Játékos ismerkedéstől az élessé válás folyamat kezdetéig.

Eleinte miért csak a nevelés, az örömszerzés a játékosság oldaláról foglalkozzunk a gyerekekkel, majd csak ezután kezdjük tanítani, oktatni és csak jóval később képezzük őket a sportágra? Miért fontosak a lépcsőfokok? Hogyan hitessem el gyerekkel, szülővel és még magammal szemben is mindazt, amit hallani hallok, de elfogadni teljesen magam sem tudom? Tényleg a felkészítésben van a lényeg és nem mérkőzések és versengések sikereiben? Mit tegyek, hogyan értékeljem magamban azokat a felém jövő kérdésáradatot, hogy miért ne számoljuk az eredményeket, vagy miért ne kapjunk pontokat, vagy miért nem hagyjuk kiteljesedni a gyermekek örömét a győzelmeket gyűjtő bajnokságokban?
Korábban a sportágak közötti térnyeréses versengés még nem alakított ki ilyen mértékű hadjáratokat gyerekek és szülők kegyeiért, mert a tíz éves életkor alatti gyerekeket még nem is foglalkoztattak a labdajátékok. Ma már minden sportág óvodai foglalkozásokat szervez. Ügyességi váltókat, majd mini versengéseket a pici gyerekek részére.

Nem ezzel van a baj, hanem a centralizált képzési morállal. Hiszen a gyerekek nem nevelődnek, formálódnak a sokoldalú és általános ügyesség megszerzéséért, mert az edzőjük csak sportágra jellemző feladatokat jelöl meg számukra. Mert az ilyen életkorú gyerekekkel foglalkozó szakemberek a szó legszorosabb értelemben is csak szakemberek. Kihasználják a jó génállománnyal rendelkező gyerekek handicap helyzetét és speciális technikákat tanítanak nekik, mondván, hogy nagyon tehetségesek. Elfelejtve, hogy a gyereknek ebben az életkorban nagyon sok irányból érkező ingerrel kellene megismerkedni. Kis túlzással a mi sportágunkban, pontosan az történik, amit az idomárok az állatokkal tesznek a cirkuszban. Még pontosabban a gyerek kiképződik kézilabdázónak ideje korán, anélkül hogy tudna futni, helyes technikával dobni, vagy, hogy lenne állóképessége, vagy belénevelték volna a sportolói mentalításhoz szükséges gondolkodás alapjait. Lebutított felnőtt gyakorlatok, csapat és egyéni foglalkozásokon, ahol a gólszerzés és a győzelem megszerzése a cél. Persze vannak olyan területek is, ahol többségében nem „válogatott” gyerekek érkeznek az edzésekre, hanem akiket éppenséggel rossz kifejezést használva nem happolt el senki. Ebben a közegben sem lenne megengedett a korai képzési „őrület” de azon célból kiindulva, hogy az elmaradás nagy más csapatokkal szemben, a szerencsétlen szakember vagy magától, vagy pedig a szülők nyomására elindítja az „idomítást”, amit barátilag képzésnek nevez, hogy utolérje a szomszédvár szintjét.
Nos, az örömkézilabda és a mosolygós játékos nevelés, alapjaiban más irány és jóval hosszabb időt igénybevevő elfoglaltságot jelent. Olyan alapokat teremt a kisiskolások számára, hogy lehetősége legyen sportolóvá válni. A játék és a játékokban rejlő sokoldalúság adja meg azokat az ingereket, a maga természetességével, szabályaival, kereteivel, ami elvezet egy magasabb szintre. A jó versenyző megalapozása a megfelelő tulajdonságok és a nélkülözhetetlen ellenálló képesség megteremtésével érhető el. A fogó, kidobó vagy más kiscsoportos, több csapatos „küzdő” vagy versengést kiváltó játékok, előkészítenek egy olyan állapotot, amiben a gyerek a munkához való hozzáállását pallérozzuk meg. A különféle akadályok, erőt, állóképességet és kitartást igényelő feladatok felvértezik a gyerekeket a teljesítő képességre. Képesek legyenek kitartóan cselekedni, még akkor is, ha ez számukra nehézségeket okoz. Minden gyerek a türelmetlenség és a fejetlenség áldozata lehet ahol a „szakemberek” vagy szüleik sürgetik a speciális kézilabdás mozgások korai erőltetését!

Félre nem értendő! Az általam javasolt nevelői hozzáállás nem védelmezi, nem óvja és nem is kíméli a gyerekeket. Éppen ellenkezőleg. Felkészít, és kellő alapokat nyújt a specializálódáshoz. Javasolnám minden sportszervezet szakmáért felelős vezetőjének, hogy hozzon be változtatásokat a gyerekek képzése szempontjából és váltsanak az eredmény elvárás területén.

Nézzünk példákat a nem kézilabda specifikus mozgásokra.

Az alább feltüntetett életkorra vonatkozó ajánlások, nem a teljesség igényével készült. Igyekszik egymásra építeni a tevékenységeket. Nem elhanyagolható, hogy egy magasabb évjáratba lépő gyerek kapja meg a leírt külső ingerek többségét. A lépéseket az életkorokban a szintek emelése is mutatja.

