THE EDUCATION OF HANDBALL IN LITTLE PUPILLAGE

Imagine that children go to the trainings only because they enjoy what they do, because it brings them joy. But if children are conscious of the fact that they have to perform something compulsory, on the first occasion when they notice the possibility for something more interesting and playful, they will move away from handball.

Should I be a good teacher and also a handball expert? Do I have to be able to provide educational tasks but at the same time direct outstanding talents into competitive sport? Playing handball is only possible in teams and against another team.

Az elfogadás kérdése


Fiatal edző éveimben, nem értettem az összefüggéseket, nem találtam anyagot, ami rámutatott, hogy a nevelés folyamata mitől és miért lehet egymásra épülő és folyamatos. Tanáraim stádiumokat és kész kialakult technikákat mutattak számomra. Hogyan tudok technikailag helyesen kivitelezni mozgásokat, vagy milyen teljesítményt kell mutatnom, hogy bizonyos korosztályos válogatott motorikus fejlettségi szintjét elérjem. A folyamat, hogy a különféle életkorban mit és mikor és hogyan oktassunk, senki nem árulta el nekem. Nos, ilyen nem létezett. Sok fejtöréstől és hezitáló időszaktól mentett volna meg. Persze az sem okozott volna gondot, ha a sejtéseimet, a bizonytalan döntéseimet megerősítette volna valaki, hogy az út, amit választottam, vagy maga a képzés felépítettsége helyes és megfelelő. Nekem is voltak szerencsés tanítványaim, akik eljutottak a csúcsra. Bizonyára ez másokkal is előfordult, de az igazi értelmet és a választ, hogy mindez miért történhetett meg, nem tudtuk megadni. Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatokat tettünk az adott játékosról. Talán mert igazi nagy tehetség volt. Nagyon szorgalmas és jó adottságai voltak. Kivételes technikai tudása volt. Hallatlan szívós, erős és jó harcos. Ördögien cselezett és kifinomult a technikája.

Ha egy hatemeletes lépcsőháznak azonosítanánk be az utánpótlás nevelés folyamatát a kisiskoláskortól a felnőtté válás állomásáig. Nos, könnyen lehetne szemléltetni a jelen gondjait a képzés területén. Ugyanis ha minden egyes lépcsőfok egy egy lényeges részét alkotja a képzés folyamatának, legyen az akár nevelés, képességfejlesztés vagy technikai érettségi szint. Ebben a lépcsőzésben korán kiesnek azok a gyerekek, akik kisiskoláskorban nem kapják meg a megfelelő koordináció fejlesztést. A kimaradt lépcsőfokokat nem képesek átugrani. Ilyen lehet például az is, ha nem kap kiemelt figyelmet a serdülő életkor elején az aerob állóképesség fejlesztése, illetve a serdülőkor végén a szükséges gyorserő és ezzel szorosan összefüggésben álló technikai képzéshez rendelt kondicionális fejlettség. Ahogy a gyerek kronológiailag növekszik, úgy távolodnak egymástól a lépcsőfokok. Soha nem ismételhető és nem behozható hátrányba kerülnek azok a kollégák, akik kondicionális hátránnyal, vagy technikai hibákkal és eszetlen taktikai tudással akarják felfelé rohantatni a tanítványaikat az emelkedőn. Képtelenek lesznek felérni a csúcsra, a hatodik emeletre, vagyis a felnőtt sportolói szintre.

Igen, eddig is voltak és lesznek kiváló sportolóink, akik büszkeséget és örömet okoztak nekünk, mert felnőtt szinten megmaradtak és jó vagy éppen válogatott kézilabdázók váltak belőlük. Na de hányan nem? Az elfogadás a fejlődés felé abban áll, hogy magát az egységességet és a folyamatot állítjuk szembe a múltbéli ad hock képzéssel. Ismereteink bővültek az elmúlt évtizedek alatt. Tudjuk, hogy mikor, mit érdemes tanítani és azt milyen módszerrel vagyunk képesek a leghatékonyabban átadni.

