A sporttevékenység nevelő hatása.

A szakmai szemmel c. könyv 11. fejezete.

A sport és a sporttevékenység nagy szerepet játszik a fiatalok személyiségéne formálódásában, fejlődésében. Az edzőnek óriási szerepe van ennek közvetítésében. Annak érdekében, hogy a folyamat tényleges fejlődést hozzon létre egy fiatal sportoló esetében, maga a közeg, illetve az ingereket tervező, előkészítő és azokat rendszerező edző személye az igazi motor. Amikor a nevelés kérdését feszegetjük, hogy annak milyen nagy jelentősége van a tanulási folyamatokra, illetve a jó teljesítmények elérésében, akkor gondoljunk arra, hogy a sport milyen hatást vált ki az alábbi területeken:

• a sport magatartás-formáló hatású;

• a sport munkáltató funkciójú;

• a sport, eszköz az egyén szocializációjában.

Egy jó pedagógiai érzékkel megáldott nevelőedző képes formálni, felépíteni tanítványában azokat az „ingervevő szenzorokat”, amelyek az alábbiak formájában jelennek meg a sporttevékenység alatt:

• erkölcsi tudat;

• meggyőződés;

• érzelem;

• magatartás.

A sporttevékenység során egységben formálódhat az erkölcsi tudat, az elhivatottság érzése, de ezzel szinkronban építhetők a pozitív gondolkodás és a helyes viselkedés normái. A sportolókat az edzések és a versenyek alkalmával sok pozitív, de sok negatív erkölcsi és érzelmi hatás éri, amelyek csak akkor formálják őket kedvezően, ha az edző és a sportolót támogató gondviselő ezt biztosítani tudja számára. A fiatalokat az edzés folyamatában erkölcsileg nevelni kell!         Pedagógiai irányítás nélkül a mégoly értékes sportmunka – a spontán hatásaival – sem teljes értékű. Gondoljunk csak az alábbi területekre:

• munkához való hozzáállás;

• alkalmazkodóképesség;

• elfogadás;

• alázatosság;

• mások megbecsülése, tisztelete.

Érdekes különbség fedezhető fel a még közel sem „felépített sportolói gondolkodás” időszaka alatt, hogy a nemek milyen belső késztetést, motivációt éreznek a sportolás szerepével kapcsolatban. Összehasonlítva fontos szempont a sportolásban, hogy míg a fiúk a versenyzésből adódó diadal érzését ragadják meg, addig a lányok a „jó lenni”, megfelelni és jól kinézni, a sport által történő késztetést látják lényeges szempontnak. Persze ez igaz lehet az amatőr, szabadidős sporttevékenységet folytató felnőttek között is. Minden kapcsolat minősége, hatékonysága attól függ, hogy milyen a tanítvány és az edzője, illetve a szülő–gyerek–edző hármasának a kommunikációja egymással és kifelé. Már a kisiskoláskorban és ezt tovább folytatva, még a felnőtté vált sportolók esetében is kardinális kérdés. Tudni kell alkalmazkodni azéletkori sajátosságokhoz! Gondolok arra is, hogy ne csak a saját hangodat halld meg, hanem a tanítványaidét is! A közös hang megtalálása három lényegesdolog összefonódására építhető:

• a szeretet;

• a megismerés;

• a magyarázat.

Minden magyarázat akkor talál helyet egy tanítványunk fejében, ha képesek vagyunk a lelkén keresztül közvetíteni azt számára. Ennek valószínűsége csökken, ha nincs érzelmi kötelék, és tovább nehezítheti a feladatunkat a tanítvány megismerésének folyamatában. Soha ne éljünk vissza a gyermekek vagy tanítványaink bizalmával, őszinteségével! Ha nem könnyű és hosszú időnkbe tellett megnyerni a nyitottságukat irányunkban, ne tegyük kockára ezt a pedagógiai tényt, mert ez az egyik legnehezebb feladat egy pedagógusnak a pályája során! Az alábbi, érdeklődést tanúsító hozzáállással tudjuk felépíteni ennek a kötődési modellnek a létrejöttét:

• kíváncsiság;

• őszinte érdeklődés;

• elfogadás.

Az edző felelőssége nem gyerekjáték. Állandóan irányítania, elemeznie kell, és ha szükségesnek látja, megfordítani a rossz pályára került folyamatokat. Az edzőnek egyben kell kezelnie csapata és azon belül a játékosokkal kialakított kapcsolatait. Külön irányítani, de mégis egységben formálni a két területet. Az alábbi elemek a hozzá való kellékek, amikkel megteremthetjük a kívánt állapotot:

Claude Onesta

• híd;

• kapocs;

• hangnem;

• magatartás.

A szavak önmagukban betűk, kimondva azonban érzelmeket váltanak ki. A testbeszéd „nagyon hangos” is lehet. A kommunikáció nem attól válik nehézzé, hogy mit mondok, hanem attól, ahogy mondom.

Az edzői karakterek eltérőek lehetnek. Persze az is előfordul, hogy az alábbi tulajdonságok közül több is megjelenik egy szakemberben:

• magabiztos;

• megértő;

• tanácstalan;

• bizonytalan;

• mérges.

Hogyan legyen híd és kapocs az edző személye? Az edző több kapcsolatát (szülő, kolléga, játékos) jellemzően befolyásolhatja a kérdés. Nem elhanyagolható, hogy egyáltalán ez az igény felmerül-e egy edzőben, hiszen a problémák megoldása szempontjából, mint közvetítőnek feladata lenne. Többek között azért, hogy a munka folytonos és stabil, illetve hatékony legyen. Véleményem szerint a kapcsolat kialakítása nem lehet közömbös számára. Az alábbi három kapcsolat biztosan adott:

1. edző–játékos;

2. edző–szülő;

3. edző–vezető.

A felmerülő probléma, megoldásra váró feladat lehet szakmai vagy éppen emberi oldalról érintett. A válasz vagy vélemény előtt mérlegelnie kell az edzőnek. Az alábbi kérdéseket kell feltennie magának:

• Kívülről nézelődjek, és maradjak objektív?

• Ha kívül (távol) maradok, képes leszek megérteni mindent?

• Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

• Mit mondhatok, meddig mehetek el?

• Hogyan tegyem, és azt mikor? Menjek a dolgok elé, vagy várjak és takarítsak?

Tapasztalatom szerint több olyan terület létezik, ahol az edző kommunikációs képessége és a viselkedési értékrendje összefügg. Ezek minősítik, illetve hitelesítik emberi hozzáállását, pedagógiai felkészültségét. Az alábbi irányelvekben helyes közreműködő a kommunikáció, minden magára adó edző fontos feladata.

Adj tiszta képet!

Bizonyára előfordul, hogy az edző értékel valakit vagy valamit. Még az is megtörténhet, hogy mindezt külső nyomásra teszi. Nem szívesen beszélne róla, mert amit mondana, az nem biztos, hogy tetszést váltana ki. Előfordulhat, hogy egy szülő érdeklődik a gyerekéről, de az is megtörténhet, hogy maga a játékos lenne kíváncsi edzője véleményére. Ne kövesse el azt a hibát, hogy „jobb színben” tüntet fel valakit vagy valamit, hogy ezzel elkerülje a pillanatnyi feszültség és konfliktushelyzet kialakulását! Ez a megoldás később sokkal nagyobb problémákat hozhat felszínre.

Megtalálni a lényeget nem egyszerű, de nem keresni hiba!

Előfordulhat, hogy egy edző saját magának és a külvilág számára bizonyosjelenségek kialakulását vagy azok kezelését nem érti, nem tudja megoldani.„Nem venni tudomásul valamit, vagy nem mondani véleményt valakiről”, amikor kellene, az hiba! Úgy véli, hogy ez abban a pillanatban nem jelentgondot számára, azonban ez a későbbiekben jóval kezelhetetlenebbé válhat.Ez a „galiba” a korábbinál is nagyobb konfliktushelyzetet idézne elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs kis probléma, ami mellett elmehetünk, hanem csak probléma van, amit orvosolni kell!

Előbb tervezz, aztán cselekedj!

A döntést hozó edző „hazardírozik”. Pontosabban, hirtelen felindulásból reagál, intézkedik, vagy alkot véleményt, amit utólag, higgadt állapotban már nem hozna meg. Véleményem szerint nem lehet annyira gyors egy mérkőzés, vagy hozzá nem értő egy edző, hogy ne tudna átgondolt döntéseket hozni! Lényeges, hogy megfontoltan, érzelemtől mentesen hozzon döntést, és csak ezután cselekedjen! Távol tartani valakit (és hagyni kiabálni) nagyobb kárt okozhat, mint tájékoztatni a dolgokról. Minden csapat körül van olyan szülő vagy sportvezető, aki nagyon erőteljesen nyilvánít véleményt, és folyamatosan csak a hibákat, hiányosságokatés a negatív jelenségeket helyezi előtérbe. Jobb elkerülni vagy távol tartaniezeket a személyeket, gondolná az edző. Rossz hírem van! Ez ténylegesen csak pillanatnyi megnyugvásra ad okot. Ezeket a negatív gondolkodású egyéneket folyamatosan tájékoztatni kell a dolgokról, és nem kerülni vagy távol tartani.

A jó gondolat rosszul elmondva olyan, mint dallam nélkül énekelni!

Előfordulhat, hogy a rossz kommunikáció következtében előre nem látható konfliktushelyzet alakul ki. Annak ellenére, hogy az edző jó szándékkal nyilatkozik, értékel, vagy éppen véleményt alkot csapata vagy a szülők előtt, a hatás elmarad. Ennek előidézője többek között az is lehet, hogy a közlésre szánt gondolat rossz szövegkörnyezetbe kerül, vagy a minősítő jelzők túlzónak hatnak. A leggyakoribb zavart és konfliktust okozó jelenség a nem megfelelő hangnem! Minden gondolat akkor vált ki megfelelő hatást, ha jól és érthetően közvetítik!

