” A tökéletes védekezés” – offenzív, aktív és szinte áthatolhatatlan.

ZAGREB, CROATIA – JANUARY 28: Raul Entrerrios of Spain lifts the trophy after the Men’s Handball European Championship final match between Spain and Sweden at Arena Zagreb on January 28, 2018 in Zagreb, Croatia. (Photo by Martin Rose/Bongarts/Getty Images)

Hogy juttatta Spanyolországot Európa-bajnoki címhez a védekező játékstílusának megváltoztatása

Kun István fordítása

Aki egy hátrányos meccsállást a maga javára akarja fordítani, leggyakrabban a védekezésre teszi a hangsúlyt. Így tett Jordi Ribera is, a spanyol férfiválogatott edzője a Svédország ellen játszott Európa-bajnokság döntőjében 2018-ban. Egy – mindenképpen szerencsés – 12-14-es félidei állást követően Spanyolországnak sikerült a szünetet követő első 20 perc alatt az állást 23:16-ra módosítani.
Klaus Feldmann cikkében alaposan elemzi, hogy mi vezette Spanyolországot a győzelem útjára – ugyanakkor azt is, hogy milyen taktikai válaszokat lehetett volna esetleg fontolóra venni a svéd oldalon.
A taktikai mesterműre való visszatekintés mellett a cikk részletes bepillantást enged sportágunk egyik örök témájába. A spanyol védekezés példáján keresztül kiderülnek egy nem csak offenzív, hanem igencsak aktív játékstílus alapelvei.

Támadással lehet meccset nyerni, de védekezéssel lehet megnyerni a bajnokságot

A jelenlegi Európa bajnok, Spanyolország offenzív, aktív és szabálykövető (!) védekezőjátékával mindig is különbözött sok más nemzettől. A horvátországi Európa bajnokságon Spanyolország rendkívül hatékonyan védekezett, amit többek között az alábbi statisztikai értékek is igazolnak:
• Spanyolország átlagosan mindössze 24 gólt kapott, míg az elődöntőben szereplő többi csapat – Svédország, Franciaország és Dánia – 27-27 találatot jegyzett az ellenfelektől.
• Spanyolország 45 labdaszerzésével (aktív labdaszerzések, melyek gyakran közvetlen ellentámadásokhoz vezettek) abszolút első helyet ért el minden résztvevő nemzettel szemben (a rangsorban 2. helyet Franciaország érte el 33, a 3. helyet Dánia 31 labdaszerzéssel).
• Spanyolország a teljes torna alatt 18 kétperces büntetést kapott (Franciaország 24-et, Dánia 26-ot és Svédország 33-at).

A puszta számok mellett elsősorban Spanyolország „taktikai ütemterve” érdekes. A döntő fontosságú meccseken a torna végén Spanyolország a 6:0 védekezéssel kezdett, de a helyzetnek megfelelően átváltottak az 5:1-es védekezésre. És pontosan ez, a támadást folyamatosan nyomás alá helyező 5:1 védekezés volt a siker kulcsa a Svédország ellen játszott döntőben (lásd a 42. és azt követő oldalon lévő 1-3 ábrákat). Ezzel összefüggésben az is érdekes, hogy Spanyolország folyamatosan két embert cserélt (Morros és Cañellas védekezésben – Aguinagalde és Sarmiento támadásban). 6:0 védekezésnél Gurbindot cserélték be 2-es védőnek, akit 5:1-es védekezésre való átálláskor Dujshebaev váltott (zavaró poszt).

A döntő 1. félideje
Spanyolország a megszokott 6:0 védekezéssel kezdte a mérkőzést két támadó- és védekezőspecialista cseréjével együtt. Svédország támadásban gyakran labda nélküli keresztmozgásokat alkalmazott az irányító és a bal átlövő poszton, azért hogy a bal átlövő Arnesson a játéktér közepén birtokolhassa a labdát. Spanyolország valamivel jobban kezdett, de 3:4 állásnál (9. perc) Svédország átvette a vezetést. Amikor 4:6-ra vezettek a svédek (10 perc 30 másodperc), Jordi Ribera spanyol edző kikérte első idejét. Ennek ellenére is lemaradtak a spanyolok a svédektől 3 góllal. A továbbiakban Spanyolország felzárkózott, de Svédország többször visszavette a vezetést. Alex Dujshebaevet a 22. percben emberelőnyben cserélték be, és a spanyol védekezés átállt az 5:1 felállásra.

