Jenővári István


A Magyar Kézilabda Szövetség 2018 évben alapította meg a Jenővári István díjat. Kimagasló, példaértékű munkát végző nevelőedzők részesülnek ebben a megtiszteltetésben. Ők azok, akik munkájukkal megteremtették, hogy tanítványuk eljuthasson a felnőtt válogatott szintre.

Jenővári István, Pista bácsi rövid életrajza

Jenővári István 1926-ban született egy kis jászsági faluban, Viszneken. Szüleivel 1941-ben Budapestre költöztek, az általános iskolát már a Városmajor utcai Polgári Fiúiskolában fejezte be.
Több sportággal próbálkozott, atletizált, és kézilabdázott a Bp. Levente Egyletben és a Ganz-Villanyban.
A Testnevelési Főiskolát 1949-ben fejezte be, és 32 éven keresztül egyetlen iskolában, a budapesti Pannónia utcai (később Sallai Imre Általános Iskola és Gimnázium) tanított testnevelést.
1971-ben Budapest Főváros Tanácsa Földes Ferenc díjat adományozott neki az ifjúság neveléséért végzett munkájáért. A Budapesti Kézilabda Szövetség tiszteletbeli tagja.
69 éves korában, 1995-ben hunyt el, de tanítványai emlékeznek rá.

„A közepes tanárok elmondanak. A jó tanárok elmagyaráznak. A kiváló tanárok megmutatnak. Az igazán nagy tanárok inspirálnak.” – William Arthur Ward

Büszke vagyok, hogy tanítványa lehettem.

De ki volt az a Jenővári? Kérdezték tőlem főleg a fiatalabb generáció képviselői.
Jenővári István nemcsak kiváló pedagógus és felkészült kézilabda szakember, hanem újító is volt a maga nemében. Egy angyalföldi általános iskolában nevelte a gyerekeket, mint testnevelő tanár. Délutánonként eleinte a Vasas SC, később a Budapesti Elektromos salakos, majd bitumenes pályáin volt elérhető. Az ötvenes évek végétől, egészen haláláig, a kilencvenes évek elejéig számtalan gyerekkel ismertette meg a sportágat. Sok neveltje volt, akik a felnőtt válogatottságig vitték. Felnőtt csapatokat is irányított két szeretett klubjában. Az Ő nevéhez fűződik a Fekete – Kovács kézilabdázás című könyv egyik fejezete „Az általános iskola kézilabda oktatásának módszertana”.
Pista bácsi írta le és dolgozta ki először a kis területen megvalósítható 3:3, illetve a 2:2 elleni játékok jelentőségét. Ő volt az, aki köredzés formájában (a kisméretű terem miatt), 3-4-5 állomáshely beiktatásával, hogyan kell viszonylag sok gyereket megmozgatni, egymástól eltérő feladatokkal. Ő volt az, akitől elterjedt a DOBD és FUSS kijelentés, amit a folyamatos labda nélküli mozgás kicsikarásáért talált ki.

Most már bevallhatom, hogy én is egyike voltam annak a több száz gyereknek, akik „Istenként” tiszteltük és néztünk fel rá. Igazi példaértékű pedagógus volt, aki nemcsak nevelt, de mint az ábra mutatja inspirált is. Neki ajánlottam 1993 évben kiadott első könyvemet, de sajnos már csak a sírjánál mutathattam meg neki.
Az Ő nevével fémjelzett plakettre, oklevélre, amit ezt követően talán sok száz nevelőedző vehet majd át remélhetőleg az elkövetkezendő évtizedekben, joggal lehet büszke. Bizonyára fentről nézve minket Pista bácsi is örülhet, hogy munkássága, hívatástudata a mai nevelőedzők munkájában testesül meg.