Mégis érdemes, mert van hely a nap alatt.

Munkáim során mindenesetben a cél elérése vonzott. Késztetést éreztem, hogy a kitűzött célt elérjem. Első pillanatban nem foglalkoztam azzal, hogy hogyan csinálom meg, csak jussak el oda. Ha elvállalsz, egy feladatot gondold végig, képes vagy erre? Mindig e szerint szelektáltam a felkérések között. Mit mondhatnék, ha megkérdezel? Nos, a körülményeket, főleg a kezdetkor nem igazán tudod körültekintően elvégezni. Később ebből fakadnak majd a problémáid. Ezek lehetnek személyi és tárgyi eredetűek egyaránt. Szerencsés a helyzet, ha nem találkozol igazi pókerarcú kaméleonokkal. Gyors sikerben bízó sportvezetővel. Reális veszélyt jelent a fényre csábuló, magát fontosnak gondoló politikus vagy támogató. A legnagyobb kockázatot azonban az anyagi háttér megrendülése jelentheti számodra. Ennek a hiánya mindent meghatároz.
Nem az számít, hogy hol dolgozol. A lényeg, hogy amit csinálsz, elmozdulást jelentsen a korábbi helyzethez képest. Az is lehet, hogy eleinte a személyed teszi vonzóvá a munkád mások számára. Jelentős előrelépést tehetsz, ha képes vagy bevonzani a szűkebb környezeted figyelmét és elismerését a hozzáállásod és a kisugárzásod kapcsán. Fontos, hogy ez legyen.
De vigyázz! A felkészültség, amit hosszú éveken át finomítottál, erősítettél tapasztalatok gyűjtésével és mindezt kellő alapokra helyezted, csak egy folyamat eredménye lehet. Maga a folyamat irányítható, de van úgy, hogy a körülmények alakítják vagy viszik tévutakra. Tudni és érteni valamit, nem minden esetben azonosul a kiugró sikerrel. Maga a műhelymunka, amely sajátos és egyedi, nem mindig párosul kimagasló eredménnyel és ezért, nem kelti fel a nyilvánosság érdeklődését. Általában ezek vannak túlsúlyban egy sportág életében. A magát valamire tartó edző soha nem ég ki és soha nem lehet elavult. Éppen azért, mert a kettő nagyon is összefügg. Ha haladni akarsz a korral, nyitott szemmel kell járnod és új tapasztalatokat kell gyűjtened! A laikusok nagyon könnyen leírnak, mert Ők csak azt látják, hogy a tűz közelében vagy, vagy nem.
A magyar kézilabdasport edzői kar, amit mostanság egy – egy kudarc után kap, kritika formájában (talán elkerülhető lenne, ha az erőviszonyokat, az infrastruktúrát, illetve a népességi mutatókat is figyelembe vennénk) enyhén szólva sem kellemes! Lenéző, lefitymáló írások, vélemények látnak napvilágot azon szurkolók vagy szakírók szájából, tollából, akiket eddig elkényeztettek a kiugró eredmények.
Minden sikertörténet, kellő pozitív gondolkodással és egy reális cél kitűzésével veszi kezdetét!  A gondok akkor lesznek láthatóak, amikor a cél megközelítése alatt az út, amit be szerettél volna járni, zsákutcába torkollik vagy elfogy előled. Pontosítva, a rendszer működése képtelenné válik, mert

1. Finanszírozási problémák merülnek fel

2. A problémák újabb feszültséget alakítanak ki
– edző és vezető között
– edző és játékos között
– csapat és vezető között