Miután a svédek kiegészültek a kétperces büntetés végét követően, Spanyolország 6 a 6 ellen továbbra is 5:1-es felállásban védekezett a félidei 12:14-es állásig. A meccs 24. percében Sterbik Árpád váltotta Corralest a spanyol kapuban. A szünetig Svédország összesen négy alkalommal is három góllal vezetett (4:7, 6:9, 9:12, 11:14). A spanyolok úgy érezték, több problémájuk van a támadással, mint a védekezéssel.

ZAGREB, CROATIA – JANUARY 28: Jasper Nielsen (front L) of Sweden in action during the 2018 EHF European Men’s Handball Championship final match between Spain and Sweden at the Arena Zagreb in Zagreb, Croatia on January 28, 2018. (Photo by Stipe Mayic/Anadolu Agency/Getty Images)

A döntő 2. félideje
A második félidő táblázatos leírása (lásd 2 információs ábra a 38. és azt követő oldalon) csak az első 16 támadást foglalja össze a meccs 50. percéig – ekkor a meccs állása 23:16 volt, és ezzel a végeredmény sorsa eldőlt. Spanyolország 11 gólt szerzett 16 támadásból (69 százalékos támadási hatékonyság mellett csaknem annyi gólt szereztek a spanyolok, mint a teljes első félidő alatt), mellyel szemben a svédek 20 perc alatt mindössze kétszer (!) voltak eredményesek.
Spanyolország továbbra is olyan felállásban játszott, hogy Sterbik Árpád állt a kapuban, és Dujshebaev játszott zavaró poszton 5:1 védekezési felállásban, aki nagyon offenzív volt, és ezáltal a svéd irányítót, Gottfridssont szinte a saját játékrészre szorította vissza (lásd 1. kép). Svédország változatlan felállással játszott: Arnesson (bal átlövő) Gottfridsson (irányító) és Zachrisson (jobb átlövő) már az 1. félidőben is többé-kevésbé jól megértették egymást.

A döntőben szereplő csapatok stratégiái – és ami kisült belőle
Ha a meccs 31. és 50. perce között végrehajtott 16 támadásra tekintünk, nyilvánvalóvá válik mindkét csapat stratégiája. Spanyolország B tervvel állt ki védekezésben – Svédország pedig úgy tűnt, nem képes arra, hogy alkalmazkodjon ehhez az offenzív védekezéshez, habár Spanyolország ezt a variációt az Európa-bajnokság más meccsein már bemutatta.

