Alkoss újat a régiből – variációk a keresztmozgásra.

A 2017-es franciaországi kézilabda világbajnokság taktikai elemzése: Kun István fordítása

Az IHF Commission of Coaching and Methods (CCM) foglalkozik az edzők és a nemzetközi kézilabdában bekövetkezett fejlődések témáival. A bizottság tagjai aprólékosan elemzik az edzői szimpóziumokra való készülés keretén belül a nagyszabású sportversenyek játékait, hogy bemutassák a trendeket és kiszűrjék az új elemeket a kézilabdában. Dietrich Späte az elnöke ennek a bizottságnak (Chairman IHF-CCM).
A cikk további részében betekintést enged azokba a taktikai szempontból feltűnő játékstílusokba, melyeket a franciaországi világbajnokság során figyelt meg. Az elmúlt tíz évben tapasztalt fejlődés alapján igazoltnak látszik az, hogy a csapatok miért nyúltak nagyobb mértékben a keresztmozgás változatos formáihoz: ez a támadói taktika a logikus reakció az egyre inkább defenzívebb formációban felálló védőfalakra.

Általános fejlődési tendenciák
A franciaországi világbajnokság következő elemzését a kézilabdában megfigyelhető hosszútávú fejlődési trendekkel összefüggésben kell megvizsgálni és kiértékelni. Ezek az alábbiak:
1. Egyéni játékosprofilok: nagyobb variációs lehetőség a technikai-taktikai repertoárra nézve (lövési és passzolási variációk, 1 az 1 elleni játék, kooperatív csapatjáték)
2. Védekezési taktika: szervezett alapfelállásból indított rugalmas, aktív védekezési stratégiák
3. Nagy iramú játék: következetes nagy iramú játék minden fázisban taktikai ritmusváltásokkal
4. Támadó taktika: változatos, taktikus játékkoncepciók, melyek során a támadók rugalmasan alkalmazkodnak az ellenfél adott játékához.
Elsősorban néhány hosszútávú fejlődési trend érdekes a mennyiségi játékelemzés alapján. Itt az elmúlt tíz évben megrendezett összesen 6 világbajnokság adatait (2007-2017) hasonlítottuk össze.

Nagyobb minőség a támadójátékban
A 2011-es világbajnokság óta a támadóhatékonyság folyamatos növekedése (+14,8 %) tapasztalható. 55,2 százalékkal Franciaországban a legjobb 8 csapat az elmúlt tíz év legmagasabb értékét érte el (lásd 1. információs tábla 1. ábráját a 8. oldalon). Az alábbi csapatok (1.-8. helyig) érték el a legjobb támadási hatékonyságot:
1. Svédország 60,4 %
2. Franciaország: 57,1 %
3. Spanyolország: 57,0 %

Ha megnézzük a nyolcaddöntőben kiesett csapatok eredményeit, akkor Németország a lejátszott 6 meccsen 58,1 % os támadási hatékonyságot ért el.
Következtetés: Növekvő hatékonyság a támadójátékban – az okok sokrétűek:

• az egyéni játékosok képességeinek folyamatos javulása valamennyi poszton
• magas eredményességi arány a nagyiramú játékban vezetett támadásokból

A felállt fal elleni támadásban tapasztalható magasabb minőség azon játékosok összeségében jobb döntéshozó képességén alapul, akik megtanulják jobban megítélni, hogy a legnagyobb valósszínűséggel melyik befejező akció vezethet sikerre. A felállt fal elleni támadás során így sok meccshelyzetben a labda célzott tovább járatását lehet megfigyelni a taktikus támadásoknál egészen addig, amíg nem mutatkozik egy magasabb eredményességi valószínűséget kínáló befejező helyzet (pl. beálló játékos szabaddá játszotta magát középen).

Mélységi kooperatív csapatjáték, mint az eredményességet meghatározó ismertetőjegy
Melyik területekről lövik a legtöbb gólt ma felállt fal elleni támadás esetén? A második ábrán (1. tájékoztató ábra, 8. oldal) elsősorban a felállt fal elleni támadásban átlövő posztból, illetve a szaggatott vonalról (9 méteres lövések), szélső posztokról (= wing shots) és beálló pozícióból, illetve a kapu előtti térből (= 6 méteres lövések) szerzett gólok kerülnek felsorolásra. Nem kerültek figyelembevételre az úgynevezett „breakthrough” akciók (betörés) felállt fal elleni támadásnál, azaz a szaggatott vonaltól a 6 m-es vonalhoz indított kapura lövési akciók betörést követően (1 az 1 elleni helyzet vagy tovább passzolás). Ezeknek a góloknak az aránya Franciaországban 21,6 százalékot ért el:
• A szaggatott vonalról szerzett gólok aránya az utóbbi tíz évben csaknem folyamatosan több mint egyharmaddal (34,6 %) csökkent (2017-es adatok összevetése a 2009-es maximális értékekkel).
• A szélső pozíciókból szerzett gólok aránya 31,3 % al emelkedett (2017-es adatok összevetése a 2015-ös minimumértékekkel).
• A 2017-es világbajnokságon első alkalommal összességében a legtöbb gól a kapu előtti zónából, a 6-os vonalról érkezett. Mindössze 10 év alatt a kapu előtti területről szerzett gólok aránya 87,8 % al nőtt (2017-es adatok összevetése a 2011-es minimumértékekhez).

Következtetés: Ezek az eredmények nagyon központi fejlődéseket tükröznek vissza a játékunkban:
• Elsősorban a beállós játékosokkal való kooperatív összjáték (2 a 2, vagy 3 a 3 elleni játék) ment keresztül hatalmas fejlődésen az elmúlt években. A 3:3 felállt fal elleni játékban, és a különböző formációjú támadójátékba történő átállásokat követően két beállóssal a 2 a 2 elleni játék változatos formáit lehet megfigyelni az átlövők, irányító és a beállósok, illetve a szélsők és a beállósok között mélységben és oldalirányban egyaránt.
• Ami az egyéni játékkvalitásokat illeti, sokat fejlődött a beállósnak való bejátszás technikai-taktikai repertoárja.
• Ezzel egyidejűleg a beállósok játékosprofilja is nagy változáson ment keresztül. A nagy termetű, erős testalkatú beállósokat, akik szinte folyamatosan a 6-os vonal területén a taktikának megfelelő zárásokat hajtanak végre a védőjátékosokkal szemben, ma már szinte minden szituációban – gyakran egy kézzel – meg lehet játszani mélységi passzokkal.
• A szélekről szerzett gólok növekvő aránya egyrészt a szélső játékosok lövési repertoárjának folyamatos változására (kreatív, trükkös lövések) vezethető vissza. Másrészt ma a különböző taktikai támadásokból (keresztmozgások, átállások) célzottan tovább passzolnak. Sok ilyen egymást követő esemény hatására a szélső játékosokat szabadon lehet megjátszani.
Az, hogy a kooperatív „fal mögötti játék” egy sikert meghatározó ismertetőjegy a mai top kézilabdában, az alábbi példa is jól mutatja: a világbajnok franciák a góljaik több mint egyharmadát (34,0 %) 6 m-re bejátszva szerezték. Egyik másik csapat sem lőtt megközelítőleg ennyi gólt a 6-os vonalról.


9 méterről lőtt távolsági lövések háttérbe szorulása
A leírt fejlődések kiegészítéseképp a harmadik ábra (1. tájékoztató ábra, 8. oldal) megmagyarázza a 9 m-ről lőtt távoli lövések (= 9-meter shots) száma alapján még egyszer a nemzetközi kézilabdában tapasztalható egyértelmű trendeket:
• 2007 óta a távoli lövések száma 46,6 százalékkal csökkent. Összehasonlítva a 2015. évi katari világbajnoksággal, a távoli lövések száma már a franciaországi világbajnoksághoz képest is 21,2 %-kal csökkent. Ezzel egyidejűleg az átadások (= passzok, melyek eredményes, góllal végződő kapura lövéshez vezettek; gyakran bejátszások a 6-os vonalra) száma a 2013-as világbajnoksághoz képest 27,1 százalékkal nőtt. Ez egy egyértelmű jel a kooperatív csapatjáték fejlődésére.

