A sporttevékenység nevelő hatása.

A szakmai szemmel c. könyv 11. fejezete.

A sport és a sporttevékenység nagy szerepet játszik a fiatalok személyiségéne formálódásában, fejlődésében. Az edzőnek óriási szerepe van ennek közvetítésében. Annak érdekében, hogy a folyamat tényleges fejlődést hozzon létre egy fiatal sportoló esetében, maga a közeg, illetve az ingereket tervező, előkészítő és azokat rendszerező edző személye az igazi motor. Amikor a nevelés kérdését feszegetjük, hogy annak milyen nagy jelentősége van a tanulási folyamatokra, illetve a jó teljesítmények elérésében, akkor gondoljunk arra, hogy a sport milyen hatást vált ki az alábbi területeken:

• a sport magatartás-formáló hatású;

• a sport munkáltató funkciójú;

• a sport, eszköz az egyén szocializációjában.

Egy jó pedagógiai érzékkel megáldott nevelőedző képes formálni, felépíteni tanítványában azokat az „ingervevő szenzorokat”, amelyek az alábbiak formájában jelennek meg a sporttevékenység alatt:

• erkölcsi tudat;

• meggyőződés;

• érzelem;

• magatartás.

A sporttevékenység során egységben formálódhat az erkölcsi tudat, az elhivatottság érzése, de ezzel szinkronban építhetők a pozitív gondolkodás és a helyes viselkedés normái. A sportolókat az edzések és a versenyek alkalmával sok pozitív, de sok negatív erkölcsi és érzelmi hatás éri, amelyek csak akkor formálják őket kedvezően, ha az edző és a sportolót támogató gondviselő ezt biztosítani tudja számára. A fiatalokat az edzés folyamatában erkölcsileg nevelni kell!         Pedagógiai irányítás nélkül a mégoly értékes sportmunka – a spontán hatásaival – sem teljes értékű. Gondoljunk csak az alábbi területekre:

• munkához való hozzáállás;

• alkalmazkodóképesség;

• elfogadás;

• alázatosság;

• mások megbecsülése, tisztelete.

Érdekes különbség fedezhető fel a még közel sem „felépített sportolói gondolkodás” időszaka alatt, hogy a nemek milyen belső késztetést, motivációt éreznek a sportolás szerepével kapcsolatban. Összehasonlítva fontos szempont a sportolásban, hogy míg a fiúk a versenyzésből adódó diadal érzését ragadják meg, addig a lányok a „jó lenni”, megfelelni és jól kinézni, a sport által történő késztetést látják lényeges szempontnak. Persze ez igaz lehet az amatőr, szabadidős sporttevékenységet folytató felnőttek között is. Minden kapcsolat minősége, hatékonysága attól függ, hogy milyen a tanítvány és az edzője, illetve a szülő–gyerek–edző hármasának a kommunikációja egymással és kifelé. Már a kisiskoláskorban és ezt tovább folytatva, még a felnőtté vált sportolók esetében is kardinális kérdés. Tudni kell alkalmazkodni azéletkori sajátosságokhoz! Gondolok arra is, hogy ne csak a saját hangodat halld meg, hanem a tanítványaidét is! A közös hang megtalálása három lényegesdolog összefonódására építhető:

• a szeretet;

• a megismerés;

• a magyarázat.

Minden magyarázat akkor talál helyet egy tanítványunk fejében, ha képesek vagyunk a lelkén keresztül közvetíteni azt számára. Ennek valószínűsége csökken, ha nincs érzelmi kötelék, és tovább nehezítheti a feladatunkat a tanítvány megismerésének folyamatában. Soha ne éljünk vissza a gyermekek vagy tanítványaink bizalmával, őszinteségével! Ha nem könnyű és hosszú időnkbe tellett megnyerni a nyitottságukat irányunkban, ne tegyük kockára ezt a pedagógiai tényt, mert ez az egyik legnehezebb feladat egy pedagógusnak a pályája során! Az alábbi, érdeklődést tanúsító hozzáállással tudjuk felépíteni ennek a kötődési modellnek a létrejöttét:

• kíváncsiság;

• őszinte érdeklődés;

• elfogadás.