Svéd támadójáték
A spanyolok offenzív védekezése ellen Svédország igen gyakran befutásokkal (a 9 méteres területén kívülről) vagy a jobb (hét alkalommal) illetve bal szélső játékos (két alkalommal) betöréseivel próbálkoztak, akik ekkor második beállós játékosként funkcionáltak. Mindezzel az lett volna a cél, hogy a spanyol védekezést mélységben törjék fel. A jobb szélső középre való befutásával kombinálva labda nélküli keresztmozgást végzett az irányító és a bal átlövő játékos is. Először Arnesson (bal átlövő) és Gottfridsson (irányító) cserélték meg pozíciójukat azért, hogy a keresztmozgással ismét felvehessék saját eredeti posztjukat.
Egy további standard támadásindítási cselekvést szintén bevetett Svédország, melyben az irányító játékos keresztmozgást végez a beállóssal. A spanyol 5:1-es védekezésben Dujshebaev zavaró játékosként mutatott nagyon offenzív játékstílusa miatt ez a taktika csaknem sosem hozta meg a sikert, mivel Nielsen beállósnak részben a középvonalnál kellett a saját térfelére visszafutnia, hogy hátul Gottfridsson irányítót keresztezni tudja. Ennek megfelelően távol volt a 6-os vonalától is, mellyel a spanyol védőknek elegendő idejük maradt arra, hogy rendben vissza tudjanak rendeződni.
Meglepő módon Svédország a 7 a 6 elleni felállást mindössze két szituációban használta:
• A 4. támadásban (közvetlenül az 1. időkérést követően a második félidőben, 2 perc 35 másodperckor), mely lépéshibába torkollott. A következő védekezés során Svédország bezsebelt egy kétperces kiállítást, úgyhogy a plusz mezőnyjátékos becserélése csupán 6 a 6 elleni játékot eredményezett az emberhátrány miatt.
• A 16. támadásban (49. perc, hat gólos hátrány) relatív ritka variációban négy belső poszton játszó játékossal, ami Spanyolországot arra kényszerítette, hogy visszaálljon 6:0 védekezésre. Az eredmény egy bejátszási hiba lett, amiből közvetlenül gólt szereztek a spanyolok üres kapura.

Image processed by CodeCarvings Piczard ### FREE Community Edition ### on 2018-09-23 11:11:40Z | http://piczard.com | http://codecarvings.com

Spanyol védekezőjáték
A spanyol védekezési koncepció egyértelműen arra irányult, hogy lehetőség szerint távol tartsák a svéd irányítót a kapujuktól. Dujshebaevnek többször is sikerült Gottfridssont a saját térfelére visszaszorítania. Mindkét kettes védő 5:1 védekezésben (jobb oldalon Enterríos és bal oldalon Cañellas) labdás játékossal szemben túlnyomórészt defenzíven védekeztek. A jobb szélső befutásokra, illetve betörésekre Spanyolország legtöbbször azzal reagált, hogy a befutó jobbszélsőt az egyébként is defenzíven védekező bal kettes védő, Cañellas vette fel, míg AL Ariño offenzíven lépett ki a jobb átlövő Zachrissonra. Svédország nem töltötte be a szabadon maradt jobbszélső posztot, úgyhogy középen kevesebb hely maradt (lásd 2. kép).

A másik oldalra befutó jobbszélsőt Cañellas átadta Morrosnak (és ezt követően a beállósra koncentrált), majd Morros egyeztetést követően továbbadta Enterríosnak, így Morros ki tudott lépni a befutó svéd bal átlövővel szemben – illetve kilépő cselt alkalmazott, hogy azt követően defenzíven visszalépjen. Ez az extrém mozgékonyság – oldalra tolódásban, de mindenekelőtt a kilépés és visszalépés(!) tekintetében – a védekező játékstílus egy szembetűnő jellemzője volt. Elsősorban az azon az oldalon védekező 2-es védő, aki nem a svéd beállóval volt elfoglalva, rugalmas, helyzetnek megfelelő (igen) offenzív helyezkedésével zavarta meg a vele szemben belső poszton támadó játékos passzjátékát, befutását és labdaátvételét. Spanyolországnak így sikerült, hogy egy sor technikai hibát, vagy a védekezőblokkon elakadó lövést (1., 2., 4., 5., és 9. támadások) provokáljon ki. Ennek az ügyes védekező játékstílusnak az áldozata többször is a svéd bal átlövő, Arnesson volt, akinek egyéni mérlege két rontott lövéssel, három bejátszási hibával és egy támadóhibával katasztrofálisra sikerült.
A védekező játékstílus mellett Spanyolország igen hatékony visszarendeződését is ki kell emelni: nem csak hogy szinte veszteség nélkül átvészelték azt, hogy folyamatosan két-két támadó és védekező specialistát cseréltek (Svédország csak a 12. támadásnál a 20:16-os állás elérésekor szerzett lerohanásból gólt), hanem ezen felül Spanyolországnak sikerült visszafutáskor labdákat szereznie (labdaszerzés a 8. támadásban, kiprovokált támadóhiba a 10. támadásban, vagy megakadályoztak egy üres kapura lőtt gólt a 14. támadásban).