Következtetés: A 6-os vonalról elengedett lövések fejlődésével kapcsolatban az alábbi végkövetkeztetéseket lehet levonni a top kézilabda mai játékstruktúrája vonatkozásában:
• A korábban távolsági lövésekkel domináló kézilabdajáték egy mélységben és oldalirányban is kreatív, csapatjátékra épülő játékká fejlődött.
• Előfeltétel a szélső, beálló és a belső hármas posztokon játszó játékosok egyre teljesebb profilja.
• Mindenekelőtt a belső hármas posztokon játszó játékosok rendelkeznek kifejezetten nagy kooperatív játéktudással. Néha az embernek az volt a benyomása Franciaországban, hogy az olyan top játékosok, mint Mikkel Hansen (DEN) vagy Nikola Karabatic (FRA) kimondottan a beállóssal való összjáték változatos lehetőségeit keresték ahelyett, hogy azt helyeznék előnybe, hogy saját maguk fejezzék be a támadásokat.

• És még egy: Ezek a top játékosok ma képesek arra, hogy szinte bármilyen elképzelhető helyzetben – pl. egy 1 az 1 elleni akció minden fázisában és/vagy egy vagy több (!) ellenfél játékosa általi nagy nyomás alatt – hatékonyan játszák meg csapattársukat (pl. beállós).

Védekező taktika – Visszatérés a reaktív 6:0 védekezéshez?
A nemzetközi kézilabdában jelenleg túlnyomórészt mindenki a 6:0 védekező-formáció mellett teszi le a voksát. E tekintetben nincs fejlődés, ami ebből a kiinduló formációból folytatott rugalmas, aktív védekező játékmódokat érinti. Épp ellenkezőleg: sok meccsen az volt az ember benyomása, hogy a védekezés reaktív és kiváró egy inkább zárt formációból kiindulva. Az okok sokrétűek:
• A jelenleg eredményes kooperatív támadójáték ellen elsősorban a beállóssal való összejátékkal kapcsolatban a belső védők elsősorban 6:0 védekezési formációban tudnak hatékonyan belépni a területekre, a támadóval lépést tartani, vagy blokkolni, megszerezni a beállósnak szánt bejátszásokat.
• A következetes IHF szabálymagyarázat alapján a 6-os vonalnál lévő párharcoknál a védekező játékosoknak meg kell próbálniuk, hogy az 1 az 1 elleni akcióknál (= izolált párharc egy védőjátékos és a beállójátékos között) nagyobb területeket nyissanak. A valóságban itt gyakran meg lehetett állapítani, hogy a beállósokat a labda bejátszását követően két vagy akár három védőjátékos is körbeveszi.
• Végezetül a fokozott visszatérés a 6:0 védekezéshez egy reakció arra, hogy a kapust a tavalyi évhez képest egyszerűbben lehet lecserélni egy plusz mezőnyjátékosra. Az eddigiek azt mutatják, hogy a 6 a 7 elleni játékot a leghatékonyabban a 6:0 védekezéssel lehet kivédeni.
Különböző rugalmasabb, aktív védekező koncepciókba váltást lehetett megfigyelni a 6:0 védekezésből kiindulva elsősorban Magyarországnál, Spanyolországnál és Katarnál. A világbajnok Franciaországnak a döntőben csaknem egy félidőre volt szüksége ahhoz, hogy ráálljon a norvég csapat konzekvens gyors iramú játékára. Ezt követően ugyanakkor szinte tökéletesen demonstrálták, hogy kell a játékban taktikusan váltani 6:0 védekezésből.

Támadó taktika – a keresztmozgás változatos formái a támadás indításakor!
A 6:0 védekező formáció gyakoribb alkalmazásának következményeként a csapatok a támadások megindításakor elsősorban a keresztmozgás változatos formáihoz nyúltak. Az olyan csapatok, mint Franciaország, taktikai szempontból meglehetősen gyakran kombinálták a keresztmozgásokat a 9-es vonalnál a labdától távolabbi oldalon lévő szélső játékosok egyidejű befutása mellett. Fontos taktikai elem felállt fal elleni támadásnál (gyors iramú játéknál egyaránt) továbbra is a tempó- és ritmusváltások célzott változtatása annak érdekében, hogy pozícióelőnyhöz lehessen jutni, illetve ki lehessen játszani az ellenfelet.

A felállt fal elleni támadás központi célja 3:3 támadó formációból vagy taktikai támadásokból (keresztmozgás és/vagy betörés a 6-os vonalhoz) a 2 a 2 elleni szituációk kialakítása lehetőség szerint nagy területen. 2 a 2 elleni szituációkat újra és újra meg kell teremteni, de a mérkőzés különböző fázisaiban és eltérő játékhelyzetekben:
• 3:3 felállt fal elleni támadásnál
• a keresztmozgás különböző támadóakcióiból – gyakran területeket megnyitó illetve megnyújtó mozgásokkal
• 6-os vonalhoz való betörésekkor, vagy azok után
• közvetlenül szabaddobásból dinamikus tempóváltásokkal együtt
• 3. hullámú ellentámadásokból a felálló védelem ellen.

A szlovén kézilabda koncepciója.

Az RZS általános iskolai programja a „Kézilabda – az én játékom”. Bár az elsődleges célcsoportját az általános iskola felső tagozatos korosztályok jelentik, egyes elemei kiterjednek a fiatalabbakra (minik) és az idősebbekre (középiskolások is). A legfőbb cél a sportág népszerűsítése különböző versenyek szervezésével, illetve a média közreműködésével.

member of Slovenia Olympic Handball Team at official photo shooting in hotel Planja at Rogla Olympic Centre, Slovenia on July 4, 2016

A program arca, a szlovén férfi kézilabda legendás alakja, az EB ezüstérmes, négyszeres Bajnokok Ligája győztes irányító, Uroš Zorman, de rajta kívül más régi / új sztárok is rendszeresen részt vesznek a gyerekrendezvényeken. A programot úgy alakították ki, hogy minél több gyereket mozgasson meg, a szó szoros és átvitt értelmében. Kulcsszavai, az ingyenesség, a szabadidősport és az egészséges életmód.

A nagyjából 10 éve futó és kb. 200 iskolát érintő projekt aktuális fázisa a 2016-2020 közötti időszakot öleli fel. A versenyeket elsősorban helybe szervezik, amivel (utazási) időt és költséget takarítanak meg. A csúcspont minden évben a szezonzáró kézilabda fesztivál, amelyről az írott sajtó és az elektronikus média több orgánuma is beszámol. Fontos cél, hogy az iskolák és a klubok minél szorosabban működjenek együtt, ami mindkét fél számára hasznos. Az iskolák – a pedagógusok kompetenciát erősítő nyomtatott segédanyagokon túl – személyes segítséget kaphatnak a szakmai munkához, a klubok pedig játék közben fedezhetnek fel tehetséges fiatalokat, akiket azután lehívhatnak az edzéseikre.

A gyerekek motorikus képességeinek fejlesztésén túl, nagyon ügyelnek a szellemi és lelki fejlődésükre is. Megtanítják nekik, hogyan éljék meg a győzelmeket és hogyan viseljék el a vereséget.
Természetesen, itt is előkerül a Szövetség által oly fontosnak tartott Fair play szabályainak megismertetése és alkalmazása. A viselkedési szabályok kezdőbetűiből a SPORTIKUS szó adódik ki, ami sportszerűként is fordítható. „Pravi športnik je sportikus”
– Az igazi sportoló a sportszerű sportoló. Maga a Fair play pedig a sport szíve – lelke. (A két motívumot önállóan, illetve kombináltan, logóként is használják.)

A 9 db, általános sportszerűségi szabály mellett – a németekhez hasonlóan – külön viselkedési ajánlásokat fogalmaznak meg a szervezők, a játékvezetők, az edzők / pedagógusok és a sportolók számára.