Az edző felelőssége nem gyerekjáték. Állandóan irányítania, elemeznie kell, és ha szükségesnek látja, megfordítani a rossz pályára került folyamatokat. Az edzőnek egyben kell kezelnie csapata és azon belül a játékosokkal kialakított kapcsolatait. Külön irányítani, de mégis egységben formálni a két területet. Az alábbi elemek a hozzá való kellékek, amikkel megteremthetjük a kívánt állapotot:

Claude Onesta

• híd;

• kapocs;

• hangnem;

• magatartás.

A szavak önmagukban betűk, kimondva azonban érzelmeket váltanak ki. A testbeszéd „nagyon hangos” is lehet. A kommunikáció nem attól válik nehézzé, hogy mit mondok, hanem attól, ahogy mondom.

Az edzői karakterek eltérőek lehetnek. Persze az is előfordul, hogy az alábbi tulajdonságok közül több is megjelenik egy szakemberben:

• magabiztos;

• megértő;

• tanácstalan;

• bizonytalan;

• mérges.

Hogyan legyen híd és kapocs az edző személye? Az edző több kapcsolatát (szülő, kolléga, játékos) jellemzően befolyásolhatja a kérdés. Nem elhanyagolható, hogy egyáltalán ez az igény felmerül-e egy edzőben, hiszen a problémák megoldása szempontjából, mint közvetítőnek feladata lenne. Többek között azért, hogy a munka folytonos és stabil, illetve hatékony legyen. Véleményem szerint a kapcsolat kialakítása nem lehet közömbös számára. Az alábbi három kapcsolat biztosan adott:

1. edző–játékos;

2. edző–szülő;

3. edző–vezető.

A felmerülő probléma, megoldásra váró feladat lehet szakmai vagy éppen emberi oldalról érintett. A válasz vagy vélemény előtt mérlegelnie kell az edzőnek. Az alábbi kérdéseket kell feltennie magának:

• Kívülről nézelődjek, és maradjak objektív?

• Ha kívül (távol) maradok, képes leszek megérteni mindent?

• Az eszemre vagy a szívemre hallgassak?

• Mit mondhatok, meddig mehetek el?

• Hogyan tegyem, és azt mikor? Menjek a dolgok elé, vagy várjak és takarítsak?

Tapasztalatom szerint több olyan terület létezik, ahol az edző kommunikációs képessége és a viselkedési értékrendje összefügg. Ezek minősítik, illetve hitelesítik emberi hozzáállását, pedagógiai felkészültségét. Az alábbi irányelvekben helyes közreműködő a kommunikáció, minden magára adó edző fontos feladata.

Adj tiszta képet!

Bizonyára előfordul, hogy az edző értékel valakit vagy valamit. Még az is megtörténhet, hogy mindezt külső nyomásra teszi. Nem szívesen beszélne róla, mert amit mondana, az nem biztos, hogy tetszést váltana ki. Előfordulhat, hogy egy szülő érdeklődik a gyerekéről, de az is megtörténhet, hogy maga a játékos lenne kíváncsi edzője véleményére. Ne kövesse el azt a hibát, hogy „jobb színben” tüntet fel valakit vagy valamit, hogy ezzel elkerülje a pillanatnyi feszültség és konfliktushelyzet kialakulását! Ez a megoldás később sokkal nagyobb problémákat hozhat felszínre.

Megtalálni a lényeget nem egyszerű, de nem keresni hiba!

