Egy délután “Szegeden”.

Kíváncsi voltam, vajon a MOL-PICK SZEGED utánpótlás csapatai, hogyan és miképpen oldják meg az otthoni környezetben történő edzésmunkát. Garami Zsolt vezető erőnléti edző bemutatta, elmagyarázta számomra magát a rendszert és a folyamatot, ami alapján foglalkoztatják játékosaikat. Érdeklődésemre meghívott, hogy személyesen is vegyek részt egy ilyen foglalkozáson. Természetesen nem utaztam le Szegedre, mint az a közel száz játékos sem, akik szervezetten, mint utóbb kiderült, igen komoly munkával készülnek saját otthoni környezetükben az alábbiak szerint.


A terhelés szubjektív – szelektív differenciálás által történik. Pontosabban az ellenállások határozzák meg a szelekciót, de amúgy minden gyakorlatból 4 nehézségi szintet forgattak le videóra és abból választ mindenki a hozzáillő szintet. Az edzéseket a srácok megkapják előre egy edzésnaplóban, valamint megtekintik képi anyagon. Az edzésen már úgy kezdenek, hogy tudják mit kell csinálniuk. Az edzéseket minden edző és erőnléti edző a Zoom rendszeren követi élőben. A szakemberek, Garami Zsolt erőnléti edző vezetésével tehát, előre dolgoznak. A legújabb és a hozzá illeszkedő korábbi gyakorlatokból állítják össze az edzésanyagot. Majd a srácok az elkészült gyakorlatokat az adott edzésidőben megkapnak napra lebontva előre szombat estig. Két hét anyagát forgatják le és közel két napig vágják, ezután felkerül egy videó tárba a YouTube – ra. (A Klub saját csatornájára). Jelenleg, több mint 100 gyakorlat van feltöltve a rendszerükben. A korosztálynak megjelölt edzésidőre tudniuk kell a gyakorlatokat. Minden délután 4-5 edzésidő van kiadva, amire korosztálytól, csapattól függően kell rácsatlakozni a játékosoknak. Azonban a gyakorlási idő alatt sem maradnak egyedül, mert mindenki elérhető a Zoom rendszeren belül. A nehézségi fokozatok esetleges korrigálásában, illetve a helyes testtartás, technikai végrehajtás érdekében a játékosok közvetlen kapcsolatban vannak a szakemberekkel, akik segítik, instruálják őket. Minden edző a saját korosztályával van egy „adásban” ahogy a csapattársak is. A szubjektív – szelektív differenciálás, azaz a korosztályos különbség problémáját, úgy oldják meg, hogy pl. egy törzsgyakorlatból, vagy akár egy alsó test toló típusú, vagy felsőtest húzó stb. gyakorlatból, – mindegyikből- 4 nehézségi fokozatlehetőséget kínál a program. A játékos kiválasztja magának az általa végrehajtható fokozatot! Így előfordulhat, akár egy korcsoporton belüli differenciálás is! Amennyiben élettani szempontból egy adott játékos megelőzi a kronológiailag azonos életkorú csoporttársát, számára más nehézségi szintet javasolnak a szakemberek. Ezért a gyakorlattár rohamosan duzzad, hiszen pl.egy egyszerű guggolást progresszívé nehezítve 4 gyakorlattal oldanak meg. A DBands esetében az otthoni gyakorlatok elvégzésére a differenciálás így néz ki: serdülők: sárga, ifi: fekete ellenállás. Létezik az un. 0. szint, ami azt jelenti, hogyha az adott gyakorlatot, ellenállással nem tudja helyes technikával végrehajtani – tehát valószínűleg nincsen meg a megfelelő erőszintje – abban az esetben lecsatolja az ellenállást, és anélkül végzi el a feladatokat egy játékos. A szakemberek élőben figyelik a Zoom adások alatt a játékosokat és kontroll alatt tartják őket.


Az edzések periodizációját jelenleg kéthetes mikró ciklusokban oldották meg, melyet 6 hét (3×2) után progresszívan visszatérően építenek tovább. Konkrét periodizációs célt nehéz lenne ebben a szituációban megoldani, hiszen labdás edzések és mérkőzések nincsenek. A fő cél így a legszélesebb körben megvalósítható fizikai képességfejlesztés, beleértve a kardió munka olyan területeit is, mely bajnoki szezonban kevéssé alkalmazandó. Ehhez alkalmazkodik a periodizáció. Az alábbi linken az 5-6 hét programjából a gyorsaság fejlesztés preparációs módszerrel történő technika központú fejlesztését láthatjátok speciális ellenállás segítségével, 11 gyakorlatban, a képi anyag mellett edzői magyarázatokkal. Jó böngészést kívánok mindenkinek!