A tehetséges gyerekek tudatos kiválogatását 12 éves korban kezdik.
(A Szövetség adatbázisában csak a játékosok személyes alapadatait tartják nyilván.) A válogatási direktívákat és a korosztályos követelményrendszert top edzők állítják össze és ezek több csatornán keresztül jutnak el a klubokhoz. A fiataloknak általában heti 3-4 foglalkozást tartanak. Az utánpótlásban dolgozó szakemberek az ismereteiket az éves rendes továbbképzéseken, különböző meetingeken, valamint számos könyvből és videóanyagok segítségével bővíthetik. Az edzők tevékenységét azonban a Szövetség központilag nem felügyeli, nem ellenőrzi és Akadémiát sem működtetnek.
A klubok utánpótlás együttesei korosztályonként, különböző bajnoki osztályokban, országos bajnokságokban szerepelnek. Jellemzően, azoknak az egyesületeknek az utánpótlás csapatai sikeresebbek, ahol a felnőtt is komoly játékerőt képvisel. Az átjárást úgy segítik, hogy a helyi önkormányzatok, külön támogatási forrást biztosítanak a kluboknak, a hazai tehetségek foglalkoztatására.
A Szlovén Kézilabda Szövetség minden nyáron kézilabdás tábort szervez Izolán, az ismert tengerparti üdülőhelyen. A 2017-es rendezvényen 52 klub 156 játékosa vett részt a 12-14 év közötti korosztályból. A technikai és taktikai jellegű edzéseken felül a játékon és az élményszerzésen van a hangsúly. Az esemény súlyát jelzi, hogy azon Uroš Mohoričnak, a férfi válogatott csapatok technikai igazgatójának vezetésével, valamennyi válogatott edző, így Veselin Vujovič, a felnőtt csapat szövetségi kapitánya is részt vesz.

Slovenia’s coach Veselin Vujovic (L) gestures as he speaks with the referre (R) during the group C handball match of the Men’s 2018 EHF European Handball Championship between Slovenia and Germany, in Zagreb, on January 15, 2018. / AFP PHOTO / STR

Szlovéniában – a norvég modellhez hasonlóan – a tehetséggondozás legfőbb színterét a korosztályos válogatott csapatok jelentik.
(„B” válogatottat nem állítanak össze.) Hasonlóság az is, hogy a felnőtt együttestől kiinduló szakmai elvek lefelé, valamennyi korosztályban érvényesülnek. Különbség talán csak annyi, hogy minden együttes külön háttérstábbal dolgozik, viszont a koordináció egy kézben, az adott szakág nemzeti válogatottjainak igazgatójánál van. A következőkben, az utánpótlás válogatott csapatoknál folyó munka legfontosabb jellemzőit ismertetem. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, vissza kell tekintenünk az 1990-es évek elejéig: ekkor esett szét a „nagy Jugoszlávia” és vált függetlenné Szlovénia. Az első elemzések megmutatták, hogy nagyon jó munka folyik a fiatalabb kézilabdás korosztályoknál, de kezdetben a válogatott játékosok testi mutatói – főleg magasságuk – elmaradtak a nemzetközi szinttől. A játék a hagyományos jugoszláv iskolára és a helyi sajátosságokra épült. A csapatok nagy része és a válogatottak a 3-2-1-es mélyen tagolt és agresszív védekezést választották. A megszerzett labdákból indított lerohanást olyan gyakran alkalmazták, ahogy csak lehetett.
Támadásban egyéni betörésből és a játékosok jó együttműködéséből (páros, hármas kapcsolatok) fakadóan voltak eredményesek, sok gólt szereztek beálló és szélső pozícióból, de hiányoztak az igazi átlövők, mint amilyen pl. az akkor még horvát színekben szereplő, későbbi szlovén legenda, Iztok Puc.


Akkoriban még nem voltak nemzetközi tapasztalattal bíró edzőik az idősebb játékosok – akiket már nem motivált a válogatottban való szereplés – külföldre mentek a fiatalok pedig nagyon gyorsan akartak sok pénzt keresni és nem a fejlődésük volt az elsődleges.

Az előzőekben leírtak kijelölték a saját út keresésének legfontosabb lépéseit.

Az értékek (technikai képzettség, gyors Az játékra való törekvés) megtartása.
Magas, erős testalkatú játékosok kiválasztása.
Az 5-1-es és a 6-0-s védekezési variációk elsajátítása és alkalmazása.
Az élenjáró kézilabda nemzetek folyamatos monitorozása, jó gyakorlatok adaptálása.
Jó csapatszellem kialakítása és fenntartása.
Az utánpótlás válogatottak rendszerének kiépítése, annak központi (szervezési, szakmai) koordinációja és transzparens működtetése.
Az utánpótlás játékosok fejlődésének nyomon követése mérésekkel, valamint erős (!) külföldi ellenfelekkel szemben lejátszott edző- és tétmérkőzéseken.

A fentieknek megfelelően, az egyes korosztályokat az alábbiak szerint foglalkoztatják.
U15
4 régióban azonos vezetőedző és másodedző + régiónként külön asszisztens irányításával első kiválasztás és alapképzés 1 napos összetartásokon, nemzetközi mérkőzések nélkül.
U17
4 régióválogatott mellett nemzeti válogatott csapatot is építenek. Évente 8-10 alkalommal 1 napos gyakorlás + 2 alkalommal 5 napos edzőtábor, nemzetközi edzőmérkőzésekkel. A hangsúly még a kiválasztáson és a technikai képzésen van.
U19
Ebben a korosztályban már csak nemzeti válogatott van. Évente 8-10 alkalommal 1 napos gyakorlás + 3 alkalommal 5 napos edzőtábor, nemzetközi edzőmérkőzésekkel és tornákkal a szomszédos országok csapataival. Világverseny selejtezők + részvétel. Az általános technikai képzésen túl, a posztspecifikus képzés (kapusokat is beleértve) és a taktikai képzés (főleg támadó taktika) kerül előtérbe.
U21
Mennyiségi paramétereiben megegyezik az előzővel, de a tornák esetében már az a fő szempont, hogy a lehető legerősebb ellenfelekkel találkozzanak. A taktikai képzésben a hangsúly a védekezés irányába tolódik el.

Korosztály specifikus szakmai munka a szlovén utánpótlás válogatottaknál

U17 KOROSZTÁLY

Az alap motorikus képességek edzése
Koordináció, sebesség fejlesztése Koordinációs létra, alacsony és habszivacs gátak használata. Futás és ugrás fejlesztése. Talajtorna alapjainak elsajátítása.

Stabilitás, erő fejlesztése Core és váll stabilitási gyakorlatok. x Váll mozgékonyságának javítása. Az izomcsoportok erő egyensúlyának kialakítása (agonisták és antagonisták). Erőfejlesztés saját testsúllyal: különböző fekvőtámaszokban végzett karhajlítások. Partner ellenállása ellen végzett gyakorlatok. Súlyemelés oktatása: alap gyakorlatok terhelés nélkül

Taktikai és technikai edzések
Támadás rendezett védelem ellen
Egyéni technika
Speciális támadó mozgások és lövések különböző pozíciókból. Átadások és cselek fajtái, alkalmazásuk.
Csoportos taktika és technika
Együttműködés a különböző pozíciókban játszók között. Átadások sorozata rátörések után. Meghatározott mozgások a labda átvétele előtt és után, távoli és közeli pozíciókban Pozíció cserék labdával, vagy labda nélkül, különböző játék szituációkban Befutás két beállóra. Taktikai megoldások emberelőnyben és emberhátrányban.
A lerohanások szervezettségének és összefüggéseinek ismerete.
Zónavédekezés
3-2-1 két változatának begyakorlása (A játékosok tanuljanak meg védekezni különböző pozíciókban, de jobban fókuszáljanak arra, amelyik a sajátjuk lehet A játékosok ismerjék meg az 5-1-es védekezésből átalakuló kombinált 5+1, 4+2-s formákat Kiemelten fontos az egyéni képességek fejlesztése a védekezésben: alapállás, a támadó megközelítése és megállítása testtel és a karokkal, a beálló letakarása, az átadások megakadályozása.

