Rólam
Zsiga Gyula kézilabda szakedző, magyar mesteredző, EHF-mesteredző, sportvezető, középiskolai testnevelő tanár. Edzőként BL-győztes, EHF-kupa-győztes, európai Szuperkupa-győztes, BEK-döntős, City-kupa-döntős, magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes. 2017-től először a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai, majd 2021-től az utánpótlás-fejlesztési igazgatója.
Voltak, élnek és majd lesznek olyanok, akik már nagyon korán képesek dönteni, hogy sorsuk milyen irányba induljon el. Életünk szinte minden percét behálózza a választások kényszere. Minden esetben döntést kell hoznunk. Olykor ez sikerül, de van amikor nem. Vannak olyanok, akik hisznek a végzetben. Akad olyan is, aki nem.
Nagyon mozgékony és fegyelmezhetetlen kis srác voltam, akit csak a sport adta kötöttségek és a sportban rejlő célkitűzések elérése utáni vágy volt képes helyes oldalra terelni. Mindig voltak céljaim, amit el akartam érni és minden esetben képes voltam reálisan, olykor vágyaimmal ellentétes döntéseket hozni. Serdülő játékosként tapasztalhattam meg első alkalommal, hogy milyen az, amikor eltanácsolnak téged arról a helyről, amit nagyon kedvelsz és minden reményed, jövőképed e közegben rejlik. Nem adtam fel a szándékom, hogy belőlem egyszer első osztályú játékos legyen, mert szerettem amit csináltam és nem tudtam elfogadni a döntést, miszerint alkatilag nem vagyok alkalmas. 15 évesen alakult ki bennem talán első ízben az a bizonyos bizonyítási vágy, ami véleményem szerint végigkísérte az életem. Akkori edzőm, akit megfogott ez a ragaszkodás, visszavett a csapatba ahol nagyon szerettem lenni. Nevelt, tanított és képzett Tulajdonképpen, amíg élt végig kísérte a pályámat. Hozzá jártam az iskolába hospitálni TF-es koromban. Az ő általa irányított felnőtt csapatban játszottam a TF után. Játékosként már 25 évesen edzettem pici majd egyre idősebb gyerekeket. Élveztem a tanítást. Sokkal jobban, mint magát a játékot. Elhatároztam, hogy a legjobb edzők közé akarok tartozni. Inkább vállalom a kirakat emberek hullámvasút életét, mint sem egy középszerű játékos maradjak. 40 éves edzői karrierem sikeresnek és mások szemében irigylésre méltónak mondható. Gyakorlatilag mindent elértem, megnyertem klubedzőként amit csak lehetett. Mesteredzőként 39 évesen a második nemzetközi kupadöntőn vehettem részt csapatommal (Vasas, Duneferr). Szakkönyveket (3 db) írtam, néhány társammal beindítottuk a magyarországi kézilabdaedzők továbbképzését. Előadásokat, bemutató edzéseket tartottam itthon és külföldön. Dolgoztam válogatottal itthon és külföldön…
Ezt írták rólam
Nehéz lenne mindössze néhány mondatban összefoglalni Zsiga Gyula szakmai pályafutását. A kézilabda sport minden területén kipróbálta már magát és bizonyított – legyen szó női vagy férfi vonalról, utánpótlás nevelésről – klub vagy akár válogatott szinten. A testnevelő tanári és kézilabda edzői szakképesítéssel rendelkező tréner 1985-ben, 26 évesen kezdte edzői karrierjét. Majd első igazi sikerét, mint pályaedző, a Budapest Elektromos férfi csapatával aratta az 1989/90-es szezon bajnoki címével. Később a nemzeti bajnokság aranyérmét begyűjtötte női vonalon a Dunaferr együttesével is, amellyel 1998-ban az, EHF-kupát, 1999-ben a Szuperkupát és a Bajnokok Ligáját is megnyerte. 1994 és 1999 között négy alkalommal szerepelt nemzetközi kupadöntőkben a Vasas, illetve a Dunaferr csapatával.
Nemzeti színekbe először 1991-ben öltözött: három éven át volt a férfi junior válogatott szövetségi kapitánya, amely irányításával a hatodik helyig jutott az 1993-as egyiptomi rendezésű korosztályos világbajnokságon. Később a felnőtt női válogatott mellett is segédkezett Németh András segítőjeként, először 1997-ben, majd (2004 és 2007 között), amely időszak során lányaink bronzérmet szereztek a 2005-ös szentpétervári világbajnokságon.
Szakmai felkészültségét külföldön is kamatoztatta. 2008-2010 között a montenegrói női válogatott és a Buducnost T-mobile bajnokcsapat edzője volt. A Pescarai Mediterrán Játékokon (2009) 3. helyezést szerzett, majd - fennállása óta első alkalommal - kijuttatta Montenegrót az Európa Bajnokságra (2010).
Zsiga Gyula 1999 óta magyar, 2001 óta európai szinten elismert mesteredzői szakképesítéssel rendelkezik. Kiváló szakmai elképzeléseit három könyvben foglalta össze: 1993-ban jelent meg első kötete “Kézikönyv a kézilabdázás oktatásához” címmel, majd ezt követte 2011-ben “A kézilabdázás oktatása kisiskoláskorban” c. kiadvány. Sorrendben a harmadik "Szakmai szemmel" című mentori könyvét 2021 évben publikálta. A fiatalok neveléséről szóló oktatókönyvének témája sem véletlen, hiszen 2010-ben Bődy Mihály társával megalapította saját “kézilabda iskoláját” Budai Farkasok Kézilabda Klub és Utánpótlás-nevelő Központ névvel.
Előadásokat, gyakorlati bemutatókat tart az ország minden pontján annak érdekében, hogy a kisiskoláskorú gyerekek megfelelő oktatásban részesüljenek a testnevelés kapcsán. Ezzel párhuzamosan folytatja élvonalbeli szerepvállalását is, azzal a különbséggel, hogy 2010-től férfi csapatoknál vállalt munkát. FTC-PLER, később PLER (2011-2013). Majd 2014 től a Váci KSE következett.
2017 januárjától először a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai, majd 2021-től utánpótlás-fejlesztési igazgatója a mai napig. 2018 évben felállította a szakfelügyelői hálózatot, egyben vezetésével elindult a "Velünk kerek a világ, tanuld a kézilabdát" új utánpótlás-nevelés koncepció. A szakfelügyeleti rendszer segíti, mentorálja a nevelőedzők munkáját az egész országban. Kollégái segítségével kifejlesztette nevelőedzők részére a "Műhelymunkák" elnevezésű interaktív továbbképzési platformot az egész ország területére. Ennek jelentősége az elméleti tudástár gyakorlatban történő hatékony alkalmazásában realizálódik. 2021 év nyarától elindult az általa kitalált és vezetett Komplex Tehetség Program. Folytatta tanító, előadói és írói feladatait a képzések területén. 2023 szeptemberében életre hívta a Cséfay Sándor Kupa Ötpróba versenyt a mindenkori 12 éves kézilabdázó gyermekek számára. Lényegében ez az esemény a Komplex Tehetség Program előválogatójaként funkcionál és az itt lejobb eredményt elérő 60-60 lány és fiú bekerül a válogató második körébe.