A labdafogás, csukló és felső elhajlás.

Minden bonyolultabb hajítómozdulat helyes végrehajtásának kulcsa a biztonságos labda markolása, fogása. Ilyen bonyolult és nehéz technika az egy kézzel történő labdaátvétel és az azt követő hajítómozdulat. Természetesen a tenyér nagysága, az ujjak hossza és a labda mérete (korosztálynak előírt) adott, ezen változtatni nem lehet. Azonban, ha rendelkezem a megfelelő alappal, így a kézfej és a tenyér szerepe és közreműködése, összetettebb technikák végrehajtására adnak lehetőséget. Valójában egy láncolat alakul ki a mozgások alatt, amelynek összehangoltan kell működni! A játékszer úgy válik „kezesbáránnyá”, ahogy a technika életre kell. Az ujjak, tenyér, kézfej, csukló, alkar, könyök, felkar, váll és törzs izmai állnak össze egy helyesen végrehajtott mozgás miatt.
Minden egyéni képzés végén a „légidobások” játéka szinte kötelező érvényű. A tanítványok örömmel, élvezettel ugrálnak a kör fölé és gyakorolják a labda elkapását és hajítását a levegőben. Nagyon hasznos játék a fentiek értelmezése szempontjából is!

A csukló helyes mozgatása és hatékony használata, hasonlóan olyan területe a képzésnek, ami sok egyéb technika végrehajtásához adhat megfelelő alapot. Az eltérő hajítómozdulatok gyakorlása, csiszolása, főleg a vonaljátékosok körében lehet kívánatos eleme a képzéseknek. Ezek lehetnek talajon, vagy levegőben elhajlással, vagy alulról végrehajtott kapura lövések. Mivel ezek bonyolult technikák és nemcsak pszicho-motoros képességek megléte szükséges hozzá, így az oktatásnak részletekben kell történie. Az alulról végrehajtott hajítás esetén csípő, térd magasságában engedjük ki a labdát. A fentiekből kiindulva, a labda biztos fogása, illetve a csukló e közben történő stabil forgatása alapfeltétel. Eleinte a csuklómozdulat elindul, de a kar és főleg a törzs és a lábak mozgatása nem lesz együttműködő. Itt komoly deficitet fog jelenteni a gyorserő hiánya. Azonban idővel, türelemmel, minden összeáll. Adjunk kisebb célokat az oktatás alatt, hogy hová kell eljutni az egyes fázisok alatt.

Levegőben történő elhajlás megvalósítása, szintén nem a könnyen végrehajtható technikák közé tartozik. Hiszen e technika oktatása is több fázisban történik. Eleinte a karok szerepének stabil helyzetben történő gyakorlása, (hajító és lendítő szerep) majd a váll és a törzs lendítés előtti és a levegőben lévő munkájának összehangolása. Addig nem érdemes tovább lépni az oktatásban, amíg a karok, váll és a törzs izmai nem megfelelően indukálják a technikát.
Ebben az esetben is a stabilitás fontos, hogy kifejezetten arra kelljen ügyelni a tanítványunknak, ami lényeges. Talajon állva, valamitől elhajolva induljunk el az oktatásban. Eleinte kilépéssel, majd ezt követően a felsőtest eldöntésével érjük el játékosunk kedvező helyzetét. Végül a kar fejhez közeli elmozgása legyen a cél, önmagában az előző két fázis nélkül.
A láncolat együttműködése hozhatja meg a helyes végrehajtást. Jelen technika hatékony végrehajtásának fontos kulcsa lehet továbbá az optimális elrugaszkodás nagysága. Nem lényegtelen, hogy a légmunka alatti törzsmozgás összekötő szerepe, mennyi időre kap lehetőséget.

Edzés a szabadban.


Szabadtéri edzéshelyszínek.
Sok „neves” sportszervezet utánpótlás csapatának edzés körülményei sem adott arra, hogy méretes és jól felszerelt termekben valósuljanak meg. Több esetben az iskolai környezet ad otthont az edzések helyszínének. A kültéri pályák kihasználásának lehetősége időjárás és hőmérséklet függő. Legyen iskolai testnevelő, vagy sportági nevelőedző, amint „kisüt a nap” és az idő alkalmas, megtelnek a szabadtéri pályák, udvarok. Bár a kézilabda sportág edzéseit és mérkőzéseit teremben végezzük, mégis lehetnek olyan esetek, amikor a szabadban végzett munkának nagyobb a jelentősége, mintha bent ragadnánk egy levegőtlen, sötét, nem szabályos méretű kicsi terembe. Természetesen a hideg téli időszakban, nem tehetünk mást, de amikor tavasszal a kinti időjárás lehetővé teszi, hogy a szabadban edzéseket végezzünk bátran menjünk ki a levegőre, csak tartsunk be néhány szabályt! Például: Kerüljük a szélsőséges hőmérsékletet, kerüljük a nagyon hideget és meleget. Tartsuk szem előtt azt is, hogy a kinti pályán történő mozgásnál a pálya talajától függően más sportfelszerelést (cipőt) igényel.