a group of girls run forward as a little boy strolls slowly behind them

Lesznek szakemberek, akiknek nem azt kell megmondani, hogyan csináljuk, hanem, hogyan érdemes. Nekik kötelességük lesz az egész folyamatot ismerni, közvetíteni a területen. Ha elfogadjuk, hogy az edzőnek minden esetben adminisztrálnia kell magát, és ezzel azonosulni tudunk, már csak egy lépés szükséges a tudatos készültségi szint elérése felé. A naprakész, tervező nevelőedző eddig csak kevesek sajátjaként, vagy inkább elképzelés szinten működött. Aki elfogadja a segítséget és nem valami szükségszerű és fentről jövő kötelezettséget elővételez a mentori rendszer bevezetésével, az képes lesz megváltozni hozzáállását és munkájával, a hibázás eshetőségét a minimálisra tudja csökkenteni.
Mindez elfogadás kérdése lesz.

Amikor egy „álom” megvalósulni látszik.

Több év telt el, amióta írásra adtam a fejem. Azok az olvasóim, akik már régóta megtisztelnek figyelmükkel, bizonyára emlékeznek, hogy milyen témákban és mennyire elhívatottan képviseltem az elkötelezettségemet az utánpótlás-nevelés témájában. Fontosnak és időszerűnek éreztem, hogy sportágunk nevelőedzőit tájékoztassam elképzeléseimről, gondolkodásmódomról. Azt a szellemiséget, amit az elmúlt sok esztendő tapasztalataiból leszűrve gép elé ülve közreadtam, ma sem gondolom másképp.
Ma olyan beosztásból szemlélhetem a sportágunkat, hogy bizonyos kérdésekben lehetőségem nyílt, nyílik a megvalósíthatóságáért tenni valamit. Nagy lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába. Az elmúlt több évtized tükrében kijelenthetem, hogy ami most történik, vagy ami meg fog történni, az számomra álomszerű.

Szerettem volna, hogy EGYSÉGESEK LEGYÜNK A KÉPZÉS TERÜLETÉN országos szinten.
Mint ahogy az is lényeges lenne, hogy idővel szűnjenek meg A KÉPZÉSBELI KÜLÖNBSÉGEK.
Több fórumon elmondtam, hogy legyen egy MINDENKI SZÁMÁRA ELÉRHETŐ közös, egymásra épülő SZAKMAI TEMATIKA.

Örömmel jelenthetem ki, hogy mindez nyártól két lábra áll és elindul a változások és a reménykeltő fejlődés irányába. A szakmai tematika négy fontos alapelemre épül.

1. Képzési fázisok, feladatok egymásra építve, kétéves bontásban 7 – 18 év között.
2. Általános és korosztályra bontott edzéselméleti ismeretek.
3. Módszertani segédlet.
4. Rajzolt gyakorlatok (200)

Minden neveléssel foglalkozó kolléga, aki az országban tevékenykedik, alanyi jogon hozzájut a szezon kezdetén.
Olyan országos lefedettségű felépítményt szeretnénk kialakítani, ami garantálja, hogy pár éven belül elindul a szakmai fejlődés. Továbbá szeretném, hogy minden edző a saját területén ismerje fel és tudja helyesen értelmezni a lényeget.

MIKOR? MIT? HOGYAN? kell csinálni kérdésekre a válaszokat.
Csak azt kívánhatom, hogy az ÉBREDÉS is szép és eredményes legyen!

A gyors labdafelhozatal oktatása II. rész


Az elindított képzési fázisokat követően, lépésenként haladjunk a taktikai elképzeléseinkkel. Tanítványaink ezek szerint, túl vannak az alapok elsajátításában.

– időben történő elindulás
– a labda átvétele minden irányból mozgás közben
– a labda nélküli játékos üres területre történő helyezkedésének lényege
– a labda továbbítása megfelelő erővel és pontossággal

