Kapusok kiválasztása és képzése. I rész.

Nagy Zoltán tanulmánya.

A kisiskoláskor és a kézilabda játék oktatása területén sok eltérő, de összességében hasonló
jelenséggel találkozhatunk. A kifejezetten bátor gyerekek, akik kiemelkedő génállományuk
miatt életrevalóbbak, vagy biológiailag fejlettebbek a társaiknál szinte a játék minden
elemében felülkerekednek. Ez nincs másképpen a kapuba állásnál sem. Ebben az életkorban
célszerű minden gyereket kipróbálni, tesztelni a kapuban. Elképzelhető az is, hogy éppen az
jelent motivációt egy gyerek számára, hogy látszatra nem kell annyit mozogni, vagy a
pillanatnyi hátrányát tudja leplezni a többiekkel szemben. Ilyen esetekben célszerű a
nevelőnek kiemelni a kapusok szerepét, hogy a későbbiekben értéke legyen a csapat számára.
A kapusok kiválasztását már 10 éves kortól el lehet kezdeni! Ebben az időszakban váltanak
szivacslabdáról a gyerekek bőrlabdára. Nagy a valószínűsége, hogy aki szivacslabdában
ügyes volt az bőrlabdánál is az marad, illetve aki vállalja a kapus posztot, felkészült arra,
hogy a labda súlya, keménysége más érzetet ad egy-egy hárítás kapcsán. Mentális problémák
fordulhatnak elő a labda sújtása illetve ütése végett.

A kiválasztást 12 éves korban ajánlott befejezni, mert ekkor el kell kezdeni a képzés első
szakaszát, de figyelembe kell venni a gyermek elhivatottságát és fanatizmusát. A gyerekek ez
idő tájt már figyelmesebbek, érettebbek a feladatok elvégzésére. A kapusképzés
megkezdésekor szükséges, hogy a játékos zökkenőmentesen el tudja végezni a monoton
munkát illetve, tudatosítsa magában, hogy miért dolgozik. Lényeges szempont a képzések
megkezdése előtt, hogy a gyerek mennyire képes testének és végtagjainak mozgatásában
önállósítani egyiket a másiktól. A másik lényeges elem, hogy a karok és lábak önálló
technikáink tanításához milyen mértékben áll rendelkezésre a minimális izomzat, amit később
egy-egy lövés esetén meg kell tartani neki.

Kapusok kiválasztásnak főbb jellemzői:
 Pszichés tulajdonságok / ne féljen a labdától, 20 percet folyamatosan koncentrálni
tudjon adott szituációban /
 Elasztikusság /ízületi lazaság, ruganyosság/
 Reflexei korához képest jók legyenek.
 Korához képest a mozdulat gyorsasága is megfelelő legyen
 Antoponetriai mérés által meghatározott testmagasság

Összegezve a kapus kiválasztásának három legjellemzőbb képességeinek csoportja:
1. Testalkati
2. Motoros
3. Pszichikai

Három fajta kapus alkattal foglalkozhat a kapusedző:
Magas kapusok 195-200 cm felett: Magasságukból adódóan hosszú végtagokkal
rendelkeznek, de itt is eltérések lehetnek a testtömegükre való tekintettel 110-130 kg körüliek.
Méreteikhez képest gyorsak. Test méreteik kihasználásával nagy felületet takarnak a kapuból.
Közeli lövéseknél előnyben vannak, mert nagy felületet takarnak el a kapuból. Pl: Sterbik
Árpád, Nenad Puljezevics
Kisebb testméretekkel rendelkező kapusok: 185-192cm: Testsúlyuk (kb: 80-90kg), rendkívül
gyorsak, óriási rutin, tapasztalat jellemzi őket. A mérkőzések alatt rendkívüli pszichés
aktivitásra képesek. Nagyon jó koncentráló és elővételező képesség, változatos és sokszor
kiszámíthatatlan védési technika a sajátosságuk. Pl: Dejan Peric, Therry Omeyer
Hosszú, nyúlánk testalkatúak 192-200cm felett : Testsúlyuk 100-110kg, hosszú végtagokkal
rendelkeznek. Előnyeik is innen származnak, szinte minden labdát elérnek. Pl: Fazekas
Nándor, Richard Stochl, Niklas Landin Jacobsen, Andreas Wolff .
Mindegyik típusra jellemző: a bátorság, a fájdalomtűrés magas szintje, reflexek sebessége,
anticipáció magas szintje, mozdulatgyorsaság kiemelkedő szintje, hajlékonyság,
elasztikusság.
Mindenféleképpen a kapusedzőnek oda kell figyelnie arra, hogy az alacsony és magas
kapusoknál teljesen el fog térni az edzésterv és ebből adódóan az edzésmunka 16 éves kortól.
12 éves korig hagyja a kapusedző a gyerekeket, hogy élvezzék a játékot, de ha gyerekben meg
van az elhívatottság, akkor 10-11 éves korban el lehet kezdeni a kapusokkal az alapok
megismertetését és ekkor heti egy kapusedzés ajánlott! Azonban alapfelállása minden esetben
jó kiindulási pont legyen az alsó és a felső lövések szelektálásánál.
Nagyon fontos a helyes kéztartás megtanítása a kapusoknál. Erre épül az alapállás és a
mozdulat sorok kivitelezése, pl: mint a lábmunka.