Viran Morros de Viran of Spain celebrates after winning the Men’s Handball World Championship 3rd place match between Sweden and Spain in Malmo, Sweden, 30 January 2011. Photo: Jens Wolf

Spanyol támadójáték
A stabil 5:1-es védekezésből Spanyolország a 31. és 50. perc között indított 16 támadásból három gólt szerzett gyors lerohanásból, egy további kísérlet meghiúsult (75 %-os hatékonyság!).
Felállt fal elleni támadáskor a svédek defenzív 6:0 védekezésével szemben világosan felismerhető volt, hogy a spanyol támadók csak ritkán játszották középre a labdát, ahol a védőknek egyértelmű fizikai előnyük volt Enterríossal (bal átlövő 1,91 m / 92 kg), Sarmientoval (irányító, 1,86 m / 80 kg) és Dujshebaevvel (jobb átlövő, 1,87 m / 88 kg) szemben. Erre válaszul mindkét szélső posztot többször expressz passzokkal játszották meg az irányító posztról (Enterríos és Dujshebaev a helycserét követően), és a szélsők sikeresen fejezték be az akciókat (3 gól, egy hétméteres büntető). Kiváltképp Entrerríos próbálta a bal átlövő poszton, hogy betörjön a 6 méteres vonalra az 1 az 1 elleni akciókkal. Mérlege egy gól, egy kiharcolt 2 perces büntetés és két rontott lövés. Dujshebaev a 10. támadásban be tudta játszani a labdát egy gólveszélyes mozdulattal a 6-os vonalon 1/2-nél egy keresztmozgás segítségével a jobb szélső Balaguernek, aki könnyen gólt tudott szerezni, és 19:15-re módosította az állást.
A múltból már jól ismert összjáték az erősebb testfelépítésű Aguinagaldeval szintén hatékony volt, de a beállóst már közel sem csak az egyetlen megoldásként keresték meg labdákkal. Összeségében Spanyolország egy jelentősen szélesebb játékrendszert tud felmutatni – melybe hatékonyan kapcsolta be az összes posztot.

ZAGREB, CROATIA – JANUARY 28: Raul Entrerrios of Spain lifts the trophy after the Men’s Handball European Championship final match between Spain and Sweden at Arena Zagreb on January 28, 2018 in Zagreb, Croatia. (Photo by Martin Rose/Bongarts/Getty Images)

Alkoss újat a régiből – variációk a keresztmozgásra.

A 2017-es franciaországi kézilabda világbajnokság taktikai elemzése: Kun István fordítása

Az IHF Commission of Coaching and Methods (CCM) foglalkozik az edzők és a nemzetközi kézilabdában bekövetkezett fejlődések témáival. A bizottság tagjai aprólékosan elemzik az edzői szimpóziumokra való készülés keretén belül a nagyszabású sportversenyek játékait, hogy bemutassák a trendeket és kiszűrjék az új elemeket a kézilabdában. Dietrich Späte az elnöke ennek a bizottságnak (Chairman IHF-CCM).
A cikk további részében betekintést enged azokba a taktikai szempontból feltűnő játékstílusokba, melyeket a franciaországi világbajnokság során figyelt meg. Az elmúlt tíz évben tapasztalt fejlődés alapján igazoltnak látszik az, hogy a csapatok miért nyúltak nagyobb mértékben a keresztmozgás változatos formáihoz: ez a támadói taktika a logikus reakció az egyre inkább defenzívebb formációban felálló védőfalakra.