A hangjelzésre történő, vagy valamilyen tevékenység elvégzését követő gyors elindulásokat, már a kezdet kezdetén építsük be az oktatás folyamatába. Másik lényeges és hasznos segítség a távolság és a mozgásirányok hatékony felismerése, megérzése kapcsán, hogy jeleket, jelzéseket használjunk az előkészítő időszakban. A gyerek térlátása és a térben történő mozgása folyamatosan fejlődni fog. Ezzel együtt a gyerekek tempó és ritmus érzékelésének folyamatos igénybevételével a határozottsága, egyben a felismerő készsége is pallérozódik. Nem igazán tudjuk szétválasztani az előbb említett koordinációs feladatok megvalósulását, ha kompakt módon állítjuk össze a feladatokat.
Eleinte ne kényszerítsük a gyerekeket egyes területek irányított megjátszására. Találják meg maguk, ismerjék fel egyénileg a lehetőségeiket. Ez persze nem fog sikerülni hathatós segítség nélkül! Sűrű szüneteket, és gyakori magyarázatokat kell adnunk a gyakorlatokat megállítva. Járjuk le velük, mozgassuk le a gyerekeket az általunk helyesnek tartott útvonalakat. Eleinte sűrűn, majd egyre ritkábban instruáljuk Őket! A labdás és labda nélküli térben történő mozgás az egyik legnehezebb taktikai feladat. Abban az esetben várhatunk el előrelépést egy általunk meghatározott taktikai folyamatban, ha előtte a gyerek ismeri, és ez által felismeri a lehetőségekben rejlő megoldásokat. Ha az alábbi kérdésekre a válaszokat tudni fogják tanítványaink a fejlődésük garantált lesz.

– Miért kell megállni a labda birtoklása alatt?
– Miért kell továbbítanom a labdát?
– Kinek és milyen irányba kell átadnom a labdát?
– Miért kell folyamatosan mozognom a labdával, amíg csak lehetséges?
– Hogyan helyezkedjek az üres területre, hogy megjátszható legyek a labdával?
– Miért kell közeledni, vagy távolodni a labda nélküli játékosnak a labdát birtokló helyzete szerint?


Ne kövessük el azt a hibát, hogy olyat várjunk el a gyerektől, amire még sem fejben, sem testtudatban nem érett meg. Nos, a fenti tudásszintek sportágunktól és a kézilabda pályától független területeken is képzési fázisok. Hiszen a labdajátékok alapja ez!

Az oktatásnak el kell jutnia egy olyan szintre, hogy a labdafelhozatal magába hordozza a játék lényegét. Pontosabban a létszám fölény kialakítását.
Az eredmény nem a mozgások, játékok elnevezésében, hanem a helyes irányok és az ebből adódó létszámfölény kialakításában lesz. A tanítványaink nem előre programozható „robotok” legyenek, hanem a lehetőségeket felismerő és jó döntéseket hozó kreatív gyerekek. Nagyon sok előkészítő és rávezető játékot alkalmazzunk ennek érdekében. A végső cél elérését lépésekkel és nem azonnali tényszerű gyakorlással érhetjük el. Változatos ingerek és szokássá érett alkalmazásokat igényel a tanítás. Ehhez idő, türelem és a megfelelő alap szükséges.

Az alábbi klipek a jó döntések meghozatalára irányuló gyakorlatokat mutat be, a serdülő válogatottjaink segítségével.

A gyors labdafelhozatal oktatása I rész.

Szeretném tudatosítani, ahhoz hogy bizonyos, vagy minimális taktikai elvárásaink legyenek a tanítványainkkal szemben, túl kell esni az alapvető képességek és a célhoz szükséges tudati követelmények elsajátításán.
Ugyanakkor a tanítás fázisában, már korán lépjen be a védő, illetve a visszafutó védőjátékos zavaró tevékenysége. A játék minden elemében, és ezek oktatásában két oldal jelenik meg. Hasonlóan, mint a verseny szituációban, a képzés folyamán is „támadó – védő kapcsolat” felállítása és variálása esetén leszünk képesek előre lépni az elsajátítás útján. Persze a didaktikai elemnek, mint az egyszerűbbtől haladjunk az összetett felé, érvényesülnie kell! Alapvető képesség, hogy a lehető leggyorsabban induljon el a védő a labda megszerzését követően. Legyen dinamikus az elindulása, rajthelyzet szerű. Megfelelő időben forduljon hátra felsőtestével az érkező labda irányába, amikor még zavartalanul képes elkapni a labdát. Lényeges kívánalom, hogy legyen alkalmas a kapus, vagy egy olyan játékos, akinek már adott a felkészültsége, technikai és kondicionális érettsége, hogy a labda pontosan és erővel érkezzen a megadott helyre.
Az induló játékosnak a labdaátvétellel egy időben, legyen ideje figyelni és dönteni a labda további sorsa felől.

