A koncepció stabilitása.

Az utánpótlás-nevelés szakmai koncepciója a „Velünk kerek a világ! Tanuld a kézilabdát!” harmadik évada hamarosan indul. Az elmúlt időszak sok változást hozott egy a korábbitól eltérő gondolkodás és az egységes szemléletmód kialakítása érdekében. Előadásaim alkalmával, olyan területeket, szakmai tartalmakat igyekeztem kiemelni, amik véleményem szerint alap elemeit kell képezni a neveléssel foglalkozó szakemberek tudástárának.
– Egymásra épülés lényegisége egy hosszantartó munkafolyamat során.
– Az összefüggések megértése, mert minden összefügg egymással.
– Minden, ami a hibák javításával foglalkozik, legyen az felismerés, megoldáskeresés és maga a javító folyamat.
Az oktató-nevelőmunkában nem igazán vannak véletlenek. A dolgok egymásra épülnek és összefüggenek egymással!

Lényeges felismerés, ha eleinte nevelünk és általános oktató- nevelőmunkát hajtunk végre. Gondolok itt elsősorban arra, hogy kisiskolás, kisgyermek életkorban ne akarjunk képezni és ezt túlsúlyba helyezni a neveléssel szemben. Eleinte a sportolói értékrendek elsajátíttatásának irányába terelgessük őket. A képzés fázisai, jóval később kerülhet előtérbe. Nagyon lényeges, hogy ne akarjunk minden tudást „beleverni” ideje korán a tanítványainkba. Mindennek meg van, és elérkezik az ideje. Nem lehet kapkodni! A taktikai fegyelem és tudatosítása nem előzheti meg technika oktatását, mint ahogy az sem, hogy a képesség fejlesztése ne legyen előbbre való a technikai képzésnél. Hiszen, mint már írtam az elemek összefüggnek egymással.

Képzeljük csak el, milyen jelentőséggel bír a „háromszögelés” a támadó, és a védekező alapmozgásokban, vagy mint a másik „sláger” elem, maga a „kétoldaliság állandó gyakoroltatása” a technikák oktatásánál, gondolok,
– a két oldalra történő elindulás, cselezőtevékenység, labda átadások esetén a (jobb, bal) karok használatára, vagy a labdaleütés és vezetésre.
– a kétirányú mozgások (szélességi és mélységi) térbeli alkalmazásaira.
Taktikai szempontból sem elhanyagolható, hogy nem hatékony a támadás védelem nélkül, míg a védekezést sem érdemes támadás hiányában gyakorolni

Minden nevelőedző felkészültségének minősége a kommunikáció és magyarázó készség, illetve a hibajavító munka szintjével lehet összefüggésben. Ugyanis nem lehet hibák nélkül dolgozni, de ha időben felismerjük és helyes ritmusban lépésről-lépésre javítgatjuk, talán meg marad az esély a rossz beidegződések nélküli fejlődésre.

A hiba sok féle lehet. Megtalálni a hiba forrását nem könnyű feladat, mint ahogy az sem, hogy egyáltalán felismerjük a létezését. Kijavítani pedig csak tudással a birtokunkban lehet.

A nevelőedzők és az őket foglalkoztató sportszervezetek felelősségtudata, elkötelezettsége vitathatatlan a játékosaikkal szemben. A lényeges kérdésre remélhetőleg mindenki tudja a választ. KI VAN KIÉRT?

Vélemény, hozzászólás?