Általános fejlődési tendenciák
A franciaországi világbajnokság következő elemzését a kézilabdában megfigyelhető hosszútávú fejlődési trendekkel összefüggésben kell megvizsgálni és kiértékelni. Ezek az alábbiak:
1. Egyéni játékosprofilok: nagyobb variációs lehetőség a technikai-taktikai repertoárra nézve (lövési és passzolási variációk, 1 az 1 elleni játék, kooperatív csapatjáték)
2. Védekezési taktika: szervezett alapfelállásból indított rugalmas, aktív védekezési stratégiák
3. Nagy iramú játék: következetes nagy iramú játék minden fázisban taktikai ritmusváltásokkal
4. Támadó taktika: változatos, taktikus játékkoncepciók, melyek során a támadók rugalmasan alkalmazkodnak az ellenfél adott játékához.
Elsősorban néhány hosszútávú fejlődési trend érdekes a mennyiségi játékelemzés alapján. Itt az elmúlt tíz évben megrendezett összesen 6 világbajnokság adatait (2007-2017) hasonlítottuk össze.

Nagyobb minőség a támadójátékban
A 2011-es világbajnokság óta a támadóhatékonyság folyamatos növekedése (+14,8 %) tapasztalható. 55,2 százalékkal Franciaországban a legjobb 8 csapat az elmúlt tíz év legmagasabb értékét érte el (lásd 1. információs tábla 1. ábráját a 8. oldalon). Az alábbi csapatok (1.-8. helyig) érték el a legjobb támadási hatékonyságot:
1. Svédország 60,4 %
2. Franciaország: 57,1 %
3. Spanyolország: 57,0 %

Ha megnézzük a nyolcaddöntőben kiesett csapatok eredményeit, akkor Németország a lejátszott 6 meccsen 58,1 % os támadási hatékonyságot ért el.
Következtetés: Növekvő hatékonyság a támadójátékban – az okok sokrétűek:

• az egyéni játékosok képességeinek folyamatos javulása valamennyi poszton
• magas eredményességi arány a nagyiramú játékban vezetett támadásokból

A felállt fal elleni támadásban tapasztalható magasabb minőség azon játékosok összeségében jobb döntéshozó képességén alapul, akik megtanulják jobban megítélni, hogy a legnagyobb valósszínűséggel melyik befejező akció vezethet sikerre. A felállt fal elleni támadás során így sok meccshelyzetben a labda célzott tovább járatását lehet megfigyelni a taktikus támadásoknál egészen addig, amíg nem mutatkozik egy magasabb eredményességi valószínűséget kínáló befejező helyzet (pl. beálló játékos szabaddá játszotta magát középen).

Mélységi kooperatív csapatjáték, mint az eredményességet meghatározó ismertetőjegy
Melyik területekről lövik a legtöbb gólt ma felállt fal elleni támadás esetén? A második ábrán (1. tájékoztató ábra, 8. oldal) elsősorban a felállt fal elleni támadásban átlövő posztból, illetve a szaggatott vonalról (9 méteres lövések), szélső posztokról (= wing shots) és beálló pozícióból, illetve a kapu előtti térből (= 6 méteres lövések) szerzett gólok kerülnek felsorolásra. Nem kerültek figyelembevételre az úgynevezett „breakthrough” akciók (betörés) felállt fal elleni támadásnál, azaz a szaggatott vonaltól a 6 m-es vonalhoz indított kapura lövési akciók betörést követően (1 az 1 elleni helyzet vagy tovább passzolás). Ezeknek a góloknak az aránya Franciaországban 21,6 százalékot ért el:
• A szaggatott vonalról szerzett gólok aránya az utóbbi tíz évben csaknem folyamatosan több mint egyharmaddal (34,6 %) csökkent (2017-es adatok összevetése a 2009-es maximális értékekkel).
• A szélső pozíciókból szerzett gólok aránya 31,3 % al emelkedett (2017-es adatok összevetése a 2015-ös minimumértékekkel).
• A 2017-es világbajnokságon első alkalommal összességében a legtöbb gól a kapu előtti zónából, a 6-os vonalról érkezett. Mindössze 10 év alatt a kapu előtti területről szerzett gólok aránya 87,8 % al nőtt (2017-es adatok összevetése a 2011-es minimumértékekhez).

