A korai eredmények hajszolása megöli az utánpótlás nevelést, mert elvész a lényeg, maga a képzés!


A címben megfogalmazott kijelentés kemény ítéletet alkot olyan témában, amely önmagában is ellentmondásos. Ha elfogadjuk a tényt, hogy az utánpótlásnevelés célja a felnőttjátékos felnevelése, úgy azt is el kell fogadnunk, hogy a pillanatnyi hétvégi győztes mérkőzések jelentőségének súlya, nincs arányban az előbbi állítással. Egyáltalán, van e egyetértés abban, hogy mi a lényeg?
Úgy vélem, az első akadály „leverése” már a kisiskoláskorban megtörténhet, és olykor „végzetes” erővel képes romboló hatást kiváltani. Ha egy 8-9 éves tanítványunkban a jó kézilabdázót akarjuk felfedezni és ennek, hangot is adunk. Véleményem szerint azok az edzők csinálják jól, akik eleinte sportolót akar nevelni a játékosukból és ha ezek a tulajdonságok, viselkedési és magatartási normák kialakultak, de csak ezt követően oktasson, majd képezzen a sportágra speciális technikákat.
Elgondolkodtam azon, hogy a taktikai elképzeléseket, legyen egyszerű, nagyon alap vagy összetettebb elem, hiányos, vagy inkább nem létező technikai tudás nélkül nehéz megvalósítani. Ugyanakkor az sem lehet közömbös, hogy egy jó technika elsajátításához, elengedhetetlen a képességfejlesztés. Hiszen tudnunk kell, hogy egy technikai elem, a meglévő képességre épül. Pontosítva, van egy sorrendiség a képzési mechanizmusban.


Életkortól függetlenül bárkik is legyenek a tanítványaink, ismerni kellene az egymásra épülő képzési folyamatot. Eleinte globálisan tanítsunk, (kisiskoláskor) majd az elemek ismeretében, kezdjük parciálisan a képzést. Ismerjük fel az optimális kondicionális képességfejlesztés időpontjait. Ha ebben nem vagyunk képben, kérjünk tanácsot olyan valakitől, aki átlátja, érti az összefüggéseket és tudja a miért, hogyan és mikor kérdésekre a válaszokat. A rendszeres és az egymásra épülő nevelőmunka sikere abban áll vagy bukik, hogy az adott életkorokban az oktató-nevelőmunka mennyire összehangolt és felépített. Egy sportoló felépítése az adott sportágra, véleményem szerint az alábbi egymásra épülő fázisokra kell épülnie.

1. Képességfejlesztés 2. Technika oktatása
3. Taktikai gondolkodás 4. Speciális képzés

(Ha jól megfigyeljük, érdekes hasonlóság van a heti edzésmunka tervezése és a sportoló hosszú távú felépítése között. Hiszen a hét elején történik a képesség fejlesztése zömében és a hét végén vesszük át a taktikai feladatainkat.)
Ha a speciális képzés megelőzi bármelyik összetevőt, hiba fordulhat elő a végső cél elérése szempontjából, vagyis előfordulhat, hogy mielőtt felnőtté válna a sportoló, lesérül, elfásul, kiég, vagy mentálisan omlik össze a kudarcok miatt.
A nevelés és az adott sportághoz való kötődések kialakítása után, kezdetét veheti az oktatás, vagy a tanítás folyamata. Ez alatt azt értem, hogy egy nem létező, vagy minimális tudás birtokában lévő szintről tudunk eljutni a gyerekkel valahová. Ezt a szintet csak képzéssel leszünk képesek tovább. Tehát ne feledjük az UTÁNPÓTLÁS NEVELÉS = A felnőtt csapat részére nevelünk sportolókat. Ez egy hosszú folyamat, aminek minden állomása fontos és kihagyhatatlan. Ha kevés hibával és eredményesen szeretnénk dolgozni e téren, legyünk figyelemmel arra, hogy
az életkori sajátosságok támogató legyen.
az értelmi felfogó készség szintje adott legyen.
a kondicionális képességek pillanatnyi állapota adott legyen.
a szenzitív periódusok jótékonyan legyenek kihasználva.

Természetesen a versenyeken való részvétel fontos és lényeges, mert a gyerekek sokat képesek fejlődni ezek alatt. A félreértés köztem és a csapatát állandóan mérkőzésekre citáló edzők között, csak az arányok felállításában van. Mert óriási különbséget látok a TÚLZOTT VERSENYEZTETÉS vagy TERVSZERŰ VERSENYEZTETÉS között.

Nagy hibaforrás lehet, ha az oktató-nevelőmunka csak a mérkőzésekre történő felkészítésben találja meg önmagát!
Hiszen a gyerek nem attól fog bátran, határozottan és hatékonyan szerepet vállalni a mérkőzéseken, ha a felnőttekhez hasonlóan játékelemeket gyakorolnak az edzéseken. Elérkeztünk egy másik hibaforráshoz és ezek a lebutított” felnőtt edzések. A gyerekek olyan feladatokat kénytelenek csinálni, ami számukra nem hatékony, a fejlődésüket nem szolgálja és a tudás szintjüket meghaladja. A másik káros hozadéka ennek a hozzáállásnak, ha a nevelőedző a felnőttekre jellemző értékrendek szerint kezeli a tanítványait. Számára csak győztes vagy vesztes létezik. Képesek nagyon fiatal gyerekeket „megbélyegezni” a tehetséges, vagy az alkalmatlan kategóriákkal. Ismételten szeretném kihangsúlyozni, hogy nevelőedzőként tanítsuk meg tanítványainknak a sportolói hozzáállás és viselkedés alapjait! Koncentráljunk az alábbiakra.
Tanulja meg az előkészítő játékok alatt elfogadni a verseség negatív érzését!
Sajátítsa el és tanulja meg, hogy milyen a szorgalma által befektetett munkájának sikere.
Legyen képes jól futni, dobni és ugrani!
Kapja meg az életkorához szükséges kondicionális képességeket!
Sajátítsa el az életkorának megfelelő alaptechnikákat, mint lövés, cselezés!