Több csapat kényszerül arra, hogy méreten aluli terembe tartsa az edzéseit, de jó idő esetén érdemes inkább felkeresni a szabvány méretű kinti műanyag vagy más borítású kézilabda pályákat, hiszen a nagyobb térben a játékosok a feladatokat, a labda átadásokat is másképp tudják gyakorolni, kivitelezni.


Most a járvány idején is, ha betartjuk a szükséges szabályokat 2-3 fő részvételével egyéni képzéseket is tarthatunk a szabadban. Figyeljünk a hatóság által előírt szabályok betartására! Másfél hónapja otthoni környezetben, főleg kis-, és zárt területre tervezett feladatokat írunk elő játékosaink számára kortól függetlenül. A bezártság érzete és a labda hiánya erőteljesen nehezítheti edző és tanítványa mindennapjait. Talán most nyílhat lehetőség az időjárás javulásával arra, (ha kellően körültekintően szervezzük a heti edzésmunkát), hogy 1-2 alkalommal kiscsoportokban (3-4 fő), “egyéni” foglakozásokat iktassunk be. Az alábbi klip egy ilyen összeállítást mutat.

Az egyéni képzés a játékos mozgásfejlesztése.

Szabadtéri képzés Zoé és Dóri társaságában.

Korábban már több alkalommal írtam az egyéni foglalkozások jelentőségéről és annak pozitív hatásairól. A játékosok egyéni képzése nincs életkorhoz kötve. Véleményem szerint a személyiséget alkotó alapképességek rendszeréből, (talán a legfontosabbnak) a pszicho-motoros képességek optimális együttműködése alapozhatja meg ennek idejét! Következésképpen lehet 10 éves, vagy akár felnőtt top játékos az egyéni képzés szereplője. Lényeges, hogy a pszicho-motoros képességek hatékony együttműködése legyen jelen az adott életkorban.

1. Ábra (Dr. Király Tibor, Dr. Szakály Zsolt (2011)

A személyiség fejlődése és az egymást követő életszakaszokban megvalósuló mozgásfejlesztés egymásra épülő szintekben jelentkezik. Így van ez a speciális sportmozgások tanulása esetén is, ahol mozgástanulási fokozatok ékelődnek be a fejlesztő munkába.
Az egyéni képzések sok félék lehetnek. Szorítkozhat egy speciális technika fejlesztésére. (lövés, cselezés, szökkenések, lendületszerzések) Lehet kombinált feladata, ahol több képesség együtt történő hatásán alapuló mozgástanulás valósul meg. Történhet taktikai elemek begyakorlása, szilárdítása végett. (két-három-négy játékos együttműködése)
Az egyéni képzés a játékos mozgásfejlesztése. Ezek a foglalkozások nemcsak a külső ingerek nehezítésével, hanem a játékos kognitív képesség fejlesztésével együtt történik. Nagyon lényeges, hogy a képzés alatt elérjük azt a célt, hogy a fenti ábrán feltüntetett képességfejlesztés együtt jelenjen meg! Pontosítva az egyén képzése akkor történik meg ha a külső ingerek találkozik a játékos fogadókészségével. Ennek azért van jelentősége, mert a foglalkozáson tanultk, vagy gyakorolt elemek csak abban az esetben tudnak „két lábra állni” és működni a versenyhelyzetben, ha ezek „szinapszist” alkotnak!
Kíváncsi voltam és elvégeztem egy kísérletet. 2015. évben készítettem egyéni képzésekről videófelvételeket. A Váci KSE férfi játékosai (NB I) szerepeltek rajta. Ugyanazokat a gyakorlatokat elvégeztettem öt évvel később U13 lányokkal. A két felvétel itt látható egymás alatt.

Abban egy percig nem voltam bizonytalan, hogy a kislányok képesek lesznek e megcsinálni azokat a feladatokat, amit korábban a felnőtt minősített férfi játékosok. Meg vagyok győződve, hogy ezeket a mozgásokat a lányok semmilyen körülmény között nem fogják úgy visszaadni éles szituációban, mint a felvételen. Talán eszükbe sem jut, még gondolati szinten sem, hogy ezt megpróbálja egyáltalán valamelyikük is! Miért fontos, hogy ezt tegyük tisztába. Azok a „felnőttekre jellemző” gyakorlatok, amiket gyerekekkel hajtatunk végre, legyen az technika, taktikai képzés, vagy képességfejlesztés, mindvégig hatástalan marad, amíg a mozgástanulás fokozatai nem érik el a beérés, vagy adott testtudat és értelmi felfogóképességet! Jól gondoljuk végig, hogy mit, mikor és hogyan oktatunk a gyerekek számára!