Mérések
Antropometriai mérések. A láb explozív erejének és ruganyosságának mérése tensiometriai mérőlemezen, három különböző ugrásfajta által: o felugrás fél guggolásból, o ellenkező irányú ugrásból, o mélybe ugrás után. A gyors futások sebességét a sprintek idejének értékelésével mérik 5, 10, és 20 méteres távon, álló és repülő rajtból. A futó állóképesség méréséhez a 30-15 IFT tesztet használják: a kézilabda pályán 30 m futások 15 mp pihenőkkel. A futás sebessége minden ismétlésnél emelkedik, ameddig a futó bírja. Az eredmény lehetővé teszi a maximális oxigén felvevő képesség kiszámítását
Elméleti oktatás
Táplálkozás, folyadékháztartás: – Étkezés és sportteljesítményt kapcsolata. – Kiegyensúlyozott és sportétkezés. – Dehidráció és rehidráció.
Alkalmazkodás az edzőtáborokban való együttléthez. Videó elemzés: o Saját edzések, mérkőzések visszanézése. – Klasszis játékosok megfigyelése. A kézilabda játékszabályok ismerete, játékvezetés. A Fair play írott és íratlan szabályai. A válogatottban való játék velejárói: felelősség, büszkeség.

U18 -21 KOROSZTÁLY

Koordináció, sebesség fejlesztése
Koordinációs létra, alacsony és habszivacs gátak használata. Futás és ugrás fejlesztése. Talajtorna alapjainak elsajátítása.
Stabilitás, erő fejlesztése
Core és váll stabilitási gyakorlatok. Váll mozgékonyságának javítása. Az izomcsoportok erő egyensúlyának kialakítása (agonisták és antagonisták). Erőfejlesztés saját testsúllyal: különböző fekvőtámaszokban végzett karhajlítások. Partner ellenállása ellen végzett gyakorlatok. Súlyemelés oktatása: alap gyakorlatok terhelés nélkül.

Koordináció, sebesség és mozgékonyság fejlesztése
Koordinációs létra, alacsony és habszivacs gátak használata. Futás és ugrás iskolázása, javítása. Talajtorna mozgásainak fejlesztése. Plyometrikus edzés alkalmazása.

Stabilitás, erő fejlesztése
Core és váll stabilitási gyakorlatok. Váll mozgékonyságának javítása Az izomcsoportok erő egyensúlyának kialakítása (agonisták és antagonisták).
Erőfejlesztés saját testsúllyal: különböző fekvőtámaszokban végzett karhajlítások.
Partner ellenállása ellen végzett gyakorlatok. Súlyemelő gyakorlatok: az egyénnek megfelelő terheléssel.
Aerob és anaerob állóképesség fejlesztése
HIT2 edzés. (RSA) edzés. Speciális képzés: Propioceptiv edzés. Funkcionális edzés.

Taktikai és technikai edzések

Támadás rendezett védelem ellen: Egyéni technika Speciális támadó mozgások és lövések különböző pozíciókból. Átadások és cselek fajtái, alkalmazásuk. Csoportos taktika és technika Együttműködés a különböző pozíciókban játszók között. Átadások sorozata rátörések után. Meghatározott mozgások a labda átvétele előtt és után, távoli és közeli pozíciókban Pozíció cserék labdával, vagy labda nélkül, különböző játék szituációkban Befutás két beállóra. Taktikai megoldások emberelőnyben és emberhátrányban. A lerohanások szervezettségének és összefüggéseinek ismerete.
Támadás rendezett védelem ellen
Modern, egyénileg kezdeményező játékosokra épülő csapattaktika, variációk a taktikai sablonokon belül (döntési helyzetek). Átlövések a távoli zónából a játék folytatása az átlövőkre fellépő, mélységben tagolódó védelem ellen. Az indítás, lerohanás és a visszarendeződés egységes szemléletének és szervezettségének kialakítása, tudatos végrehajtása

Zónavédekezés
5-1 két variációval a befutásoknál. 6-0-ás anticipatív és nagyon agresszív védekezés.

Mérések
Antropometriai mérések. A láb explozív erejének és ruganyosságának mérése tensiometriai mérőlemezen, három különböző ugrásfajta által: o felugrás fél guggolásból, o ellenkező irányú ugrásból, o mélybe ugrás után.
A gyors futások sebességét a sprintek idejének értékelésével mérik 5, 10, és 20 méteres távon, álló és repülő rajtból.
A futó állóképesség méréséhez a 30-15 IFT tesztet használják: a kézilabda pályán 30 m futások 15 mp pihenőkkel. A futás sebessége minden ismétlésnél emelkedik, ameddig a futó bírja. Az eredmény lehetővé teszi a maximális oxigén felvevő képesség kiszámítását.

Morfológiai (antropometriai) és motorikus méréssorozatok úgy, mint az előző időszakokban.
Egyéni pszichológiai mérések: személyiség, jellem és kognitív képességek.
Csapat szociometria.
Étkezés és sportteljesítményt kapcsolata. Kiegyensúlyozott és sportétkezés.
Dehidráció és rehidráció.
Alkalmazkodás az edzőtáborokban való együttléthez. Videó elemzés – Saját edzések, mérkőzések visszanézése. – Klasszis játékosok megfigyelése. A kézilabda játékszabályok ismerete, játékvezetés. A Fair play írott és íratlan szabályai. A válogatottban való játék velejárói: felelősség, büszkeség.
Táplálkozás, dopping, életmód
Étkezési tanácsadás dietetikus által, a tápanyagok pótlásának kedvező és esetleges káros hatásai. – Doppingszereknek megismerése és tudatos elkerülése. – A sporthoz tartozó életmód: pihenés fontossága alkoholfogyasztás, dohányzás, drogok kerülése.
A kollektív élet szabályai és alkalmazásuk az edzőtáborok alatt. Videó elemzés – A különböző játékpozíciók modelljei és a csapatjáték – A modern kézilabda fejlődési irányai. A kézilabda játékszabályok hatása a technikára és a taktikára. A nemzeti csapatokban való szereplés jelentősége: a haza iránti hűség tudatának felerősítése és a szeretet érzésének elmélyítése.

Magyarázatok

• Plyometrikus edzés: A plyometrikus gyakorlatok a neuromuszkuláris (ideg-izom) összeköttetéseket és az izmok rugalmasságát edzik, ezáltal fejlesztik az erőt és a gyorsaságot. A plyometrikus edzés célja, hogy egy aktív előfeszített helyzetből gyorsabb és erőteljesebb összehúzódásra tanítsuk az izmokat.

• HIT (High Intensity Training) edzés: Magas intenzitású edzés. Ennek az edzésmódszernek a lényege három szóban megadható: kemény, rövid, ritka edzés. A gyakorlatoknak nagy intenzitásúaknak, egyben rövidnek kell lenniük, hogy a testünk minden izmát stimulálják, ezáltal erősítve teljes testedzettségünket, növelve szervezetünk energiafelhasználást.

• RSA (Repeated Sprint Abiliy) edzés: Ismétléses sprint edzés. Az ismételt gyorsasági edzés a szezon alatt is használható a teljesítmény növelése érdekében. A nagy intenzitású aerob gyakorlatokat rendszeresen kell végrehajtani. Ezeket a tréningeket technikai és taktikai munkamenetekkel kell kiegészíteni.

• Proprioceptív edzés: A proprioceptív (más néven neurofacilitációs, vagy neuromuszkuláris) tréning manapság a labdajátékosok edzésébe rendszeresen beépített feladatsor. Alkalmazása már évtizedekkel ezelőtt elterjedt, elsősorban az alsóvégtagi sérülésekre érzékeny sportágakban. A proprioceptív tréning a sérülésmegelőzés egyik leghatékonyabb módja, emellett az alsó végtag erősítésében is hasznos és a sérülés utáni rehabilitáció egyik legfontosabb eleme. Manapság, amikor a boka- és térdsérülések már az utánpótlás-korosztályokban is meglehetősen gyakoriak, minden eszközt meg kell ragadni, ami segíthet a sérülések számának és súlyosságának csökkentésében, ill. megelőzésében.

• Funkcionális edzés: Mozogj úgy, ahogy a mindennapokban! A funkcionális edzés lényege, hogy a testet egészként kezeli. Nem külön izomcsoportokra fókuszál, hanem összetettebb gyakorlatokkal, egyszerre mindig több izomcsoportot dolgoztat meg. A minden napi élet során előforduló mozgások adják az alapot a gyakorlatokhoz, tehát guggolások, emelések, húzó és toló mozgások variációi képezik az edzés alapját.

Forrás: Németh László: Nemzetközi Benchmark kutatás. c. munkájából, a MKSZ megbízásából.

A koncepció stabilitása.