Ha..teret, vagy folyosót lát maga előtt, vegye célba és a lehető leggyorsabban érjen a cél helyszínére.
..védő zárja el az útját, de még van esélye elvezetni mellette a labdát, mert mélységben elegendő tér áll a rendelkezésére, tegye ezt.
..a védő közel van hozzá és ettől nem messzi egy másik, azonnal a labdaátadását válassza megoldásnak

A döntési helyzetek kialakítása viszi előbbre a gyerek helyzetfelismerő készségének fejlődését. Az egyszerű direkt indítások gyakorlása kapcsán, el kell jutnunk addig, hogy a tanítványaink képesek legyenek felmérni, hogy mikor lehetséges tovább vinni, és mikor kell megállni,

Mert…az út bezárul előtte.
… mert az oldalvonal mellett nincs szabad sáv a labda elvezetésére.
… több a védő, és nincs kellő számú társa.

Az előbbiek mentén, a labdafelhozatal lényege nem a gyorsaságban, hanem a rendezetlen védelem átjátszhatóságában van. Nem összekeverve azzal, hogy amíg odáig eljut, a gyorsaság legyen a meghatározó! Ezt követően a taktikai érettség fog dönteni a támadás hatékonysága felől. Tehát, ha a tanítványaink nem rendelkeznek még az előbbiekben felvázolt érettségi szinttel, nem sok esélyünk marad arra, hogy jó döntéseket hozzanak!
A lent közzé tett klipekben a serdülő válogatott néhány előkészítő gyakorlata látható e témában.

Nyolcéves gyerekek komplett edzése. Mórahalom

A kisiskolás életkor igen fogékony a különböző külső ingerek feldolgozására. Különös tekintettel a koordináció fejlesztésében nyílik alkalom, a hatékony testi nevelés területén. A tér – idő vonzásában, sok lehetőség adódhat számunkra. A térben való látás, és az ezzel járó mozgástanulás, illetve tempó – ritmus érzékelés és több irányból érkező ingerek folyamatos feldolgozásában érhetünk el kimagasló eredményeket. Azonban, nem a tudatos cselekvésekre kell gondolnunk, amit hosszabb vagy rövidebb tudatos gondolkodás és tanulási fázis előzhet meg, hanem a vizuális emlékek és a gyakori ismétlésből adódó sematizálás alakíthat ki. Lényeges továbbá tudatosítani, hogy ebben az életkorban a törzs és a végtagok együtt és külön – külön történő mozgásaiban, kellő megalapozottsággal előkészített gyakorlatok alkalmazásával, sokat tehetünk tanítványaink sokoldalú képzéséért. Az alapokat ebben az életkorban sikeresen felépíthetjük. Az alábbi klipek olyan edzés részleteket mutatnak, amit nulla gyakorlással, a minap egy U8 korosztályú kis csoporttal mutatunk meg Mórahalmon, az összegyűlt szakembereknek.

1. Bemelegítés és a labdával történő mozgások előkészítése, előre elhelyezett tornapadok és kerülő bóják, illetve zsámoly segítségével. Módszertani szempontból is inspiráló lehetnek a látottak, hiszen hatékonyan és kevés idő ráfordítással voltam képes több edzés részletbe megfelelni anélkül, hogy hosszabb időt fecséreltem volna el arra, hogy a termet rendezgessem egy újabb feladathoz.

2. Ebben a klipben a torna szőnyeg segítségével, az esések, a test földre érkezése, illetve a játékszabályból adódó helyezkedés, a figyelem megosztottsága és gyors döntések meghozatala érdekében állítottam össze. A szőnyegre történő ugrások, csúszások, tompítják az esésekből adódó fájdalmakat, és vezethetik át a gyerekeket a kicsúszások végrehajtására.