Kéztartás:
A felkarok vállmagasságban helyezkednek el kicsit rézsútosan előre úgy, hogy az alkar magas
tartásban derékszöget zár be a felkarral. Felkarok 5-10 fokos szögben, könyökben előre
döntve tenyerek kifelé fordítva helyezkednek el. Az ujjak nyitottak. Akkor jó a kéztartás, ha a
szem perifériájában látja kezeit a kapus.
1. 2.

Kéztartási hibák:
Alapvető kéztartási hibák előfordulnak, amik nagyban befolyásolják az eredményességet ezért
minden esetben a helyes kéztartást kell megtanítani a gyerekeknek. Idősebb korban (25 év
felett), mikor a védési stílusa kialakul úgy is abban a pozícióban fogja tartani a kezét, ami
neki kényelmes!

Az alap kéztartási hibákra hívnám fel a figyelmet, amit fotókkal illusztrálok:
1. Fej fölött helyezkednek el a tenyerek
2. Ejtett vállak
3. Karok fej mögött helyezkednek
4. Tenyerek kifele fordulnak oldalra
5. Alkarok behajlanak a fülek mellé

1. 2. 3. 4. 5.

Lábtartás:
„A lábak vállszéles terpeszben helyezkednek el úgy, hogy a lábfejek kissé kifele fordulnak.
Térdek enyhén hajlítottak és a testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlanak el.”
(Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014)

Tradicionális oktatás elve azt tanítja, hogy akkor jó az alapállás, ha egy ceruza a cipője sarka
alatt elfér. Ez a lábhelyzet azért fontos, hogy a kapus könnyebben el tudjon indulni az adott
irányba. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ügyeljünk a helyes lábtartásra, mert ha hibásan
áll a kapus az elindulás lassú illetve helytelen lesz a mozgása. Alapvetőbb hibák a
következők: teli talpon áll a kapus illetve nagyon előre viszi testsúlyát a talp elülső-külső
részére. Amennyiben a súlypont sarkon, tehát hátul helyezkedik védésnél a játékos a súlypont
könnyebben kibillen, és hanyatt esik, illetve fenékre ül.

A fentiek összessége adja a kapusok alapállását

„Lábak – vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordul, térdben enyhén hajlítottak, és a
testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlik meg.

Törzs – egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén
helyezkedik el.

Fej – magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a
játékosok mozgását.

Karok – könyökben hajlítva úgy helyezkednek el a test síkjában, hogy a tenyerek
fejmagasságban, néha váll- és csípőmagasság között, kifordulnak a labda irányába.)

(*Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami
lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek
kivitelezését. Testtartása állandó készenlétet és gyors cselekvési képességet sugalmaz,
figyelme pedig folyamatosan a támadás súlypontjára, a labda pillanatnyi helyzetére
összpontosul.” (Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014.)

Folyamatosan figyelembe kell venni gyerekeknél a növekedést és ezért nagyon fontos a
folyamatos hibajavítás. Gyerekeknél a növekedéssel együtt a kéztartás folyamatos
helyzetének beállítása lényeges. Amennyiben nem javítjuk, hozzá szokhat rossz test- és
kéztartáshoz valamint a felesleges terület védéséhez, ami későbbiekben hátrányt okozhat
teljesítményében.

Folytatás következik….

Leave a Reply