Az utánpótlás-nevelés szakmai koncepciója a „Velünk kerek a világ! Tanuld a kézilabdát!” harmadik évada hamarosan indul. Az elmúlt időszak sok változást hozott egy a korábbitól eltérő gondolkodás és az egységes szemléletmód kialakítása érdekében. Előadásaim alkalmával, olyan területeket, szakmai tartalmakat igyekeztem kiemelni, amik véleményem szerint alap elemeit kell képezni a neveléssel foglalkozó szakemberek tudástárának.
– Egymásra épülés lényegisége egy hosszantartó munkafolyamat során.
– Az összefüggések megértése, mert minden összefügg egymással.
– Minden, ami a hibák javításával foglalkozik, legyen az felismerés, megoldáskeresés és maga a javító folyamat.
Az oktató-nevelőmunkában nem igazán vannak véletlenek. A dolgok egymásra épülnek és összefüggenek egymással!

Lényeges felismerés, ha eleinte nevelünk és általános oktató- nevelőmunkát hajtunk végre. Gondolok itt elsősorban arra, hogy kisiskolás, kisgyermek életkorban ne akarjunk képezni és ezt túlsúlyba helyezni a neveléssel szemben. Eleinte a sportolói értékrendek elsajátíttatásának irányába terelgessük őket. A képzés fázisai, jóval később kerülhet előtérbe. Nagyon lényeges, hogy ne akarjunk minden tudást „beleverni” ideje korán a tanítványainkba. Mindennek meg van, és elérkezik az ideje. Nem lehet kapkodni! A taktikai fegyelem és tudatosítása nem előzheti meg technika oktatását, mint ahogy az sem, hogy a képesség fejlesztése ne legyen előbbre való a technikai képzésnél. Hiszen, mint már írtam az elemek összefüggnek egymással.

Képzeljük csak el, milyen jelentőséggel bír a „háromszögelés” a támadó, és a védekező alapmozgásokban, vagy mint a másik „sláger” elem, maga a „kétoldaliság állandó gyakoroltatása” a technikák oktatásánál, gondolok,
– a két oldalra történő elindulás, cselezőtevékenység, labda átadások esetén a (jobb, bal) karok használatára, vagy a labdaleütés és vezetésre.
– a kétirányú mozgások (szélességi és mélységi) térbeli alkalmazásaira.
Taktikai szempontból sem elhanyagolható, hogy nem hatékony a támadás védelem nélkül, míg a védekezést sem érdemes támadás hiányában gyakorolni

Minden nevelőedző felkészültségének minősége a kommunikáció és magyarázó készség, illetve a hibajavító munka szintjével lehet összefüggésben. Ugyanis nem lehet hibák nélkül dolgozni, de ha időben felismerjük és helyes ritmusban lépésről-lépésre javítgatjuk, talán meg marad az esély a rossz beidegződések nélküli fejlődésre.

A hiba sok féle lehet. Megtalálni a hiba forrását nem könnyű feladat, mint ahogy az sem, hogy egyáltalán felismerjük a létezését. Kijavítani pedig csak tudással a birtokunkban lehet.

A nevelőedzők és az őket foglalkoztató sportszervezetek felelősségtudata, elkötelezettsége vitathatatlan a játékosaikkal szemben. A lényeges kérdésre remélhetőleg mindenki tudja a választ. KI VAN KIÉRT?

Nemzetközi kitekintés az utánpótlás-nevelés módszertanába.


Nem a teljesség igényével ugyan, de igyekeztem azokra a tartalmakra felhíni a figyelmet, amelyek számunkra érdekesek, tanulságosak lehetnek. Többek között segítségemre volt Németh László elemző-kutató munkája, amit az Magyar Kézilabda Szövetség felkérésére 2018 évben állított össze több nemzet szövetségével történő megbeszélésen.
A megemlített nemzetek koncepcióiból csak csemegéztem, mert sem terjedelemben, sem szakmai megközelítésben nem lenne célszerű az egészet komplex módon visszaadni. Úgy vélem lehetnek mindenki számára felismerhető hasonlóságok a mi rendszerünk és az anyagban szereplő nemzetközi trendek között. A Balatonfüreden elhangzott előadásnak sem az volt a célja, hogy részletesen mutassam be az egyes tartalmakat. A francia, német, dán és norvég szövetség utánpótlásnevelés felépítését és az adott országok szakmai és versenyeztetési modelljét kívántam általánosságban bemutatni. Minden szövetség stratégiája eredeti és sajátos elemeket tartalmaz némi hasonlósággal. Azonban más kultúrában, szociális és társadalmi berendezkedéstől függően építette fel saját rendszereit. Véleményem szerint nem lehet és nem is szabad átmásolni komplexitásában egyiket sem, hiszen minden nemzet másképp él, tanul, nevelkedik. Célom az előadással az volt, hogy egy minimális képet adjak arra vonatkozólag, hogy milyen irányban és hová tartanak riválisaink a nemzetközi elitben.
Gyakorlatilag a két nagy nemzet a francia és a német iskola mennyi hasonlóságot mutat a mi elképzeléseinkkel, amit több mint két évvel ezelőtt indítottunk útjára. A norvég modell érdekessége, hogy mennyire eltér mindegyiktől, illetve, ha már a méretek veszem alapul, hogyan gondolkodnak a dánok a kiválasztás és a korai versenyeztetésről.
Azonban a legnagyobb azonosság minden vizsgált szövetség esetén az a törekvés, hogy a nevelő-oktatómunka egységes szemléletmódban kerüljön elfogadásra és benne a képességfejlesztés és az egyéni technika fejlesztése kapja a főszerepet. Talán nekünk is el kellene gondolkodnunk ezen, hiszen akad némi adósságunk az úgynevezett „magyaros kézilabda” újbóli felemelkedése érdekében























Jenővári István


A Magyar Kézilabda Szövetség 2018 évben alapította meg a Jenővári István díjat. Kimagasló, példaértékű munkát végző nevelőedzők részesülnek ebben a megtiszteltetésben. Ők azok, akik munkájukkal megteremtették, hogy tanítványuk eljuthasson a felnőtt válogatott szintre.

Jenővári István, Pista bácsi rövid életrajza

Jenővári István 1926-ban született egy kis jászsági faluban, Viszneken. Szüleivel 1941-ben Budapestre költöztek, az általános iskolát már a Városmajor utcai Polgári Fiúiskolában fejezte be.
Több sportággal próbálkozott, atletizált, és kézilabdázott a Bp. Levente Egyletben és a Ganz-Villanyban.
A Testnevelési Főiskolát 1949-ben fejezte be, és 32 éven keresztül egyetlen iskolában, a budapesti Pannónia utcai (később Sallai Imre Általános Iskola és Gimnázium) tanított testnevelést.
1971-ben Budapest Főváros Tanácsa Földes Ferenc díjat adományozott neki az ifjúság neveléséért végzett munkájáért. A Budapesti Kézilabda Szövetség tiszteletbeli tagja.
69 éves korában, 1995-ben hunyt el, de tanítványai emlékeznek rá.

„A közepes tanárok elmondanak. A jó tanárok elmagyaráznak. A kiváló tanárok megmutatnak. Az igazán nagy tanárok inspirálnak.” – William Arthur Ward

Büszke vagyok, hogy tanítványa lehettem.

De ki volt az a Jenővári? Kérdezték tőlem főleg a fiatalabb generáció képviselői.
Jenővári István nemcsak kiváló pedagógus és felkészült kézilabda szakember, hanem újító is volt a maga nemében. Egy angyalföldi általános iskolában nevelte a gyerekeket, mint testnevelő tanár. Délutánonként eleinte a Vasas SC, később a Budapesti Elektromos salakos, majd bitumenes pályáin volt elérhető. Az ötvenes évek végétől, egészen haláláig, a kilencvenes évek elejéig számtalan gyerekkel ismertette meg a sportágat. Sok neveltje volt, akik a felnőtt válogatottságig vitték. Felnőtt csapatokat is irányított két szeretett klubjában. Az Ő nevéhez fűződik a Fekete – Kovács kézilabdázás című könyv egyik fejezete „Az általános iskola kézilabda oktatásának módszertana”.
Pista bácsi írta le és dolgozta ki először a kis területen megvalósítható 3:3, illetve a 2:2 elleni játékok jelentőségét. Ő volt az, aki köredzés formájában (a kisméretű terem miatt), 3-4-5 állomáshely beiktatásával, hogyan kell viszonylag sok gyereket megmozgatni, egymástól eltérő feladatokkal. Ő volt az, akitől elterjedt a DOBD és FUSS kijelentés, amit a folyamatos labda nélküli mozgás kicsikarásáért talált ki.