3. A labdával való bánásmód, az egymásra épülő ügyességi versenyzések, amik igazából párban, de éppenséggel külön, egy az egy elleni párharcokban valósult meg, kellő küzdelmet kreált! A feladat felépített, hiszen több didaktikai alapelvet is figyelme vett. Van egy része, amikor együtt, majd külön és a végén egymás ellen „harcolnak” támadó – védő kapcsolatban.
A meghívásomért szeretnék köszönetet mondani a Tisza Volán SC vezetőinek, szakembereinek. Külön köszönöm, a mórahalmi U8 csapatának a bemutatón való részvételt!

A FIATAL SPORTOLÓK SZÜLEINEK 10 PARANCSOLATA.

A Bibliától elnézést kérve írta Joe Haefner, megfontolásra érdemes.
Egy ideje nagy erőkkel terjed a különböző magyar közösségi oldalakon is a tengerentúli kosárlabda-utánpótlásedző irománya, amely ország- és sportágfüggetlen. Így nyugodt szívvel tudjuk a futsal palánták szüleinek is a figyelmébe ajánlani.

1) Támogasd és bátorítsd gyermeked, légy ott a mérkőzésein, szurkolj a játékosoknak, és az ellenfélnek is!
2) Ha teheted, gyakorold a sportot gyermekeddel edzéseken kívül is, amennyiben a gyermeked is úgy szeretné, de semmiképp se kényszerítsd! A gyermek kényszerítése haraghoz, konfliktusokhoz és korai kiégéshez is vezethet.
3) Viselkedj sportszerűen a gyermekeddel, ne kiabálj vele a mérkőzéseken, vagy mérkőzések után a teljesítménye miatt, még akkor sem, ha megérdemli!
4) Tudatosítsd magadban, hogy az utánpótlássport a gyerekeknek és nem felnőtteknek van! Ne hasonlítsd a gyermeked más játékoshoz, vagy testvérhez, akár pozitív, akár negatív minőségben!
5) Kerüld el a gyermeked, vagy más játékos játékban nyújtott teljesítményének kritizálását a hazaúton! Csak akkor beszélj a meccsről, ha a gyermeked is ezt szeretné!
6) Gondoskodj arról, hogy a gyermeked időben megjelenjen edzésen, vagy mérkőzéseken! Ha nem tud időben megjelenni a gyermek, értesítsd erről az edzőt!
7) Törekedj arra, hogy mindig pozitív példakép legyél a gyermeked számára, kerüld a játékvezetőkkel kiabálást, még akkor is, ha rosszul döntenek, vagy teljesen elcsesznek valamit! Mikor mégis erre készülnél, emlékeztesd magad, hogy a játékvezetők gyakran önkéntesek, fiatalok, vagy ők maguk is még képzésben vannak!
8) Értsd meg, hogy bár nyerni jó móka, de kutatások bizonyították, hogy a gyerekek inkább játszanak egy vesztes csapatban, minthogy padon üljenek egy nyertes csapatban! Ennek megértésébe beletartozik az is, hogy a gyerekeknek szükségük van játékidőre – nemcsak a te gyermekednek, vagy a legjobbaknak – és hogy hibázzanak, jól érezzék magukat és fejlődjenek! A gyermekek eltérő módon fejlődnek, Michael Jordant is kidobták a csapatából második gimnáziumban, ugyanennyi idősen Bill Russel mindössze 179 cm magas volt.
9) Ne oktasd a lelátóról a saját gyermekedet, vagy másét! Amennyiben problémád van a hivatalos edzővel, azt négyszemközt beszéld meg vele! Ha te magad is edzősködni akarsz, inkább jelentkezz edzői iskolába!
10) Mindig emlékezz rá, hogy felnőtt vagy, viselkedj annak megfelelően! Sokkal bonyolultabb egy gyereknek megbirkózni egy fékezhetetlen szülővel (ez vagy te), mint egy szülőnek egy megfékezhetetlen gyerekkel.
Forrás: Breakthrough Basketball

A védekezés váljon szokássá!


