játékszer úgy válik „kezesbáránnyá”, ahogy a technika életre kell. Az ujjak, tenyér, kézfej, csukló, alkar, könyök, felkar, váll és törzs izmai állnak össze egy helyesen végrehajtott mozgás miatt. Minden egyéni képzés végén a „légidobások” játéka szinte kötelező érvényű. A tanítványok örömmel, élvezettel ugrálnak a kör fölé és gyakorolják a labda elkapását és hajítását a levegőben. Nagyon hasznos játék a fentiek értelmezése szempontjából is!

A csukló helyes mozgatása és hatékony használata, hasonlóan olyan területe a képzésnek, ami sok egyéb technika végrehajtásához adhat megfelelő alapot. Az eltérő hajítómozdulatok gyakorlása, csiszolása, főleg a vonaljátékosok körében lehet kívánatos eleme a képzéseknek. Ezek lehetnek talajon, vagy levegőben elhajlással, vagy alulról végrehajtott kapura lövések. Mivel ezek bonyolult technikák és nemcsak pszicho-motoros képességek megléte szükséges hozzá, így az oktatásnak részletekben kell történie. Az alulról végrehajtott hajítás esetén csípő, térd magasságában engedjük ki a labdát. A fentiekből kiindulva, a labda biztos fogása, illetve a csukló e közben történő stabil forgatása alapfeltétel. Eleinte a csuklómozdulat elindul, de a kar és főleg a törzs és a lábak mozgatása nem lesz együttműködő. Itt komoly deficitet fog jelenteni a gyorserő hiánya. Azonban idővel, türelemmel, minden összeáll. Adjunk kisebb célokat az oktatás alatt, hogy hová kell eljutni az egyes fázisok alatt.

Levegőben történő elhajlás megvalósítása, szintén nem a könnyen végrehajtható technikák közé tartozik. Hiszen e technika oktatása is több fázisban történik. Eleinte a karok szerepének stabil helyzetben történő gyakorlása, (hajító és lendítő szerep) majd a váll és a törzs lendítés előtti és a levegőben lévő munkájának összehangolása. Addig nem érdemes tovább lépni az oktatásban, amíg a karok, váll és a törzs izmai nem megfelelően indukálják a technikát. Ebben az esetben is a stabilitás fontos, hogy kifejezetten arra kelljen ügyelni a tanítványunknak, ami lényeges. Talajon állva, valamitől elhajolva induljunk el az oktatásban. Eleinte kilépéssel, majd ezt követően a felsőtest eldöntésével érjük el játékosunk kedvező helyzetét. Végül a kar fejhez közeli elmozgása legyen a cél, önmagában az előző két fázis nélkül. A láncolat együttműködése hozhatja meg a helyes végrehajtást. Jelen technika hatékony végrehajtásának fontos kulcsa lehet továbbá az optimális elrugaszkodás nagysága. Nem lényegtelen, hogy a légmunka alatti törzsmozgás összekötő szerepe, mennyi időre kap lehetőséget.