Most már bevallhatom, hogy én is egyike voltam annak a több száz gyereknek, akik „Istenként” tiszteltük és néztünk fel rá. Igazi példaértékű pedagógus volt, aki nemcsak nevelt, de mint az ábra mutatja inspirált is. Neki ajánlottam 1993 évben kiadott első könyvemet, de sajnos már csak a sírjánál mutathattam meg neki.
Az Ő nevével fémjelzett plakettre, oklevélre, amit ezt követően talán sok száz nevelőedző vehet majd át remélhetőleg az elkövetkezendő évtizedekben, joggal lehet büszke. Bizonyára fentről nézve minket Pista bácsi is örülhet, hogy munkássága, hívatástudata a mai nevelőedzők munkájában testesül meg.

A sporttevékenység nevelő hatásai.

Labda ugyesség fejlesztés alsós gyerekeknek

Több alkalommal elhangzott már, hogy a sport és maga a sporttevékenység nagy szerepet játszik a fiatalok személyiségének formálódásában, fejlődésében. Azonban, hogy ténylegesen magát a fejlődést idézze elő egy fiatal sportoló esetében, maga a közeg az ingereket kiváltó és azokat rendszerező edző személye az igazi motorja e folyamatoknak. Amikor a nevelés kérdését feszegetjük, hogy annak milyen nagy jelentősége van a tanulási folyamatokra, illetve a jó teljesítmények elérésében, akkor gondoljunk arra, hogy a sport milyen hatást vált ki az alábbi területeken.

• A sport magatartásformáló hatása
• A sport munkáltató funkciója
• A sport, mint eszköz az egyén szocializációjában

Egy jó pedagógiai érzékkel megáldott nevelőedző képes formálni, felépíteni tanítványában azokat az „ingervevő szenzorokat”, amelyek az alábbiak formájában jelennek meg a sporttevékenység alatt.

o Erkölcsi tudat
o Meggyőződés
o Érzelem
o Magatartás.

A sporttevékenység során tehát egységben, egy folyamatban alakul az erkölcsi tudat, meggyőződés, érzelem és a magatartás.
A sportolókat az edzés folyamatában sok pozitív, de sok negatív erkölcsi hatás is éri, amelyek csak akkor válnak tudatossá megfelelő módon, ha az edző nevelőmunkájával kihangsúlyozza azokat. A fiatalokat az edzés folyamatában erkölcsileg nevelni kell. Pedagógiai irányítás nélkül a mégoly értékes sportmunka – a spontán hatásaival – sem teljes értékű. Gondoljunk csak,

– Munkához való hozzáállás
– Alkalmazkodókészség
– Elfogadás
– Alázatosság
– Mások megbecsülése, tisztelete

Nagyon érdekes különbséget fedezhetünk fel a még nem kialakult és rögzült sportolói gondolkodás hiányában, hogy az egyes nemek, milyen belső késztetést, motivációt éreznek a sportolás szerepével kapcsolatban. Összehasonlítva, még mindig fontos szempont a sportolásban, hogy a fiúk a verseny adta hatásait ragadják meg, addig a lányok a „jó lenni” és jól kinézni a sport által, történő késztetést látják lényeges szempontnak. Persze, ez igaz lehet az amatőr, szabadidős sporttevékenységet folytató felnőttek között is.
Minden kapcsolat minősége, hatékonysága azon áll, vagy bukik, hogy milyen a tanítvány és az edzője, illetve a szülő – gyerek – edző hármasának a kommunikációja egymással és kifelé. Már a kisiskolás életkorban és ezt tovább folytatva, még a felnőtté vált sportolók esetében is kardinális kérdés! Tudni kell alkalmazkodni az életkori sajátosságokhoz. Gondolok arra is, hogy ne csak a saját hangodat hald meg, hanem a tanítványaidét is! A közöshang megtalálása, ismételten három lényeges dolog összefonására építhető.

 A szeretet
 A megismerés
 A magyarázat

Minden magyarázat akkor talál helyet egy tanítványunk fejében, ha képesek vagyunk a lelkén keresztül közvetíteni azt számára. Ennek valószínűsége csökken, ha nincs érzelmi kötelék és tovább nehezítheti a feladatunkat a tanítvány megismerésének folyamatában.


SOHA ne éljünk vissza a gyermekek, vagy tanítványaink bizalmával, őszinteségével! Ha nem könnyű és nem rövid időnkbe tellett megnyerni a nyitottságukat irányunkba, ne tegyük kockára azt a pedagógiai tényt, mert ez az egyik legnehezebb feladata egy pedagógusnak is a pályája során! Az alábbiak szerint tudjuk felépíteni ennek a kötődési modell létrejöttét.

Kíváncsiság Őszinte érdeklődés Elfogadás

Sok sikert és kívánok Mindenkinek! 😊

Már megkezdtük a felzárkózást!

Minden bizonnyal vannak még olyan területek az utánpótlás-nevelésben, amiket fejleszteni, tökéletesíteni kell.
A nevelőedzőink többsége arra hivatkozva, hogy a sportszervezet számára, – ami épp foglalkoztatja őt -, elvárás a jó eredmény. Előfordul az is, hogy infrastruktúra, vagy megfelelő szakember hiányában akar sportszervezet kézilabdát csinálni, ahol ennek semmilyen alapja nincs. Vajon miért? Ez felelőtlen és egyáltalán nem a nevelést szolgáló hozzáállás.
Ahhoz, hogy mindenki számára elfogadható legyen az új koncepció, meg kell érteni a lényegét. Egységesíteni kell a képzést és egymásra kell építeni a korosztályok munkáját. Van már egységes tematika, ami soha nem volt, mert mindenki a saját feje után ment, van már prioritásokat meghatározó elmélet, de az igazi összefogás még sok helyen várat magára.
A világbajnoki cím elérését követően, a dán férfiválogatott szakmai stábján kívül, az összes korosztállyal foglalkozó szövetségi edző is aranyérmet vehetett át. Jelezve a munka felfelé ívelő össze fonódását, egymásra épülését.

2017 óta tudatos és szakmailag megalapozott fejlesztés, átalakítás vette kezdetét hazánkban. Vezető klubjainkban egyre többen jönnek rá, hogy nevelni nem csak azt jelenti, hogy hétvégén nyerjen a csapat, hanem hogy egyénileg jó sportolókat, majd ezt követve kiváló kézilabdázókat adjanak a sportágnak. A képzés igen fontos eleme a kondicionáló képességek fejlesztése és főleg az oly sokszor emlegetett dinamikus láberő területe.

Szeretnék beszámolni egy kiváló együttműködésről, amit a Telekom Veszprém utánpótlás csapatai és a férfi korosztályos válogatottak között jött létre.
A közös többszörös Elek László kondicionáló edző, aki minkét területen tevékenykedik.


A veszprémi akadémiánknál a sportág specifikus fizikai képzést az U15-ös korosztálytól kezdik el. Sajnos a gyerekek jelentős része gyenge alapokkal érkezik (ami változni fog, mert a fiatalabb korosztályoknál is elkezdődött egy olyan jellegű munka, amely lehetővé teszi, hogy a 15 évesekkel már egy magasabb szintről tudjanak munkát kezdeni) Az első félév “rámegy „az alapok lerakására. Megtanítják a gyakorlatok helyes végrehajtását a gyerekekének. Eleinte, ellenállás nélkül, mint például a guggolást, fekvőtámaszokat, a TRX használatát és még néhány alap gyakorlatot. Ezeket a jövőben beépítik az erőfejlesztő programba. Elkezdik a talajon való mozgás oktatását (amit már szerencsésebb esetben fiatalabb korban el kellene sajátítani) és ezzel párhuzamosan történik a törzs és a mélyizmok erősítése. A második félévtől amikor már nagy biztonsággal tudják használni a testüket, elkezdik a dinamikus láberő fejlesztését a többek között a videón látható módon, ellenállás nélkül. Itt szeretnék utalni arra a kritikai észrevételre, ami nem állja meg a helyét, miszerint nincs dinamikus láberő fejlesztés nálunk. A második évtől elkezdődik az ellenállásokkal történő munka, a TRX-et felváltja a G-FLEX, a fekvőtámaszok már ellenállással történnek, pl. súlymellényben stb. A videón a serdülő válogatott néhány tagja mutatja be a gyakorlatokat. Itt a guggolást teljes biztonsággal 45 kg-mal tudjuk végezni, és 8 kg-os súlymellény használatánál járnak a lábmunka gyakorlatoknál. Minden gyakorlatot négyszer ismételnek meg, például, 5-6 guggolás + 5db 80cm-es gát átugrása, az ismétlések között 60-120 mp pihenőkkel. A súlymellénnyel történő szökdelő, lábmunka gyakorlatokat általában időre hajtják végre. Például, 3 X 20mp, munka-pihenés arány a jelen esetben 1:2.Természetesen ezek az adatok a serdülő korosztályra vonatkoznak, az U18, U21-es korosztály már nagyobb ellenállásokkal, magasabb gátakkal dolgozik és beépítenek más gyakorlatokat is.