A védekezés ma már napjaink kézilabdázásában teljesen átalakult a korábbi évekhez képest. Támadó jelleggel és határozott labdaszerzési szándékkal építjük fel. Minél idősebb és a játékra érettebb játékosokkal dolgozunk, annál inkább tolódik át a képzés a tudatosság felé. Minden védekező csapat törekszik elővételezni a támadók tevékenységét. Persze, ehhez első lépésben a mozgásokat szükséges megtanítani, amiből idővel, védekezési szokások alakulhatnak ki! Ahhoz, hogy egy csapat jól és hatékonyan tudjon együtt mozogni a védelemben, az egyén szerepvállalását, feladatainak ellátása érdekében kell képeznünk! Sok olyan előkészítő, rávezető játékot ismerünk, amely a labda nélküli helyezkedést, az elővételezést, illetve a szükséges támadó jelleget alakítja, formálja a tanítványaink edzésmunkájában. Nagymértékben lehet segítségünkre maga a játék, amely csak elemeiben hasonlít a tényleges kézilabda játék védekezés felépítettségéhez. Azonban a játékban, mint ahogy a nevében rejlő kifejezések is, mint előkészítés vagy rávezetés, egyértelművé teszi számunkra magát a törekvést, hogy miért alkalmazzuk az edzések során.

Az védekezési szokás kialakítása hiányában, nagyon leszűkül az esély arra, hogy egy adott pillanatban, hatékonyan és a lehető leggyorsabban tudjon dönteni az egyén. Védekezési szokáson azt értem, hogy már fiatal életkorban, természetesen az értelmi felfogókészséggel szinkronizálva, olyan alapokat tudatosítsunk a tanítványainkkal, amik rendszeresen visszatérő jelenségek. Értem ez alatt, nem a teljesség igényével, mint például
– Kiemelten fontos legyen a lábak helyzete, mozgása, a támadó megállítása szempontjából.
– Ne állva várja a védőjátékos a labdás támadóját!
– Az ütközés előtt, tudja a védőjátékos testét és egyensúlyérzetét olyan helyzetbe hozni, amivel képes, megállítani a nagy lendülettel érkező támadóját.
– Képes legyen mélységben és szélességben hatékonyan és gazdaságosan mozogni.
– Tudja, alkalmazni a „V” alakban történő alapmozgást! (kitámadás – vissza húzódás)
– Sáncoló tevékenység és a mélységi kitámadás közötti különbségének értelmezése.

Az élekor és a cselekvőképes tudás növekedésével, a speciális mozgások, alkalmi megoldások, vagy éppen, a személyre szóló taktikai utasítások megvalósítása, akkor lehet hatékonyabb, ha a védekezésben szerzett alapismeretek, szokássá kialakult tevékenységekben érlelődött. Hasonlóan, mint a támadójáték esetében is, attól válik eredményessé a védelem egy csapatjátékban, ha egyénileg képzettek a tanítványaink. Lényeges képzési hiba, ha az egyén felkészítését, védekezési szokásainak hiányában, megelőzi a csoportos, vagy csapat taktikai védekezés kialakítása. Képzeljük csak el, hogy a sok gyakorlás és a mozgások sulykolását követően, a következetesség és a rendszeresség hatására, a védekezéssel kapcsolatos egyéni technika megjelenítése, azonos lesz a reggeli fogmosás, vagy az étkezések előtti kézmosás szokásának kialakulásával.

Labda átadások II. rész

CREATOR: gd-jpeg v1.0 (using IJG JPEG v80), quality = 70

CREATOR: gd-jpeg v1.0 (using IJG JPEG v80), quality = 70

Minden előkészítő, vagy rávezető játék akkor kezd „haldokolni”, vagy hatástalanná válni, amikor a gyerekek, vagy játékosaink nem akarnak, vagy igazából nem is tudnak a labda helyétől függetlenül, úgynevezett szabad területre mozogni. Követik a labda irányát, egy labdatartó játék során és nem a támadótól üres helyre igyekszik. Az is előfordul, hogy nagyon távolinak érzik a védőtől szabad területet, és így könnyen előfordulhat, hogy igen szűk helyre szorul be a játék.
Következő nehézségi fokozat a mélységből érkező labda nélküli játékos megjátszhatósága. Hiszen vagy hátulról, vagy egy távolabbi helyről, de nem egyértelműen szemből érkezik a társa. Ilyen esetben, nem csak a távolság, de a mozgás sebessége is nehezíti a labda pontos útját és a magát a labdafogást is. A védő mozgása és helyezkedése lehet a következő nehézségi fok.
Gyakran látjuk kisiskolás, de még a gyermekbajnoki mérkőzéseken is, hogy a támadók állnak és nem mozognak a felállt védelemmel szemben. Az sem ritka eset, hogy a labdát birtokló játékos, képtelen a labdát a társának adni szélességi irányban, mert közéjük helyezkedik egy védőjátékos. Igyekszik a védő felett átívelni, de ezek általában pontatlanok. Hasonló pontatlan megoldás kerekedik ki abból a hosszú labda átadásból is, amit a labda nélküli játékos hátulról, szinte vele egy vonalból kap a társától. Általában ezek, labdaszerzést, vagy egy kapuskidobást követően szokott előfordulni. Túl nagy az ív, vagy kicsi a dobás ereje, vagy háton dobja a labda nélküli futó társát. A lényeg, hogy a labda pontatlan.