3. Eredménytelenség alakul ki

A külföldről érkező edzők szerencsésebb helyzetben vannak, hiszen jó körülmények között dolgozhatnak némelyik kirakat csapatunk élén. A felkészültség hiánya vagy megléte, magyar és külföldi kolléga között nem akkor mutatkozik meg, amikor edzésgyakorlatokat kell kitalálni vagy mérkőzésekre kell felkészíteni egy csapatot. Itt nincs különbség sőt, ebben mi jobbak vagyunk, és inkább Ők szeretnének tanulni Tőlünk.
A magyar betegség egyik oka az állandó eredménykényszer és az ebből fakadó bizalmatlanság. Murfy törvénye szerint, ami el tud romlani az el is romlik. Az ettől való félelem és az örökös bizonyítás másokkal szemben, komoly gondokat okozhat. Persze van egy másik gyenge pont is és ez a makacs önfejűség, illetve a kompromisszum hajlam hiánya. Nos, a problémák kóros vírusként terjednek az egész magyar egyetemes sportban! Ennek egyik mutáns végkifejlete a féltékenység!
A kormányzat sporthoz történő elkötelezettsége vitathatatlan. A politika ezt jól látja. Egy dologra kell koncentrálni, hogy legyenek kirakat csapatok. Ha kellő hátteret biztosít neki, jöjjön az eredmény. Szóval a cél adva van, csak az utat kell biztosítani hozzá. No de nem mindegy, hogy hogyan!
Könnyű félreállítani, vagy lehetetlenné tenni a magyar szakembereket, pedig nem kevesen az utánpótlás bázisokon és a háttérben, sok-sok területen a „periférián” megszakadnak! Le lehet barmolni és kicsúfolni mindazt, akik a célnak megfelelően elindultak a munkájukkal csak éppen nem kapták meg a folytatáshoz szükséges támogatottságot, mondván nem mi (sportvezetők) tehetünk róla.
A külföldi edzők nem hallják és nem is olvassák nap, mint nap a romboló jellegű kritikákat. Újságok, szurkolói kommentek stb.. Mert nem értik. Nincs miért idegeskedniük és mivel kint nem váltották le őket a munkájuk befejezte előtt, ezért ez a rossz érzés meg sem érinti Őket.
Bíznak azokban, akik oda helyezték Őket. Elhiszik magukról, hogy Ők képesek a küldetésnek megfelelni. A bizalmatlanság sajnos ragadós a magyar sportban és ez elragadja az edzőket, sőt a játékosokat is. A csapatjátékok esetében elég egy a szociálisháló közepén lévő játékosnál, hogy a bizalom megkopjon az edzője felé. Tovább mélyülhet, ha „a békítő tárgyalás” sikertelenül folyik le. Hasonló dolog ritkán történik meg a külföldi edzők esetében. Jószerivel ezt meg sem tudják! Hasonló bizalomvesztés lehet a vezetők és az edzők között is. A nem kellő kommunikáció, a türelmetlenség vagy a váratlan pénztelenség. Ez több esetben szakmai féltékenységbe, vagy önérzetet sértő magatartásba mehet át.
Lassan már abban sem lehetünk biztosak, hogy mi van miért, és ki van kiért! Szóval minden szakszövetség feladata lenne, az egyetemes magyar sport érdekének megfelelni. No de ez így van? Már a hetvenes években arról tanultunk politikai gazdaságtan órán a felsőoktatásban, hogy nincs politikától mentes sport! Úgy tűnik, ez kormánytól független tézis. Úgy vélem, állami szinten a médián keresztül valósul meg a magyarság öntudat erősítésének szándéka. A magyar termékek és a magyar áruk előtérbe helyezése történik a gazdaságban. Véleményem szerint be kell fogadni minden értéket külföldről, de idővel, át kell formálni a magyar közéletbe úgy, hogy mindezt magyarok közvetítsék. Hiszen ezt teszik velünk külföldön, leszívják a tudást, de a projektvezető nem lehet magyar.
Persze kis hazánkban is megvannak a „kiválasztottak”, akik megkülönböztetett figyelmet élveznek. Őket két nagy csoportra lehet osztani a kézilabdasportágban. Ezek a személyek, és top csapatok, illetve a hozzá közelállók csoportja szinte mindent megkaphat. Anyagi hátteret, erkölcsi megbecsülést, végtelen türelmet és a vele járó lehetőséget.

Mégis azt mondom, folytasd amit csinálsz. Mert ahol éppen vagy, ott sokak kedvére tehetsz. Képes vagy tanítani, nevelni gyerekeket. Oktatni felnőtteket és képezni szakembereket. Formálni Őket, hogy minél többen legyenek olyanok, akik másként szeretnék látni a dolgok folyását. Ismerjék fel az igazi tehetségeket. Egyben higgyenek az egyenlő elbírálásban és a szabad véleményalkotásban. Legyenek jóindulattal a másik iránt és tiszteljék egymást. Tartsák tiszteletben a tradíciókat és ne felejtsék el, hogy honnan jöttek és kinek mit köszönhetnek. Végül, ne csak használják és kihasználják a barátság szó jelentését, hanem vállaljanak elkötelezettséget e tekintetben.

Tehát mégis érdemes, mert van hely a nap alatt, ahol ki tudsz teljesedni, ahol szeretetre szeretett kapsz! Mert megtaláltad a mosolygós helyed ott, ahol nem is gondolnád!

Vélemény, hozzászólás?