Nem a szavak jelentése bánt, hanem a hangnem. Az élet bármely területén, így a sportban is, számtalan feszültség adódhat a munkavégzés alatt. Nincsen konfliktusmentes kapcsolat edző és játékos vagy éppen edző és vezető között. Véleményem szerint ez elkerülhetetlen. Az, aki konfliktus kerülően szeretne dolgozni, sok esetben túlságosan is alkalmazkodik, így az általa képviselt vélemény többségében háttérbe szorul. Az edzőnek mindig kell értékelni, hibát javítani vagy véleményt alkotni. Soha ne féljen kimondani azt! A lényeg, hogy legyen következetes, többségében objektív, tényekre és konkrét helyzetekre támaszkodó a kommunikációja. A negatív érzelemmel túlfűtött kirohanások, mérlegelés nélküli kritikaiészrevételek, amik alapvetően sértőek, hátráltathatják a vélemény elfogadását, megértését. A kritikát többségében elfogadja a sportoló, mert ebből építkezikújra meg újra.

Komplex Tehetséggondozó Program szakmai tartalma. Professional Content of the Complex Talent Management Program

Talent and diligence


A KTP lényege, hogy a 12-14 éves életkor közötti tehetséges gyerekeket
sportszervezetükkel együttműködve, egyénileg fejlesszük három életkori
csoportban, (6. 7. és 8. osztályos) mindkét nemben. Az előzetes válogató
események legjobb eredményeit elért tehetséges 6. osztályos gyerekek
kerülnek be a programba – minden évben alulról építkezve.


The essence of the CTMP is to develop talented children between the ages
of 12 and 14, in cooperation with their sports organization, individually in
three age groups (6th, 7th and 8th graders) of both sexes. Talented 6th- grade children who achieved the best results in the preliminary selection events are included in the program – every year, building from the bottom up to the top.


A program megteremti azt a szakmai műhelyt, bázist, ami a regionális
képzés hiányosságait oldja meg. Ennek a lényege az, hogy a sportszervezetek tehetségeit integrálja be ezekbe a központokba, ahol magasan kvalifikált edzők foglalkoznak, adott hetekben a kiválasztottakkal. A Komplex Tehetség Program több oldalról megközelítve is újdonságot hozhat a képzés hatékonysága, eredményessége szempontjából. A gyerekek abban a korban és időszakban kerülnek be a programba, amely egyébként is nagyon kritikus időszaka a nevelőmunkának.

The program creates the professional workshop and base that solves the insufficiency of regional training. The essence of this is to integrate the talents of sports organizations into these centres, where highly qualified coaches train with the chosen ones in given weeks. Approached from several angles, the Complex Talent Program can bring something new in terms of the effectiveness and efficiency of the training. The children enter he program at that age and period, which is anyway a very critical period for the educational work.


A Komplex Tehetség Program képzési táborait évente 4 alkalommal az
iskolai szünetben az ország 3 pontján, helyszínenként 40 fővel, kerül
lebonyolításra. A képzések időtartama minden alkalommal 3 napot vesz
igénybe. Naponta két gyakorlati és egy elméleti foglakozáson vesznek
részt a gyerekek. Helyszínenként 4 főből álló szakmai stábon felül a képzési helyszín adja az erőnléti és a kapusedzőt, illetve 2 fő felügyelő tanár segíti a munkát. A helyszínek kiválasztásánál fontos szempont az is, hogy a sportlétesítmény, a szállás, étkezés és elméleti oktatás egy helyen legyen.


The training camps of the Complex Talent Program are held 4 times a year during the school holidays at 3 places in the country, with 40 children per location. The duration of the trainings takes 3 days each time. The children take part in two practical and one theoretical classes a day. In addition to a professional staff of 4 people per location, the training location provides the fitness and goalkeeper coach, and also two teachers help them with their work. When choosing the locations, it is also important that the sports facility, accommodation, catering and theoretical education be in one place.


A fent leírt életkori szakaszokban a sportszervezetek alapvetően csapatokat építenek, és ezekben keresik játékosok helyét. Az MKSZ szakmai stábja felismerte, hogy ebben az életszakaszban az egyén képzése jó eredményeket hozhat létre a felnőtt sportolói karakterek felépítésének időszakában. Ennek jelentősége nemcsak a sportágspecifikus mozgások hatékonyságának növelésében, de a megfelelő sportolói mentalitás és pozitív gondolkodásfejlesztésben is tudatosul. A korosztályokra bontott edzésterv haladási megvalósíthatósági üteme, táboronként és korosztályonként is eltérhet egymástól.


In the age groups described above, sports organizations basically build teams and look for players in them. The professional staff of the MKSZ (Hungarian Handball Association) realized that the training of the individual in this stage of life can produce good results during the period of building the characters of adult athletes. The importance of this is realized not only in increasing the efficiency of sport-specific movements, but also in the development of the appropriate athlete mentality and positive thinking. The rate of progress of the training plan divided into age groups may differ by camp and by age group.

Márton Gréta válogatott kézilabdázó vendégségben


Minden edzés két óra időtartamra van tervezve, azonban infrastruktúra és
létszámtól függően a vezetőedző ezt egy-egy helyszín adottsága miatt rugalmasan kezelheti. Lényeges szempont minden képzési helyen, hogy a továbblépések csak abban az esetben történjen meg, ha az adott csoport elérte a
programban megadott fejlettségi szintet. Az edzésterveben nem részletezett képességfejlesztés modult a felvezetésben rögzített, korosztályokra megadott tematikát kell megvalósítani.A napi szakmai munkabeosztás szerint, minimum 4 foglalkozást kellmegtartani, amely két gyakorlati és két elméleti képzést tartalmaz
.

Each training session is planned for two hours, however, depending on the infrastructure and the number of staff, the head coach can manage this flexibly due to the characteristics of each location. It is an important aspect in all training places that further steps take place only if the given group has reached the level of development specified in the program. The skill development module, which is not detailed in the training plan, must be implemented according to the topics specified in the introduction and given for age groups. According to the daily professional work schedule, a minimum of 4 sessions must be held, which include two practical and two theoretical training sessions.

Fazakas Gergő válogatott kézilabdázó vendégségben.

A JÁTÉK RITMUSÁNAK MEGVÁLASZTÁSA TAKTIKAI SZEMPONTBÓL. – Kovács László –

Komoly tudomány a játék során a megfelelő tempó adagolása. Milyen mérkőzés állásnál – idő, eredmény- mi az optimális magatartás? Láthatjuk, hogy egy mérkőzésen belül milyen hullámzások fordulhatnak elő. Különösen a végjáték kimenetele sokszor megjósolhatatlan. Magabiztos vezetésnél kicsúszik a már biztos esélyes kezéből kicsúszik, egy „megnyert mérkőzés”, illetve a vesztésre álló csapat megtáltosodik és lehetetlen helyzetből tud fordítani.
Mi állhat ezeknek a megmagyarázhatatlan eseteknek a hátterében? Természetesen nincs megcáfolhatatlan bizonyíték ezekre az esetekre. Sok kollégámmal egyetértésben vallom, hogy nagy bátorság a mai kézilabdában biztos tippet adni a végeredményre. Ez természetesen olyan találkozókra vonatkozik, ahol a csapatok között nincs óriási tudáskülönbség.
Van- e lehetősége az edzőnek úgy irányitani a játék folyását, hogy a nagy váratlan kudarcokat elkerülje a csapata? Mit erősítsen, illetve tartson optimális szinten? A védekezést vagy támadást helyezze a tevékenység középpontjába?
Akik a védekezést preferálják, azt az indokot hangsúlyozzák, hogy minden támadás semlegesítése eggyel növeli az ellentámadás lehetőségeinek a számát. Ez csak részben igaz, mert gólra góllal lehet válaszolni gyors középkezdésnél, ha üres kapus játékot választ az ellenfél. A mindenáron való gyors gólszerzés, még ha ez igen erős oldala is egy csapatnak. Azt szoktuk ezzel a szemlélettel szembe állítani, hogyha rövid ideig tartanak a támadások ez megnöveli a védekezési időt. Az valóban tény, hogy a védekezés a fárasztóbb faktor a játékban. Ez pedig előbb- utóbb rányomja a bélyegét a támadásra is az idő előre haladtával. Az indokolatlanul gyors, kapkodó játék magával hozhatja a gyakori támadásban elkövetett hibákat. A mentálisan kevésbé stabil játékosok rossz megoldásokat választanak mind a támadásépítésben, mind a ziccer helyzetek eredményes kihasználásában. Egy tipikusan előforduló hiba, a beállós játék erőltetése. A hibázástól való félelem az automatizmusokat felváltják az „átgondolt helyzetkialakítások”, ez pedig azt jelenti, hogy olvashatóvá válik a szándék. Ennek egyenes folyománya az eladott labda.

Milyen tipikus hibák fordulnak elő, amelyek egy rövid időn belül ismétlődnek és hosszabb, rövidebb pánik helyzetet eredményez.
Ilyen a tiszta gólhelyzetek elhibázása. Ez adódhat a rosszul tanult technika alkalmazása. Hibás a labda felkészítése és az azonos oldalra való lövés. Az elrugaszkodás nem a kapus kikerülésére szolgál. Nincs meg a kellő magasságra való törekvés az elugrásnál, a döntési idő megnövelésére. Az ívelésnél a röppálya alacsony volta kapuscsemegévé válhat.
Ezeken a fenti eseteken kívül található még jó néhány hibaforrás, de ezeknek a rossz megoldásoknak velejárója, hogy az ellenfél azonnal labdához jut és a gyors indítás kiváló táptalaja. Az átlövések hibás végrehajtása, az elrontott ziccer helyzetekkel szemben, nem feltétlenül kerülnek gyorsan az ellenfél birtokába, korlátozva ezáltal a gyors rendezetlen védelem elleni támadás esélyét.
Gyakori hiba jelentkezik az utóbbi időben, ami az edzők számlájára írható. A divatos 7:6 elleni sok veszélyt rejt magában. A védekezés hatékonysága jelentős mértékben megnőtt ez ellen a „csodafegyver” ellen. Amelyik csapat nem rendelkezik megfelelő átlövő erővel, hamar megtapasztalhatja, a rossz bejátszások, szélre passzok kiismerhetők és egymás után üres kapus gólokat eredményeznek. Ami még fokozza ezt a kapitális hibát, hogy a kollégák jelentős hányada nem tud szabadulni a rosszul megválasztott taktikai elemtől.

