Régi gondolatok, új struktúrába elhelyezve.


Még nem voltam a szövetség alkalmazásában amikor rájöttem, hogy a sportágra történő nevelő munka nem kellően felépített, és főleg a csapatjátékok területén, szinte teljesen kizárja az egyén fejlődésének koncentrált, testre és egyénre összeállított képzését. A szakmai könyvek, anyagok tartalma, legyen az sportág specifikus, vagy tudományos környezetben elhelyezve, döntően a felnőtt és érett sportolók állapotának kutatásaival, vagy technikájuk, illetve kondicionális képességeik fejleszthetőségeivel foglalkozik, de általánosságban. Ennek tudatában kezdtem el foglalkozni mélyrehatóan az utánpótlásneveléssel. Most már utólag is úgy vélem, hogy az elmúlt tíz évben sikerült feltárnom, rendszereznem számos szegmensét a nevelőmunkának, ami korábban nem kapta meg a kellő odafigyelést. Alapfelismerés volt az életkori sajátosságok és az alapvető szenzitív periódusokra épülő fejlesztés. Fontos elvárás a nevelőmunkában az egymásra épülés és az összefüggések helyes értelmezése. Ma már nem elfogadott hozzáállás a korábban még sok esetben tapasztalható „rutin” -ból levezetett edzések. Amelynek se füle, se farka nem volt. Ennek ellenére az igazi tehetségek mégis felszínre jöttek, mert ezek a szakmátlan edzésvezetési gyakorlatok sem tudták meggátolni a fejlődést. Azonban számtalanszor kinyilvánítottam, hogy az igazi áttörést az egységes szemléletmód váltás és a tudatos, szakmailag megalapozott építkezés fogja megadni. Gondoljunk csak bele, ha a nevelőedzői társadalom többsége ezzel a munícióval tenné a dolgát, milyen arányban lennénk képesek növelni azt az alapbázist szakmailag, amiből a tehetségeink kinőhetnék magukat.

Egy régi álom kezd megvalósulni.

Folyamatos vita, érvek és ellenérvek kereszttüzében érlelődött számos nevelési, képzési alapelv az elmúlt időszakban. Mikor, hogyan kezdjük nevelni, képezni a gyerekeket? Mit, és hogyan építsünk be az eltérő korosztályok edzésmunkájába, és ezt heti hány foglalkozásban tegyük számukra lehetővé? Hol és mennyit versenyeztessük őket és ezek milyen arányban legyenek a mérkőzés számokkal?

A leginkább engem foglalkoztató szakmai tartalom, hogy mikor és hogyan kezdjük el az egyének képzését? Nos, ebben a témában helyre kell tennünk egy két alapvető félreértéshez vezető elemet. Mi az, hogy egyéni képzés? Egyéni képzést leginkább kiscsoportban, vagy nagyon kis létszámmal van értelme csinálni. Ezek lehetnek
– Alap támadó és védekező mozgások gyakorlása, korosztályra vetítve.
– Korosztályra jellemző általános technikák csiszolása. Lövések, cselezések stb.
– Képességfejlesztéssel egybekötött speciális technikák sulykolása, versenyhelyzetek előidézésével.
– Adott korosztály páros és társas kapcsolatainak mozgásba történő elhelyezése, ritmusának kialakítása, gyakorlása.
– Kifejezetten az adott játékosra vonatkoztatott speciális képzés.

A fenti felsorolást figyelembevéve, olyan korosztályoknál már el tudjuk kezdeni az egyéni képzéseket, ahol megjelenik az adott játékos testtudata, amelyik képes a kívülről érkező ingereket, információkat feldolgozva, és ezzel együttműködve megvalósítani az elvárt feladatokat. Mindezt azért gondoltam leírni, mert megvalósulni látszik egy régi álom.

Tehetséggondozó Program lényege.

A Magyar Kézilabda Szövetség Tehetség Programja egy olyan lehetőség, amely a sportágban lévő tudásanyag és társadalmi kapcsolatok felhasználása révén segíti az ifjú sportolókat karrierjükben és tanulásukban egyaránt. A Tehetséggondozó Program több, egymástól különálló, de egymással együttműködő fejlesztő elemből áll. A program lényege, hogy bármilyen kisműhely rendelkezhet „csiszolatlan gyémánttal”, így akár azok a tehetséges, ügyes gyerekek is előtérbe kerülhetnek, akik nehezebb körülmények között nevelkednek, mert nincs minőségi infrastruktúra vagy, nem áll rendelkezésre kellő edzés lehetőség. A nevelőedző nem elég felkészült szakmailag

Az egységes képzési modell megjelenítése az aktivitások alkalmával.
1. Azonos tematika
2. Azonos szakmai szemléletmód
3. Azonos gondolkodásmód a képzés tekintetében
4. Azonos terminusok, képzési időtartamok

Mindenképpen a kiscsoportokban történő foglalkoztatásban kell gondolkodni és egyén orientáltnak kell lennie, még abban az esetben is, ha az adott képességek nem azonosak a programba kiválogatott gyerekek között.
Az iskolai szünetben megvalósuló szakmai tábor program keretében, egy helyszín maximum 40 fővel, több korosztályban koedukált formában kerülnek lebonyolításra. A szakmai program megvalósítása mellett kiegészítő foglalkozásokon, elméleti képzéseken vesznek részt a gyerekek.
Három alap modulnak kell megfelelni minden tehetséggondozó táborban

a. Képességfejlesztés (koordináció – kondicionális)
b. Alapképességek (futás, ugrás, dobás) helyesen végrehajtva és jó intenzitással. Dinamikus láberő és törzs stabilizációs programok alkalmazása. c. Alaptechnikák alá tagozódott kondicionáló képzések (hajítás, cselezés, elrugaszkodás).

Alaptechnikák általános képzése (hajítómozdulat, elrugaszkodó képesség, lendítések lábbal –karral)
Speciális támadó és védekező gyakorlatok labdával és labda nélkül

1. gyors láberő fejlesztés
2. komplex koordináció fejlesztés
3. védekező és támadó állóképesség kialakítása

A három modul alkalmazását éves szinten, egymásra építve az iskola szünetekben fogjuk megvalósítani, ha erre a kialakult helyzetben lehetőségünk lesz.
Szakfelügyelői rendszer segítségével és az adott sportszervezetekben érintett edzők javaslatával, több száz gyerekből álló (közel 500 fő) adatbázist hoztunk létre a 2008-2009 között született tehetségesnek vélt lányok és fiúk köréből. Ezt a létszámot szeretnénk leszűkíteni október végén 120-140 főre. A válogató események után az országban négy helyszínen, egyenként 30-40 játékossal fognak elindulni a képzések.