A posztra történő egyéni képzés jelentősége

Sokan abban tévednek, hogy az egyéni képzés kimeríti a kapura lövések gyakorlását. Úgy vélem ez ettől jóval összetettebb feladat edzőnek, tanítványnak egyaránt. Minden pozíció rejt magában egyfajta sajátos technikai tudást, amit feltétlen el kell sajátítani egy adott játékosnak. Természetesen, hogy valaki elérje a felnőttekre jellemző speciális technikák végrehajtásának szintjét, nagyon sok időre és gyakorlásra van szükség. Azonban arra már kevesebben gondolnak, hogy mikor és milyen tartalmakkal érdemes egyéni foglalkozásokat tartani. Még a legapróbb gyerekkel is képesek vagyunk egyénileg foglalkozni. A kézilabdázókkal szemben vannak általános képzettségre utaló elvárások és vannak speciális, sőt egyedi, eredeti technikák elsajátítására történő törekvések. Itt is, mint minden fontosabb képzés esetén, a képeségfejlesztésnek van a legnagyobb szerepe. Hiába akarok speciálisan képzést elindítani egy kisgyermek esetén, ha az alap atlétikus képességei hiányosak (Futás, ugrás, dobás).
Eleinte az alap, mindenki számára általánosítható mozgások erősítése, javítása legyen a fő irányvonal. Később az ehhez szükségesképességek fejlesztése legyen a cél. Alábbiakban a javasolt tematika látható egy felépített rendszer keretében. Amennyiben a kisiskoláskortól haladunk a serdülő életkor felé.
– A labda fogása, továbbítása.
– A labdavezetés, mindkét karral.
– Elindulás, megállás labda nélkül és labdával.
– Lendületszerzés labdával.
– Váltakozó irányú futások, tempó és ritmusváltással.
– Támadó és védekező lábmunka gyakorlása.
– Elrugaszkodás, dinamikus láberő fejlesztés.
– Felugrás, a reaktív erő fejlesztése.
– Talajról és felugrásból történő átadások, kapura lövések
– A test ereje, helyzete. Reaktív és a gyorserő fejlesztése.
– A test munkája az elrugaszkodást követően. Törzsstabilitás erősítése.
– A karok munkája a hajítás előtt, alatt és azt követően. Lövőerő fejlesztés.
– A cselezés technikája. Reakció gyorsaság.
– Az egykezes felső és hajítómozdulat technikája.
A fenti felsorolás hónapok, évek munkáját összegezi. A sorrendiség és a tanítási folyamat időmegoszlása is fontos lehet. Ne feledjük, a hiányos tudás egy rossz beidegzésű láncreakciót indíthat el, amit később nem lehet, vagy nagyon nehéz kijavítani. Minden megtanítandó elemre kellő energiát és időt fordítsunk a pontos egymásra épülés miatt. Azok a nevelőedzők, akik nem biztosak a tudásukban, bátran kérjenek segítséget. Azonban azoknak sem árthat ezt megtenni, akik úgy gondolják, hogy felkészültségük alapos, mert képesek a tökéleteshez közeli állapotokat előidézni a tanítványaik mozgástanulásában. A mai felfogás szerint, a képzésben óriási jelentőséggel bír a törzs ereje (főleg a mélyizmok), helyzete, szerepe a mozgások megtanítása terén. Ha az egyéni technikák megtanítása nem párosul a fent jelzett képességfejlesztéssel, nos, úgy a későbbi páros, vagy társas kapcsolatok sem fognak működni eredményesen.
Minden posztnak meg van a maga lövés és cselező technika repertoárja. Ennek elsajátíttatása mellett a másik lényeges képzési feladat a posztra jellemző területek bemozgásának lehetősége. Lendületszerzés labdával, vagy a labda nélküli mozgások, helyezkedések, elzárások. A labdával, vagy labda nélküli előkészítések társnak. Küzdő jellegű feladatok 1:1 vagy több társ bevonásával. Oldalak közötti versenyek beiktatása. Tehát, elég nagy tárháza van a posztra képző egyéni képzésnek.

Erik Wudke

Az alábbi klipek a Münchenben (Coaches Symposium 2019) bemutatott gyakorlatokat kötötte csokorba a német férfi serdülő válogatott, Erik Wudke szövetségi edző irányításával. Látható lesz, milyen sokrétűen és mennyire összetetten lehet képezni a fiatalokat az adott posztokra.

SZÉLRŐL TÖRTÉNŐ LÖVÉSEK NEHEZÍTETT KÖRÜLMÉNNYEL.

SZÉLRŐL TÖRTÉNŐ LÖVÉSEK FIX HELYRŐL ELRUGASZKODVA

1:1 ELLENI JÁTÉK SZÉLEN

1:1 ELLENI JÁTÉK SZÉLEN

3:2 ELLENI JÁTÉK (SZÉL, IRÁNYITÓ, ÁTLÖVŐ)

ÁTLÖVŐ 1:1 ELLEN, KÜZDŐJÁTÉK

ÁTLÖVŐ SÁNCOLÓ VÉDŐVEL SZEMBEN

ÁTLŐVŐ KÜZDŐJÁTÉKOK ÜGYESSÉGI FELADATOK BEIKTATÁSÁVAL

ÁTLÖVŐK OLDALIRÁNYÚ ÁTADÁSA UTÁNI TALAJRÓL VÉGREHAJTOTT KAPURA LÖVÉSE

A korai eredmények hajszolása megöli az utánpótlás nevelést, mert elvész a lényeg, maga a képzés!


A címben megfogalmazott kijelentés kemény ítéletet alkot olyan témában, amely önmagában is ellentmondásos. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az utánpótlásnevelés célja a felnőttjátékos felnevelése, úgy azt is el kell fogadnunk, hogy a pillanatnyi hétvégi győztes mérkőzések jelentőségének súlya, nincs arányban az előbbi állítással. Egyáltalán, van e egyetértés abban, hogy mi a lényeg?
Úgy vélem, az első akadály „leverése” már a kisiskoláskorban megtörténhet, és olykor „végzetes” erővel képes romboló hatást kiváltani. Ha egy 8-9 éves tanítványunkban a jó kézilabdázót akarjuk felfedezni és ennek, hangot is adunk. Véleményem szerint azok az edzők csinálják jól, akik eleinte sportolót akar nevelni a játékosukból és ha ezek a tulajdonságok, viselkedési és magatartási normák kialakultak, de csak ezt követően oktasson, majd képezzen a sportágra speciális technikákat.
Elgondolkodtam azon, hogy a taktikai elképzeléseket, legyen egyszerű, nagyon alap vagy összetettebb elem, hiányos, vagy inkább nem létező technikai tudás nélkül nehéz megvalósítani. Ugyanakkor az sem lehet közömbös, hogy egy jó technika elsajátításához, elengedhetetlen a képességfejlesztés. Hiszen tudnunk kell, hogy egy technikai elem, a meglévő képességre épül. Pontosítva, van egy sorrendiség a képzési mechanizmusban.