A csere tudománya is komoly hiátus az edzőknél. Ma mindenki „rotál”, azaz forgatja a csapatát, ha kell, ha nem. Alapvető különbség a szabadidő tevékenység és a siker kényszeres csapaok között. Ez utóbbi nem azt a célt szolgálja, hogy mindenki jól érezze magát. Nyerni kell!!! Ez azt, hogy a legjobb összeállításban kell biztosítani a győzelmet! Pihentetni a kulcs játékosokat csak a valós szükség esetén szabad, akkor sem sokáig. Egy jól edzett, egészséges játékos képes akár csere nélkül is lejátszani egy fontos mérkőzést. Felvetődik a kérdés, mikor lehet beépíteni új játékosokat, vagy jutalmaznia a kevésbé tehetséges, de szorgalmas játékosokat. A válasz: magas színvonalú, igazi páros küzdelmekkel tervezett edzésen, illetve a már biztosan eldőlt találkozókon.
Amikor a játék ritmusáról beszélünk, akkor a védekezésről is szót kell ejteni. A vita, hogy a zárt, illetve, a nyitott védekezést preferáljuk – látva a top csapatokat- üres polémia. Mindkettőt ismernie kell a sikerre áhítozó csapatoknak. Azt látjuk, hogy távolra kihelyezkedve szorítják hátra a támadókat, az esetek nagy százalékában aszimmetrikus oldal választással. Ezt követi sokszor a gyors visszazárkózás egy zártabb falba. Magyarul az igénynek megfelelően. A vezérfonal pedig a támadás ritmusának a megtörése. A kaputól távol gyakran futólépéssel és tolással, de a bénítási lehetőséget azonnal kihasználva amennyiben a kapu felé irányul a mozgás. A zárt falban a sáncolás alapfeladat. A beálló kerülése a labda felől, állandóan készen a bejátszás elütésére szinténkötelező jellegű. A kiállítások elkerülése végett a faultoló társ azonnali segítése elengedhetetlen.
A visszarendeződés mint a lélegzetvétel automatizált, kijelölve a megelőző visszahelyezkedő posztokat elkerülhetjük a nagyarányú kapott gólok számát
A szélsők elleni védekezésre egyelőre nincs recept a jelenlegi álhumánus játékvezetői felfogás ellen. Reméljük az indokolatlan, sokszor nevetséges bírói ítéletek eltűnnek és kialakul egy optimális a játékot szolgáló rendszer.

Reform gondolatok az általános sportági utánpótlásnevelésben.

Örömmel tölt el és megtiszteltetés számomra, hogy a Kézilabda Szövetségben dolgozhatok, hiszen egész életem a sportágról szól. Foglalkoztam a legkisebb gyerekektől a legmagasabb szintekig, dolgoztam Budapesttől vidéken keresztül külföldig. Elértem a legmagasabb eredményeket és könyveimmel, blogommal megpróbáltam segíteni a sportágunkban dolgozó kollégáknak, de sokkal több lett belőle, mert más sportágakból is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam.
Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ilyen rálátása a kézilabdasportra keveseknek adatik meg. Figyelemmel kísérem a nemzetközi trendeket, mind a mai napig innovatív a sportághoz való hozzáállásom. Egész életemben azon dolgoztam, ötleteltem, hogyan lehetne sportágunkat eredményesebbé tenni. Még a szövetségi munkám előtti időszakomban is több elképzelésem megvalósításra került.

Az utóbbi időben azon elmélkedtem, hogyan lehetne megoldani azt a tendenciát, hogy ne a csapatok eredményessége kapja a fő hangsúlyt értékrendünkben, hanem a tehetségek felnevelése. Minél többen váljanak élsportolóvá. Az utánpótlásnevelés egy összetett, bonyolult, sok egymásra épülő elem összefüggésein alapuló hosszú folyamat. Mióta lehetőséget és támogatást kaptam arra, hogy szövetségi vezetőként tegyek valamit a sportág oktató-nevelőmunka szakmaiságának növelése érdekében, nagyon sok új szakanyag, elem, program és továbbképzési felület megalkotása helyezte magasabb szintre az utánpótlás-nevelés területén foglalkoztatott szakembereket. Azonban rá kellet jönnöm, hogy az új dolgok befogadása a régi szemléletmóddal hosszútávon nem tud működni. Tudomásom szerint a többi labdajáték sportág is a versenyeztetés központú gondolkodást képviseli.
Ahhoz, hogy változásokat tudjunk véghez vinni a saját sportágunkban, a sportágazat együtt gondolkodása, vagy támogató hozzáállása szükséges. Hiába vannak csodálatos létesítményeink vagy kirakat szerű statisztikáink, hangzatos programjaink, ha nincs alapbázis, amire a felépítmény, vagyis a nagy válogatottjaink eredményessége épülhetne, mert addig csak instabil délibáb marad minden. A sport kiemelt ágazata a kormánynak. Sok pénz folyik be a labdajáték sportágakhoz (labdarúgás, kosárlabda, vízilabda, röplabda). Véleményem szerint három alap dolgot kellene legfelső szinten rendbe tenni.

I. Le kellene ültetni az érintett sportágakat egy kerekasztal beszélgetésre! Közös elhatározással deklarálni kellene, hogy 10 éves életkor alatt semmilyen labdajátékban nem lehet versenyeztetni a gyerekeket. Szükséges némi magyarázatot adnom a kialakult helyzet megértése szempontjából.

1. Manapság már 6-7 éves gyerekeket visznek labdajáték sportágakhoz.
2. Minden szegmens gyerekhez akar jutni a tömegbázis kialakítása miatt. Elkezdik őket alapképességek hiányába versenyeztetni.

Ennek következtében nagyon sok kisgyerek, már ideje előtt lemorzsolódik a versenyeztetési „kényszer” és a versenyzés okozta természetes szelekció miatt. Sajnos ez a jelenség tovább gyűrűzik, ahogy a gyerekek növekednek, ezzel szinkronban az elvárások is nőnek velük szemben. Ez nagyobb terhet, számukra lemondást és számtalan előre nem tervezhető akadályt fog képezni. Nagyon sok fizikai és lelki sérült gyermeket menthetnénk meg a sport számára, akik a későbbiekben sportot szerető játékvezetők, szurkolók, esetleg szponzorok lehetnének. Mindezt elérhetnénk, ha türelemmel és szakmai értékrend alapján kerülhetne minden arra érdemes gyerek abba a közegbe, amiben tehetséges.

IconsSport

Sportági szakember a jelen elhibázott helyzetben nem tehet mást, kiveszi a gyermeket szakmai és élettani szempontból fontos tanítási és képzési folyamatából, hogy a korai versenyeztetés adta eredménykényszernek meg tudjon felelni. Pontosítva, a versenyeken való megfelelés előbbre kerül, mint a nevelés, vagy a képességfejlesztés. A gyerekeknek versenyszabályokat és mérkőzés szituációkat tanítanak az edzők a képességfejlesztés, nevelés, önismeret helyett. Hogy megértsük a problémát, írok egy példát. Egy edző heti három edzésből az elsőn az elmúlt mérkőzés hibáit magyarázza meg, míg az utolsón a következőre akarja felkészíti taktikai szempontból a 12 éves csapatát. Marad hetente egy edzés arra, hogy neveljen, képeséget és technikát fejlesszen? Lehetetlen!

A fentivel összefüggésben a TAO szabályzókat jó lenne mindenki számára érthetővé tenni! Hiszen félreértelmezett a TAO szándéka, mert a kisiskolás gyereket nem kell kötelezően versenyeztetnie a sportágaknak, hogy támogatáshoz jussanak. Szakmai követelményeket kell közösen felállítani és mindezt a TAO- val egyeztetni.

II. Érthetetlen, hogy az általános iskola alsó tagozatában a testnevelést, (pont abban az életkorban, amikor a koordináció fejlesztésének lehetősége igen kedvező lenne) nem szaktanár tanítja, hanem a tanító nénik. Az igazgatók mindig arra hivatkoznak, hogy kell az óraszám a tanítóknak. Itt a sportágazat és az oktatásügy vezetői szintű egyeztetésére lenne szükség.

III. Gondolnám, ha a fentieket sikerülne a meglépni, akkor már az s elképzelhető lenne, hogy a legképzettebb edzőket helyezném a legfiatalabb korosztályok szakmai munkájának irányítására. Attól tartok, amit kisiskolás és gyermekkorban elrontunk, azt később csak keveseknél tudjuk korrigálni. TAO benchmark változtatást igényelne.

a. Hasonlóan, mint a labdarúgásban már működik, a gyerekek védelme érdekében lecsökkenteném a heti edzés, vagy inkább a mérkőzések számát. Ha jól tudom, ők mérik a gyerekek fáradság szintjét és ha az nem megfelelő, kötelező pihenő időszak következik. Így kerülhető el a túlhajszolás, túlversenyeztetés és ezekből adódó sérülés.

b. Az edzőképzés reformját abban látnám, hogy az edzők a lexikális és a túlzott elméleti tudás helyett, inkább a gyakorlatban alkalmazható tudást kapjanak többet. Ettől válna gyakorlatiassá a képzés, amit azonnal le tudnának mérni az oktatók.