6-8 éves életkorban a természetes és utánzó mozgások alkalmazása rengeteg külső inger bevonásával a sokoldalúság érdekében. Sok futással összekötött egyéni és kiscsoportos feladatok játékok formájában. Felfogható, érthető és egyszerű szabályok legyenek. Rengeteg szabadtéri kirándulás, mászással, függeszkedéssel, egyensúlyozással és emelkedőre történő ismételt gyors menettel végrehajtott mozgások. Szinte minden esetben a sarkon történő ülést erőltetném a pihenések, vagy a beszélgetések idejére. Eltérő nagyságú, méretű labdák rúgása, gurítása, hordása, fogása, két karral történő elkapása, kidobása. Más sportágak alapjainak megismerése. (torna, úszás, kerékpározás, sí, korcsolya). A szivacskézilabdázás csak eszköz lehet.

9-10 éves életkorban a kitartó és folyamatos mozgások sulykolása. Változatos és egyre nehezebben végrehajtható akadály pályák leküzdése, nem csak teremben, hanem kint a szabadtéren. Itt jegyezném meg, hogy a nagyobb parkok, mezei, vagy erdei utak igen jó lehetőséget adnak a kitartó futások megtételére, pláne ha közben ilyen-olyan akadályokat is le kellene küzdeniük. A kitartó futások mellett a gyors és lassú iram közötti átmenet, illetve az ebből adódó elindulást és megállásokat kikényszerítő helyzetek megteremtése. Emelkedőre történő futások. A karok, lábak és a törzs, eltérő mozgások alatti szerepének tudatosítása, erősítése játékok alatt. Az egy kar és láb használatára történő feladatok beiktatása.(változó irányú és távolságú lépések, ugrások, szökellések, lendítések, erőt igénylő súlypont csökkentések, eltolások, megtartások). A szivacskézilabdázás, főleg a 10 évesek számára a játékszabályok és a pálya méreteinek megismerése szempontjából legyen fontos.

11-12 éves életkorban folytatni kell a törzsizomzat erősítését, illetve a mélyizmokat igénybevevő tartásos feladatokat. A játékok egyéni képességek fejlesztése és csoportok közötti versengésekben nyilvánuljon meg. Gondolok itt a sok futással, irányváltásokkal egybekötött gyűjtögető játékokra. Az összevont komplex formában jelentkező általános, vagy speciális kondíció javítását szolgáló gyakorlatok a saját magát legyőző, megtartó feladatokban. Egyre nagyobb monotónia tűrést igénylő feladatok alkalmazása.(futás, kirándulás, kerékpározás, úszás). Tárgyak cipelése, nagyobb ellenállással járó test-test elleni játékok alkalmazása.(a társ megtartása, megfogása, eltolása, kitolás, elhúzása). Olyan játékokat találjunk ki, amiben a gyerekeknek le kell küzdeni saját magukat, társukat, vagy társakkal együtt egy másik csoportot. Sok tempó és ritmus váltásokra épített ügyességet fejlesztő játékok beépítése a helyes döntések meghozatalára alapozó késztetések miatt.

13-14 éves életkorban, amennyiben a gyerek teste, képességei, hozzáállása és szorgalma megtervezett, gondolok itt a megfelelő sportolóvá válás esélyére, induljon el a speciális sportágra nevelés. A játékok egyre speciálisan követeljék meg a helyes technikák végrehajtását. Folyamatosan javítsuk és magyarázzuk meg a felmerülő hibákat, hiányosságokat. Ahhoz, hogy sikerrel járjunk, jó esély van, mert megfelelően és sokoldalúan felvérteztük őket. Ha mindezt csak 8-9 éves életkorban kezdjük, mert a sportszervezet ekkor kezdi el a képzést, akkor sem késtünk le semmit.
Végül ne legyen félreértés senki számára. Az én szándékom tényleg az lenne, hogy NEVELJÜK az utánpótlásunkat. Nem a mérkőzések ésszerű egymásutánisága és a minél több bajokságok rendszere és az ebben rejlő győzelmi mámor ellen íródott ez az anyag. Hiszen melyikünk nem akar nyerni, versenyeztetni a gyerekeit! Természetesen, ha az nem felelőtlen és nem ad okot feltételezni, hogy a fentieket figyelmen kívül hagyja!

Esések, gurulások oktatása a kisiskoláskorban.

Minden gyermeknek túl kell jutnia a saját maga által felállított félelmi gátján, legyen az valóságos, vagy elképzelt. Ezek a félelmek nemcsak a fáradtság, hanem maga a fizikailag érzett közvetlen fájdalmaktól is eredhetnek. Azonban mindent el kell követnünk, hogy a gyerekek minél korábban találkozzanak olyan külső ingerekkel, amik elfogadhatóvá teszik számukra a még csak elképzelt negatív érzést. Tehát a feladat adott, csökkentsük annak a lehetőségét, hogy ne féljenek megtenni dolgokat. Ilyen feladat az esések és a gurulások oktatása. Arra kell alapoznunk, hogy a gyerek kis lépésekkel ugyan, de érezze meg, hogy nem kell félni attól, ha meg kell tenni bizonyos dolgokat.
Az alábbi gyakorlatok ilyen megközelítésben nyújthatnak segítséget az oktató-nevelőmunkában.

Komplex módszertani segédanyag a technikai oktatás jegyében. Kommunikáció, érthetőség, hibajavítás.