Következtetés: Ezek az eredmények nagyon központi fejlődéseket tükröznek vissza a játékunkban:
• Elsősorban a beállós játékosokkal való kooperatív összjáték (2 a 2, vagy 3 a 3 elleni játék) ment keresztül hatalmas fejlődésen az elmúlt években. A 3:3 felállt fal elleni játékban, és a különböző formációjú támadójátékba történő átállásokat követően két beállóssal a 2 a 2 elleni játék változatos formáit lehet megfigyelni az átlövők, irányító és a beállósok, illetve a szélsők és a beállósok között mélységben és oldalirányban egyaránt.
• Ami az egyéni játékkvalitásokat illeti, sokat fejlődött a beállósnak való bejátszás technikai-taktikai repertoárja.
• Ezzel egyidejűleg a beállósok játékosprofilja is nagy változáson ment keresztül. A nagy termetű, erős testalkatú beállósokat, akik szinte folyamatosan a 6-os vonal területén a taktikának megfelelő zárásokat hajtanak végre a védőjátékosokkal szemben, ma már szinte minden szituációban – gyakran egy kézzel – meg lehet játszani mélységi passzokkal.
• A szélekről szerzett gólok növekvő aránya egyrészt a szélső játékosok lövési repertoárjának folyamatos változására (kreatív, trükkös lövések) vezethető vissza. Másrészt ma a különböző taktikai támadásokból (keresztmozgások, átállások) célzottan tovább passzolnak. Sok ilyen egymást követő esemény hatására a szélső játékosokat szabadon lehet megjátszani.
Az, hogy a kooperatív „fal mögötti játék” egy sikert meghatározó ismertetőjegy a mai top kézilabdában, az alábbi példa is jól mutatja: a világbajnok franciák a góljaik több mint egyharmadát (34,0 %) 6 m-re bejátszva szerezték. Egyik másik csapat sem lőtt megközelítőleg ennyi gólt a 6-os vonalról.


9 méterről lőtt távolsági lövések háttérbe szorulása
A leírt fejlődések kiegészítéseképp a harmadik ábra (1. tájékoztató ábra, 8. oldal) megmagyarázza a 9 m-ről lőtt távoli lövések (= 9-meter shots) száma alapján még egyszer a nemzetközi kézilabdában tapasztalható egyértelmű trendeket:
• 2007 óta a távoli lövések száma 46,6 százalékkal csökkent. Összehasonlítva a 2015. évi katari világbajnoksággal, a távoli lövések száma már a franciaországi világbajnoksághoz képest is 21,2 %-kal csökkent. Ezzel egyidejűleg az átadások (= passzok, melyek eredményes, góllal végződő kapura lövéshez vezettek; gyakran bejátszások a 6-os vonalra) száma a 2013-as világbajnoksághoz képest 27,1 százalékkal nőtt. Ez egy egyértelmű jel a kooperatív csapatjáték fejlődésére.

Következtetés: A 6-os vonalról elengedett lövések fejlődésével kapcsolatban az alábbi végkövetkeztetéseket lehet levonni a top kézilabda mai játékstruktúrája vonatkozásában:
• A korábban távolsági lövésekkel domináló kézilabdajáték egy mélységben és oldalirányban is kreatív, csapatjátékra épülő játékká fejlődött.
• Előfeltétel a szélső, beálló és a belső hármas posztokon játszó játékosok egyre teljesebb profilja.
• Mindenekelőtt a belső hármas posztokon játszó játékosok rendelkeznek kifejezetten nagy kooperatív játéktudással. Néha az embernek az volt a benyomása Franciaországban, hogy az olyan top játékosok, mint Mikkel Hansen (DEN) vagy Nikola Karabatic (FRA) kimondottan a beállóssal való összjáték változatos lehetőségeit keresték ahelyett, hogy azt helyeznék előnybe, hogy saját maguk fejezzék be a támadásokat.

• És még egy: Ezek a top játékosok ma képesek arra, hogy szinte bármilyen elképzelhető helyzetben – pl. egy 1 az 1 elleni akció minden fázisában és/vagy egy vagy több (!) ellenfél játékosa általi nagy nyomás alatt – hatékonyan játszák meg csapattársukat (pl. beállós).