– A gyakorlatiasság hiánya nem a gyakorlati foglalkozások számában, hanem sokkal inkább a tartalomban keresendő. Hiányolom az önálló, vagy a kiscsoportos, interaktív foglalkozásokat, műhelygyakorlatokat. A teamban való egyéni feladatvállalások hasonlóan, mint a hétköznapi munkában nem tapasztalható, ami nagy hiba.

– Az elméleti tudás többségében nincs összekapcsolva a gyakorlati foglakozáson látottakkal. A legnagyobb hiányossága a fiatal edzőknek, hogy az összefüggéseket nem értik. Például, van egy edzéselméleti definíció és nem tudja alkalmazni a gyakorlatban, mert a képzés folyamán sincs összekötve.

– A lenagyobb problémát a helytelen kommunikációban és a nem megfelelő beszédkészség hiányában látom. Főleg a döntéshozatal és a hibajavítás területén.

Természetesen érzem, tudom, hogy a fentiekben megfogalmazott igényt sok területről érkező, tapasztalt szakembernek kellene összedolgoznia. Véleményem szerint a sportágazat nagy infrastrukturális átalakulását egy olyan magyar egyetemes utánpótlás-nevelési koncepciónak, stratégiának kellene követnie, amit nem csak egy sportágban gondolkodva, hanem globálisan megreformált szemlélettel lehetne megteremteni.

MIÉRT HAGYJÁK ABBA ÉS MIÉRT FORDULNAK EL VÉGLEG A SPORTOLÁSTÓL AZ UTÁNPÓTLÁS ÉLETKORÚ JÁTÉKOSOK SPORTÁGUNKBAN?

Komoly probléma lehet, hogy a szülők nagy arányban tanácskérés nélkül választanak sportágat gyermekeik számára. Sajnos közel sem szakmai érvek alapján, vagy alkati és főleg nem, alkalmassági szempont szerint teszik.
Fiatal korom emlékei szerint, a labdajáték sportágakban az 1970-80 as években általánosságban 11-13 éves életkortól kezdték megkeresni, kiválasztani a gyerekeket maguk számára. A szülők figyelembe vették a gyermekük testnevelőinek javaslatát, illetve a sportági nevelőedzők az iskolákat járva, főleg szakmai és élettani szempontok alapján választottak közülük.

Napjainkban szinte minden labdajátékban már kisiskoláskorban (vagy még előtte, óvodában) igyekszik lekötni saját maga részére a gyerekeket. Ezzel szoros összefüggésben állhat a jelenlegi sport finanszírozási rendszer (TAO) is. Hiszen „tömeget” kell képezni, hogy minél több gyerek rendelkezzen játékengedéllyel. Ez a „tömegesített” gyerek halmaz, lehetőséget ad egy adott sportszervezet számára, hogy kvótákat számoljanak el, egyénre, vagy a versenybe állított csapatra. Sajnos ez a tendencia találkozik a szülők szándékaival. Mivel az elmúlt húsz évtől kezdődően, ők választanak sportágat gyermekeik részére. Meglátásom szerint, ennek ismeretében a családi háttér felelősséget érez arra vonatkozólag, hogy gyermekük fejlődése zavartalan legyen. Sajnos vannak és lesznek olyan gyerekek, akik nem képesek hozzá edződni, ehhez a közeghez. Ennek következtében már nagyon korán, 10 éves életkorban kezdődhet az első lemorzsolódás. Főleg az elmúlt évtizedben elég gyakran fordult elő, hogy sportszervezetek mennek be az általános iskolákba azzal a tudatos célzattal, hogy kisiskolás gyerekeket szeretnének toborozni a szakosztályukba. Abban minden sportág szakembere egyetért, hogy a gyerekeket már nagyon korán le kell kötni a sportáguk számára. Legyen ez bármelyik labdajáték. A kérdés, hogy mindezt hogyan valósítják meg? Egy biztos, a gyerekekért folyó „küzdelem” azonosulni látszik a szülői szándékkal.

Azok az iskolaigazgatók, akiknek intézménye még nincs bekötve, vagy elkötelezve bármilyen sportszervezethez, ezt örömmel veszi. Az általános iskolák alsó tagozatában az esetek többségében nincs szakosodott testnevelő, ezért kapva a lehetőségen, nem kevés sportszervezet, képzett edzőket csatolnak be, akik külsösként testnevelés órák alatt, főleg labdaügyességgel összefüggő játékokat, akadálypályákat kiépítve foglalkoznak a gyerekekkel. Ezek a foglalkozások a tanítási időszakban, az iskola közegében, többségében a tananyagohoz rögzítve valósulnak meg. Ez a módszer mindenkinek megfelel. Hiszen mindenki jól jár. A tanító néni azért, mert nem kell tesi órát tartania, ugyanakkor megmarad az óraszáma. Az igazgatónak azért, mert nem kell fizetnie egy új szakembert. A sportszervezet pedig azért, mert szerencsés esetben, találnak tehetséges gyerekeket. Mivel osztályokról beszélünk és egy osztályban általában nincs sok életrevaló, jó sportos génállománnyal rendelkező gyermek, így egyértelműen lesznek olyanok, akik az első lépcsőfokról a továbbiakban már nem lesznek képesek tovább lépni egy magasabb szintre. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez a réteg lesz többségben.
Összegezve, ebben a formában „ugyan jó szándékkal” egy speciális „kiválogatás”, szelekció történik, amelyben sok gyerek sérülhet, lemorzsolódhat.
Azok a gyerekek, akik szó szoros értelemben csak játszani szerettek és versengeni már nem, elveszítik kedvüket, motivációjukat.

A következő lépcsőfok a 12 éves életkorban következhet be. Ennek kiváltó oka a sportolásra és a sportágra jellemző specifikumok gyerekekre történő ráerőltetése lehet. A versenyek és a küzdőjátékok egyre inkább kötött szabályokkal, szigorított elvárásokkal teli rendszert épít a gyerekek köré, amiben a felnőttekre jellemző értékrendek sajnos óriási hibákat képeznek az utánpótlás-nevelés korai szakaszában. Ezek a vesztesek és a győztesek közötti különbségekből kialakult elferdült korai döntésekhez vezethetnek. Következésképpen az edzők korai ítélet alkotása egyes gyerekekről, miszerint lesz belőle valaki, vagy nem lesz belőle kézilabdás kijelentésnek, nincs motiváló hatása. Ebben a szituációban, főleg az edzők nyitnak lemorzsolódási felületet és így, vagy a szülő, vagy a gyermek elkeseredése okán hagyja ott az edzéseket.

Harmadik lépcsőfok a 14-15 éves életkorra tehető véleményem szerint. Ennek kiváltó oka összetett, habár mindegyik verzió szakmai eredetű. Az iskolaváltás és a lakhely esetleges megváltoztatása nagy kihívás és döntésre készteti a családokat. Az első igazán nagy lehetőség arra, hogy egy „tehetségesnek” tartott gyerek az eddigiektől szakmailag jobb közegbe kerüljön, ami a fejlődését megalapozhatja. Ennek vonzása lehet az új edző személye, vagy a kedvezőbb infrastruktúra. Másik lehetőség a váltásra, amikor nem keresik ugyan a gyerek családját más helyről, de az iskolaváltásra hivatkozva, esélye van annak, hogy egy új helyre kerülve, jobb szakmai hátteret reméljen a család. No, és akkor hogyan kapcsolódik mind ehhez az elfordulás jelensége?
Ha van olyan sportegyesület, szervezet (pl. diák), amiben csak 14 éves életkorig folyik a képzés, így váltani kell közeget. A család nem akar távoli más helyre menni, a gyereket pedig nem is keresik más sportszervezettől, így nagy a valószínűsége annak, hogy elhagyja a sportágat.
14-15 éves életkorban, főleg szakmai szempontból erőteljesen kezd ketté tagozódni országos szinten az utánpótlás bázis. Azok a játékosok, akik a versenyeztetés adta terhet, lemondásokat egy jó mentalítással a kárt okozó ingerekre is jó válaszokat képesek adni, megfelelő szorgalommal, nos azok az élsportolói pálya felé kezdik el menetelésüket. Azonban kezd kirajzolódni egy másik csoport is (sajnos ők lesznek többségben). Azok gyerekek, akik a keményebb, feszesebb edzésmunka hatására, illetve a mérkőzéseken inkább a „vesztes” oldalra kerülnek. Nos, ők eltávolodni látszanak a versenysport magasabb szintjétől. Ők bizonyosan nem fordulnak el sportágtól csak rövidebb hosszabb szünet erejéig, mert ismét szereplők lesznek, igaz nem mint játékos, hanem, mint játékvezető, versenybíró, vagy sportágat kedvelő támogatóként érkeznek vissza.