A robbanékonyság fejlesztés alternatívái

Pozsonyi Zsolt TRX Master trainer mutatja be nekünk az alábbi videó felvételen az érdekes kutatás részleteit és eredményét, amit amerikai úszókkal végeztettek el 2017 ben.

Nemcsak az úszók teljesítményfokozására alkalmas kutatási eredmény született, hiszen a robbanékonyság és a maximális erő fejlesztése a mi sportágunk edzőit is igen mélyen kell, hogy foglalkoztassa.

A kutatás: Comparison of the Hang High-Pull and Loaded Jump Squat for the development of Vertical Jumb and Isometric Force-Time Characteristic-Dustin J. Oranchuk, Tracy L. Robinson, Zachary J. Switaj, Eric J. Drinkwater (2017)

A kutatás célja az volt, hogy a fent jelzett két robbanékonyság fejlesztő gyakorlatot összehasonlítva, kiderítsék, hogy milyen és mennyire hatékony teljesítményfokozó hatást válthat ki a súlypontemelkedésre és az izometriás erőre e gyakorlatok folyamatos alkalmazása. Különösen olyan megközelítésben érdekes a téma boncolgatása, mert vannak olyan sportszervezetek, ahol az eszköz állomány és az infrastruktúra nem megfelelő, ezért keresik az egyszerűbb gyakorlatok alkalmazásában a hatékonyságot.
A film arra ad választ, hogy mit miért és hogyan dolgoztak a kiválasztott sportolók a 10 hetes tesztprogram alatt és a kutatás milyen eredménnyel zárult?

Ajánlom mindenki figyelmébe a filmet!

Combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációja.

Ausztrál kutatók korábbi tudományos munkák elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy a combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációjában különösen nagy jelentősége van a neuromuszkuláris vagyis az ideg-izom kapcsolatokat érintő edzésnek.

A kutatókat azért érdekelte ez a fajta sérülés, mert gyakorlatilag minden gyors futással járó sportban gyakoriak, így az atlétikában is. (bár a hosszútávfutókat nem említi külön a tanulmány,- a combhajlító sérülések inkább pályaatlétikában fordulnak elő, hosszútávfutóknál ritkábbak és kevésbé súlyosak – de az eredmények náluk is ugyanúgy alkalmazhatók)

Tehát a gondolatmenet a következő: a combhajlító izmok húzódása esetén a neuronok és az izmok közti normál jeltovábbítás sérül avagy teljesen megszűnik. Ez a “neuromuszkuláris gát” akadályozza az izmok megfelelő működését és az erősítő-nyújtó rehabilitáció hatékonyságát is. Idővel a sérült izom sorvad, tovább fokozva a megbomlott egyensúlyt és a diszharmonikus izomzat miatt a térd stabilitása is romlik. Ez a negatív adaptáció maradandó és fokozza az újrasérülés esélyét.

Konkrét bizonyítékokkal tudják alátámasztani az elméletet. Dr Anthony Shield ezidáig nem publikált vizsgálatok eredményéről számolt be, melyek szerint a korábban sérült atléták esetében még hónapokkal (akár 10 hónappal!) az aktív sporthoz való visszatérés után is sokkal kisebb a sérült izmok aktivitása, mint a nem sérült izmoké. Kijelenthető, hogy a károsodás maradandó.

A kutatók szerint tehát az ilyen sérülések esetében helyre kell állítani az idegi-izom összeköttetéseket, nagy ellenállással végzett erősítő edzéssel. A combhajlító esetében például két gyakorlatot emelnek ki, a felhúzást (súllyal) és a saját súlyos Nordic hamstring curl -t (magyar neve talán nincs is)

Sok esetben a gyógytornászok, edzők vonakodnak ilyen edzéseket végeztetni, mert tartanak a túl nagy erőkifejtés negatív hatásaitól. De Dr. Shield és társai szerint ha íly módon újraépül a kommunikációs csatorna az idegsejtek és az izmok között akkor a sportolók jobban és hamarabb nyerhetik vissza a teljes izomerőt és funkciót, valamint csökken az újrasérülés valószínűsége.

Forrás: RW

Workshop nevelőedzők részére.


Talán a legnagyobb változás eredője a gondolatok kibeszélése. A párbeszéd lényege a kölcsönös odafigyelés a másikra. A kommunikáció szerepe nem az állítások és vélemények közvetítésében van, hanem informálásból adódó kölcsönhatásokban. Nem tudni valamiről és ezzel szemben nem úgy cselekedni, nem a cselekvő ember hibája, hanem a közvetítő hiányossága! Tehát az első lépés az informális tájékozatatásban van! Úgy vélem ebben van a kulcs a fejlődéshez!

“Ne tárgyaljunk sosem félelemből – de ne féljünk tárgyalni.” (J. F. Kennedy)

Véleményem szerint ebben történtek változások, de ahhoz hogy hatékonyabb legyen a kommunikáció, az informált közeg reakciójában, illetve a válaszokban és visszajelzések jelentőségében van. A megfelelő mederben zajló viták, eszmék cseréje és a majdnem kialakult vélemények érvekkel történő gyengítése, szemléletváltást eredményezhet.

