A robbanékonyság fejlesztés alternatívái

Pozsonyi Zsolt TRX Master trainer mutatja be nekünk az alábbi videó felvételen az érdekes kutatás részleteit és eredményét, amit amerikai úszókkal végeztettek el 2017 ben.

Nemcsak az úszók teljesítményfokozására alkalmas kutatási eredmény született, hiszen a robbanékonyság és a maximális erő fejlesztése a mi sportágunk edzőit is igen mélyen kell, hogy foglalkoztassa.

A kutatás: Comparison of the Hang High-Pull and Loaded Jump Squat for the development of Vertical Jumb and Isometric Force-Time Characteristic-Dustin J. Oranchuk, Tracy L. Robinson, Zachary J. Switaj, Eric J. Drinkwater (2017)

A kutatás célja az volt, hogy a fent jelzett két robbanékonyság fejlesztő gyakorlatot összehasonlítva, kiderítsék, hogy milyen és mennyire hatékony teljesítményfokozó hatást válthat ki a súlypontemelkedésre és az izometriás erőre e gyakorlatok folyamatos alkalmazása. Különösen olyan megközelítésben érdekes a téma boncolgatása, mert vannak olyan sportszervezetek, ahol az eszköz állomány és az infrastruktúra nem megfelelő, ezért keresik az egyszerűbb gyakorlatok alkalmazásában a hatékonyságot.
A film arra ad választ, hogy mit miért és hogyan dolgoztak a kiválasztott sportolók a 10 hetes tesztprogram alatt és a kutatás milyen eredménnyel zárult?

Ajánlom mindenki figyelmébe a filmet!

Combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációja.

Ausztrál kutatók korábbi tudományos munkák elemzése során arra a következtetésre jutottak, hogy a combhajlító izmokat érintő sérülések rehabilitációjában különösen nagy jelentősége van a neuromuszkuláris vagyis az ideg-izom kapcsolatokat érintő edzésnek.

A kutatókat azért érdekelte ez a fajta sérülés, mert gyakorlatilag minden gyors futással járó sportban gyakoriak, így az atlétikában is. (bár a hosszútávfutókat nem említi külön a tanulmány,- a combhajlító sérülések inkább pályaatlétikában fordulnak elő, hosszútávfutóknál ritkábbak és kevésbé súlyosak – de az eredmények náluk is ugyanúgy alkalmazhatók)

Tehát a gondolatmenet a következő: a combhajlító izmok húzódása esetén a neuronok és az izmok közti normál jeltovábbítás sérül avagy teljesen megszűnik. Ez a “neuromuszkuláris gát” akadályozza az izmok megfelelő működését és az erősítő-nyújtó rehabilitáció hatékonyságát is. Idővel a sérült izom sorvad, tovább fokozva a megbomlott egyensúlyt és a diszharmonikus izomzat miatt a térd stabilitása is romlik. Ez a negatív adaptáció maradandó és fokozza az újrasérülés esélyét.

Konkrét bizonyítékokkal tudják alátámasztani az elméletet. Dr Anthony Shield ezidáig nem publikált vizsgálatok eredményéről számolt be, melyek szerint a korábban sérült atléták esetében még hónapokkal (akár 10 hónappal!) az aktív sporthoz való visszatérés után is sokkal kisebb a sérült izmok aktivitása, mint a nem sérült izmoké. Kijelenthető, hogy a károsodás maradandó.

A kutatók szerint tehát az ilyen sérülések esetében helyre kell állítani az idegi-izom összeköttetéseket, nagy ellenállással végzett erősítő edzéssel. A combhajlító esetében például két gyakorlatot emelnek ki, a felhúzást (súllyal) és a saját súlyos Nordic hamstring curl -t (magyar neve talán nincs is)

Sok esetben a gyógytornászok, edzők vonakodnak ilyen edzéseket végeztetni, mert tartanak a túl nagy erőkifejtés negatív hatásaitól. De Dr. Shield és társai szerint ha íly módon újraépül a kommunikációs csatorna az idegsejtek és az izmok között akkor a sportolók jobban és hamarabb nyerhetik vissza a teljes izomerőt és funkciót, valamint csökken az újrasérülés valószínűsége.