Lenne még egy aggasztó jelenség, amit feltétlen meg kell említeni. Ez azokat a gyerekeket és családokat érinti, akiket 13-14 évesen „elvisz” egy „jó nevű”, nagy hagyományokkal bíró sportegyesület egy „Hátországi” de kisebb sportszervezetből. Előfordul, hogy 1-2 évet követően, a befogadó egyesület nem tartja már olyan tehetségesnek a gyereket. Jobb esetben átirányítja egy másik szervezethez, rosszabb esetben eltanácsolja. Ennek oka számos lehet, például,
– nem bírja a jóval több edzésszámot, ahhoz képest, amit korábban megszokott
– nem tudja lelkileg feldolgozni a sorozatos kudarcokat
– hiányzik a családja
– játékostársaival nem tud jó kapcsolatot kialakítani
– folyamatosan sérült a fokozott terhelés miatt


Ez az időszak 15 – 17 éves életkorra tehető és sajnos nem kevés ilyen sportoló van, akik végleg abbahagyják a sportolást. Nem fognak újra kezdeni mindent elölről ott, ahonnan korábban büszkén és nagy ambíciókkal eljöttek.
Véleményem szerint erre az időszakra esik a negyedik lépcsőfok.
Vélhetően számolhatunk egy ötödik időszakkal, ami a 18-19 éves játékosoknál jelentkezhet, igaz már nem annyira tömeges mértékben. Ehhez a csoporthoz fognak tartozni azok az ügyes és talán még kellő szorgalommal is felvértezett intelligens, jó tanulmányi eredménnyel rendelkező fiatalok is, akik arra a kérdésre, hogy „Döntsd el tanulsz, vagy kézilabdázol? – az egyetemet, vagy a főiskolát fogják választani -. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a kettőt tudja csinálni egy sportoló. A lényeg, hogy ez nem rajta, hanem sokkal inkább az edzőjén múlik.

Gondolkozzunk el, hogy a fenti témánkat (ami napjainkban természetesnek tűnő jelenségek eredményeként burjánzik), hogyan és miképpen tudnánk célirányosan megváltoztatni, irányítani, befolyásolni. Véleményem szerint a szemléletünkben létrehozott változtatásokkal! Talán, így a lemorzsolódást csökkenteni tudnánk.

8 -16 éves utánpótlás életkorú játékosok fejlettségi szintjének megállapítására vonatkozó ajánlás.


Sok területe van a hatékony és helyesen értelmezett oktató-nevelőmunkának. Minden előadásom alatt azt erősítem a hallgatóimnak, hogy a dolgok összefüggenek egymással. Ha ki szeretnék emelni a nagy egészből valamit, mert erősíteni, vagy fejleszteni szükséges, ezt csak úgy tehetem meg, hogy a fejlesztést követő visszahelyezés illeszkedési részeit, érintkezési pontjait is hozzáigazítom a korábban kiemelt elemhez. Mivel az oktató-nevelőmunka több pillér folyamatos fejlődésén alapszik, így minden szegmensre ügyelnem kell! Az alábbi ábra szerint tehát, ha egy taktikai elemet szeretnék csapat szinten kiemelni, vagy egy technikai mozgást kell javítanom egyénre szabottan, vagy állóképességi mutatók fejlesztése szükséges egyes játékosnál, csak úgy tehetem, ha ügyelek az összes elem illeszkedésére.


Az edzéselméleti definíciók és ismeretanyag részekre szed és meghatároz pontos darabokat az egészből, de azok összerendelése az egésszel már nem történik meg. Ezt minden esetben az edzőkre bízza. Hasonló helyzet alakulhat ki egy adott technikai elem képzése kapcsán is. A nevelési oldalt még meg sem említettem. Sokak szerint nincs jelentősége. Véleményem szerint pedig főleg ennek van. Hogyan gondolkodik a játékosom egy adott tanítási folyamatban, vagy miként formálódik a szemlélete a taktikai elemek stabilizálódása esetén?
A sportoló személyisége karakteressé, vagy ellenkezőleg, sebezhetővé válik az egyén fejlődése alatt, amit kezelni kell! A mentalitás, vagyis a gondolkodásmód kialakítása, vagy a fejlesztési folyamatok alatti szemléletformálás jelentősége elévülhetetlen része a nevelésnek.

Nem üres szócsépélés tehát részemről, ha azt állítom, hogy a nevelőedző munkája felelősségteljes! Könnyű és felelőtlen ítéletet alkotni túl korán egy fiatal sportolóról, hogy ő erre alkalmatlan, vagy nem tehetséges, vagy belőle nem lesz jó játékos. A 10 és a 14 éves életkor közötti szakasz a sportolóvá válás jelentős időszaka. Fontos lenne, ha a fent említett területek egyben történő kezelése, főleg ebben az időszakban kapna nagyobb odafigyelést

Több fiatal edző kolléga teszi fel számomra a kérdést, hogy a munkáját (amit korábban elkezdett, vajon jó mederben hajtja végre) hogyan és miképpen tudná ellenőrizni, visszamérni, hogy tanítványai a korosztálynak megfelelő szinten állnak? Nos, erre egzakt választ adni nem lenne könnyű feladat részemről. Azonban, ha az oktató-nevelőmunka egymásra épül és mindezt a kezdetektől elindítja, esélyt látnék arra vonatkozólag, hogy mit, mikor és mivel tud kontrollálni.
Az alábbi szakanyag nemcsak útmutatást adhat a sportág nevelőedzői számára, hanem elérhető pillanatnyi fejlettségi szinteket is jelezhet arra vonatkozólag, hogy munkavégzés során honnan – hová lehetne eljutni. A konkrét szakmai tartalmak az egyes korcsoportokban az egyén fejlődésének mértékének megállapítására ad segítséget. Továbbá a vastagon szedett technikai és sportág specifikus mozgások egymáshoz rendelése lehetőséget nyit az összehasonlításra, illetve a tanítás pillanatnyi állapotának mérésére, adminisztrálására. Érdekes egybeesés tapasztalható, hiszen a célok meghatározásában magában foglalja a számonkérés lehetőségét. Véleményem szerint a jóval korábbi időszakban a szakszerű kézilabda specifikus mozgások korosztályokra bontott tanítása és oktatása mellett, sokkal inkább a nevelés területén elkövetett hibák, hiányosságok okozták a legnagyobb problémákat. Az egyéni fejlesztés mértékét, kétéves bontásban, míg az egyénre szabott gyakorlati tudás tárát évenkénti lebontásban javaslom. Minden gyerek más és a fejlődése változó, ami befolyásolja az egyén fejlődésének ütemét is. Lesz, aki előbb és lesznek, akik később tudják teljesíteni a szinteket.

8-9 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

kislabda hajítás távolba három lépésből
labdaadogatás párokban 3-4 méter távolságból, lábmunka nélkül helyben. (rögzítjük 10 alkalomból a pontatlan labdák számát)
előkészítő és testnevelés játékok alkalmával, tudja és ismerje meg a támadás és a védekezés értelmét és különbségét
vegye észre társait a játékok során
játék alatt ki kell kényszeríteni az átadásokat a gyerekekből
8 évesek
• hajító mozdulat (globálisan) végrehajtása talajról (váll helyzete, labda a fej felett)
• távolba dobás kislabdával (10-15 m)
• labdavezetés járásban
• ismerje a két és az egy karral végrehajtott dobásokat
9 évesek
• három lépés labda leütés
• előre és oldal irányú labdaátadás 4-5 m
• labdavezetés futásban
• három lépésből hajítás felugrással
• 6-7 méterről célba dobás

9-10 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

térnyeréses hármas-nyolcas időre történő végrehajtása
védő és támadó lábmunka időre történő végrehajtása
labdaadogatás párokban 5-6 méter távolságra, időre, mozgás közben
labdavezetés szlalomban (irányváltoztatással) időre
edzőtől vagy testnevelőtől kapott vonalindításban elfogott labda, felugrással vagy beugrással történő kapura lövése
kislabda (gumi) távolba dobása lendületszerzésből
10 évesek
• labdavezetés futás közben szlalomban
• hátulról érkező labda elkapása
• hajítás felugrással labdavezetésből
• párban futás közbeni átadások oldalra
• lövő karral ellen oldali induló csel alkalmazása
• védekezésben legyen képes sáncolni
• képes legyen beállóból és szélről is kapura lőni

10-11 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

szélről történő beugrásos lövés (eredményes) végrehajtása
labda átadások 5-6 méter távolságra oldalirányban, mélységi mozgás közben
célra lövés (célkeretre) kapura, 9 méter távolságból, felugrással
hármas-nyolcas mozgás helyben történő végrehajtása
kapura lövés indulócselt követő, ellenoldali leforgásból, bevetődéssel
köredzés foglalkozás keretén belül képes legyen önállóan dolgozni
11 évesek
• lövő karral azonos oldalra történő induló csel
• labdavezetés közbeni fordulatok
• hajítás cselből történő felugrással
• védekezésben képes legyen ütközni
• képes legyen visszaugrani a védő mögé
• képes legyen az oldal irányból érkező labdákat elhalászni
• ismerje a szélső – átlövő és az irányító – beálló kapcsolatot

11-12 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

1 kg os nehezített-dobás távolba 3 lépésből
tárgykerüléssel végrehajtott célkeretre történő hajítás bedőlve és bevetődéssel
futás párokban a két kapuelőtér vonal között oda-vissza időre. helytartással, folyamatos labdaadogatással
játék készség megszerzése 3:3, 4:4, 5:5 elleni játékban
ismerje az egész és a félpályán alkalmazott védekezést lényegét emberfogással
hármas-nyolcas mozgás folyamatos előrehaladással, labdaleütés nélkül, kapura lövéssel
12 évesek
• képes legyen bevetődéssel kapura vagy célba dobni
• 1 kg nehezített labdával tudjon 10-12 méter távolságba dobni
• ismerje, mi az a követő emberfogás
• ismerje meg az elzárás-leválás technikáját
• hármas-nyolcas mozgás előre haladással
• tudja, mi az a fellépés és az összezárás a védelemben
• ismerje és legyen képes vonalindításban labdát felhozni a védelemből
• ismerje a különböző posztok speciális lövés fajtáit

12-13 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

középtávú futások (400 m, 800 m, 15 m)
hatos, tízes ugrás távolba
párokban labdaadogatás húzás szerűen időre
az alaphúzás használata edzés és mérkőzés környezetben
13 évesek
• ismerje az alap kapura lövési technikákat posztok szerint, és az ő saját posztjáról, két technikát tudjon végrehajtani
• képes legyen felső elhajlással kapura dobni
• képes legyen átemelős cselt és a leforgásokat alkalmazni
• képes legyen 20 perc folyamatos futásra, a megadott színt időn belül
• ismerje, az alap húzás-kontra játék lényegét
• képes legyen keresztmozgást megvalósítani a támadás alatt
• tudja, hogyan kell háromszögben mozogni a védelemben

