TANÍTSD MEG A GYEREKEKET JÓ DÖNTÉSEKET HOZNI!

Legyen mindenki számára egyértelmű, hogy a képzés az utánpótlás nevelésben egy hosszan tartó folyamat. A megvalósítandó célokat egymásra építve kell életre kelteni. Az teszi nehézzé a nevelőmunkát, hogy egyszerre több dologra kell koncentrálni a képzés alatt. Mivel a kézilabdázásban használatos mozgások egy összetett pszichomotorikus kapcsolatlánc eredménye, ezért célszerű magát az oktatói folyamatot is összevontan kezelni. Azzal a megkötéssel, hogy minden képzési periódusban prioritásként kell kezelni az aktuális célfeladatot. Hibát követünk el a nevelés és az oktatás területén, ha a kiemelt cél túl van dimenzionálva, mert így a vele egységben működő részelemek nem kapnak elég figyelmet. Tehát nemcsak a végső cél elérése a fontos, de maga az út is, amin és ahogy eljutunk oda! Hiszen ez idő alatt változik, fejlődik a személyisége és válik tapasztaltabbá az egyén. Induljunk ki abból, hogy a család közössége, vagy a gyermek környezete mennyire képes formálni, kialakítani a személyiségét, gondolkodását, viselkedését. Pontosan ezért nem mindegy, hogy mi nevelőedzők, hogyan és milyen stílusban oktatjuk Őket.

coach18

Ahány hely, annyi szokás. Léteznek kiemelten jó és akadnak nagyon kedvezőtlen helyzetben lévő oktatási színterek. Ma még azok a bázisok vannak túlsúlyban, ahol a körülmények és a lehetőségek nem könnyítik meg az edzők munkáját. Nincs elég gyerek, kicsi a terem, vagy csak néha jutnak be oda. Az itt tevékenykedő edző személyisége, felkészültsége, pedagógiai érzéke és pozitív kisugárzása csodákra képes. A csoda, a kölcsönös odafigyelésben van! Irányítani kell a képzést. A tanítás helyett, olykor szelektálnak a könnyebb helyzetben lévő edzők. Megtehetik, mert sok a gyerek. Még az is megeshet, hogy ebben a közegben a tanítványok, önmagukhoz képest, minden külső irányítás nélkül is fejlődni fognak. Gondoljunk csak bele, mi lehetne akkor, ha az edző ezt a folyamatot gyorsítani, vagy pontosítani is tudná.

A sokoldalúság és a nyitottság nemcsak az edzők felkészültségét, hanem a tanítványok fejlődését is meghatározza.

Bármilyen sportjátékban legyen ez védekező, vagy támadó tevékenység, zavaró külső körülmények leküzdésével valósulnak meg. Tehát maga a cselekvés, amit gyakorol, minden esetben mérkőzés szituációban kerül alkalmazásra. Az oktatási fázis első részében igyekezzünk egy fajta „steril” környezetet biztosítani tanítványaink számára! Ennek lényege, hogy az egyén csak saját magára koncentráljon. Tanulja meg, hogy bizonyos technikai elemek létrejöttében, milyen sorrendben, ritmusban, vagy terjedelemben történik meg a gyakorolt mozgás. Például egy felugrásos lövés esetén, nagyon fontos a lendítések (láb, kar) egymásra épülése, tempója és iránya. Egy taktikai elem attól lesz hatékony, ha a benne szereplő játékosok kellő időben és jó irányban mozognak az ellenfél legyőzése végett, legyenek ezek labdát birtokló vagy labda nélküli játékosok.

Visszacsatolva a kezdeti gondolathoz, el kell jutnunk a képzés alatt arra a szintre, amikor verseny-, vagy mérkőzésszerű körülmények nehezítik tanítványaink cselekvéseit. A nevelés elsődleges feladata, hogy megtanítsuk őket jó döntéseket hozni. Hiszen ezen alapul a győzelem. Csak az tud jó döntéseket hozni, aki ismeri saját magát. Sok nevelőedző abban téved, hogy saját maga sikereként könyveli el egyes tehetségesnek tartott gyermek eredményes cselekedeteit. Holott ez csak részben igaz, hiszen a 10-11 éves korosztálytól várható el igazán a taktikai gondolkodás csírájának kiteljesedésének kezdete!Több esetben az is előfordul, hogy a retaldált gyerekek, érési szakaszának idején, igen erőteljesen hagyják maguk mögött az akcelerált gyerekeket, akik korábban elbűvölték edzőjüket!Tapasztalatból mondom, hogy a tudatos oktató-nevelőmunka a 14-16 éves életkorban, nagy változásokat eredményezhet! Pontosabban a retaldált gyerek minden instrukciót, javítószándékot és elraktározott információt képes lesz mozgásaiban életre kelteni. Ezzel szemben tapasztalhatunk egyfajta helyben járást az akcelerált tanítványaink kapcsán. Tehát a lényeg! Ne engedjük el tanítványaink kezét egy percre sem! Folyamatosan képezzük, instruáljuk Őket!Lesznek gyerekek akik, nem akarnak odafigyelni Ránk, ezért nem tudnak tanulni, mert úgy érzik, hogy jelen állapotban jobbak a többieknél. Ez hiba, ne engedjük!