“Ha vitatkozol, dühöngsz és ellentmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerezted meg az ellenfeled jóindulatát. ” (Benjamin Franklin)

A nevelés egységesítése nem azt feltételezi, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinálni, hanem azt, hogy mindenki azonos módon gondolkodjon a nevelésről. Azzal, hogy ki milyen utat választ, vagy milyen módszerrel jut el a kívánt célig és ezt hogyan éri el, az egységes szemléletmódot nem gátolja. Lehet kreatív, vagy példamutató az egyén, a közeg értékeli, mert felismeri az eredetiséget, ami a lényeg. A gyakorlatok gyűjteménye sem etalon, hanem mankó az egyén kreativitásának növeléséhez!

“Ha szót akarok érteni valakivel, az előzőleg rendelkezésemre álló idő egyharmadában önmagammal foglalkozom, s azzal, hogy mit fogok mondani neki – kétharmadában pedig róla gondolkozom, s arról, hogy mit mond majd ő.” (Abraham Lincoln)

Tehát ha a gondolatainkat képesek vagyunk kicserélni és értékelni a másik munkáját, saját magunk tudását és hozzáállását leszünk képesek formálni, vagy átalakítani!
Éppen ezért szeretném, ha a nevelőedzők között kialakulna egy előremutató párbeszéd. Hiszen közösen erősebbek és hatékonyabbak lehetünk! Terveim között szerepel, hogy

2018 évtől UP. WORKSHOPOKAT fogok szervezni eleinte Budapesten. Ezeknek az eseményeknek egyetlen célja lenne, hogy beszélgessünk, cseréljünk gondolatokat egymással, akár kötetlen formában.

Kapusok kiválasztása és képzése III. rész.

Alsóvédés technikájának oktatása:

Kapus alapállásból süllyeszti súlypontját majd, kitörést hajt végre az alsó sarok irányába úgy, hogy a kar és a láb együttes mozgásával induljon a védés. A kart ejtjük a kitörő láb irányába úgy, hogy az ellenkezőkar fent maradjon, és a későbbiekben, vállmagasságban kinyúljon. Az ellentétes karnak fontos szerepe van, mert a sáncon megpattanó labdáért tud nyúlni! Ejtett kar a térd előtt egészen a sípcsont és a boka között álljon meg, a tenyér megfeszül. Amennyiben szükséges derékból rá kell hajolni a kilépő lábra hatékony takarás elérése érdekében. A kilépő láb térdből behajlik az elrugaszkodó láb megnyúlik.Ezt a technikát legtöbbször a balkáni országok alkalmazzák.

Hibás kitörés alsóra:

Alapvető hibák, amikor a kapus saját síkjában vagy hátrafelé véd.

Sűrűn előforduló hibák az alsó védéseknél főleg kezdőknél a lábfej nem fordul (1) ki vagy az
ellentétes kéz lóg, (2) térdig ereszti le a kezét (3).


Az eddig tanultakat össze tudjuk kötni erősítő és koordinációs gyakorlatokkal:

1. Zsámolyon történő gyakorlatok
2. Szivacson történő gyakorlatok
3. Bosu, dyner párnán végezhető gyakorlatok

Kicsúszásos alsó védés oktatása:

Ezt a védési technikát csak abban az esetben lehet alkalmazni amennyiben a tanítvány elég laza ahhoz, hogy sérülésmentesen végre tudja hajtani! Ezt a technikát a védési paletta színesítése miatt tanítsuk kapusunknak, mert ha hozzászokik, akkor minden alkalommal ez lesz a kiinduló pont és ez nem helyes! Van egy mondás a régi edzőktől, hogy FEKVŐ KAPUS VERT KAPUS! Elrugaszkodáskor a csípő kifordul úgy, hogy a kitörő láb az alsó lábszár lendületszerzésével spárgát végez a levegőben, ezzel egy időben a törzs, felsőtest és a kéz oldal irányba kinyúlik és odahajol a boka irányába. Itt is oda kell figyelni a kéz és lábmozdulatára, hogy előre felé támadó a boka elé érkezzen. Akkor jó a technika, ha a tanítványnem dől hátra, hanem az alsó végtagon helyezkedik el úgy, hogy a leggyorsabban alapállásba tud helyezkedni.

1. Egykezes kicsúszásos védést azért alkalmazzuk többet, mert a sáncon megpattanó
labdát a fent biztosító kéz tudja hárítani.
2. Kétkezes kicsúszásos védés abban az esetben alkalmazunk, amikor a védő úgy takar,
hogy a támadó csak oda tud lőni.

3. Kicsúszásos technikát jelenleg a skandináv országok kapusai alkalmazzák mérkőzéseken a legtöbbet. Ennek az a veszélye, hogy a hárított labda az ellenfélhez kerülhet. Kapusnak ezzela technikával szűkös a mozgástere, mivel nem tud olyan gyorsan felállni. Félmagas védés kitöréssel:Ezt a védési technikát csak távoli és test melletti lövéseknél alkalmazzuk, ami ugyan olyan nagy figyelmet érdemel, mint az eddig felsoroltak. A láb munkája teljesen megegyezik a felső védés technikájával.

4. Itt a folyamatos hibajavításra fokozottan oda kell figyelni egy rossz technika rögzülése miatt. Ez a tanulás idő minden gyereknél más, de tapasztalatom alapján átlagosan kb: 6 hónap.