13-14 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

egyéni és társas védekező mozgások időre történő végrehajtása
labdatartó játékok 3:3 és 4:4 ellen
kombinatív és improvizatív játékok alkalmazása mélységben tagolt védelemmel szemben
tudja alkalmazni az elhajlásos lövést talajról

14 évesek
• 4 x 15m vágta futás tárgykerüléssel szint időn belül
• Cooper tesztfutás (12 perc) 2600-2800m
• 5 kg nehezített labda lökése távolba helyből 8-10 m
• tudjon elhajlással beugrani beállóból
• képes legyen szélről kanyarított lövésre
• keresztmozgás alapja a hármas – nyolcas támadásban

14-15 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

védekező-, vagy speciális állóképességi feladatok időre történő végrehajtása
sáncoló tevékenység helyes technikai végrehajtása
posztról történő kapura lövések sorozatban időre, pontosságra
lövő-, ugró-, és futó állóképesség felmérése
hármas, négyes vagy ötös csoportokban tudjanak egyszerű taktikai elemeket megvalósítani
képes legyen előnyöket csinálni társaiknak a támadások alatt

15 évesek
• hatos ugrás helyből felmérés szint idő alatt
• hármas ugrás helyből szint idő alatt
• 800 m, 3000 m lefutása szint idő alatt
• ismerje és tudja alkalmazni a hosszú feladás, hátsó kereszt, és az az átlövő készítés alaptámadási elemeket
• ismerje a zárt és a nyitott védelemben a belső négy védő tevékenységét
• tudja, hogy mi az emberfölényes támadások lényege, és azt, hogyan kell megvalósítani


15-16 éves korosztály
Egyéni fejlődés mértékének megállapítása

védekező vagy speciális állóképességi gyakorlatok felmérése
komplex állóképességi mutatók tesztelése
értse a bemelegítésre alkalmas gimnasztikai gyakorlatok lényegét
tudjon 2-3 játékelemet nyitott és zárt védelem ellen
képes legyen két kapura lövés fajtát, és két cselezési fajtát bemutatni verseny helyzetben is
képes legyen mélységben tagolt és zárt védelemben is védekezni

16 évesek
• ismerjen, két technikai elemet a kapura lövések fajtáiból
• távolba dobás 1 kg nehezített labdával
• lökés helyből 5 kg nehezített labdával
• Cooper tesz lefutása
• 4 X 15 m vágta futás tárgykerüléssel
• plank helyzetben (60 sec) képes legyen megtartania magát
• tudjon két technikát alkalmazni a kapura lövésekből és a cselezésekből

Hogyan lehetnél más, mint a többi?

Talán, ha egy picike sziget lehetnél egy zavaros és szerteágazó pacában…
Légy más, mint a többiek, de ha hallgatod vagy nézed a kollégákat, egy kicsit ismerd fel magad bennük!
A megérzések és a rögtönzések fontos dolgok a szakmában. Ha kellő tapasztalat és megélt szituáció van a hátad mögött, nem tűnhet hazardírozásnak az improvizáció.
Jelentsen sokat, számodra a kimondott szó! Tudom, akad olyan környezet, ahol hagyják elillanni a szavakat. Mert, ugye az gyakran elszáll.
Az, hogy mit gondolsz fontosnak, és ezt hogyan kommunikálod, illetve hogyan teszed érthetővé a környezeted számára, nem elhanyagolható.
Másokkal ellentétben legyen lényeges szempont az érthetőség. Egyszerűen, lényegre törően fogalmazz, hogy mindenki számára érthető légy!
Fontos, hogy őszintén, egyenesen kommunikálj! Az igazán karakteres edzők, akikre érdemes oda figyelned, mindig úgy mondják, ahogy gondolják.

Ez a szellemiség már elég fiatal korban kialakulhat. Nem lehetett nálad sem másként. Az idő múlásával csak annyit változtass, hogy az ambíciód elérése húzódjék hátrébb, az emberi tényezők mögé!
Fiatal játékosként, vagy edzőként legyen túlfűtött igazságérzeted! Védd a gyengéket és harcolj az esélyegyenlőségért! Korosodva légy átgondoltabb, vedd figyelembe a prioritásokat! Döntéseidben legyél következetes és türelmes!
Ne feledd, az ellenőrzés legjobb mércéje az adminisztráció! Írjál, jegyzetelj, archiválj terveket, gyakorlatokat, ötleteket! Idővel az önelégültség érzése lehet majd a legnagyobb ellenséged. Szóval ne a riválisoktól, hanem jóval inkább saját magadtól tartsál! Egy percig se hidd el, hogy nincs mit, és nincs kitől tanulnod! Ha elégedett vagy, könnyen sebezhetővé válhatsz. Mindig lesznek irigyek, de Őket soha nem fogod látni, mert arcnélküliek.

Ne csak meghalld a külvilág hangjait, de próbáld értelmezni és kottába írni! Nagyon sok hamis hanggal fogsz találkozni, de idővel a hibáid orvoslása közben képes leszel felismerni ezeket. A hibázás elkerülése lehetetlen. Képtelenség felkészülni rá. A mélységek átélése szükséges rossz dolog, de csak így leszel képes a jót értékelni!
Szükségszerű, hogy időnként változásokat hozz létre! A változások idézik elő a fejlődést. A munkád során is kell a frissítés, a nyitás, ezzel együtt az új dolgok bevonzása, mert körülöttünk is fejlődik minden!

Child and adult hands holding new plant with soil

Végül, ha már azt érzed, hogy van, aki figyel, vagy inkább „felfigyel” rád, kövesd tapasztald mestereid példáját és igyekezz „magokat ültetni” a fejekben. Állj ki azért, amit jónak vélsz és igaznak! Mutass utat és inspiráld a bizonytalanokat, vagy a tanulni vágyókat! Ne kerítést húz magad köré, hanem bástyákat emelj és mindezt ne hivalkodva tedd! Ne erővel hadakozz, bízd az időre a megoldást, hiszen az elültetett magok is kikelnek egyszer. Előbb neveld, tanítsd és oktasd a gyerekeket! A képzés csak ezután lehet feladatod! A taktikai gondolkodás nem előzheti meg a képzést és a képzés nem történhet meg képességfejlesztés nélkül. Mint, ahogy az sem helyes, hogy a képzés előbbre való legyen a nevelés, vagy az oktatással szemben.
Lehetsz a legfelkészültebb elméleti szakember, de ha képtelen vagy megbirkózni a gyakorlatiasság hiányával, nehezen fogsz boldogulni a tanítványaiddal. Lehetsz a legjobb gyakorlatvezető, azonban, ha az elméleti tudástárad felszínes, hiteltelenné válhatsz idővel. A dolgok összefüggenek egymással!

Az életkórnak megfelelő képességfejlesztés jelentősége.

6-8 évesek
Kúszások, mászások természetes mozgások,
Függésben és támasz helyzetekben tartások
A három alap atletikus mozgás fejlesztése a helyes technika elsajátítása végett (futás, ugrás, hajítás)

8-10 évesek
Szökdelések, ugrások saját erőbeosztással
Rúd-, kötélmászás (2-5 ismétlés számmal
Hosszú távú, kitartó futások (3000-5000m)

10-12 évesek
Aerob jellegű kitartó futás (5000-7000m)
Mászás-függeszkedés
Dobások, lökések kis súllyal
Kézszorító erejének növelése
Alap ugrókészség fejlesztése

12-14 évesek
Törzserősítés minden formája, a has-hát terhelési arányok megtalálása
Mélyizmok erősítése, törekedve a törzsstabilitás alapjainak lerakásával.
A húzó erő a gyorsító erő, erő állóképesség fejlesztése kisebb súlyokkal
Dinamikus láberő fejlesztésének kezdet

14-16 évesek
Az anaerob munkavégzés bekapcsolásának lehetősége, összefüggő terhelésként
Folytatni az aerob jellegű állóképességi munkákat
Mindenféle izomcsoport terhelése erő-állóképesség fejlesztő jelleggel
Az abszolút és a relatív erő fejlesztésének kezdete gerincoszlop fejlettsége és a törzserő színt függvényében
A kondicionális és koordinációs képességek kombinatív, komplex átmeneteit biztosító feladatok alkalmazása

16-18 évesek
Minden izomcsoport módszeres erősítése, halmozott súlyokkal.
Az anaerob munkavégzés hangsúlyosabb bekapcsolása az edzésmódszerbe
Maximális erőfejlesztés a relatív erő figyelembevételével.
Gyorserőállóképesség
Sorozatterhelés, komplex feladatokban

A kezdő sportoló erőfejlesztése kapcsán az edzőnek kellő ismereteket kell szereznie. A gerincoszlop állapota (ágyéki-keresztcsonti szakasz)
A vérnyomás és az erek teherbírását mutató adatok 15-16 éves életkortól fel kell mérni a sportoló pillanatnyi maximális erejét
Az erősítő program a törzserősítésével kezdődjön, aztán a testtájak valamilyen irányba (fejtől lefelé vagy lábtól felfelé)

Az erőfejlesztő edzés hatása két szinten hoz létre alkalmazkodást.

Először idegrendszeri oldalról megtanulja a szervezet. Majd ezt követően izomvastagodás csak akkor történik, amikor az idegrendszeri szabályozás elérhető lehetősége kimerül (Pl, a 100 kg maximáliserő a fekve nyomás esetében, 5-6 hét múlva már 110-115 kg lehet) Az edzőnek látnia kell a megváltozott viszonyokat és azonnal kiigazítani a terhelési tényezőket. Kéthetente más jellegű munkát kell végezni az erőfejlesztő program alatt, mert 9-12 hét alatti időszakban telítődés áll fenn.