Az önmegismerési folyamatot már kisiskoláskorban el tudjuk kezdeni. Folyamatos javítás és instruálás szükséges ehhez. Erősíteni kell minden gyerekben a pozitív dolgokat!

Minden gyerek szeretne győzni, de csak az képes erre, aki a lelkesedésen kívül rendelkezik olyan képességgel, készséggel, amit a korosztályokra bontott képzési anyagok tartalmaznak, de ezen felül képes rá, hogy

a. kialakítsa a helyzetet
b. felismerje a helyzetet
c. kihasználja a helyzete
t

Persze ez az állítás igaz a jól és eredményesen teljesítő csapatokra is. Azonban ha nincs a csapatodban egy-két olyan játékos, aki e három tételből legalább kettőben nem képes jól közreműködni, komoly hátrányba kerülhet az ellenfelével szemben.

Gondoskodjunk arról, hogy az edzésfeladatok alkalmával, elég gyakran állítsuk döntés elé a tanítványainkat! Ha nem figyelünk erre kisiskoláskorban, komoly hiányosság lehet ez ifjúsági, vagy junior életkorban. Rengeteg előkészítő, rávezető játék áll a rendelkezésünkre, hogy ezen a téren el tudjunk indulni.

Pastor
ambros_martin

Komoly kritikaként, olykor elhangzik néhány külföldről érkezett szakember véleményében, hogy a magyar játékosok taktikai gondolkodása elmarad a külföldiekkel szemben. Lényegében arról van szó, hogy játékosaink cselekedetei, nem kellően tudatosan megalapozottak egyes játékszituációk alkalmával.

Pontosabban, a különbség abban áll, hogy míg egy magyar játékos esetében maga a szándék és az ahhoz vezető cselekedet meg van, addig egy külföldi klasszis esetében döntés születik a teljesítés érdekében.

Ezért fordulhat elő olyan mérkőzés szituáció, hogy a játékos nem tud jó választ adni, az ellenfél reakciójára. Akkor lehetsz nyerő pozícióban az ellenfeleddel szemben ha felismered az előny megszerzéséhez szükséges távolságot, időt, illetve az akció folytatásához szükséges partnert. Sokszor az jelenti a gondot, hogy röviden gondolkodnak a játékosok és nem képesek felmérni a következményeket. Ezek érkezhetnek az ellenféltől is, de olykor a cselekvő játékos saját maga nem képes jól dönteni. Ezek a problémák felnőtt szinten is elég gyakori jelenségek.

A magyar szakemberek többsége úgy véli, hogy a kondicionális képességek fejlesztésében kell keresni a hiányosságokat. Pontosabban, ha összevetik a hazai és a külföldi ifjúsági, de főleg junior korú csapatokat és játékosait, rögtön a képzésbeli problémákról és szakszerűtlenségről kezdenek beszélni. Nos, úgy vélem, van igazság tartalma ennek a kijelentésnek de én korábbi életkori szakaszokban keresném a képzés hiányosságait. Például, nem megfelelő a gyerekek hosszú távú állóképessége (aerob), a kisiskoláskorban és a korai pubertás életszakaszban a képzetlen edzők aneorob állóképességi módszereket alkalmazva igyekeznek gyors előnyöket faragni a konkurens csapatokkal szemben. Ez visszafordíthatatlan gátat képez, a 20-24 életévüket betöltő játékosok aneorob állóképességének tovább fejlesztéséhez. A másik “klasszikus” hiba, hogy az edzők az erőfejlesztő programokat, nem abban a mozgásállományban, illetve technikában végeztetnek el tanítványaikkal, amit nap mint nap, edzésen, mérkőzésen alkalmaznak! Tehát, hiába rendelkezik a játékosom gyors erővel, ha nincs mögötte állóképesség, vagyis a végjátékokban nem képes plusz energiát meríteni a mozdulatai hatékony végrehajtása végett!

koncepció 1
A magyar támadó taktika vagy stratégia, játékokban, játékelemekben gondolkodik. Már gyermekkorban “figurákat” tanítanak az edzők. Minden játékosnak meg van a saját szerepe egy variációban. Bár variáció lenne, mert ez talán sejtetne valami többszínűséget, változatosságot. De nem. Bizonyára már sokunknak feltűnt, hogy a játékosok ezekben a mozgásokban elveszítik egyéniségüket és önálló szerepvállalásukat. Nincsenek döntés elé állítva. Futnak, ugranak, dobnak és passzolnak, mert ezt kell csinálni. Sajnos a nevelőedzőink között vannak olyanok, akik nem javítanak, nem magyaráznak és nem tudatosítanak tényeket.