5. 12 éves korban már tudatosítani kell a kapusokkal, hogy melyik az egyenes oldal és azt neki KÖTELEZŐ védenie. A védőhöz viszonyított szerep határozza meg a kapus helyezkedését és védését. Itt tudnia kell a test melletti lövések esetében, hogy melyik az ő oldala. A védőknek is tudniuk kell, melyik sávot kell sáncolniuk, takarniuk/

6. Szélen az elvárás, hogy a rövidbe nem kaphatnak gólt! Itt látható, hogy kapusunk mennyire elhivatott és kivehető a labdához való viszonya (nem fél a labdától). Későbbiekben térek ki a szélső védések oktatására.

Nagyon fontos a folyamatos hibajavítás!

Kapusok kiválasztása és képzése II. rész

12 éves kortól pedig legalább heti két kapusedzés ajánlott:

1. Alap mozgások megismertetése a gyerekekkel. (kéz tartása, alapállás, kilépések, kéz láb együttes használata, láberősítés stb…). Gyenge gumiszalag segítségével illetve saját test tömeg felhasználásával erősítjük a 1: csukló



2: könyök



3: váll, ízületeket az esetleges nagyobb lövések okozta sérülések elkerülése szempontjából.

2. Fontos a rendszeres nyújtó gyakorlatok végzése, tanítása és alkalmazása. Ezek feladatok alapos és tökéletes végrehajtása azért lényeges, mert erre fognak épülni a további képzések (Pl: alsósarokra történő kicsúszás, félmagas védés.). Kapusoknak nem csak gyorsnak, hanem nagyon lazának is kell lenniük a sérülések elkerülése végett.
3. Nagyon fontos odafigyelni a lábak erősítésére és a koordináció fejlesztésére, mert a gyakorlatokat csak ezek megléte után tudják hatékonyan elvégezni.

Mivel gyerekekről beszélünk így súlyzó használata tilos!
Minden esetben csak a saját testsúllyal dolgoztatjuk a gyerekeket!

A kapusok mozgásának alapja a lábmunka, ezért külön oda kell figyelni a lábak erősítésére. Továbbá a térdek és boka megerősítésére oda kell figyelni a későbbi sérülések elkerülése érdekében.
• Guggolások, kitörések
• Szökdelések
• Bosu és dyner párna használata
• Pad gyakorlatok
• Koordinációs létra alkalmazása

4. Ebben a korban tanítjuk az elrugaszkodást, a felső- és alsó védés technikáját. Ezt a technikát különböző gyakorlatokkal fejlesztjük.

Elrugaszkodási technikák:

1. Azonos lábról történő elrugaszkodás: Valószínűsíthető, hogy a labdarugó kapusok alkalmazzák még napjainkban is. Ezt a technikát a régi kézilabdás kapusoknál láthattuk, de jelenleg elvétve használják női kapusok. A hölgyek is folyamatosan térnek át az új technikára az eredményesség érdekében. Napjainkban egyre kevesebb női kapussal találkozunk, aki ezt a technikát alkalmazza. A férfiak teljesen áttértek az ellentétes lábról történő elrugaszkodásra.

2. Mozgásirányban ellentétesen történő elrugaszkodás: A kézilabda sportág gyorsaságának fejlődése hozta létre az új technika kialakulását. Jelenleg annyira felgyorsult a kézilabda játék és ezzel a lövő erő is megnőtt, hogy a kapusoknak is változtatniuk kellett sebességükön az eredményesség érdekében.


Felsővédés technikájának oktatása

Minden esetben arra kell odafigyelni, hogy a kéz és láb egységes összhangban mozogjon. Oda kell figyelni a helyes kéz és lábtartásra, ami természetesen az alapállásból indul ki. A kéz és láb egységesen előre haladó támadó jellegű mozgást végez, ami megnöveli a labdahárítás hatékonyságát. A kéz előre irányuló mozgása nagyobb felülettakarást is eredményez.
A kapus oktatását célszerű a kapuban elkezdeni, de nem fontos. Amennyiben van lehetőség kapuban dolgoznia a tanítványnak akkor a gólvonalra állítom, és egy labdát helyezek el a vonaltól 0,5 méterre előre úgy, hogy a kapufától beljebb essen. Ez azt a célt szolgálja, hogy a kapus előre haladó támadó mozgást végezzen. A gyakorlatot el lehet végezni alapvonalon illetve oldalvonalon úgy, hogy a képzeletbeli kapufát bójával helyettesítem.

Rossz kilépés felsőre:

Lóg a kapus keze
Lábfej nem fordul ki így mozgás közben a boka kifordulhat

Kétkezes felsővédés technikája:
Ezt a védés technikát abban az esetben alkalmazzuk, amikor a védő-védők olyan felületet takarnak be, hogy a támadó nem tud más sarkot lőni. Itt a kapusnak a lábmunkája teljesen megegyezik az egykezes felsővédés technikájával. A kapusnak úgy kell elrugaszkodnia, hogy a teljes testével odaérjen az adott oldalba teljes testfelülettel. Erre azért van szükség, hogy teljes testével elállja a labda útját és biztosan megbírja fogni a labdát két kézzel vagy ki tudja ütni az alapvonalon túlra.
Kétkezes felsővédés hibája:
Amennyiben a kapus nem ugrik, kellő képen be az adott oldalba akkor nem tudja hárítani a lövést. Itt nagy szerepe van a felsőtest izomzatának, mert ha nem elég erős a labda ereje elviszi a kezeket és sérülést is okozhat.