Forrás: RW

Workshop nevelőedzők részére.


Talán a legnagyobb változás eredője a gondolatok kibeszélése. A párbeszéd lényege a kölcsönös odafigyelés a másikra. A kommunikáció szerepe nem az állítások és vélemények közvetítésében van, hanem informálásból adódó kölcsönhatásokban. Nem tudni valamiről és ezzel szemben nem úgy cselekedni, nem a cselekvő ember hibája, hanem a közvetítő hiányossága! Tehát az első lépés az informális tájékozatatásban van! Úgy vélem ebben van a kulcs a fejlődéshez!

“Ne tárgyaljunk sosem félelemből – de ne féljünk tárgyalni.” (J. F. Kennedy)

Véleményem szerint ebben történtek változások, de ahhoz hogy hatékonyabb legyen a kommunikáció, az informált közeg reakciójában, illetve a válaszokban és visszajelzések jelentőségében van. A megfelelő mederben zajló viták, eszmék cseréje és a majdnem kialakult vélemények érvekkel történő gyengítése, szemléletváltást eredményezhet.

“Ha vitatkozol, dühöngsz és ellentmondasz, néha győzöl, de hiú siker lesz, mert sohasem szerezted meg az ellenfeled jóindulatát. ” (Benjamin Franklin)

A nevelés egységesítése nem azt feltételezi, hogy mindenkinek ugyanazt kell csinálni, hanem azt, hogy mindenki azonos módon gondolkodjon a nevelésről. Azzal, hogy ki milyen utat választ, vagy milyen módszerrel jut el a kívánt célig és ezt hogyan éri el, az egységes szemléletmódot nem gátolja. Lehet kreatív, vagy példamutató az egyén, a közeg értékeli, mert felismeri az eredetiséget, ami a lényeg. A gyakorlatok gyűjteménye sem etalon, hanem mankó az egyén kreativitásának növeléséhez!

“Ha szót akarok érteni valakivel, az előzőleg rendelkezésemre álló idő egyharmadában önmagammal foglalkozom, s azzal, hogy mit fogok mondani neki – kétharmadában pedig róla gondolkozom, s arról, hogy mit mond majd ő.” (Abraham Lincoln)

Tehát ha a gondolatainkat képesek vagyunk kicserélni és értékelni a másik munkáját, saját magunk tudását és hozzáállását leszünk képesek formálni, vagy átalakítani!
Éppen ezért szeretném, ha a nevelőedzők között kialakulna egy előremutató párbeszéd. Hiszen közösen erősebbek és hatékonyabbak lehetünk! Terveim között szerepel, hogy

2018 évtől UP. WORKSHOPOKAT fogok szervezni eleinte Budapesten. Ezeknek az eseményeknek egyetlen célja lenne, hogy beszélgessünk, cseréljünk gondolatokat egymással, akár kötetlen formában.

Kapusok kiválasztása és képzése III. rész.

Alsóvédés technikájának oktatása:

Kapus alapállásból süllyeszti súlypontját majd, kitörést hajt végre az alsó sarok irányába úgy, hogy a kar és a láb együttes mozgásával induljon a védés. A kart ejtjük a kitörő láb irányába úgy, hogy az ellenkezőkar fent maradjon, és a későbbiekben, vállmagasságban kinyúljon. Az ellentétes karnak fontos szerepe van, mert a sáncon megpattanó labdáért tud nyúlni! Ejtett kar a térd előtt egészen a sípcsont és a boka között álljon meg, a tenyér megfeszül. Amennyiben szükséges derékból rá kell hajolni a kilépő lábra hatékony takarás elérése érdekében. A kilépő láb térdből behajlik az elrugaszkodó láb megnyúlik.Ezt a technikát legtöbbször a balkáni országok alkalmazzák.

Hibás kitörés alsóra:

Alapvető hibák, amikor a kapus saját síkjában vagy hátrafelé véd.