Több esetben fel kellene tenni ezt a kérdést a tanítványainknak, “Tudod, hogy mit, miért csinálsz? ” Néhány alapkérdés, amire építhető a taktikai gondolkodás megerősítése:

– Mi a támadás lényege? Az emberelőny kialakítása létszám azonossággal szemben. A közvetett és a közvetlen gólhelyzet megteremtése.

– Mit kell tenni a labdát birtokló és a labda nélküli játékosnak ez idő alatt? A labda nélküli játékos, egyrészről úgy helyezkedik, vagy aszerint mozog, hogy képes legyen elzárni vagy elvinni a védőjátékost. Másrészről úgy mozog, hogy (időben, térben) megjátszható legyen. A labdát birtokló játékosnak nagyon rövid idő alatt fel kell mérni, hogy milyen lehetőségei vannak. Ekkor beszélhetünk a helyzet kialakításról.

1. Azonnali labda továbbítás

2. Képes mozgásával a védő figyelmét magára vonni

3. Ha ebben döntés született. a lehető legnagyobb helyet kell csinálni a játék folytonossága érdekében.

4. Nem beszorítani a kapuelőtér vonalhoz, hanem éppenséggel minél feljebb csalogatni a védőjátékost a pozíció elnyerése érdekében.

Minden esetben, lövőszándékkal kell a kapu felé mozogni a labdát birtokló támadónak. Más szóval, nyomást kell gyakorolnia a védőkre. Pontosabban, el kell hitetni velük, hogy kapura lövés fog történni. Ebben a pillanatban döntést kell hoznia, (ennek függvénye a védőjátékos mozgása), hogy a lövést, vagy az előbb leírtakat választja. Ez már a helyzetfelismerés kategóriája. Nagyon lényeges követelmény, a játékosok mozgásának állandósága! Nem lehet álló helyzetben lévő játékost labdával megjátszani! Ezért mondjuk, hogy indulj el időben a labdáért!

Kézi 3

Ne hanyagoljuk el a fentiek állandó számonkérését. Ezért tartom fontosnak, hogy a taktikai gyakorlás alatt, nagy figyelem háruljon a hibák kijavítására.Hajlamosak a nevelőedzők a jó koordinált, ügyes gyerekekre bízni a döntéseket. Egy darabig meg is oldja, de nem tudatosul benne a válasz, hogy miért volt jó.

Nos, ez a megoldás csak addig üdvözítő, amíg nem találja szembe magát egy még ügyesebb gyerekkel. Persze adódik a következő probléma, hogy mi van a többi játékossal, akik szintén nem tudják, hogyan mozogjanak egy játékelem alatt. A jó edző olyan, mint egy jó rendező. Mindent lát és irányít. Ki hova és mikor fusson. Miért és hogyan mozogjanak a labda nélküli és a labdás támadó. Meg kell szabni a mozgások irányát és a lefolyásuk idejét. Igen, elég bonyolult és összetett feladat.

A periférikus látás rávezetése

Igyekeztem összeállítani egy szakmai koncepciót a képzési feladatok területén. Nagyon általános, de az egymásra épülés szemmel látható.

A lényeges alkotóelemek az egyén felépítése kapcsán növekvő életkorok szerint:

– Alaphelyzetek és ezekből történő mozdulatok és mozgások elindítása és érkezése.

– Futás és lendületszerzések hosszabb és rövidebb szakaszon.

– Törzsstabilizáció, külső csípő izmok megerősítése (melyek kulcsfontosságúak a térdstabilizációban és a keresztszalag sérülések megelőzésében).

– Váll, mell és hát izmok erősítése (funkcionális edzéssel).

– Dinamikus láberősítés.

– Ismerje a kar hajító és lendítő szerepét!

– Tudjon rövid, majd nagy köríven labdát felkészíteni!

– Ismerje a szélességi és a mélységi mozgások jelentését, és tudja alkalmazni támadásban és védelemben egyaránt!

– Labda átvétel szemből, oldalról és hátulról, álló helyzetben és mozgás közben.

– Legyen képes egy helyesen végrehajtott lövés és indulócsel végrehajtására!

– Legyen tisztába az összes védekezési alapmozgással (kitámadás, visszahúzódás, oldalazás, ütközés, megállító fault, blokkolás)!