A kapus nem beugrással próbálja hárítani a lövést, hanem kilépéssel az általában midig gól, mert nincs mögötte a teljes teste. Problémát okoz még, hogy a test kifordulásával és a kéz keresztbenyúlásával nagy az esélye, hogy a felső sarkot nem éri el a kapus, illetve a lövés ereje elviszi a kezeket és gólt eredményez.



Félmagas védés kitöréssel:
Ezt a védési technikát csak távoli lövéseknél alkalmazzuk, ami ugyan olyan nagy figyelmet érdemel, mint az eddig felsoroltak. A láb munkája teljesen megegyezik a felső védés technikájával csak annyi a különbség, hogy a kart csípő magasig ejtjük, ott már befeszül a teljes kéz és a tenyér ujjakkal.

A hibák megegyeznek a felső sarok védéseinél.

Félmagas védés oktatása kéz, láb technikával:

• Félmagas védésnél először a csípő kifordul, és a könyököt leejtjük csípő magasságik úgy, hogy ezt a holtteret betakarjuk.
• Alsó lábszár felcsapódik, a kéz alkarja csípőmagasságba kinyúlik.
Ezt a védés technikát ziccernél, 7m-es lövéseknél, szélsővédéseknél használjuk, amikor olyan felületet (holt terület) kell betakarnia a kapusnak, amit csak kéz-láb gyors mozgásával, tud elérni

Folytatás következik …..

Kapusok kiválasztása és képzése. I rész.

Nagy Zoltán tanulmánya.

A kisiskoláskor és a kézilabda játék oktatása területén sok eltérő, de összességében hasonló
jelenséggel találkozhatunk. A kifejezetten bátor gyerekek, akik kiemelkedő génállományuk
miatt életrevalóbbak, vagy biológiailag fejlettebbek a társaiknál szinte a játék minden
elemében felülkerekednek. Ez nincs másképpen a kapuba állásnál sem. Ebben az életkorban
célszerű minden gyereket kipróbálni, tesztelni a kapuban. Elképzelhető az is, hogy éppen az
jelent motivációt egy gyerek számára, hogy látszatra nem kell annyit mozogni, vagy a
pillanatnyi hátrányát tudja leplezni a többiekkel szemben. Ilyen esetekben célszerű a
nevelőnek kiemelni a kapusok szerepét, hogy a későbbiekben értéke legyen a csapat számára.
A kapusok kiválasztását már 10 éves kortól el lehet kezdeni! Ebben az időszakban váltanak
szivacslabdáról a gyerekek bőrlabdára. Nagy a valószínűsége, hogy aki szivacslabdában
ügyes volt az bőrlabdánál is az marad, illetve aki vállalja a kapus posztot, felkészült arra,
hogy a labda súlya, keménysége más érzetet ad egy-egy hárítás kapcsán. Mentális problémák
fordulhatnak elő a labda sújtása illetve ütése végett.

A kiválasztást 12 éves korban ajánlott befejezni, mert ekkor el kell kezdeni a képzés első
szakaszát, de figyelembe kell venni a gyermek elhivatottságát és fanatizmusát. A gyerekek ez
idő tájt már figyelmesebbek, érettebbek a feladatok elvégzésére. A kapusképzés
megkezdésekor szükséges, hogy a játékos zökkenőmentesen el tudja végezni a monoton
munkát illetve, tudatosítsa magában, hogy miért dolgozik. Lényeges szempont a képzések
megkezdése előtt, hogy a gyerek mennyire képes testének és végtagjainak mozgatásában
önállósítani egyiket a másiktól. A másik lényeges elem, hogy a karok és lábak önálló
technikáink tanításához milyen mértékben áll rendelkezésre a minimális izomzat, amit később
egy-egy lövés esetén meg kell tartani neki.

Kapusok kiválasztásnak főbb jellemzői:
 Pszichés tulajdonságok / ne féljen a labdától, 20 percet folyamatosan koncentrálni
tudjon adott szituációban /
 Elasztikusság /ízületi lazaság, ruganyosság/
 Reflexei korához képest jók legyenek.
 Korához képest a mozdulat gyorsasága is megfelelő legyen
 Antoponetriai mérés által meghatározott testmagasság

Összegezve a kapus kiválasztásának három legjellemzőbb képességeinek csoportja:
1. Testalkati
2. Motoros
3. Pszichikai

