Fogadjuk már el, hogy az utánpótlás-nevelés nem az eredmények hajszolásáról szól!

siker

Nagy Sándor sportpszichológus barátom szerint, jelentős probléma, hogy az eredménykényszer miatt sarokba szorított edzők, túl hamar várják el a tanítványaiktól a sikert, holott a gyerekek 10-12 éves korukig nem is fogják fel valójában, hogy miről szól a verseny.

Nagy Sanyi

A korai eredménykényszer miatt, rengeteg gyerek adja fel és kerül ki a rendszerből. Jól tükrözi azt a folyamatot, amelynek során az utánpótlásképzés elfordul a gyermekek szükségleteitől és a felnőttek értékeit helyezi előtérbe. Megöli mindazt, ami a sport leglényegesebb eleme: a klasszis, vagy a kiváló egyéniség keresése!
Gyerekek csapdába kerülnek, áldozatai lesznek a felnőttek megszállottságának, amely a sportsikereket csak is kizárólag győzelmekben és vereségekben képesek mérni. Sajnos a szülők jó nagy százaléka is így gondolkodik! Ne ámítsuk egymást, ez megöli az utánpótlás-nevelést!

images (2)

A legtöbb klub olyan helyzetet teremt, amely csak a győzelemre koncentrál, ahol a fejlesztésnek, nevelésnek semmilyen értéke nincs. Ez a megközelítés elrabolja a gyerekektől a sportnevelést és a későbbi életben is bukásra ítéli őket.
Ezek az edzők gyakran hangoztatják, hogy ők győzteseket nevelnek, de ez nem igaz. Valójában veszteseket „állítanak elő”, mert nem adják a gyerekek kezébe azokat az eszközöket, amelyek révén versenyképesek lehetnének, és később, magasabb szinten győzni tudnának! Türelmetlenek, kapkodnak és felszínesek, hiányossá teszik a sportági nevelést!
Persze! Az edzők többsége felismerte, hogy egy tízéves kézilabdást megtanítani, cselezni, egyénileg képezni, azzal jár, hogy nagy valószínűség szerint elveszítünk néhány meccset. Egyúttal azonban, ez a tízéves gyermek, idővel biztosan jobb kézilabdás lehetne!

szövetség

Nagyon sokan azt gondolják, különösen a sportban, hogy egy sikeres mérkőzést lejátszani, és a klasszissá válás folyamata ugyanaz a dolog, pedig ez egyáltalán nem igaz. Az élsportolóvá válás olyasmi, ami hosszú távra szól, megbízható, és legnagyobb részben az egyén kontrollja alatt áll. Ezzel szemben a siker múlandó és gyakran nem tudjuk befolyásolni. Akik a kitűnő egyéniség felnevelését tartják a legfontosabbnak és van elég türelmük, végül sikeresek lesznek. További terhet jelent a siker hajszolásának áldozatai számára, hogy a mások sikere, állandó fenyegetettséget jelent rájuk, miközben az igazi kiválóságra neheztelni fognak. Azokat az embereket viszont, akik a minőséget értékelik, elbűvöli, ha azt másban látják meg. Tessék, végre megérteni, a kitűnő sportegyéniség felnevelése a folyamatról szól! A győzelem csak egy eredmény.

koncepció 1

17 thoughts on “Fogadjuk már el, hogy az utánpótlás-nevelés nem az eredmények hajszolásáról szól!

  1. A sportpszichológus által leírtakkal egyetértek. Az, hogy jelenleg az U10-14 korosztályokban havi 3-4 mérkőzést le KELL játszani eredménykényszer alatt-nem helyes. Nem lehet feladat, egy 10-11 éves kisember kiégetése! Ennyi bajnokit NB1-es csapatok játszanak! A mérkőzés mindig legyen egy teszt, egy visszajelzés. Annak visszajelzése,hogy amit az edzésen dolgozunk/gyakorlunk, mennyiben valósul meg éles helyzetben. Egyénenként kinek mit kell még erősíteni, de azt is, miben jobb másoknál. Sokkal jobbnak tartottam azt a rendszert, amikor ősszel nyugodtan lehetett készülni. Én dönthettem el – mint edző-, mikor vagyunk valamire készen, mikor tudom a srácaim lehetőleg sérülés nélkül kivinni a pályára, nem egy szeptembertől-májusig nyakamba akasztott versenyrendszerben robotolni. Nem játszottunk meccseket egyhangúan, kéthetente kettőt. Inkább kupákra mentünk két-, háromhavonta és a srácok 2-3 hétig a kapott éremmel a nyakukban mászkáltak az iskolában jelezve- kézilabdások vagyunk. Fontos tényező az egyéni motiváció fenntartása, a tömegbázis növelése-ez a jelenlegi helyzetben sokkal nehezebb…