TN-játékok-1

Célszűrű az előbb felsorakoztatott példákat, edzéskörülmények között gyakorolni. A gyakorlást minden esetben az egyszerűbb feladatokkal kezdjük el! Kisebb távolság térben, és minimalizálni a figyelem megosztottságát. Eleinte egy, majd később nehezebb körülményeket is kreálhatunk a gyerekek számára. Ebben a gyakorlásban, arra is lényeges odafigyelni, hogy a labdát továbbító játékos, mindezt hogyan teszi. Nem helyes, ha nyújtott lábbal, és a dobásiránytól elforduló vállal igyekszik, alig felkészített labdát elhajítani. Ebben a helyzetben, inkább löki, mint hajítaná a labdát. Nincs idő, kapkod és nem „áll bele a dobásba”, szoktuk mondani. A másik gyakran előforduló hiba, ha a hajító kar könyökben annyira hajlított állapotban van, hogy a kidobás pillanatában a labdát markoló csukló, a könyök felett marad jóval, így a labda nagy ívben repül ki a kézből.
Az átadások gyakorlásánál, csak úgy, mint az eltérő posztokról történő kapura lövések esetén, célszerű kijavítani, átbeszélni tanítványainkkal, hogy milyen módon kell a labdát felkészíteni a hajításhoz. Ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy a gyorsaság, vagy a távolság, de olykor az irány függvényében, rövid, vagy hosszú úton készítik fel a labdát az átadáshoz. Kezdetben, jól látható jelekkel, tárgyakkal tegyük szemléletessé tanítványainknak a dobások pontos irányát és távolságát. Ezzel megteremtjük és elősegítjük a pontos térlátást és az ezzel járó helyes döntést. A tanítvány ilyen módon, a dobás tempójára jobban képes ügyelni.

28f_23y_360_20

A hátulról érkező labda átadások kapcsán felmerül egy másik hibaforrás, a labdát elkapó játékos testének, karjainak helyzete, illetve az átvevő helyre érkezésének tempója. Ez a hibaforrás is elég gyakori előfordulással bír. Nem mindegy, hogy milyen irányban fordul az érkező labda irányába felsőtesttel. Minden esetben a terem közepe felé forduljon! Ezzel egy időben, a labda elkapásához szükséges a törzs elfordulása. Ezt az oldal vonalhoz közeli láb előre történő lépésével, képes megteremteni. Lehetőleg a súlypontja is kerüljön lejjebb a haránt terpeszben. A karok nyúljanak az érkező labda irányába, majd a labda megfogását követően, a hátul lévő láb előre lépésével, forduljon be a felsőtest a futás irányába újból.

Labda átadások I. rész

DSC_66911
A labdaátadások különféle helyzetekben és mozgások közben, alatt történik a mérkőzések alkalmával. Álló helyzetben, szemben egymással, ez figyelhető meg legritkábban. Talán ilyen eset nincs is! Már a gyerekek esetében is mélységi és szélességi, azaz, oldal és hátsó irányból érkező labdák elkapása kerül túlsúlyba. Azonban a kezdetek kezdetén, célszerű szemben állva gyakoroltatni a gyerekeket, hiszen jelen esetben nem csak az elkapás, hanem a labda felkészítése, és maga a hajító mozdulat helyes technikájának elsajátítása is lényeges lehet.