Sűrűn előforduló hibák az alsó védéseknél főleg kezdőknél a lábfej nem fordul (1) ki vagy az
ellentétes kéz lóg, (2) térdig ereszti le a kezét (3).


Az eddig tanultakat össze tudjuk kötni erősítő és koordinációs gyakorlatokkal:

1. Zsámolyon történő gyakorlatok
2. Szivacson történő gyakorlatok
3. Bosu, dyner párnán végezhető gyakorlatok

Kicsúszásos alsó védés oktatása:

Ezt a védési technikát csak abban az esetben lehet alkalmazni amennyiben a tanítvány elég laza ahhoz, hogy sérülésmentesen végre tudja hajtani! Ezt a technikát a védési paletta színesítése miatt tanítsuk kapusunknak, mert ha hozzászokik, akkor minden alkalommal ez lesz a kiinduló pont és ez nem helyes! Van egy mondás a régi edzőktől, hogy FEKVŐ KAPUS VERT KAPUS! Elrugaszkodáskor a csípő kifordul úgy, hogy a kitörő láb az alsó lábszár lendületszerzésével spárgát végez a levegőben, ezzel egy időben a törzs, felsőtest és a kéz oldal irányba kinyúlik és odahajol a boka irányába. Itt is oda kell figyelni a kéz és lábmozdulatára, hogy előre felé támadó a boka elé érkezzen. Akkor jó a technika, ha a tanítványnem dől hátra, hanem az alsó végtagon helyezkedik el úgy, hogy a leggyorsabban alapállásba tud helyezkedni.

1. Egykezes kicsúszásos védést azért alkalmazzuk többet, mert a sáncon megpattanó
labdát a fent biztosító kéz tudja hárítani.
2. Kétkezes kicsúszásos védés abban az esetben alkalmazunk, amikor a védő úgy takar,
hogy a támadó csak oda tud lőni.

3. Kicsúszásos technikát jelenleg a skandináv országok kapusai alkalmazzák mérkőzéseken a legtöbbet. Ennek az a veszélye, hogy a hárított labda az ellenfélhez kerülhet. Kapusnak ezzela technikával szűkös a mozgástere, mivel nem tud olyan gyorsan felállni. Félmagas védés kitöréssel:Ezt a védési technikát csak távoli és test melletti lövéseknél alkalmazzuk, ami ugyan olyan nagy figyelmet érdemel, mint az eddig felsoroltak. A láb munkája teljesen megegyezik a felső védés technikájával.

4. Itt a folyamatos hibajavításra fokozottan oda kell figyelni egy rossz technika rögzülése miatt. Ez a tanulás idő minden gyereknél más, de tapasztalatom alapján átlagosan kb: 6 hónap.

5. 12 éves korban már tudatosítani kell a kapusokkal, hogy melyik az egyenes oldal és azt neki KÖTELEZŐ védenie. A védőhöz viszonyított szerep határozza meg a kapus helyezkedését és védését. Itt tudnia kell a test melletti lövések esetében, hogy melyik az ő oldala. A védőknek is tudniuk kell, melyik sávot kell sáncolniuk, takarniuk/

6. Szélen az elvárás, hogy a rövidbe nem kaphatnak gólt! Itt látható, hogy kapusunk mennyire elhivatott és kivehető a labdához való viszonya (nem fél a labdától). Későbbiekben térek ki a szélső védések oktatására.

Nagyon fontos a folyamatos hibajavítás!

Kapusok kiválasztása és képzése II. rész

12 éves kortól pedig legalább heti két kapusedzés ajánlott:

1. Alap mozgások megismertetése a gyerekekkel. (kéz tartása, alapállás, kilépések, kéz láb együttes használata, láberősítés stb…). Gyenge gumiszalag segítségével illetve saját test tömeg felhasználásával erősítjük a 1: csukló



2: könyök



3: váll, ízületeket az esetleges nagyobb lövések okozta sérülések elkerülése szempontjából.