      • Sziasztok!
        Teljesen egyetértek Sanyival. 10-12 éves kortól egy évad(tanév) során két-, háromhavonta egy kupa. A gyerekek sem lelkileg, sem fizikálisan nincsenek agyonterhelve, idő előtt nem égnek ki. A szülőknek, családoknak is sokkal kivitelezhetőbb, mint ez a havi “őrjöngés”, azaz baj-nokság.
        Jó lenne Gyula, ha tényleg sok helyre eljutnának ezek a gondolatok. 🙂

      • Kedves Gyula !
        Az edzői karnak/ a nevesebb edzőknek kellene összezárni ez ügyben. Akár válogatott szinten is. Hosszútávon ez mindenkinek az érdeke kell, hogy legyen! Mindenképp pozitív visszacsatolás számomra, hogy egyetértünk. Tettem hozzászólásom attól függetlenül, hogy az elmúlt 10 évben 6 bajnoki érmet szedtünk össze. Itt az én szavam a tiedhez képest halk susogás….pedig 86′-tól vagyok utpot. edző és megéltem egy, s mást. Jó lenne, ha végre már a kézilabdás gyerekek lennének az igazán fontosak, nem más…szintén jó lenne, ha a gyermekbajnokság versenykiírásakor közreműködne egy pedagógus is- mondjuk te… lenne haszna.

        • Kedves Sanyi!
          Igen, nagyon szeretném ha a probléma megoldást és nyitott fülekre találna! Bár én úgy érzem, hogy nem fent, hanem inkább alul kellene keresni a bajt!Az MKSZ teszi a dolgát versenyeket ír ki! Az edzők és a klubok pedig figyeljenek az arányokra. Sokszor azért nincs jó válasz a versenyeztetés gondjaira, mert a kényszer és a lehetőség elvész a szervezés lehetetlen és tervezhetetlen irányába!Nekünk edzőknek kell szelektálni, mérlegelni és lehetőleg nevelni a fiatalokat!

    • Kedves Vera!
      Nem a versenyek és a mérkőzések ellen vagyok, mert az fontos eszköze a fiatalok fejlődésének!Azonban, az arányokra kellene nagyobb figyelmet fordítani, és nem a képzés rovására. Természetesen az a Szövetség vezetői is tudják! A gond a sikeréhes edzőkkel és a türelmetlen klubvezetőkkel van inkább!

    • Andi:
      Természetesen a kézilabdában is fontosak a testi adottságok.
      A cikkben azonban az utánpótlás nevelésről van szó. Nyertem én magyar bajnokságot 179 cm-es (14 éves) irányítóval is. Nem hiszem, hogy a diákcsapatoknál, egyesületeknél tömeges érintettség lenne válogatottság terén. Tudomásom szerint nincs is ilyen, hogy “válogatott” 13 éves korig. Első “megjelenési formája” 14 éves korban van, mikor a csapatukban jobban teljesítőket régióválogattba hívhatják , onnan lehet kiugrási lehetőség. De addigra -jobb esetben- már eltölt a gyermek 1-2-3 évet kézilabdával, tudja a saját helyét a csapaton belül, látja a társait és fontos, hogy helyén kezelje saját értékeit. Fontos az egészséges önbizalom, de fontos a helyes önértékelés is. Ezért (is ) lenne fontos az eredménykényszer nélküli versenyeztetés-minden kézilabdát fontosnak érző gyermek, kapjon lehetőséget (de ne versenykiírás szabályozza a kötelező 10 perceket, mert sok edző emiatt inkább el sem visz gyermekeket), adjunk edzői szabadságot, hogy 1-2, vagy 5 percekre adhasson lehetőséget mindenkinek, hiszen így tudja viszonyítani magát társaihoz…A kötelező nyitott védekezést már le sem írom…
      Andi: annak meg örülök, hogy a fiad akár egyszer is korosztályos magyar válogatott lehetett- hidd el, sokan csak vágyakoznak erre… (becsüljétek meg, ha ilyen lehetőséget kaptatok) és további sikeres kézilabdázást kívánok!

    • Kedves Sándor!
      Én nem a versenyhelyzetek ellen vagyok! Hiszen fontos lemérni a gyerekek képzettségbeli szintjét! Azonban ez nem mehet a képzés rovására! Sokan úgy vélik, hogy edzésen is játszatják Őket, és folyamatosan a győzelem és a győzelem a fontos. Mindig az erős karakterek és a biológiailag fejlettebb gyerekek fogják megnyerni a meccseket. És a többi? Hogyan fog fejlődni? Láttam olyan szituációt, amikor az általad említett életkorú gyerekek közül végig futotta úgy a mérkőzést, hogy labdához sem ért!Tehát számomra az lenne az üdvözítő ha mindenki, aki a csapatban van egyenlő eséllyel venné ki a részét a mérkőzés adta lehetőségekből!

Vélemény, hozzászólás?