Néhány fontos információ a kondicionális képességek fejlesztése kapcsán

I. Sérülés megelőzés
Három dolog összhangja szükséges a test megfelelő működéséhez
1. A törzs stabilitása (a törzs egy funkcionális egység, tözs-medence-csípő)
2. Neuromusculáris kontroll (összehangol reakcióidőt, tartást, izom működést, koordinációt és stabilizációt)
3. Plyometria-gyorsaság-robbanékonyság (a maximális izomerő a lehető legrövidebb idő alatt)

II. A stabilizáció az alap, amire építkezni lehet. Az erőfejlesztés alapja utánpótlás korú gyerekek esetében, a törzserő fejlesztés legyen.

Statikus gyakorlatok, az úgynevezett plank helyzetekben mellett
Nagyon fontos a dinamikus gyakorlatok alkalmazása
Egy kézilabdázó törzse, állandó rotációban van (futás, ütközés, cselezés, irányváltás)
A teljes has funkcionálisan működik

• Szakorvosok véleménye szerint a térdszalag sérülések okai a törzs gyengesége, a csípőízület beszűkülése. Ha nem ellenállók a fent említettek a térdünk fogja megsínyleni ezt a gyengeséget.

Elsődleges szempont kell, hogy legyen a sérülésmentesség és csak másodlagos a teljesítménykényszer!

III. A gyakorlatok menete, sorrendisége.

Stabil helyzetektől az instabilitás felé haladjunk
A statikustól a dinamikus felé legyen az irány
Az egyszerűbb törzs gyakorlatoktól, a végtagmozgással bővített mozgások felé
A tréning csúcsa a rotációs mozgás, végtagmozgásokkal kombinálva
1. Plankek
2. Dynair
3. TRX
4. Dynair egyensúly
A kézilabdázók atlétikus felkészítése

A kisiskoláskorban feltétlen le kell rakni a futás, dobás és a hajító mozdulat alapjait. Az iskoláskor fő feladata, hogy a kisgyermek általános mozgásmintáját tovább fejlesztve kialakítsuk a futómozgás koordinációs mintáját. A hatékony futások és ugrások végrehajtásának feltételei,

• A törzsizomzat ereje (Biztonságosan jó egyensúlyi helyzetben tudjon futni és ugrani. Legfontosabb az ágyéki gerinc szakaszt stabilizáló izmok erősítése.)
• Az alsóvégtag izomcsoportjának erejének szintje lényeges
• A fiatal sportolók láb ereje akkor megfelelő, ha előzetes lendületszerzés után képesek a futólépéseknél 20-40 cm-rel hosszabb ugrásokkal jó ritmusban váltott lábon szökdelni.
• A két oldal szimmetriája lényeges a képzés alatt
• A különböző sebességű futások esetében ügyelni kell arra, hogy meglegyen a futás repülő fázisa
• Az elrugaszkodásra a csípő, térd nyújtása és együttes gyorsulása legyen jellemző.
• Az elrugaszkodás erejét kezdetben a futóiskolai gyakorlatokkal és intenzív futással fejleszthetjük.
• Az életkor előrehaladtával a láb relatív ereje folyamatosan csökken, ezért minden foglalkozás alkalmával használjunk szökdelő és ugrógyakorlatokat, a futás és ugrást segítő izomcsoportok kondicionálására.
• A nagyobb láberő gyorsabb futást eredményez a rövid támaszidő miatt.
• A labdajátékosok képzésében főként irányváltoztatással járó, 10-40 méteres rövid sprinteket kell alkalmazni.

A gyakorlatban alkalmazható elméleti tudás megvalósíthatóságának lehetőségei. (Szakmai szemmel c. könyvből)

A tudás utáni vágy mindenkiben megvan. Még abban az egyénben is, aki ezt nem mondja ki vagy titkolja. Az érdektelenség, a befelé fordulás és a közömbösség ellen hadat kell viselni mindenkinek, aki változást akar. Sajnos a versenysport utánpótlás-nevelésében a féltékenység, az irigység és olykor a hatalom rossz értelmezése is gátat szab, illetve lassíthatja a változások kialakulását. Nem könnyít a vállalkozó szellemen a pesszimista gondolkodás és az állandó megfelelési kényszer sem. A negatív szemlélet és az örökös kifogások keresése lefedi az igazi problémák felismerését! A folyamatos eredménykényszer, a részletek és az úgynevezett „kis dolgok” figyelmen kívül helyezése beszűkítheti a gondolatokat, és ezért szűk látóteret alakíthat ki.
Azonban ne tévesszük össze az aprólékosságot az elaprózódással! Eleinte minden esetben a prioritásokra koncentráljunk, és azokból kiindulva haladjunk a részletek felé, mert a részletek fontosak! De ne vesszünk el a részletekben, amikor a lényeges dolgok a szemünk előtt vannak!
Az apró hibákat nekünk kell kijavítanunk, hogy az egész működjön, de ne pöttyöket akarjunk összekötni, ha vonalat szeretnénk húzni!
Nem kis hátrányt kell leküzdenie annak, aki az elszigetelődés és az ebből fakadó erőtlenség kapcsán tanácstalan. Talán úgy érzi, hogy a „perifériára”
került, és nincs társa, nem rendelkezik megfelelő erővel, hogy kiálljon saját igaza mellett. Bizonytalan, és ezért passzivitásba menekül.
A nevelőmunka eredménye egy korosztály beérésének végső stádiuma. Tehát a mérkőzések, tornák, versenyek csak eszközök a szereplők fejlődése
szempontjából.
A végső cél nem az, hogy jó legyen a csapat, hanem hogy jó játékosokat neveljünk ki!Lehet egyáltalán határvonalat húzni nevelés és képzés közé? Szakmai vagy nevelési tartalmak kapjanak prioritást a kisiskolás- és a kisgyermekkorban? Mit és hogyan neveljünk? Mit képezzünk és tanítsunk az „idomítással” szemben? Meddig neveljük, és mikortól képezzük a tanítványunkat?

Érdekes paradoxon van ebben a kisiskolás életszakaszban, ami az oktató-nevelő munka lényegét illeti. Azért tűnhetnek ellentmondásosnak a ránk váró feladatok, mert egyénileg szükséges a gyereket tanítani, de nem kiemelve őt, hanem csapaton, közösségen belül kell ezt megoldani! A nehézség ebben az, hogy az egyént, vagyis a kis tanítványunkat főleg saját magát adva juttathatjuk el ide. Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy ebben az életszakaszában a nevelőmunka élvezzen prioritást a képzéssel szemben. Ilyenformán a tanítás metodikája is lépésről lépésre valósuljon meg. Irányadó az legyen, ami nem az egyénre szabott képzésben jelentkezik elsősorban. Célozzuk meg a csoportos foglalkozások adta tanítási folyamatokat, hasonlóan, mint egy iskolai testnevelésórán. Maga a tanítás globális módszerrel párosuljon. A dicséret, az elmarasztalás, a hibák javítása ne személyre szóló legyen elsősorban, hanem inkább közösségre vonatkozzon. Tehát általánosságok, és ne egyedi esetek legyenek! Miért mondom ezt? Kerüljük el a félreértéseket! Ez megvalósulhat a túlmagasztalás vagy a szigorú bírálatok kimondásával.

Amit „magyarázkodással” vagy még úgy sem tudunk helyrehozni. Gondoljunk csak bele! Könnyen előfordulhat, ha feldicsérsz valakit ezen elvek mentén, és elhiteted vele vagy a szüleivel, hogy ő „zseni”, illetve pont ellenkezőleg, lenyomod a negatív kritikáddal. Azért nehéz a téma, mert az ambiciózus edző és a gyerekben „sztárt látó” szülő is bajnokot akar csinálni abból a kisemberből, aki saját maga még fel sem tudja fogni, megérteni, hogy valójában mi is történik körülötte. A gyereknek tetszik ez a helyzet, fogalma sincs még ugyan, hogy mitől jobb a többinél, de nagyon élvezi a felé irányuló megkülönböztető figyelmet.

A korai túlminősítés óriási károkat idézhet elő. Előbb tegyük olyan pályára tanítványainkat, amire később építhetjük a kézilabdázásra jellemző speciális elemeket! Ezt csak egyféleképpen vagyunk képesek megvalósítani, és ez a nevelés. A nevelési alapelvek megtanítása független kell, hogy legyen azügyességtől, az életrevalóságtól, az alkattól és a szorgalomtól. Hiszen azért nevelünk, mert minden gyerek más-más „belső” beállítottsággal érkezik
hozzánk.
Kivétel nélkül mindenki részese kell, hogy legyen ennek az útnak. Sokat kell beszélni egy csapat életéről, belső rendjéről. Többek között lehet egy film elemzése vagy egy ismert, nagy sportoló élete, de lehet egy-egy felnőttmérkőzés látogatásának is nevelő hatása. Elengedhetetlen nevelőedzői
feladat, hogy az edzések vagy foglalkozások alkalmával mondatok, gondolatok hangozzanak el a lényeges sportolói hozzáállásról vagy értékrendről.
Mint például,
• tisztelet a csapattársaknak és az ellenfélnek
• alázat, elfogadási szándék
• mások megbecsülése
• a tiszta, sportszerű játékra való törekvés
• az új ingerek iránti fogékonyság, ismerkedési szándék

A képzés gyakorlati megvalósítása ne csökkenjen az „idomítás” szintjére! Hiszen a gyerekben nem alakul még ki a tanulási folyamat elsajátításához szükséges fejlődési és értelmi szint. Ha ez így van, a későbbi életszakaszokban ez a fajta „tudás” élettani vagy a nem sportolóra jellemző magatartás
miatt eltűnhet, kiéghet, vagy egyáltalán nem hozható vissza a kondicionális képességek hiánya miatt.
Mit tehetünk?