Ez az időszak nagy próba elé állítja a sporttársadalmat.

Zsadányi Zsuzsa tanulmánya.

Talán a legnagyobb kihívás ebben az időszakban az, hogy hogyan tudjuk megőrizni a szisztematikusan felépített sportolói közösség értékeit.

A korona vírus járvány miatt kialakult helyzet merőben megváltoztatta az emberek életét, a kialakult minden napi rutint. Nincs ez másképp a sportolókkal sem. Mindenkitől újfajta megoldási módokat igényel a minden napok szervezése. Nekünk, pszichológus szakembereknek is újra kellett gondolnunk, hogyan segíthetők személyes találkozók híján a klienseink ebben az új élethelyzetben. Én az online teret választottam átmeneti megoldásként, ahol a Skype program értekezlet funkcióját használom a csapatnak tartott foglalkozások során. A foglalkozásokon szerzett tapasztalatokról fontos lehet közösen gondolkodni, és megoldásokat keresni a felmerülő problémákra.
Az elképzelésem az volt, amikor az online találkozásokat megkezdtük, hogy fontos lenne, a csapattársak ne szakadjanak el egymástól, tudjanak egymásról. Az iskolában szerzett korábbi munkatapasztalatom szerint a gyerekek kommunikálnak egymással az iskolai szünetekben, és bár más módon is tehetnék, leginkább online chat formájában beszélnek egymással. Ebből kiindulva úgy gondoltam, hogy meg kell szervezni s megteremteni annak a lehetőségét, hogy egymást a webkamerán látva, az online térben és időben egyszerre jelen lehessenek, valamint egymással élőszóban kommunikálhassanak a csapat tagjai. Ennek érdekében heti rendszerességgel egy fix időpontban szervezünk egy 60 perces Skype értekezletet. A csapat jelen állapotban 20 embert jelent, ami nem kis csoport létszám élőben sem. Fegyelmezettséget igényel mindenki részéről, hogy a beszélgetések gördülékenyek legyenek.


A csapatban játszó sportolók ideje szorosan be volt osztva a vírus által megváltozott helyzet előtt. Leginkább az iskola, a tanulás, az edzések és a meccsek egymásutániságáról szóltak a sportolók mindennapjai. Ez nagy monotóniatűrést és fegyelmezettséget igényelt a fiatalok részéről. Talán állíthatom, hogy mindenki „beállt a sorba” és tette a dolgát, ahogyan tőle telt, képességei szerint. A sportolók egy gimnáziumba járnak, többen osztálytársak is egymással. Az egyesület, eddigi tapasztalataim szerint, jó kapcsolatot ápol az iskolával. Az edző figyelemmel követi a lányok tanulmányi eredményét. A csapat nagy része kiváló tanuló. Vannak gyengébb iskolai teljesítményt mutatók is, ennek ellenére a tanulást ők sem hanyagolják el.
A fiatalok változatos nehézségekkel küzdenek meg az új helyzetben, de akadnak olyanok is, akik máris megtalálták a helyzet pozitívumait. Tapasztalatom szerint a legnagyobb nehézséget a hirtelen megnövekedett szabadidő, szabadság okozza. Sokuknak teljesen strukturálatlanná váltak a napjaik, nincsenek fix időtöltések, úgy osztják (vagy nem osztják) be az időt, ahogyan ők akarják, minden féle rendszert nélkülözve. Van, akinél ez jól működik, ők azok a sportolók, akik kötelességtudók minden területen, időre kész vannak minden iskolai feladattal, elvégzik a kiadott edzéseket, és a nap többi részében valamilyen hobbijukkal foglalatoskodnak. Ők vannak kevesebben. Akiknek viszont nem sikerül az idővel jól gazdálkodni, „kifolyik” a nap a kezük közül, és tologatják maguk előtt a feladatokat. A legtöbbjük esetében nincsen külsőleg érkező szülői kontroll az időtöltésük felett. Többüknek talán ez okból is, felborult a bioritmusuk, éjszaka ébren vannak és nappal alszanak. Ebből következik, hogy fáradtak, nem tudnak úgy összpontosítani a feladatukra. A megszokott leterheltség hiányában alvásproblémákkal is küzdenek néhányan.

