Labda átadások II. rész

CREATOR: gd-jpeg v1.0 (using IJG JPEG v80), quality = 70

CREATOR: gd-jpeg v1.0 (using IJG JPEG v80), quality = 70

Minden előkészítő, vagy rávezető játék akkor kezd „haldokolni”, vagy hatástalanná válni, amikor a gyerekek, vagy játékosaink nem akarnak, vagy igazából nem is tudnak a labda helyétől függetlenül, úgynevezett szabad területre mozogni. Követik a labda irányát, egy labdatartó játék során és nem a támadótól üres helyre igyekszik. Az is előfordul, hogy nagyon távolinak érzik a védőtől szabad területet, és így könnyen előfordulhat, hogy igen szűk helyre szorul be a játék.
Következő nehézségi fokozat a mélységből érkező labda nélküli játékos megjátszhatósága. Hiszen vagy hátulról, vagy egy távolabbi helyről, de nem egyértelműen szemből érkezik a társa. Ilyen esetben, nem csak a távolság, de a mozgás sebessége is nehezíti a labda pontos útját és a magát a labdafogást is. A védő mozgása és helyezkedése lehet a következő nehézségi fok.
Gyakran látjuk kisiskolás, de még a gyermekbajnoki mérkőzéseken is, hogy a támadók állnak és nem mozognak a felállt védelemmel szemben. Az sem ritka eset, hogy a labdát birtokló játékos, képtelen a labdát a társának adni szélességi irányban, mert közéjük helyezkedik egy védőjátékos. Igyekszik a védő felett átívelni, de ezek általában pontatlanok. Hasonló pontatlan megoldás kerekedik ki abból a hosszú labda átadásból is, amit a labda nélküli játékos hátulról, szinte vele egy vonalból kap a társától. Általában ezek, labdaszerzést, vagy egy kapuskidobást követően szokott előfordulni. Túl nagy az ív, vagy kicsi a dobás ereje, vagy háton dobja a labda nélküli futó társát. A lényeg, hogy a labda pontatlan.

TN-játékok-1

Célszűrű az előbb felsorakoztatott példákat, edzéskörülmények között gyakorolni. A gyakorlást minden esetben az egyszerűbb feladatokkal kezdjük el! Kisebb távolság térben, és minimalizálni a figyelem megosztottságát. Eleinte egy, majd később nehezebb körülményeket is kreálhatunk a gyerekek számára. Ebben a gyakorlásban, arra is lényeges odafigyelni, hogy a labdát továbbító játékos, mindezt hogyan teszi. Nem helyes, ha nyújtott lábbal, és a dobásiránytól elforduló vállal igyekszik, alig felkészített labdát elhajítani. Ebben a helyzetben, inkább löki, mint hajítaná a labdát. Nincs idő, kapkod és nem „áll bele a dobásba”, szoktuk mondani. A másik gyakran előforduló hiba, ha a hajító kar könyökben annyira hajlított állapotban van, hogy a kidobás pillanatában a labdát markoló csukló, a könyök felett marad jóval, így a labda nagy ívben repül ki a kézből.
Az átadások gyakorlásánál, csak úgy, mint az eltérő posztokról történő kapura lövések esetén, célszerű kijavítani, átbeszélni tanítványainkkal, hogy milyen módon kell a labdát felkészíteni a hajításhoz. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a gyorsaság, vagy a távolság, de olykor az irány függvényében, rövid, vagy hosszú úton készítik fel a labdát az átadáshoz. Kezdetben, jól látható jelekkel, tárgyakkal tegyük szemléletessé tanítványainknak a dobások pontos irányát és távolságát. Ezzel megteremtjük és elősegítjük a pontos térlátást és az ezzel járó helyes döntést. A tanítvány ilyen módon, a dobás tempójára jobban képes ügyelni.

28f_23y_360_20

A hátulról érkező labda átadások kapcsán felmerül egy másik hibaforrás, a labdát elkapó játékos testének, karjainak helyzete, illetve az átvevő helyre érkezésének tempója. Ez a hibaforrás is elég gyakori előfordulással bír. Nem mindegy, hogy milyen irányban fordul az érkező labda irányába felsőtesttel. Minden esetben a terem közepe felé forduljon! Ezzel egy időben, a labda elkapásához szükséges a törzs elfordulása. Ezt az oldal vonalhoz közeli láb előre történő lépésével, képes megteremteni. Lehetőleg a súlypontja is kerüljön lejjebb a haránt terpeszben. A karok nyúljanak az érkező labda irányába, majd a labda megfogását követően, a hátul lévő láb előre lépésével, forduljon be a felsőtest a futás irányába újból.

Vélemény, hozzászólás?