A különbségek felismerése az utánpótlás-nevelésben.

Labda ugyesség fejlesztés alsós gyerekeknek

A nevelőedzői feladat kezdetekben inkább a nevelés, mint a tanítás. Ezt követheti maga az oktatás és csak mind ezek után kerülhet előtérbe a képzés folyamata. A változatos ingerek megismertetésére törekedjen minden edző a kisiskolás életkorú gyerekekkel való foglalkozás kezdeti szakaszában. Ez az életszakasz, a koordináció fejlődésének szenzitív periódusa, ami a későbbiekben szélesebb alapokra képes helyezni a specializálódás fázisát. Pontosabban a fentiekkel összefüggésben, a képességek fejlesztése a képzések útján valósuljon meg a nevelőmunka későbbi időszakában. Az állandó versenyek és mérkőzések csak eszközök e folyamatban, nem célok!
Már a kezdet kezdetén, amikor egy sportágra képezzük a gyerekeket, nagy hiba lenne, ha túl korán specializálnánk a képzést. Hiszen ahhoz, hogy valaki jó versenyző legyen egy adott sportágban, általánosságban kell megismerni, majd megtanulni a sportolói modell alapjait.

Itt jelentkezik az első anomália a sportágunkban, és ez a szivacskézilabdázással kapcsolatos első negatívuma, a felnőttekre jellemző értékrendek felerősödése.
Tisztában kell lennünk, hogy a kisiskolás gyermekek cselekedetei nem tudatos agyi működés terméke, hanem a vizualitás és az öröklött adottságainak köszönhető visszajelzések. Másrészről az adott kronológiai életkori sajátosságok, egy fejlettebb biológiai érettségi szintnek köszönhetően jelentkeznek. A tanítást azért kell több alkalommal megismételni a versenyekkel szemben, mert a gyerekek az emlékekre alapozva képesek a mozdulatokat megcsinálni újra és újra, a tudatos kontroll hiányában. A begyakorolt, sok alkalommal megismételt mozdulatokat képes a kisgyermek újra megcsinálni. Talán tíz, de leginkább 12 éves gyerekek tudnak tudatosan végrehajtani cselekedeteket, és ezért gyorsabban tanulni. Maga a testtudat kialakulása, egy még későbbi lépcsőfok az oktatómunka területén. Ebből fakad a másik lényeges szakmai feladat, hogy bemelegítéseket minden esetben a nevelőedző vezesse! Hiszen 12 éves életkorig nem tud önállóan melegíteni a gyerek. Nem képes szelektálni, egymásra építeni gyakorlatokat, a terjedelem és az intenzitásról nem is beszélve.

A nevelőedző feladatkörei
A labda nélküli és a labdával történő mozgások gyakoroltatása minden esetben az alapok megismertetésével kezdődjék. Ne akarjunk nagyokat lépni a tanítás fázisaiban és ne akarjunk felépíteni semmit a hiányzó alapok nélkül.
Futás, ugrás, dobás. A három alapvető atletikus mozgást folyamatosan direkt vagy indirekt módszerekkel (játékok, akadály pályák, sorversenyek, csapatváltó versenyek) kell fejleszteni.
Minden mozdulat és mozgás kiindulópontja a csípő és a nagy farizom, illetve a hát mély izmainak beidegződésén és működésén alapul. Már a kezdet kezdetén, éppen ezért a természetes és az utánzómozgások alkalmazása és ezzel együtt a törzsstabilizálása fontos szakmai törekvés legyen! Ma már egészen világos, hogy prevenció és a terhelések utáni nyújtás és a kellő pihenési periódusok beépítésének hiánya, a felnőtté válás időszakában igen komoly sérüléseket válthat ki.
A taktikai gondolkodás és a pályán történő helyezkedések kialakítását térben folyamatosan tágítani kell. Törekedni kell a kétoldaliság törvényének betartására.
– törekedjünk, hogy mindent két oldalra csináljunk
– mindkét karunkat, kezünket használjuk
– ha az egyik izmot összehúzódik, a vele ellen oldali nyúlik
– Súlypont képzések, cselek, irányváltások két irányban
– ha támadást tanítom, közben a védekezést is gyakorolni kell