Csapatsportolók lévén nehézséget okoz számukra a magányosan végrehajtandó edzések kivitelezése. Most értékelődött fel számukra a társak szerepe. Sokan úgy gondolják, hogy a többiekkel könnyebb egy edzésprogramot végre hajtani. Vannak olyanok is, akiknek az edzőktől jövő instruálás, megerősítés vagy kritika hiányzik leginkább az otthoni edzések során. Többen motiváció hiányról is nyilatkoznak, ami egy részről érthető, mivel egy bajnok esélyes csapat eddigi eredményeinek érvényben maradását jó ideig homály fedte, majd ezt követően törlésre került a bajnokság. Nincs előttük a következő feladat, az ellenfél, akit le kell győzni. Más részről óriási nehézséget jelent jelen helyzetben az edzők és a sportolók számára is az, hogy megtalálják újra a belső erejüket, új céljaikat. Egy sportolónak az idő mindig egy fontos tényező. Most ez nem tud iránytű lenni számukra az eredményességgel kapcsolatos új célokat illetően, hiszen kérdéses, hogy ez a megváltozott állapot meddig is tart majd.
A csapat egy része jól veszi az online oktatással járó változásokat és könnyen, gyorsan halad az iskolai teendőkkel. A legtöbbjüknek nincsen kontaktórája, otthonra kiadott feladatokat kell visszaküldeni időre, de azokat a megadott időpontig bármikor elkészíthetik. Így a csapat egy része töredékére tudta csökkenteni az iskolával kapcsolatos teendők óraszámát a napjában. Viszont vannak olyanok, akiknek nehézséget okoz a távoktatás, hiányzik az élő magyarázat, és hiányzik a megszokott tanulási közeg, ahol munkára voltak bírva. Akadnak a csapatban érettségizők is, akiknél nagyfokú szorongás kapcsolódik a jövőhöz, hogy hogyan tudják ebben a helyzetben abszolválni az utolsó gimnáziumi évhez kapcsolódó megmérettetéseket.
Néhányan látják az új helyzet lehetőségeit, e szerint több idő van saját magukra, az egyéb hobbikra. Az egyik sérült lánynak épp jókor jött a leállás, mert így a gyógytornával tud haladni és nem marad le a többiektől az edzésmunkában.
Az egyértelműen kiderült számomra, hogy a lányok nagy részéből hiányzik a tudatosság, az a belső reguláció, kontroll, ami arra serkentené őket, hogy ebben a helyzetben is jó sportoló módjára igyekezzenek élni. Ez lehet egy életkori sajátosság, azonban mindenképp rávilágít arra, hogy ezen a téren van mit fejleszteni. Erre vonatkozóan, és a többi nehézség áthidalására próbálunk az edzővel közösen kidolgozni javaslatokat a sportolók számára, valamint a foglalkozásokba is igyekszem beépíteni ezeket a témákat.

Több gondolat is megfogalmazódott a tapasztaltak orvoslására. Javasolt minden nap készíteni egy listát a más napi teendőkkel, és ahogyan elkészülnek egy-egy feladattal, úgy kihúzni azokat a listáról. Ezzel teszik láthatóvá maguk számára, hogyan haladnak a dolgaikkal, erőt, motivációt meríthetnek a már maguk mögött hagyott feladatokból. Készítünk egy minta napirendet a lányok számára, amit követve, tudnának egy keretet adni a napjaiknak azok is, akiknél most felborulni látszik a rendszer. Ennek főbb elemei az edzés idő, az iskolára szánt idő és a pihenésidő lennének. A köztük lévő időhézagot pedig a sportolók maguk használhatják kedvük szerint. Ennek célja az is, hogy visszaálljon a bioritmusuk és rendeződjön az alvási nehézség. A könnyebb elalvás érdekében relaxációs gyakorlatokat is érdemes lehet végezni, amihez az interneten számos segítség megtalálható. A napirend tartásához a szülők segítségét is kérjük -bár tudjuk, hogy ők is leterheltek ebben a helyzetben- hiszen jelen esetben ők jelentik a külső kontrollt a sportolók számára. Javaslatot teszünk tanuló párok/csoportok kialakítására, ahol a jobb képességű tanulók segíthetik azokat, akiknek nehezebben megy a tananyag elsajátítása tanári magyarázat hiányában. Ennek egyéb hozadéka az is, hogy ily módon élő marad a kapcsolat a csapattagok között, nőhet az egymás iránt érzett felelősség is. Az alakítás során érdemes lehet a képességeken túl figyelembe venni a csapaton belüli viszonyokat, hiszen kiváló lehetőséget nyújt egy-egy ilyen feladat arra, hogy az egymással kevesebbet kommunikáló tagok közelebb kerülhessenek egymáshoz. Az egyéni edzésekhez való kedvetlenség áthidalására javasolt lehet szintén online összekapcsolódni és a webkamera segítségével egymást látva, együtt véghezvinni a feladatokat úgy, hogy esetleg az edző is bekapcsolódik az instrukcióival.

