A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban.

Felvétel rövidített változata a Kiskunhalason tartott elméleti és gyakorlati bemutatónak. Módszertani útmutató testnevelőknek arról, hogyan lehet oktatni a kézilabdázást játékos formában az általános iskola 1-4 évfolyamában.

A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban.

Kiknek íródott a könyv? Kiket szólít meg vagy ad segítséget?

Mindenkinek, aki szereti a gyerekeket. Persze főleg azoknak, akik a labda használatával szeretnék elkezdeni a gyerekek koordinációs készségeit fejleszteni. Azok, akik edzéseket tartanak az iskola után sportegyesület, vagy sportklub keretein belül, és azoknak a tanítóknak vagy testnevelőknek, akik testnevelés órán szeretnének labdás feladatokat adni a gyerekeknek.

Véleményem szerint, azzal a korcsoporttal kell a képzést elindítani, ahol, és akivel a legdinamikusabb előrelépést lehet elérni a szakanyag alkalmazásával. Nevezetesen ez a 7-10 évesek korosztálya. A Magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy azokban az iskolákban, ahol a testnevelés órát nem szaktanárok tanítják, jóval visszafogottabb az alább felsorolt paraméterekben az előrelépés, azokkal szemben, ahol testnevelők foglalkoznak a gyerekekkel. A könyv előnye, hogy sportegyesületi szinten is forgatható. Pontosítva, azok az edzők, akik az iskola utáni sportköri munkában valósítják meg a könyvben rejlő terminológiát az alább felsorolt kategóriákban. Garantált előrelépést fognak tapasztalni a tanítványaiknál,

egyensúlyérzékelésben térlátás és érzékelésben ritmus és tempó érzékben gyorsaságban ügyességben koordinációban küzdőszellemben.

Miért íródott a könyv?

Fő részben hiánypótlás végett, hiszen a könyvben megjelölt korosztály képzésére nem igazán volt, van ennyire felépített szakirodalom a nemzetközi piacon. Másrészt azért, mert a tanítás és képzés folyamatában a három fő kérdésre képes megadni a választ.

- MIT?

- HOGYAN?

- MIKOR?

Mit tartalmaz a könyv?

A kisiskoláskor a lehető legjobb időszak arra, hogy a gyermekek megtanulják koordinációjukat, ügyességüket fejleszteni tudatos irányítás mellett. Képesek lesznek kitartóan mozogni, a teherbíró képességüket növelni. Mindezt játékos formában kapja meg, igazán jó hangulatban! A kézilabdázás előnye a többi labdajátékkal szemben, hogy nagyon sokoldalú képzettséget ad. Már nagyon fiatalon kialakulhat az a mozgáskoordináció, ami kellő alapot adhat a későbbiekre. Másik nagyszerű dolog, hogy korán megismerkedhet az egy közösségben való gondolkodással, illetve aktív részese lehet a közös célért való összefogásnak, a játékok során.

A kézilabda oktatása során három alap atlétikus képességet kell megtanítani először. Futás, dobás, ugrás. A „Zsiga féle módszer” alapja, hogy minden, ami atlétika, az fontos és nélkülözhetetlen. E három alaptechnika hiányában nem lehet senki eredményes. Hogyan tartod a tested, milyen az egyensúlyérzékelésed, támaszhelyzetekben mennyire vagy képes megtartani magad, esések alkalmával hogyan véded a tested az ütések adta fájdalmaktól? Tehát az atlétika és a torna mozgásanyagának hiányában, nem tud a rendszer hatékonyan működni. Éppen ezért, a tanmenet a nélkülözhetetlen torna és atlétikai alapelemeket is tartalmazza.

Az oktatás heti öt alkalommal, éves viszonylatban pedig 185 óraszámban valósul meg, az alábbiak szerint:

¡ Atlétika 30 óra (18+12)

¡ Torna 30 óra (18+12)

¡ Labdás gyakorlatok + kézilabda 60 óra

¡ Játékok 65 óra (39+26)

Mit ad a módszer, hogy egyedi legyen?

A játékosságra való törekvés elsődlegességét. A játék alatt, pedagógiai elvek és közeli jó technikák megvalósulása várható. Mindent meg kell tanítani a gyereknek, de csak fontossági sorrendben! Az oktatás folyamán el kell jutni egy adott fejlettségi szinthez, hogy tovább lehessen haladni! A gyerekek adott képzettségi szintnek megfelelően kezdjék el a tanulást! Inkább pedagógus, mint szakember legyen az oktató! Ne akarjon mindent azonnal kijavítani az oktató! Ki kell emelni a gyereknek, hogy mit rontott el! Több időt kell fordítani azokra, akik nehezen vagy nagyon lassan tanulnak! Semmiképpen sem leegyszerűsített felnőtt foglalkozás legyen!

Hogyan tanít vagy képez a könyv?

A labdával való bánásmód és a labdával történő mozgások készségszintre emelése, kellő dinamikával és robbanékonysággal párosul. Már kisiskoláskorban fellelhető a kézilabdázó és a többi labdajátékos mozgása közötti különbség, ami csak növekedni fog az idő múlásával. Magyarországon, kétféle méretű szivacskézilabda teszi lehetővé a képzés hatékonyságát. A hét-nyolcéves gyerekek valamivel kisebb, míg a kilencévesek már nagyobb méretű labdával dolgoznak.

A szivacskézilabdával történő oktatás előnyei:

– 6–7 éves gyerekek képesek valamilyen labdához kötött technikát tanulni,

– nem hátráltatja a tanulás folyamatát a labda nagysága és súlya,

– nincs félelemérzés a labdától,

– korábban el lehet kezdeni a játékba állítás fázisát,

– korábban kialakulhatnak kézilabdára specifikus mozgások.

A használt szakanyag előnyei

Bármelyik életkorban bekapcsolódhat bárki. Annyi a teendő, hogy felmérjük a szakanyag szerinti tudásszintet. Ez alapján kezdődik az oktatás. Tehát nem az életkor dönti el, hogy ki hol és mivel kezdi a tanulást, hanem a pillanatnyi tudásszint.

Az alább felsorolt elveket és irányokat képviseli az oktatás folyamata:

Egyszerű -> összetett feladat

Rövid -> hosszú ideig

Szűk -> széles területen

Kevés -> több információval

Lassan -> gyorsan végrehajtva

Védő nélkül -> védővel végrehajtva

A szakanyag rengeteg rajzzal és módszertani elemzéssel teszi lehetővé, hogy mindenki számára érthető legyen. Néhány módszertani javaslat az anyagból:

A hajtómozdulat alkalmazása játékok során (edzés).

A védekezési alaphelyzet megtanulása.

A labdavezetés közbeni figyelem megosztottsága.

Az egyszerű indulócsel előkészítése.

A kapura lövés oktatása (gyakorlatok).

A könyv üzenete