Lényeges tudni, hogy a háromszögben való mozgás, alap a kézilabdázásban. Háromszögben mozgunk a védelemben és támadásban egyénileg, és a társas kapcsolatban is. A háromszögelések, minden támadó kapcsolatban megtalálható.
A kellő alapok ismeretében a nevelőmunka következő és egyben a legnehezebb fázisa a játék lényegének megértetése a feladat. Kezdetben nem kell és nem szabad bonyolult, összetett dolgokra gondolnunk. Amikor a fiatal tanítványunk értelme kinyílik és képes lesz,
– elkülöníteni
– szelektálni
– csoportosítani
– összehasonlítani
– megkülönböztetni
– rangsorolni
– külön választani dolgokat egymástól
Nos, ez már egy – egy döntés meghozatalához történő segítő folyamat, jelenség. Nevelni, tanítani annyit jelent, hogy rávezetjük, megértetjük tanítványainkat
Minden esetben a jó döntések meghozatalára kell nevelnünk játékosainkat. Sorrendben az alábbiak lehetnek,
– helyezkedés labda nélkül
– mozgás labdával és annak testtel, való védelmével
– mikor kell labdaátadást csinálni
– mi a gólhelyzet
– hogyan tudom kialakítani a helyzetet labdával és labda nélkül
– ha a játékos tud támadni, tudni fogja, hogy a védekezésben mit kell tenni ellene
– ha egyénileg alkalmas helyzetet teremteni, képes lesz a társának is
– ha egyénileg alkalmas a védekezésre, később együtt is tud mozogni a társával
– ha az egyént fejlesztem a csapatom lesz erősebb
– ha a csapatot erősítem, az egyén nem fejlődik
– eleinte, akár 14 éves korig, csak a páros vagy hármas kapcsolatokat oktassunk
– mit kell tenni, hogy a védő hibázzon, és ezt hogyan lehet észrevenni

A technikai képzés kérdésköre
Nem tudok technikát oktatni hatékonyan, amíg nincs kellő értelmi felfogó készség. Ne akarjak olyat tanítani, ami meghaladja a pillanatnyi életkorra jellemző tudást, mert sem értelmileg sem testtudat hiányában, nem ad hatékony szilárd alapot a beépülésre.
Az oktatás sorrendiségében a fentről – lefelé történő utat javasolnám. A felső végtag, majd az alsó végtag és végül a test kapcsolódási felületeit építsük be a folyamatba.
A másik később jelentkező probléma, ha nincs kellő kondicionális képesség hozzárendelve a technika képzéséhez. Jelen esetben az erő és gyorsaság hiányosságán felül, az állóképességi alapok nem megfelelő építése is komoly fejlődési zavarokat okozhat a felnőtté válás szakaszában. Gondolok itt az aerob állóképesség fejlesztésére, pontosítva a folyamat korai lezárása. Ennek oka lehet, hogy gyakran a serdülő vagy ifjúkorú játékosok anaerob módon kompenzálják az aerob állóképesség hiányát. Az előbbi szenzitív periódusa a 20 – 24 éves életkor, míg az utóbbit leginkább a kisiskoláskor végétől az ifjúkor időszaka alatt lehet fejleszteni. Ezért fordulhat elő, hogy egyes korosztályos válogatott eredmények, a nemzetek közötti összevetésben fordítottan lesznek arányosak az évek múlásával. Pontosabban azok a nemzetek, akik a tudatosabb képesség fejlesztésre fektették a nagyobb hangsúlyt, az ifjúkor bezárásáig, a technika és a taktikai elemek fejlesztésével szemben, nos, ezen nemzetek játékosai tovább fejlődhetnek a felnőtté válást követően. Az eredményekben történő visszaesések csapat és egyén szintjén, a helytelen edzésmódszertan alkalmazása okozza.

Erőfejlesztés területe
El kell oszlatni azt a szemlélet módot, hogy bizonyos életkorig, nem lehet erőfejlesztő gyakorlatokat alkalmazni. Természetesen ügyelni kell arra, hogy amíg a gyermek csontozata és a neuromuszkuláris rendszere nem éri el a növekedésből adódó végső stádiumot, maximális erőt ne akarjunk fejleszteni. Főleg nem tradicionális tárcsás súlyzók használatával. A kondicionáló gépek használata sem szerencsés sok esetben, nemcsak a felszíni izmok erősítése miatt, hanem mert az izmok nem abban a mozgástartományban fejtik ki az összehúzódásokat, amik többségében előfordulnak a kézilabdázásban. Nagyon hasznosak lehetnek a funkcionális edzések, de csak olyan eszközöket használjunk, amit tudatosan képes használni a sportoló, de mindezt szakavatott oktató jelenlétében tegye! Ma már nincs jelentősége edzés-módszertanilag, hogy mikor és mennyit erősítünk. A lényeg a programok utáni nyújtásokban van. Véleményem szerint, 10 éves életkor alatt az instabil eszközökön történő egyensúlyhelyzetek és mozdulatok erőltetése indokolt (kondicionálás, prevenció). A törzs stabilitása már kisiskoláskorban prioritást kell, hogy élvezzen. (utánzó, természetes mozgások, függeszkedések, tolódások, mászások stb.) Később, úgy 11-12 életévtől a stabil eszközök bekapcsolása következhet, amire fel és leléphetnek, ugorhatnak, szökkennek, akár sorozatokban, sőt cipelhetik, vagy emelhetik. A relatív erő fejlesztése folyamatosan a felkészülés része lehet. A gyorserő és a reaktív erő fejlesztése 13-14 évtől ajánlott, alapvetően sok ismétlés számmal végrehajtva kisebb súlyokkal. Lányok esetében talán már 15, fiúknál pedig 16-17 évesen kezdetét veheti a kissé nagyobb súlyok használata, így az erő állóképesség fejlesztése is. A maximális erő fejlesztését lányoknál 16-17, míg a fiúknál a 18-20 éves időszakot ajánlanám.

Vélemény, hozzászólás?