A közös pszichológiai foglalkozásokba mindenképp fontosnak tartom beépíteni ennek az idénynek a meggyászolását. A sportolóknak fel kell dolgozniuk az ehhez kapcsolódó veszteségélményt, ami az esetükben akár egy bajnoki címet jelenthet. Ez után fontos új célokat felállítani, így várható a sportolóktól, hogy ismét motiváltan álljanak neki a munkának. Ezt érdemes nagyon jól átgondolni az edzőkkel együtt, hogy jelen helyzetben is reális, elérhető cél fogalmazódjon meg, ami további részcélokra bontható. A rossz célállítás, amiben nincs sikerélmény, igen kártékony munkát végezhet a sportolók motivációjában, ami a mostani kilátástalansággal párosulva hosszú távon károkat okozhat a sportolói karrierben. A foglalkozások során igyekszem monitorozni a játékosok aktuális jólétét, és ha ebben nagy negatív irányú eltérést tapasztalok, akkor az online egyéni konzultáció lehetőségét ajánlom fel a sportolónak. Sport témájú filmeket fogunk feldolgozni közösen, kiscsoportokban, aminek egyrészt célja az egyes pszichológiai folyamatok megértése a filmen keresztül, másrészt a csapattagok közötti kommunikáció fenntartása két foglalkozás között, illetve a sportkultúrában való elmélyülés. Ez az időszak a különböző mentális technikák elsajátítására is lehetőséget biztosít.
Mindent összevetve ez az időszak nagy próba elé állítja a sporttársadalmat. Fontos, hogy ha vége a járvány időszaknak, a tanulságokat leszűrve, a tapasztalatokat beépítve, újult erővel tudjanak a sportolók belevágni a feladataikba, és nekünk, segítő szakembereknek ehhez minden segítséget meg kell adnunk, ami tőlünk telik ez idő alatt és ezután is.

Szeghalom, 2020. április
Zsadányi Zsuzsa
pedagógiai szakpszichológus, a Testnevelési Egyetem sportpszichológia szakos hallgatója, a Szeghalmi Női Kézilabda Club pszichológusa

Néhány gondolat Kovács László mesteredző részéről a kézilabdáról az ínséges időben 3.rész.

A labdabírtoklás: a labdaátvétellel kezdődik, amit még mindig a hagyományos módon tanítunk. Azaz szimmetrikusan tartott kétkézzel alkossunk kosarat. A két hüvelykujj kb. 2-3 cm-re, a két mutatóujj 4-5 cm-re egymástól helyezkedik el. / az én régi jegyzeteimben is így határoztam meg/. Ha megfigyeljük a legjobbakat mást látunk. Az egykezes labdaátvétel minden komoly profinak szó szerint „ujjgyakorlat”, azaz alaptechnika. Gondoljunk csak a mögénk érkező labda elkapására.

Veszprém, 2015. február 15.
A veszprémi Andreas Nilsson és a szlovén Vid Poteko a férfi kézilabda Bajnokok Ligája C csoportjának 9. fordulójában játszott MKB-MVM Veszprém – SK Celje Pivovarna Lasko mérkőzésen a Veszprém Arénában 2015. február 15-én.
MTI Fotó: Kovács Anikó


Nos az oktatás kezdetén ez nem lehet elvárás, de tehetünk egy kis lépést a magaszsintű technika elsajátításában. A kezek úgy várják az érkező labdát, hogy az ügyesebb kéz a labdával szembe kerül, az ügyetlenebb pedig oldalról biztosít.


Ez azt feltételezi, hogy a gyerek / jobbkezes a továbbiakban / elfordul és a bal váll mutat a dobás irányába, ami a kidobás alaphelyzete. A jobb kezet az érkező labdával a kidobás helyére-rézsutos magastartás helyzetébe sodortatjuk.

Mi ennek az előnye?
A labda nem csúszik ki a két kéz között. Lehet, hogy elejti a gyerek a labdát, de elé pattan és nem repül át a feje fölött, vagy nem vágja orrba. A következő fontos feladat. A kolléga megnézi az egykezes labda birtoklásnál, hogy a labda benne van-e a tenyérárokban. Ha nincs, akkor számolni kell a pontatlan dobásokra.

Hogyan hajítsunk?
Az alap a földről végrehajtott kitámasztással végrehajtott felső dobás. Naponta járom az egyesületi utánpótlás edzéseket és szembesülök a hajítani nem tudó gyerekek látványával. Minden a helyes kidobó helyzetből indul. A helyes terpesz szélességben és mélységben nyitott, egy képzeletbeli téglalap átlós csúcsán helyezkedik el a két láb. A labda a váll fölött rézsútos hátsó- felső magastartásban van, enyhén hajlított helyzetben. A tenyérben lévő labda hátra felé mutat. A dobás kezdeti oktatása során a bal kézzel, mintegy célzásként mutasson előre.