• Alakítsunk ki akadálypályákat kiscsoportok részére, más-más célzatú versenyeket! Az egyes játékokat, edzésgyakorlatokat felhasználhatjuk idő, mennyiség vagy ügyességi szint lemérésére, de a teherbíró képesség növelésére is. Megalapozhatjuk a kitartó, folyamatos munkavégzést, ami ebben az életkorban az egyik legnehezebb feladat, hiszen a gyerek szinte minden, számára megterhelő dolgot nagyon hamar megun vagy felad.

• Lehetnek kiscsoportos, előkészítő vagy rávezető játékok más-más képességekre épített küzdő feladatokkal. Alkalmazhatunk összetett játékot, amelyben a védekező–támadó alapmozgások hatékony, együtt történő elvégzése alakítja ki a végső győzelmet, de nem elsősorban a góllövés megnyilvánulásával. Valamit gyűjtögetni kell, vagy területet kell szerezni, vagy éppen célba dobni. Persze maga a gól elérése is fontos eszköze a sikeres nevelésnek, de ügyeljünk arra, hogy erre kivétel nélkül mindenkinek legyen lehetősége! Ne csak egy-két játékos tudja ezt megvalósítani, és főleg ne az edző indukálja ezt a szituációt!

A “Hátország” jelentősége. (részlet)

Az államilag támogatott akadémiai rendszer felállása károsíthatja a „hátország” és a topcsapatok között korábban kialakult egyensúlyi rendszert. A veszély akkor okoz bonyodalmakat, ha a kisebb életterek, szakmai műhelyek munkája, lehetőségei szűkülnek vagy ellehetetlenülnek. A fejlődés gátja lehet, ha egy sportág képtelen biztosítani az egyensúlyt, ami optimalizálja és közelebb hozza egymáshoz az eltérő érdekeket és szakmai célkitűzéseket. Ha az alapbázis növekszik, de a hazai európai topcsapataink érdekei távolodnak az alacsonyabb osztályban szereplő klubok szándékaitól, akkor valahol félúton, a kettő között hiba húzódik meg. A rendszer akkor lenne hatékony, ha megfelelő és mindenki számára elfogadható kiválasztási és kiugrási lehetőséget biztosítana a magyar tehetségek számára. Jelenleg a nagyobb, jobb lehetőségű klubok 14 éves életkortól, de előfordul, hogy korábban, integrálják saját rendszerükbe a tehetségesnek ítélt gyerekeket. Sajnos mindezt korán és némileg felelőtlenül teszik. Előfordulhat, hogy több gyerek kallódik el, veszti el motiváltságát azokkal szemben, akik maradtak eredeti csapatukban. A szülők többsége a nagyobb edzésszámban, a jobb szakmai munkában és az előrevetített, jobb minőségű játéklehetőségben látja gyermeke előre lépését. Ha a hátország sportszervezeteinek vezetői az elmúlt évtizedekkel ellentétben nemcsak „kötelezettségből”, hanem szakmai elhivatottságból tartanának fenn utánpótlás csapatokat, bizonyosra veszem, hogy „óriási” változásokat hozna pusztán a szemlélet megváltoztatása. Lényegében csak olyan edzőket, nevelőket foglalkoztatnának, akik arra érdemesek. Akik nemcsak mérkőzéseket akarnak „habzsolni”, hanem nevelni, képezni is. Akik nemcsak beesnek az edzésekre, hanem felkészülnek és terveznek. Akik tudatosan építkeznek és nevelnek. Egy sportszervezet akkor kezd szakmailag nem megfelelni küldetésének, amikor a számok előtérbe helyezése veszi át az értékrend csúcsát! Persze világítsuk meg az érem másik oldalát is, hiszen jócskán akadnak olyan vezetők, akik a klub és saját maguk fenntartása, eltartása végett húznak hasznot a tao adta lehetőségekből. Ezeknek a sportszervezeteknek nem áll érdekében a komoly szakmai munka megteremtése, mert az lényegesen több anyagi ráfordítással járna együtt. Térjünk vissza a 14 éves gyerekek átigazolásával járó negatív hatások további elemzésére. Tehát a gyerekek száma növekszik ugyan a bázison, de a csapatok száma csökken területi vagy országos szinten. A tendencia elzárja, lehetetlenné teszi a „kis csapatok, műhelyek” életét. A lényeg a sok csapatban, és nem a sok gyerekben van. A sportág célja, hogy a lékek és az üres, gyakran felszínes nevelőmunka szakmailag erőre kapjon. Törekedni kell arra, hogy a sportszervezetek között ne legyen különbség képzettségi szintekben 14 éves életkor alatt! Meg kell erősíteni a „hátországot” szakmailag, erkölcsileg! Szükségszerű, hogy az alacsonyabb osztályú csapatok életben maradjanak, és kellő támaszai, alapjai legyenek a magyar topkézilabdázásnak! Pontosítva, mindenkinek az érdeke, hogy a rendszer egyensúlyba kerüljön. A nagyoknak segíteni kell a kicsiket, hogy a kicsik segíteni tudják a nagyokat! Ezért szükséges egy átfogó koncepció, ami egyensúlyt, esélyt és lehetőséget fog nyújtani a „hátország” képviselőinek. Az új utánpótlás-nevelés elgondolása pont ebben kíván segíteni minden olyan sportszervezetnek, szakembernek, aki érzi a felelősségét.

Az MKSZ Komplex Tehetség Programja
A Magyar Kézilabda Szövetség Komplex Tehetség Programja egy olyan lehetőség, amely a sportágban lévő tudásanyag és társadalmi kapcsolatok felhasználása révén segíti az ifjú sportolókat karrierjükben és tanulásukban egyaránt. Az MKSZ komplex szolgáltatási portfólióban gondolkodik, amely minden sportági szereplő részére biztosítja a megfelelő sportági kimenetet a sporttal összefüggő műveltségterületen, amelynek a hozzáadott értéke növeli a sportágban megjelenő összes faktor minőségét.

A Komplex Tehetség Program több, egymástól különálló, de egymással
együttműködő fejlesztő elemből tevődik össze:

1. szakmai fejlesztés: kiválasztás, képzés;
2. személyiségfejlesztés: alap- és középfokú civil és szakmai képzés;
3. oktatás 18 éves korig: sportolói és civil karrierhez szükséges ismeretek;
4. felsőoktatás 18 éves kortól: sportolói és felsőoktatási karrier párhuzamos lehetősége.

A program megteremti azt a szakmai műhelyt, ami a regionális képzés hiányosságait lenne hivatva megoldani. Pontosabban földrajzi elhelyezkedés szerint 100 km-nél nem távolabb található sportszervezetek tehetségeit integrálná ezekbe a képzési táborokba, ahol kiemelten kvalifikált edzők foglalkoznának iskolai szünetekben a kiválasztottakkal. A program több oldalról megközelítve is újdonságot hozhat a képzés hatékonysága, eredményessége szempontjából. A gyerekek abból a korosztályból kerülnek be a képzési programba (12–14 éves kor), ami egyébként is nagyon kritikus időszaka a nevelőmunkának. A program lényege, hogy bármilyen kis műhely rendelkezhet „csiszolatlan gyémánttal”, így akár azok a tehetséges, ügyes gyerekek is előtérbe kerülhetnek, akik nehezebb körülmények között nevelkednek, mert
• nincs minőségi infrastruktúra;
• nem áll rendelkezésre kellő edzéslehetőség;
• a nevelőedző nem elég felkészült szakmailag.

Az egységes képzési modell megjelenítése az aktivitások alkalmával:
• azonos tematika;
• azonos szakmai szemléletmód;
• azonos gondolkodásmód a képzés tekintetében;
• azonos terminusok, képzési időtartamok.

Mindenképpen a kiscsoportokban történő foglalkoztatásban gondolkodik, úgy, hogy az egyén orientált legyen, még abban az esetben is, ha
a képességek nem azonosak a gyerekek között. Az iskolai szünetben megvalósuló szakmai táborokat helyszinenként maximum 40-50 fővel, több
korosztályban koedukált formában bonyolítják le (három életkori csoportban, 6., 7., 8. osztály). A szakmai program megvalósítása mellett kiegészítő foglalkozásokon, elméleti képzéseken vesznek részt a gyerekek, mint:
• helyes táplálkozás, higiéniai kérdések
• sérülésmegelőzés, rehabilitáció
• sportolói mentalitás erősítése
• doppingellenes program
A napi szakmai munkabeosztás minimum 4-5 foglalkozás megtartása, ami két-három gyakorlati és két elméleti képzést tartalmaz. A korosztályokra bontott edzésterv haladási és megvalósíthatósági üteme táboronként és korosztályonként is eltérhet egymástól.
Lényeges szempont minden képzési helyen, hogy a tovább lépések
csak abban az esetben történjenek meg, ha a csoport elérte a programban megadott fejlettségi szintet.

Három alapmodulnak kell megfelelnie minden tehetséggondozó táborban
1. Képességfejlesztés (koordináció – kondicionális)
Alapképességek (futás, ugrás, dobás) helyesen végrehajtva és jó intenzitással, dinamikus láberő- és törzsstabilizációs programok alkalmazása.
Alaptechnikák alá tagozódott kondicionáló képzések (hajítás, cselezés, elrugaszkodás).
2. Alaptechnikák általános képzése (hajítómozdulat, elrugaszkodóképesség, lendítések lábbal, karral).
3. Speciális támadó- és védekezőgyakorlatok labdával és labda nélkül
Gyors láberőfejlesztés;komplex koordinációfejlesztés;védekező- és támadó-állóképesség kialakítása.

A három modul alkalmazását éves szinten, egymásra építve az iskolai szünetekben kell megvalósítani.