– Védekezésben használt páros kapcsolatok ismerete (váltás, mellé zárás, átcsúszás).

– Páros kapcsolatok ismerete a támadásban (húzás-kontra, társ készítése, elzárás-levallás, keresztmozgás).

– Három játékos együtt mozgása a védelemben (dominómozgás, háromszögmozgás).

– Térnyeréses és klasszikus hármas-nyolcas mozgás a támadásban.

– A belső négy védő összehangolt tevékenysége a védelemben.

– Társas kapcsolat a támadó játékban.

szélső-átlövő; átlövő-irányító;irányító-beálló;

– Ismerjék, hogyan kell helyezkedni csapatban labdajáratás közben (labdával és nélküle)!

– Sajátítsák el, hogyan kell védelemben összehangoltan, hatékonyan együtt mozogni!

– Ember centrikus védekezés (emberfogás).

– Mélységben nyitott védekezés (5:1, 5+1; 3:2:1;).

– A 6:0 védelem.

– Képesek legyenek ember azonos állapotból, emberfölényes helyzeteket kialakítani.

– Tanulják meg mi a támadások értelme, és azt hogyan kell csinálni csapatban és egyénileg!

– Tanulják meg mi a védekezés lényege, és azt hogyan kell csinálni csapatban és egyénileg!

– Legyen két csele és két lövésfajta, amit helyes technikával végre tud hajtani.

– Tudjon úgy visszarendeződni, hogy az támadó jellegű legyen.

– Legyenek képesek csapatban, rendezetlen védelem ellen tudatos rendszerben labdát felvinni.

– Képes legyen összetett mozgásokra labdával.

Nagyon fontos, hogy az egyes képzési feladatokat úgy tekintsük, hogy mindegyik egy egymásra épülő rendszer részét képezi. Az előbbi felépítettség is azt akarja tükrözni, hogy az előzmények megléte fontos szükségszerűsége a következményeknek. Ez olyan, mint amikor elemzünk egy védekezési hibát, vagy egy jó helyzetkialakítást egy támadáson belül. Minden akció jóval előbb fejti ki a hatását, mint ahogy azt gondolnánk! Tehát egy jól működő taktikai elem kapcsán elmondható, hogy az előkészítő fázisnak tökéletesnek kell lennie. No és persze az is fontos, hogy a mérkőzés napján már késő elkezdeni a ráhangolódást. Ugyanis, ha ez nincs meg pár nappal az adott esemény előtt, hiányos marad a felkészülés. Nem tud tudatosulni a begyakorolt taktika, felszínes és sebezhető marad.

Lényegében a láncreakcióhoz lehetne hasonlítani az egész képzési folyamatot. Mindennek megvan a maga érlelődési ideje, és előzménye. Ha valami kimarad, nagyon nehéz pótolni.

A gyakorlás, minden edzés visszatérő szerepjátéka. Nem lehet gyakorolni kellő elhívatottság és ráhangolódás nélkül. Mint ahogy az étel sem lehet kellően ízletes, jó alapanyagok hiányában. A gyakorlatok alatt meg kell éreznünk a hatékonyságot és a hitelességet! Ha ez nincs meg, le kell állítani és elmagyarázni, hogy mi az, ami hiányzik. Legyen technika vagy taktikai elem, csak akkor lépek tovább az oktatás fázisában, ha az már képes optimális alapot adni a következő fázis ráépüléséhez. Nincs tökéletes gyakorlat és nincs hibátlan feladatmegoldás. Mint a játék maga is számtalan megismételhetetlen szituációt hoz a felszínre, úgy a gyakorlások is különböző helyzeteket tudnak előidézni. Ezért szükséges minden esetben visszatérni a fontosabb elemekhez. Két-három lépéssel előre és egy lépéssel vissza, ez legyen a haladási arány az új elemek erősítése kapcsán.

Minden esetben lesznek sikertelen törekvéseink, vagy utólag kiértékelt rossz lépésünk a tanítvánnyal szemben. Ne szégyelljük bevallani magunknak a kudarcainkat! Sokszor ki kell beszélni és át kell értékelni rossz döntéseinket. Ha ez egy jó munkaközösségben történik meg, nem fog váratni magára a válasz sem. Nagyon fontos az egyén fejlődése szempontjából a sikerélmény. Hiszen ha Ő örül az a Te sikered is! Igyekezz olyan helyzeteket teremteni, amiben mindenki, így vagy úgy, de sikeres tud lenni! Egy időben egyszerre ez nem lehetséges, de alkalmanként képes vagy úgy szervezni az eseményeket, hogy minden egyes tanítványod átélhesse a siker ízét.
image

Vélemény, hozzászólás?