A hajítás megindítása a hátul lévő láb sarkának felemelésével és a külső boka előre forgatásával, illetve a bal kar nyitó mozdulatával, majd könyökben hajlítva a test melletti lezárásával indul. Az így kialakított ívhelyzetben a kinetikai lánc szabályai szerint a nagyobb tömegű testrészek felől halad a mozdulat kisebb tömegűek felé. A mozdulat nem ér véget a labda ujjakkal való elengedésével, hanem a kar tovább lendül a túlsó csípő irányába. Ne engedjük, hogy a kar idő előtt rézsútos felső helyzetben megálljon. Ez a későbbiek során komoly vállsérülésekhez vezethet. Hibás megoldás a bal kéz hátra lendítése. Ez lerövidíti az erőközlés útját.
Kovács László

Néhány gondolat Kovács László mesteredzőtől a kézilabdázásról az ínséges időkben II. rész.



A labda továbbítás gyakorlása: átadások

• Gyakran látom az edzések látogatása során a kétkezes mellső átadást, mint az első technikai bemelegítő elemet. Van -e a mai kézilabdában kétkezes mellső átadás?

• A kétkezes felső átadás hasznossága a nehezített szerek / tömött labda, nehezített kézilabda/végrehajtásánál igazolt.

• Az egykezes felső átadás a leggyakrabban alkalmazott technikai elem. A bemelegítés elején a közeli végrehajtásnál rövid ideig hasznos, de ha mérkőzésre vetíted alig találsz- ha megfigyeled a legjobbakat, de a te általad elvárt szinten is- ilyen viszonylatot. A közeli átadások mindig egy kapu felé fordulással indul, csak egy hiteles rátörést követően fordul a társ felé. Itt érdemes megállni. Lerohanás közben, ha közeli társnak akarok passzolni kb. 2-5 méter, leggyorsabban a válltól való lökéssel leszek sikeres. (talán, még a csukló passz is alkalmazható)

• Lehet a kívánt átadás a labda mély birtoklása pattintott bejátszás, vagy rossz passzt követően. Természtesen, az indokolatlan használat nem ajánlott.

• Hosszú átadás lehet, függően a játékhelyzettől lehet futás közben, vagy akár felugrással végrehajtott dobás is. Ez akkor lehetséges, ha a választott társ szabadon áll, vagyis veszély nélkül átívelhető. Amennyiben a visszafutó védők az átadások útjához közel állnak, akkor jobb, ha a passzoló megáll és úgy várja meg a biztos, tiszta átadási folyosó kialakulását. A korábban említett két változat-futásból, felugrásból történő átadás- döntési ideje igen szűk, míg állóhelyben szinte korlátlan, (labdaleütés)

• A felállt védelem elleni játék átadásai igen összetett feladat. Ami alapként elvárás minden támadótól, hogy már a helyezkedésével is veszélyt jelentsen, de egy úttal megtartsa a megjátszhatóságot. A labdával való rátörésnél pedig ez fokozottan igaz. A húzásnál a labda továbbítása a tekintet kapura történő irányításával kezdődik. A szeme sarkából tájékozódik a társai helyzetéről. Ezután történik az átadás. Ez a dobó kéz irányába egyszerűbb, mert a dobást végző kéz szabadon van. Az ellenkező irányba már nem ilyen egyszerű a helyzet. Egy rutinos játékos maga előtt is tud pontosan passzolni, de egy kevésbé járatosnál, ez nagy kockázatot rejt. Ezért elvárjuk, hogy forduljon az átadás irányába. Itt két megoldás jöhet szóba. Ha a védő távol van a dobókézzel azonos oldalú lábbal előre lépve, szembe fordul a társával és passzol. Abban az esetben, ha a védő közel kerül, maga előtt nem tudja az átadást végrehajtani. Ilyenkor az elől lévő lábbal hátra lép és egy enyhe elhajlásos dobást alkalmazva továbbítja a labdát. Az átadást követően azonnal helyezkedni kell a játékosnak olyan területre, ahol megint megjátszható. Ez különösen a kezdőknél jelent komoly gondot. Az edző kollégáktól ez kezdetben állandó irányítást igényel. Szóbeli információn és modellezésen keresztül.