2. Fontos a rendszeres nyújtó gyakorlatok végzése, tanítása és alkalmazása. Ezek feladatok alapos és tökéletes végrehajtása azért lényeges, mert erre fognak épülni a további képzések (Pl: alsósarokra történő kicsúszás, félmagas védés.). Kapusoknak nem csak gyorsnak, hanem nagyon lazának is kell lenniük a sérülések elkerülése végett.
3. Nagyon fontos odafigyelni a lábak erősítésére és a koordináció fejlesztésére, mert a gyakorlatokat csak ezek megléte után tudják hatékonyan elvégezni.

Mivel gyerekekről beszélünk így súlyzó használata tilos!
Minden esetben csak a saját testsúllyal dolgoztatjuk a gyerekeket!

A kapusok mozgásának alapja a lábmunka, ezért külön oda kell figyelni a lábak erősítésére. Továbbá a térdek és boka megerősítésére oda kell figyelni a későbbi sérülések elkerülése érdekében.
• Guggolások, kitörések
• Szökdelések
• Bosu és dyner párna használata
• Pad gyakorlatok
• Koordinációs létra alkalmazása

4. Ebben a korban tanítjuk az elrugaszkodást, a felső- és alsó védés technikáját. Ezt a technikát különböző gyakorlatokkal fejlesztjük.

Elrugaszkodási technikák:

1. Azonos lábról történő elrugaszkodás: Valószínűsíthető, hogy a labdarugó kapusok alkalmazzák még napjainkban is. Ezt a technikát a régi kézilabdás kapusoknál láthattuk, de jelenleg elvétve használják női kapusok. A hölgyek is folyamatosan térnek át az új technikára az eredményesség érdekében. Napjainkban egyre kevesebb női kapussal találkozunk, aki ezt a technikát alkalmazza. A férfiak teljesen áttértek az ellentétes lábról történő elrugaszkodásra.

2. Mozgásirányban ellentétesen történő elrugaszkodás: A kézilabda sportág gyorsaságának fejlődése hozta létre az új technika kialakulását. Jelenleg annyira felgyorsult a kézilabda játék és ezzel a lövő erő is megnőtt, hogy a kapusoknak is változtatniuk kellett sebességükön az eredményesség érdekében.


Felsővédés technikájának oktatása

Minden esetben arra kell odafigyelni, hogy a kéz és láb egységes összhangban mozogjon. Oda kell figyelni a helyes kéz és lábtartásra, ami természetesen az alapállásból indul ki. A kéz és láb egységesen előre haladó támadó jellegű mozgást végez, ami megnöveli a labdahárítás hatékonyságát. A kéz előre irányuló mozgása nagyobb felülettakarást is eredményez.
A kapus oktatását célszerű a kapuban elkezdeni, de nem fontos. Amennyiben van lehetőség kapuban dolgoznia a tanítványnak akkor a gólvonalra állítom, és egy labdát helyezek el a vonaltól 0,5 méterre előre úgy, hogy a kapufától beljebb essen. Ez azt a célt szolgálja, hogy a kapus előre haladó támadó mozgást végezzen. A gyakorlatot el lehet végezni alapvonalon illetve oldalvonalon úgy, hogy a képzeletbeli kapufát bójával helyettesítem.

Rossz kilépés felsőre:

Lóg a kapus keze
Lábfej nem fordul ki így mozgás közben a boka kifordulhat

Kétkezes felsővédés technikája:
Ezt a védés technikát abban az esetben alkalmazzuk, amikor a védő-védők olyan felületet takarnak be, hogy a támadó nem tud más sarkot lőni. Itt a kapusnak a lábmunkája teljesen megegyezik az egykezes felsővédés technikájával. A kapusnak úgy kell elrugaszkodnia, hogy a teljes testével odaérjen az adott oldalba teljes testfelülettel. Erre azért van szükség, hogy teljes testével elállja a labda útját és biztosan megbírja fogni a labdát két kézzel vagy ki tudja ütni az alapvonalon túlra.
Kétkezes felsővédés hibája:
Amennyiben a kapus nem ugrik, kellő képen be az adott oldalba akkor nem tudja hárítani a lövést. Itt nagy szerepe van a felsőtest izomzatának, mert ha nem elég erős a labda ereje elviszi a kezeket és sérülést is okozhat.