Három fajta kapus alkattal foglalkozhat a kapusedző:
Magas kapusok 195-200 cm felett: Magasságukból adódóan hosszú végtagokkal
rendelkeznek, de itt is eltérések lehetnek a testtömegükre való tekintettel 110-130 kg körüliek.
Méreteikhez képest gyorsak. Test méreteik kihasználásával nagy felületet takarnak a kapuból.
Közeli lövéseknél előnyben vannak, mert nagy felületet takarnak el a kapuból. Pl: Sterbik
Árpád, Nenad Puljezevics
Kisebb testméretekkel rendelkező kapusok: 185-192cm: Testsúlyuk (kb: 80-90kg), rendkívül
gyorsak, óriási rutin, tapasztalat jellemzi őket. A mérkőzések alatt rendkívüli pszichés
aktivitásra képesek. Nagyon jó koncentráló és elővételező képesség, változatos és sokszor
kiszámíthatatlan védési technika a sajátosságuk. Pl: Dejan Peric, Therry Omeyer
Hosszú, nyúlánk testalkatúak 192-200cm felett : Testsúlyuk 100-110kg, hosszú végtagokkal
rendelkeznek. Előnyeik is innen származnak, szinte minden labdát elérnek. Pl: Fazekas
Nándor, Richard Stochl, Niklas Landin Jacobsen, Andreas Wolff .
Mindegyik típusra jellemző: a bátorság, a fájdalomtűrés magas szintje, reflexek sebessége,
anticipáció magas szintje, mozdulatgyorsaság kiemelkedő szintje, hajlékonyság,
elasztikusság.
Mindenféleképpen a kapusedzőnek oda kell figyelnie arra, hogy az alacsony és magas
kapusoknál teljesen el fog térni az edzésterv és ebből adódóan az edzésmunka 16 éves kortól.
12 éves korig hagyja a kapusedző a gyerekeket, hogy élvezzék a játékot, de ha gyerekben meg
van az elhívatottság, akkor 10-11 éves korban el lehet kezdeni a kapusokkal az alapok
megismertetését és ekkor heti egy kapusedzés ajánlott! Azonban alapfelállása minden esetben
jó kiindulási pont legyen az alsó és a felső lövések szelektálásánál.
Nagyon fontos a helyes kéztartás megtanítása a kapusoknál. Erre épül az alapállás és a
mozdulat sorok kivitelezése, pl: mint a lábmunka.

Kéztartás:
A felkarok vállmagasságban helyezkednek el kicsit rézsútosan előre úgy, hogy az alkar magas
tartásban derékszöget zár be a felkarral. Felkarok 5-10 fokos szögben, könyökben előre
döntve tenyerek kifelé fordítva helyezkednek el. Az ujjak nyitottak. Akkor jó a kéztartás, ha a
szem perifériájában látja kezeit a kapus.
1. 2.

Kéztartási hibák:
Alapvető kéztartási hibák előfordulnak, amik nagyban befolyásolják az eredményességet ezért
minden esetben a helyes kéztartást kell megtanítani a gyerekeknek. Idősebb korban (25 év
felett), mikor a védési stílusa kialakul úgy is abban a pozícióban fogja tartani a kezét, ami
neki kényelmes!

Az alap kéztartási hibákra hívnám fel a figyelmet, amit fotókkal illusztrálok:
1. Fej fölött helyezkednek el a tenyerek
2. Ejtett vállak
3. Karok fej mögött helyezkednek
4. Tenyerek kifele fordulnak oldalra
5. Alkarok behajlanak a fülek mellé

1. 2. 3. 4. 5.

Lábtartás:
„A lábak vállszéles terpeszben helyezkednek el úgy, hogy a lábfejek kissé kifele fordulnak.
Térdek enyhén hajlítottak és a testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlanak el.”
(Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014)

Tradicionális oktatás elve azt tanítja, hogy akkor jó az alapállás, ha egy ceruza a cipője sarka
alatt elfér. Ez a lábhelyzet azért fontos, hogy a kapus könnyebben el tudjon indulni az adott
irányba. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ügyeljünk a helyes lábtartásra, mert ha hibásan
áll a kapus az elindulás lassú illetve helytelen lesz a mozgása. Alapvetőbb hibák a
következők: teli talpon áll a kapus illetve nagyon előre viszi testsúlyát a talp elülső-külső
részére. Amennyiben a súlypont sarkon, tehát hátul helyezkedik védésnél a játékos a súlypont
könnyebben kibillen, és hanyatt esik, illetve fenékre ül.

A fentiek összessége adja a kapusok alapállását

„Lábak – vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordul, térdben enyhén hajlítottak, és a
testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlik meg.

Törzs – egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén
helyezkedik el.

Fej – magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a
játékosok mozgását.

Karok – könyökben hajlítva úgy helyezkednek el a test síkjában, hogy a tenyerek
fejmagasságban, néha váll- és csípőmagasság között, kifordulnak a labda irányába.)

(*Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami
lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek
kivitelezését. Testtartása állandó készenlétet és gyors cselekvési képességet sugalmaz,
figyelme pedig folyamatosan a támadás súlypontjára, a labda pillanatnyi helyzetére
összpontosul.” (Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014.)

Folyamatosan figyelembe kell venni gyerekeknél a növekedést és ezért nagyon fontos a
folyamatos hibajavítás. Gyerekeknél a növekedéssel együtt a kéztartás folyamatos
helyzetének beállítása lényeges. Amennyiben nem javítjuk, hozzá szokhat rossz test- és
kéztartáshoz valamint a felesleges terület védéséhez, ami későbbiekben hátrányt okozhat
teljesítményében.

Folytatás következik….

A nehezített labdák alkalmazása edzésgyakorlatokban.

A téma jelentősége és aktualitása több oldalról megközelíthető. Mikor lehet és mikortól szükséges olyan gyakorlatokat alkalmazni, amelyben a vállízület megterhelésével gyorsaságot vagy éppenséggel lövőerőt vagyunk képesek fejleszteni? Miért van rá szükség és miért ne használjuk a nehezített labdákat?
Amennyiben általánosságban gondolkodunk, abban az esetben ajánlott a nehezített labdák alkalmazása, amikor a felső végtag és az annak a mozgatásáért felelős izmok terhelhetősége erre lehetőséget nyújt, illetve a vállöv és a mélyizmok megfelelő stabilitással bírnak.
Kisiskolás és a gyermekkor nem alkalmas, hogy a nehezített labdák érdemi képességfejlesztő hatását kellően ki lehetne használni. Ezen életszakaszokban nem javasolt a hajító mozdulat tartós és sorozatos igénybevétele. Kivételt képezhet 11-12 éves gyerekek esetében a kicsi nehezített labdák minimális használata, de csak nagyon elenyésző terjedelemben. 13-14 éves játékos már gyakorolhat sorozatlövéseket, de itt sem ajánlott túlzott terjedelemmel dolgozni és csak az egyszerű, szimpla lövéseket alkalmazzuk szélességi vagy mélységi irányban.