• Külön fel szeretném hívni a figyelmét a kollégáknak egy hibás gyakorlatra. Amennyiben párban nehezített szerrel – tömöttlabda, 600-800 gr-os labda- lövő erő fejlesztésre törekszik, ne az legyen a cél, hogy a szemben lévő el tudja kapni a labdát. Ez nem fejleszt hajító erőt, mivel ennek az erőfajtának a fejlesztését a maximális végrehajtás a feltétele minden ismétlésnél. Ebből adódóan érdemes olyan távol állítani két játékost, amit nem tud átdobni a társ, a labda leesése nélkül.

Kovács László

Néhány gondolat Kovács László mesteredző részéről a kézilabdázásról, ínség idején. I rész.

Gólpassz oktatása.

Miben különbözik ez a többi átadástól? Ha elemeznénk a gólhelyzetbe hozás technikáját, nagy vonalakban a következő fázisokat tudnánk elkülöníteni: spontán kialakulás; tudatos kialakítás; a társ jó pozícióban való észlelése; a kockázati tényező felmérése; a megválasztott átadás módja; a cselekvés megszakítása; az átadás végrehajtása.

Spontán kialakulásról akkor beszélünk, amikor az ellenfél hibájából váratlanul üresen marad egy társunk kecsegtető helyzetben. Illetve, ha egy labdát birtokló játékos nem észleli időben a kínálkozó helyzetet, majd hirtelen felfedezi az üresen álló társát. Ezek kimenetele kockázatos, mivel a döntésnél csak a saját társa felvillanása indítja be a reakciót, az ellenfél helyzetét figyelmen kívül hagyja. Kivétel ez alól, ha sokáig marad üresen a társ és az „ellenfél vakság nem érvényesül”. Külön kell szólni azokról, a „zseniális játékosokról”, akik improvizáló képességük folytán szabadon formálják a támadó játékot, a megadott kereten belül, kikényszeríti maga számára a helyzetet, közben figyeli a védők reakcióját. A labdát állandó átadásra kész helyzetben tartja és dönt a folytatásról. A spontán változatnak van még egy komoly veszélyre. A célszemély, a helyzetben lévőnek is tisztában kell lennie a szerepével. Gyakran tapasztaljuk, hogy nem számít az átadásra a társ és úgymond „megtapsolja a labdát”, azaz nem tudja megfogni.

A tudatos helyzetkialakításnak többféle változata van. Itt nem szeretnék minden variációra kitérni, csak az összes módozatra leginkább jellemző tényezőkről tennék említést. Ezen belül is azokra hívnám figyelmet, amit a képzésnél érdemes szem előtt tartani. A társ észlelése azt a magatartást igényli, amit folyamatosan kell hangsúlyozni az oktatás során. Ennek talán leggyakrabban látható hibája a tekintet módosítása a passz után. A belső pozíciókban játszók tekintete ott ragad ahová passzolt, ahelyett, hogy a folytatásra összpontosítana. Ha mindig keresni kell a folytatást, a gyors már kontrollált változat helyett, ez a védő számára egy igen jó sansz a kedvező pozíció elfoglalására. Ez csökkenti a kockázati tényező reális mérlegelését, egyben a döntés meghozatalát. Az átadás módja nagyban belejátszik a sikerben. Már korábban tettem említést arról az edzési magatartásról, amelyik ragaszkodik a divatos trendekhez. „Csak felső dobással passzolj!”; „Nekem ne csuklózz!”; „Ne trükközz!” Ugye ezek ismerős szlogenek.
Elmondok egy olyan mérkőzés helyzetet, amit többször tapasztaltam. Az átlövő betör az 1-es és 2-es védő közé, de összezárnak előtte. A dobó kézzel test előtt már nem tud passzolni, jóllehet a szélső szabadon van nem kapja mega labdát, csak egy sima szabaddobás lesz belőle. Kérdeztem, miért nem alkalmazzák a test mögötti pattintott átadást. A válasz nagyjából mindig hasonló: még nem tartunk ott. Lehet, hogy azonnal nem fog sikerülni az első kísérlet, de ha megmutatjuk a helyes végrehajtást- háttal a szélsőnek pattintsa le a labdát- szinte nem lehet hibázni. Mindkét változatnál-spontán, tudatos- fontos a megszakítás esélyének fenntartása. Ehhez elengedhetetlen a stabil egyensúlyi helyzet. Ez azt jelenti, hogy különösen a kezdőknél, mindkét láb a talajon legyen. Futásból, ugrásból a végrehajtásnál a döntési idő jelentősen lerövidül, és az elindított mozgás-dacára a kilátástalan helyzetnek – nem módosítható.


A fenti összetevők túlnyomó része, megvalósítása nem gondolati síkon zajlik, hanem automatizált. Ezért az edzőknek minden mozzanattal tisztában kell lennie, és az edzés megfelelő részében informálni kell a játékost.
Kovács László