Életkortól függetlenül bárkik is legyenek a tanítványaink, ismerni kellene az egymásra épülő képzési folyamatot. Eleinte globálisan tanítsunk, (kisiskoláskor) majd az elemek ismeretében, kezdjük parciálisan a képzést. Ismerjük fel az optimális kondicionális képességfejlesztés időpontjait. Ha ebben nem vagyunk képben, kérjünk tanácsot olyan valakitől, aki átlátja, érti az összefüggéseket és tudja a miért, hogyan és mikor kérdésekre a válaszokat. A rendszeres és az egymásra épülő nevelőmunka sikere abban áll vagy bukik, hogy az adott életkorokban az oktató-nevelőmunka mennyire összehangolt és felépített. Egy sportoló felépítése az adott sportágra, véleményem szerint az alábbi egymásra épülő fázisokra kell épülnie.

1. Képességfejlesztés 2. Technika oktatása
3. Taktikai gondolkodás 4. Speciális képzés

(Ha jól megfigyeljük, érdekes hasonlóság van a heti edzésmunka tervezése és a sportoló hosszú távú felépítése között. Hiszen a hét elején történik a képesség fejlesztése zömében és a hét végén vesszük át a taktikai feladatainkat.)
Ha a speciális képzés megelőzi bármelyik összetevőt, hiba fordulhat elő a végső cél elérése szempontjából, vagyis előfordulhat, hogy mielőtt felnőtté válna a sportoló, lesérül, elfásul, kiég, vagy mentálisan omlik össze a kudarcok miatt.
A nevelés és az adott sportághoz való kötődések kialakítása után, kezdetét veheti az oktatás, vagy a tanítás folyamata. Ez alatt azt értem, hogy egy nem létező, vagy minimális tudás birtokában lévő szintről tudunk eljutni a gyerekkel valahová. Ezt a szintet csak képzéssel leszünk képesek tovább. Tehát ne feledjük az UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS = A felnőtt csapat részére nevelünk sportolókat. Ez egy hosszú folyamat, aminek minden állomása fontos és kihagyhatatlan. Ha kevés hibával és eredményesen szeretnénk dolgozni e téren, legyünk figyelemmel arra, hogy
az életkori sajátosságok támogató legyen.
az értelmi felfogó készség szintje adott legyen.
a kondicionális képességek pillanatnyi állapota adott legyen.
a szenzitív periódusok jótékonyan legyenek kihasználva.

Természetesen a versenyeken való részvétel fontos és lényeges, mert a gyerekek sokat képesek fejlődni ezek alatt. A félreértés köztem és a csapatát állandóan mérkőzésekre citáló edzők között, csak az arányok felállításában van. Mert óriási különbséget látok a TÚLZOTT VERSENYEZTETÉS vagy TERVSZERŰ VERSENYEZTETÉS között.

Nagy hibaforrás lehet, ha az oktató-nevelőmunka csak a mérkőzésekre történő felkészítésben találja meg önmagát!
Hiszen a gyerek nem attól fog bátran, határozottan és hatékonyan szerepet vállalni a mérkőzéseken, ha a felnőttekhez hasonlóan játékelemeket gyakorolnak az edzéseken. Elérkeztünk egy másik hibaforráshoz és ezek a lebutított” felnőtt edzések. A gyerekek olyan feladatokat kénytelenek csinálni, ami számukra nem hatékony, a fejlődésüket nem szolgálja és a tudás szintjüket meghaladja. A másik káros hozadéka ennek a hozzáállásnak, ha a nevelőedző a felnőttekre jellemző értékrendek szerint kezeli a tanítványait. Számára csak győztes vagy vesztes létezik. Képesek nagyon fiatal gyerekeket „megbélyegezni” a tehetséges, vagy az alkalmatlan kategóriákkal. Ismételten szeretném kihangsúlyozni, hogy nevelőedzőként tanítsuk meg tanítványainknak a sportolói hozzáállás és viselkedés alapjait! Koncentráljunk az alábbiakra.
Tanulja meg az előkészítő játékok alatt elfogadni a verseség negatív érzését!
Sajátítsa el és tanulja meg, hogy milyen a szorgalma által befektetett munkájának sikere.
Legyen képes jól futni, dobni és ugrani!
Kapja meg az életkorához szükséges kondicionális képességeket!
Sajátítsa el az életkorának megfelelő alaptechnikákat, mint lövés, cselezés!

Az összefüggések megértése.


Korábbi írásaimban már több alkalommal utaltam arra a számomra leginkább foglakoztató jelenségről, aminek jelentőségét nem lehet eleget hangsúlyozni. Maga a jelenség, véleményem szerint általános érvényű lehet, hiszen nemcsak a mi sportágunkban tapasztalható, de a csapatjátékok területén jóval erőteljesebben érzékelhető. Nevezetesen az összefüggések megértésének hiánya, vagyis legyen szakmai, vagy nevelési tartalom, nincs elkülöníthető, csak magában kezelhető kialakult helyzet. Értem ezalatt, hogy mint a koordinációs és a kondicionális képességek is kölcsönhatásban működnek, úgy a technika hiánya sem képes együttműködő lenni a taktikai gondolkodással. Gyakori példa, hogy a teljesítőképesség minősége a mérkőzések elején és a végén merőben más mutatókat hoznak felszínre. A koordináció, vagyis a térlátóstól egészen a reakció idő érvényesüléséig, számos összetevője változik, változhat az állóképességi mutatók hiányában. A pontos mozgás kivitelezések és a fáradság érzet aránytalanságának kialakulása, lehetetlenné teszi, nemcsak a tudatos tevékenységre irányuló szándékot, de mindez jelentkezhet a tudatalatti mozdulatok helytelen végrehajtása során is. Az értelmi felfogóképesség fejletlensége képes ellehetetleníteni egy adott oda nem illő tanulási folyamatot. Ennek egy még kellemetlenebb következménye lehet, hogy a (tapasztalatlan) edzői pedagógiai oldal, személyiséget, karaktert sértő módon avatkozik be az egyén fejlődésének folyamatába. Hiszen a felszínes ismeret zavart produkálhat, ami nem hogy megoldja, de még súlyosbítja a kialakult helyzetet.

Nem véletlen az az állítás, hogy a nevelőedzők feladata jóval nagyobb odafigyelést kíván egy részről, szakmai oldalról, más részről alaposabb pedagógiai felkészültséget igényel, mint a felnőttekkel, (gyakorlatilag kész karakterekkel) történő foglalatosság.
A hibaforrása általában nem ott van, ahol éppen megmutatkozik egy rosszul végrehajtott mozdulat vagy technika közben. Tegyük fel, hogy a hajítómozdulat technikailag nem áll össze, mert ez vagy az nem működik, vagy nem helyesen, vagy nem olyan robbanékonyan, mint azt szeretnénk látni. Több kérdést kell feltennünk magunkban, hogy a problémát orvosolni tudjuk. Mik lehetnek ezek?
– életkor, megértés vagy testtudat hiánya
– mély hátizom, vagy a váll ízület izomzatának hiánya
– a törzsizmok nem megfelelő alkalmazása, hiánya
– a lendítőláb és a törzs aszimmetrikus mozgásának helytelen végrehajtása, esetleg koordináció hiánya
– a lendítőláb helytelen mozgástartománya, (sarok lendül a térd helyett)
– rosszul beidegződő mozgások, például ha más sportágból hoz magával, arra sportágra jellemző mozdulatokat

Most csak néhány elemet emeltem ki, de hibaforrás lehet még számos hiányosság, vagy pszichés gát is, amit csak a gyerekkel történő elbeszélgetéssel leszünk képesek feltárni. Nos, ez az, amikor a pedagógia és az oktató nevelőmunka közötti összefüggés felismerése jelentőséggel bír. Ha a verbális hibajavítás hatástalan, mert
– nem érthető az alany számára
– túl gyakori és ez által hatástalan, mert nem lényegre törő
– a hangvétel inger alatti, túl kérő és nem határozott
– ha a hangvétel túl arrogáns, erőszakos és ellenállást, vagy félelmet kelt

Tehát a dolgok összefüggenek! Ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy rossz diagnózist felállítani a hibák orvoslására már magában veszélyt hordoz, de ha ezt még helytelen kapkodással tetőzzük, vagy éppenséggel elodázzuk a közbe avatkozást még nagyobb kavarodást okozhat.


Következő alkalommal a cselező tevékenység tanításával kapcsolatos összefüggéseket fogom taglalni.