A 15-16 éves életkorban már olyan szinten alakulnak ki a helyes technika végrehajtáshoz szükséges izmok, hogy innen már lehetőség nyílik a gyorserő vagy az lövőerő állóképességének fejlesztésére. A dinamika és a különböző speciális hajítások gyakori fejlesztésére az ifjúsági életkor utolsó szakasza és a junior életkor nyújthat kiváló lehetőséget. Kifejezetten hasznos lehet ha a gyakorlatokat, a hajító mozdulatok hiteles előfordulásai szerint gyakorolhatnák a feladatokban. Ezalatt azt értem, hogy olyan mozgásszerkezetben, az élettel megegyező mozdulatokat használjunk a gyakorlásban, ami előfordul a hétköznapi kézilabdás technikában vagy taktikai elemekben.

A junior és a felnőtt életszakaszok összetett és bonyolultabb gyakorlatokra ad lehetőséget. A csatolt klipek a nehezített labdák használatának sokoldalúságát igyekszik visszaadni. Mint,
– Bemelegítés, előkészítő játékok.
– Rávezető hajító mozdulatok a technika vagy a gyorsaság fejlesztése érdekében.
– Összetett gyakorlatok a kézilabdás alapmozgásokra építve, legyen az támadás vagy védekezés.
– Komplex képességfejlesztés variánsok.
– Adott taktikai elemek alkalmazásával történő gyakorlatok.

A hibajavítás lényeges.


Szinte lehetetlen hiba nélkül dolgozni. Nincs olyan tanítványunk, legyen kisiskolás, ifjú, vagy akár idősebb életkorban lévő, aki ne követne el hibát. Nem zárnám ki annak az esélyét sem, hogy a szakemberek, tehát mi mindannyian hibátlanul tennénk a dolgunkat. A cél ne ez legyen, mert ez nem fog sikerülni. A lényeg a felismerésben, a felkészültségben és a kellő önkritikában van. Hiába vagy naprakészen felkészült, nem igazán tudod előre kitalálni, hogy ki, mikor és milyen hibát fog elkövetni. Lehet, hogy olykor a magyarázat nem lényegre törő, de az is előfordulhat, hogy különböző képzettségi szintek miatt nem találod meg a megfelelő megérési időt egyes oktatási folyamatban, mert türelmetlen vagy. Olyan is előfordulhat, hogy egyes mozgásokat testtudat, vagy értelmi felfogó készség hiányában nem tudsz megtanítani. Nem érzik a tanítványaid térben a mozgások megfelelő ritmusát, irányát, vagy éppen az optimális távolságot egy adott feladat alatt. Lényeges a hibajavítás, de ehhez először is fel kell tudni ismerni őket. A második, hogy képes legyek a korosztálynak megfelelően értésére adni a hiba okát. Minél kisebb egy gyerek, annál inkább kell törekednünk a lényeges dolgok kijavítására. Ne akarjunk minden „kis” hibát azonnal javítani. Na de mi a kicsi és mi a nagy hiba? Mikor kell mindenkit leállítani az edzésgyakorlat alatt és mikor kell csak az egyénhez odamenni, személyre szabva információt átadni? Vedd észre, hogy a feladat nehézségi foka meghaladja a játékosaid jelenlegi tudásszintjét! Változtass rajta azonnal! Nézzünk pár alapesetet arra vonatkozólag, hogy mikor van szükség a hibajavításra?
A hibák forrása kialakulásuk körülményei.

A különböző életkorban és képzettségi fokon megjelenő hibák lehetnek,

1. Kezdők esetében, típushibák

I. Koordinációs fogyatékosság
II. Kondicionális elégtelenség
III. Megértési képesség alacsony szintje

A fenti szint – szivacskézilabda, alsó tagozatos bőr kézilabda – alapjainak elsajátításánál megjelenő hibákkal foglalkozik.

2. A haladók esetében közepesen képzettek oktatásánál fellelhető problémák lehetnek,

A. Koordinációs hibaforrások
B. Kondicionális elégtelenség
C. Mentális feldolgozás akadályai
D. Deviáns magatartási zavarok

Ennél a korosztálynál a pubertás korra jellemző (felső tagozat) akadályozó tényezőkkel kell első sorban számolni.

3. A versenyszerűen magas szinten foglalkoztatott játékosoknál jelentkező hibák lehetnek,

A. A posztokra jellemző hiányosságok
B. A csapatrészekre vonatkoztatható hibák
C. A csapatstratégai, csapattaktikai ellentmondások

A jellegzetes hibák ezeknél a játékosoknál nem körvonalazhatók csupán motorikus, vagy mentális eredőkre. Csaknem minden esetben összetett problémáról van szó. Ezek igen időigényes folyamatok, míg kijavításra kerülnek.