Előfordulhat, hogy egy edző saját magának és a külvilág számára bizonyosjelenségek kialakulását vagy azok kezelését nem érti, nem tudja megoldani.„Nem venni tudomásul valamit, vagy nem mondani véleményt valakiről”, amikor kellene, az hiba! Úgy véli, hogy ez abban a pillanatban nem jelentgondot számára, azonban ez a későbbiekben jóval kezelhetetlenebbé válhat.Ez a „galiba” a korábbinál is nagyobb konfliktushelyzetet idézne elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy nincs kis probléma, ami mellett elmehetünk, hanem csak probléma van, amit orvosolni kell!

Előbb tervezz, aztán cselekedj!

A döntést hozó edző „hazardírozik”. Pontosabban, hirtelen felindulásból reagál, intézkedik, vagy alkot véleményt, amit utólag, higgadt állapotban már nem hozna meg. Véleményem szerint nem lehet annyira gyors egy mérkőzés, vagy hozzá nem értő egy edző, hogy ne tudna átgondolt döntéseket hozni! Lényeges, hogy megfontoltan, érzelemtől mentesen hozzon döntést, és csak ezután cselekedjen! Távol tartani valakit (és hagyni kiabálni) nagyobb kárt okozhat, mint tájékoztatni a dolgokról. Minden csapat körül van olyan szülő vagy sportvezető, aki nagyon erőteljesen nyilvánít véleményt, és folyamatosan csak a hibákat, hiányosságokatés a negatív jelenségeket helyezi előtérbe. Jobb elkerülni vagy távol tartaniezeket a személyeket, gondolná az edző. Rossz hírem van! Ez ténylegesen csak pillanatnyi megnyugvásra ad okot. Ezeket a negatív gondolkodású egyéneket folyamatosan tájékoztatni kell a dolgokról, és nem kerülni vagy távol tartani.

A jó gondolat rosszul elmondva olyan, mint dallam nélkül énekelni!

Előfordulhat, hogy a rossz kommunikáció következtében előre nem látható konfliktushelyzet alakul ki. Annak ellenére, hogy az edző jó szándékkal nyilatkozik, értékel, vagy éppen véleményt alkot csapata vagy a szülők előtt, a hatás elmarad. Ennek előidézője többek között az is lehet, hogy a közlésre szánt gondolat rossz szövegkörnyezetbe kerül, vagy a minősítő jelzők túlzónak hatnak. A leggyakoribb zavart és konfliktust okozó jelenség a nem megfelelő hangnem! Minden gondolat akkor vált ki megfelelő hatást, ha jól és érthetően közvetítik!

Nem a szavak jelentése bánt, hanem a hangnem. Az élet bármely területén, így a sportban is, számtalan feszültség adódhat a munkavégzés alatt. Nincsen konfliktusmentes kapcsolat edző és játékos vagy éppen edző és vezető között. Véleményem szerint ez elkerülhetetlen. Az, aki konfliktus kerülően szeretne dolgozni, sok esetben túlságosan is alkalmazkodik, így az általa képviselt vélemény többségében háttérbe szorul. Az edzőnek mindig kell értékelni, hibát javítani vagy véleményt alkotni. Soha ne féljen kimondani azt! A lényeg, hogy legyen következetes, többségében objektív, tényekre és konkrét helyzetekre támaszkodó a kommunikációja. A negatív érzelemmel túlfűtött kirohanások, mérlegelés nélküli kritikaiészrevételek, amik alapvetően sértőek, hátráltathatják a vélemény elfogadását, megértését. A kritikát többségében elfogadja a sportoló, mert ebből építkezikújra meg újra.

Szerző:

Gyula Zsiga

Zsiga Gyula kézilabda szakedző, magyar mesteredző, EHF-mesteredző, sportvezető, középiskolai testnevelő tanár. Edzőként BL-győztes, EHF-kupa-győztes, európai Szuperkupa-győztes, BEK-döntős, City-kupa-döntős, magyar bajnok, Magyar Kupa-győztes. 2017-től a Magyar Kézilabda Szövetség szakmai igazgatója.

Vélemény, hozzászólás?