Védekező taktika – Visszatérés a reaktív 6:0 védekezéshez?
A nemzetközi kézilabdában jelenleg túlnyomórészt mindenki a 6:0 védekező-formáció mellett teszi le a voksát. E tekintetben nincs fejlődés, ami ebből a kiinduló formációból folytatott rugalmas, aktív védekező játékmódokat érinti. Épp ellenkezőleg: sok meccsen az volt az ember benyomása, hogy a védekezés reaktív és kiváró egy inkább zárt formációból kiindulva. Az okok sokrétűek:
• A jelenleg eredményes kooperatív támadójáték ellen elsősorban a beállóssal való összejátékkal kapcsolatban a belső védők elsősorban 6:0 védekezési formációban tudnak hatékonyan belépni a területekre, a támadóval lépést tartani, vagy blokkolni, megszerezni a beállósnak szánt bejátszásokat.
• A következetes IHF szabálymagyarázat alapján a 6-os vonalnál lévő párharcoknál a védekező játékosoknak meg kell próbálniuk, hogy az 1 az 1 elleni akcióknál (= izolált párharc egy védőjátékos és a beállójátékos között) nagyobb területeket nyissanak. A valóságban itt gyakran meg lehetett állapítani, hogy a beállósokat a labda bejátszását követően két vagy akár három védőjátékos is körbeveszi.
• Végezetül a fokozott visszatérés a 6:0 védekezéshez egy reakció arra, hogy a kapust a tavalyi évhez képest egyszerűbben lehet lecserélni egy plusz mezőnyjátékosra. Az eddigiek azt mutatják, hogy a 6 a 7 elleni játékot a leghatékonyabban a 6:0 védekezéssel lehet kivédeni.
Különböző rugalmasabb, aktív védekező koncepciókba váltást lehetett megfigyelni a 6:0 védekezésből kiindulva elsősorban Magyarországnál, Spanyolországnál és Katarnál. A világbajnok Franciaországnak a döntőben csaknem egy félidőre volt szüksége ahhoz, hogy ráálljon a norvég csapat konzekvens gyors iramú játékára. Ezt követően ugyanakkor szinte tökéletesen demonstrálták, hogy kell a játékban taktikusan váltani 6:0 védekezésből.

Támadó taktika – a keresztmozgás változatos formái a támadás indításakor!
A 6:0 védekező formáció gyakoribb alkalmazásának következményeként a csapatok a támadások megindításakor elsősorban a keresztmozgás változatos formáihoz nyúltak. Az olyan csapatok, mint Franciaország, taktikai szempontból meglehetősen gyakran kombinálták a keresztmozgásokat a 9-es vonalnál a labdától távolabbi oldalon lévő szélső játékosok egyidejű befutása mellett. Fontos taktikai elem felállt fal elleni támadásnál (gyors iramú játéknál egyaránt) továbbra is a tempó- és ritmusváltások célzott változtatása annak érdekében, hogy pozícióelőnyhöz lehessen jutni, illetve ki lehessen játszani az ellenfelet.

A felállt fal elleni támadás központi célja 3:3 támadó formációból vagy taktikai támadásokból (keresztmozgás és/vagy betörés a 6-os vonalhoz) a 2 a 2 elleni szituációk kialakítása lehetőség szerint nagy területen. 2 a 2 elleni szituációkat újra és újra meg kell teremteni, de a mérkőzés különböző fázisaiban és eltérő játékhelyzetekben:
• 3:3 felállt fal elleni támadásnál
• a keresztmozgás különböző támadóakcióiból – gyakran területeket megnyitó illetve megnyújtó mozgásokkal
• 6-os vonalhoz való betörésekkor, vagy azok után
• közvetlenül szabaddobásból dinamikus tempóváltásokkal együtt
• 3. hullámú ellentámadásokból a felálló védelem ellen.