kepzes-4

Célszerű ezt a folyamatot addig erőltetni, amíg a dobások sebessége, ereje, pontossága és a távolság növelése, egyidejűleg sem jelent problémát. Majd következik az oldal irányból érkező labda átadások és elkapásainak tárháza, amit a pálya bármelyik szegmensében képesek vagyunk gyakoroltatni tanítványainkkal. A testtartás, vélhetően a felsőtest dobás irányba fordítása, a labdát birtokló kar, ellen oldali lábának kilépése, illetve a labda kidobáshoz igazodó felkészítésnek, együtt történő gyakoroltatása a legnehezebb feladatok egyike. Sokan úgy vélik ez természetes, és a folyamatok velejárója a tanítás alatt. Nos, hiba, ha ezt gondolja bárki! Felerősödik a felelősség tudat abban az esetben, amikor majd rátérünk a „V”, vagy a háromszög alakban történő mozgások sulykolásához. Azért van ennek akkora jelentősége, mert amikor a cselek tanítása kapcsán, nem fogják érezni játékosaink sem a teret, sem az egy időegység alatt történő súlypont váltást és a labda felkészítését, jusson eszükbe az előbb leírtak jelentősége! A háromszög, vagy „V” alakban történő mozgás, mindennapos gyakorlás tárgya a képzésnek. Bonyolult technika a kisgyermekek számára! Mikor mozgok előre a labdáért, mi az az idő, ami adva van az átadásra, és hogyan mozgok hátra a labda elhajítása után? Nem közben! Ebben a mozgás irányban tanítjuk a védelemben történő alapmozgást is, hiszen fellép, vagy kitámad és visszahúzódik, vagy behátrál. A gyerekek többsége a tanulás elején szinte ugrálnak, mint a „bakkecskék” az oldalazó, vagy keresztező lépések helyett. Persze, hogy ezt is meg kell tanítani nekik, mint mindent, ami nem természetes nekik!

DSC_9296

A „V” alakban való együtt mozgás a következő feladat, amit tanítani kell. Két játékosom együtt mozog, jobbra fel, vissza, majd balra fel és vissza. Jelek, jelzések mentén teszik ezt, eleinte egy harmadik előttük álló segítővel, aki tempóra adja, majd visszakapja a mozgásban lévő gyerekek labdáját. Lényeges a tempó, a mozgás sebessége, iránya és a legfontosabb, hogy a gyerekek érezzék meg, mikor és hogyan kell felkészíteni, majd átdobni a társának a labdát. Éppen ezért szükséges a feladó beiktatása. A következő tanulási tény, a labda átadás utáni hátráló lépések megéreztetése. Labdával a kézben soha nem mozgunk hátra! Minden egyes fellépés alatt arra is ügyeljünk majd, hogy a felsőtest a társ, (vagy ha ez védekező mozgásban kerül gyakorlásra) a labdás támadójával forduljon szembe! Amikor egy értelmileg és testtudatilag is magasabb életkorba léptek tanítványaink, elhagyhatóvá válik a feladó szerepeltetése. Lényeges szempont az együttmozgás ritmusa. A lábak helyzete lényeges szempont, mert az irányokhoz igazodva kerülnek előre, váltva, hol a jobb, majd a bal! Minden ebből a mozgásból indul ki! Ezek a mozgások jelentik a felállt védelem és a támadó alapmozgás lényegét!

háromszögben mozgás

Gyakoroltathatjuk a bemelegítő futások alatt, elhelyezett tárgyak megkerülése kapcsán, de kis csoportban, játékok formájában és párban, az edzések fő részében is. Eleinte engedjük, hogy a lábaikat figyeljék, de folyamatosan követeljük meg, hogy a tekintetük előre a kapu, vagy a támadás irányába kerüljön. Ismételten szeretném kiemelni, hogy a mérkőzések alatti a labda átadások 70-80 % ezekben a mozgásokban realizálódik. A fennmaradt 20-30% a mélységből és jószerivel hátulról érkező átadások játsszák a főszerepet, főleg a közvetlen és a közvetett indítások alkalmával. De ezek részletezését majd a második részben fogom taglalni.

Szivacskezis-kislany-2004_225