A JÁTÉK RITMUSÁNAK MEGVÁLASZTÁSA TAKTIKAI SZEMPONTBÓL – Kovács László –

Láthatjuk, hogy egy mérkőzésen belül milyen hullámzások fordulhatnak elő. Különösen a végjáték kimenetele sokszor megjósolhatatlan. Magabiztos vezetésnél kicsúszik a már biztos esélyes kezéből kicsúszik, egy „megnyert mérkőzés”, illetve a vesztésre álló csapat megtáltosodik és lehetetlen helyzetből tud fordítani. Mi állhat ezeknek a megmagyarázhatatlan eseteknek a hátterében? Természetesen nincs megcáfolhatatlan bizonyíték ezekre az esetekre. Sok kollégámmal egyetértésben vallom, hogy nagy bátorság a mai kézilabdában biztos tippet adni a végeredményre. Ez természetesen olyan találkozókra vonatkozik, ahol a csapatok között nincs óriási tudáskülönbség. Van- e lehetősége az edzőnek úgy irányitani a játék folyását, hogy a nagy váratlan kudarcokat elkerülje a csapata? Mit erősítsen, illetve tartson optimális szinten? A védekezést vagy támadást helyezze a tevékenység középpontjába? Akik a védekezést preferálják, azt az indokot hangsúlyozzák, hogy minden támadás semlegesítése eggyel növeli az ellentámadás lehetőségeinek a számát. Ez csak részben igaz, mert gólra góllal lehet válaszolni gyors középkezdésnél, ha üres kapus játékot választ az ellenfél. A mindenáron való gyors gólszerzés, még ha ez igen erős oldala is egy csapatnak. Azt szoktuk ezzel a szemlélettel szembe állítani, hogyha rövid ideig tartanak a támadások ez megnöveli a védekezési időt. Az valóban tény, hogy a védekezés a fárasztóbb faktor a játékban. Ez pedig előbb- utóbb rányomja a bélyegét a támadásra is az idő előre haladtával. Az indokolatlanul gyors, kapkodó játék magával hozhatja a gyakori támadásban elkövetett hibákat. A mentálisan kevésbé stabil játékosok rossz megoldásokat választanak mind a támadásépítésben, mind a ziccer helyzetek eredményes kihasználásában. Egy tipikusan előforduló hiba, a beállós játék erőltetése. A hibázástól való félelem az automatizmusokat felváltják az „átgondolt helyzetkialakítások”, ez pedig azt jelenti, hogy olvashatóvá válik a szándék. Ennek egyenes folyománya az eladott labda.

Milyen tipikus hibák fordulnak elő, amelyek egy rövid időn belül ismétlődnek és hosszabb, rövidebb pánik helyzetet eredményez. Ilyen a tiszta gólhelyzetek elhibázása. Ez adódhat a rosszul tanult technika alkalmazása. Hibás a labda felkészítése és az azonos oldalra való lövés. Az elrugaszkodás nem a kapus kikerülésére szolgál. Nincs meg a kellő magasságra való törekvés az elugrásnál, a döntési idő megnövelésére. Az ívelésnél a röppálya alacsony volta kapuscsemegévé válhat. Ezeken a fenti eseteken kívül található még jó néhány hibaforrás, de ezeknek a rossz megoldásoknak velejárója, hogy az ellenfél azonnal labdához jut és a gyors indítás kiváló táptalaja. Az átlövések hibás végrehajtása, az elrontott ziccer helyzetekkel szemben, nem feltétlenül kerülnek gyorsan az ellenfél birtokába, korlátozva ezáltal a gyors rendezetlen védelem elleni támadás esélyét. Gyakori hiba jelentkezik az utóbbi időben, ami az edzők számlájára írható. A divatos 7:6 elleni sok veszélyt rejt magában. A védekezés hatékonysága jelentős mértékben megnőtt ez ellen a „csodafegyver” ellen. Amelyik csapat nem rendelkezik megfelelő átlövő erővel, hamar megtapasztalhatja, a rossz bejátszások, szélre passzok kiismerhetők és egymás után üres kapus gólokat eredményeznek. Ami még fokozza ezt a kapitális hibát, hogy a kollégák jelentős hányada nem tud szabadulni a rosszul megválasztott taktikai elemtől.

A csere tudománya is komoly hiátus az edzőknél. Ma mindenki „rotál”, azaz forgatja a csapatát, ha kell, ha nem. Alapvető különbség a szabadidő tevékenység és a siker kényszeres csapatok között. Ez utóbbi nem azt a célt szolgálja, hogy mindenki jól érezze magát. Nyerni kell!!! Ez azt, hogy a legjobb összeállításban kell biztosítani a győzelmet! Pihentetni a kulcs játékosokat csak a valós szükség esetén szabad, akkor sem sokáig. Egy jól edzett, egészséges játékos képes akár csere nélkül is lejátszani egy fontos mérkőzést. Felvetődik a kérdés, mikor lehet beépíteni új játékosokat, vagy jutalmaznia a kevésbé tehetséges, de szorgalmas játékosokat. A válasz: magas színvonalú, igazi páros küzdelmekkel tervezett edzésen, illetve a már biztosan eldőlt találkozókon. Amikor a játék ritmusáról beszélünk, akkor a védekezésről is szót kell ejteni. A vita, hogy a zárt, illetve, a nyitott védekezést preferáljuk – látva a top csapatokat- üres polémia. Mindkettőt ismernie kell a sikerre áhítozó csapatoknak. Azt látjuk, hogy távolra kihelyezkedve szorítják hátra a támadókat, az esetek nagy százalékában aszimmetrikus oldal választással. Ezt követi sokszor a gyors visszazárkózás egy zártabb falba. Magyarul az igénynek megfelelően. A vezérfonal pedig a támadás ritmusának a megtörése. A kaputól távol gyakran futólépéssel és tolással, de a bénítási lehetőséget azonnal kihasználva amennyiben a kapu felé irányul a mozgás. A zárt falban a sáncolás alapfeladat. A beálló kerülése a labda felől, állandóan készen a bejátszás elütésére szinténkötelező jellegű. A kiállítások elkerülése végett a faultoló társ azonnali segítése elengedhetetlen. A visszarendeződés mint a lélegzetvétel automatizált, kijelölve a megelőző visszahelyezkedő posztokat elkerülhetjük a nagyarányú kapott gólok számát A szélsők elleni védekezésre egyelőre nincs recept a jelenlegi álhumánus játékvezetői felfogás ellen. Reméljük az indokolatlan, sokszor nevetséges bírói ítéletek eltűnnek és kialakul egy optimális a játékot szolgáló rendszer.