A kapus nem beugrással próbálja hárítani a lövést, hanem kilépéssel az általában midig gól, mert nincs mögötte a teljes teste. Problémát okoz még, hogy a test kifordulásával és a kéz keresztbenyúlásával nagy az esélye, hogy a felső sarkot nem éri el a kapus, illetve a lövés ereje elviszi a kezeket és gólt eredményez.



Félmagas védés kitöréssel:
Ezt a védési technikát csak távoli lövéseknél alkalmazzuk, ami ugyan olyan nagy figyelmet érdemel, mint az eddig felsoroltak. A láb munkája teljesen megegyezik a felső védés technikájával csak annyi a különbség, hogy a kart csípő magasig ejtjük, ott már befeszül a teljes kéz és a tenyér ujjakkal.

A hibák megegyeznek a felső sarok védéseinél.

Félmagas védés oktatása kéz, láb technikával:

• Félmagas védésnél először a csípő kifordul, és a könyököt leejtjük csípő magasságik úgy, hogy ezt a holtteret betakarjuk.
• Alsó lábszár felcsapódik, a kéz alkarja csípőmagasságba kinyúlik.
Ezt a védés technikát ziccernél, 7m-es lövéseknél, szélsővédéseknél használjuk, amikor olyan felületet (holt terület) kell betakarnia a kapusnak, amit csak kéz-láb gyors mozgásával, tud elérni

Folytatás következik …..

Kapusok kiválasztása és képzése. I rész.

Nagy Zoltán tanulmánya.

A kisiskoláskor és a kézilabda játék oktatása területén sok eltérő, de összességében hasonló
jelenséggel találkozhatunk. A kifejezetten bátor gyerekek, akik kiemelkedő génállományuk
miatt életrevalóbbak, vagy biológiailag fejlettebbek a társaiknál szinte a játék minden
elemében felülkerekednek. Ez nincs másképpen a kapuba állásnál sem. Ebben az életkorban
célszerű minden gyereket kipróbálni, tesztelni a kapuban. Elképzelhető az is, hogy éppen az
jelent motivációt egy gyerek számára, hogy látszatra nem kell annyit mozogni, vagy a
pillanatnyi hátrányát tudja leplezni a többiekkel szemben. Ilyen esetekben célszerű a
nevelőnek kiemelni a kapusok szerepét, hogy a későbbiekben értéke legyen a csapat számára.
A kapusok kiválasztását már 10 éves kortól el lehet kezdeni! Ebben az időszakban váltanak
szivacslabdáról a gyerekek bőrlabdára. Nagy a valószínűsége, hogy aki szivacslabdában
ügyes volt az bőrlabdánál is az marad, illetve aki vállalja a kapus posztot, felkészült arra,
hogy a labda súlya, keménysége más érzetet ad egy-egy hárítás kapcsán. Mentális problémák
fordulhatnak elő a labda sújtása illetve ütése végett.

A kiválasztást 12 éves korban ajánlott befejezni, mert ekkor el kell kezdeni a képzés első
szakaszát, de figyelembe kell venni a gyermek elhivatottságát és fanatizmusát. A gyerekek ez
idő tájt már figyelmesebbek, érettebbek a feladatok elvégzésére. A kapusképzés
megkezdésekor szükséges, hogy a játékos zökkenőmentesen el tudja végezni a monoton
munkát illetve, tudatosítsa magában, hogy miért dolgozik. Lényeges szempont a képzések
megkezdése előtt, hogy a gyerek mennyire képes testének és végtagjainak mozgatásában
önállósítani egyiket a másiktól. A másik lényeges elem, hogy a karok és lábak önálló
technikáink tanításához milyen mértékben áll rendelkezésre a minimális izomzat, amit később
egy-egy lövés esetén meg kell tartani neki.

Kapusok kiválasztásnak főbb jellemzői:
 Pszichés tulajdonságok / ne féljen a labdától, 20 percet folyamatosan koncentrálni
tudjon adott szituációban /
 Elasztikusság /ízületi lazaság, ruganyosság/
 Reflexei korához képest jók legyenek.
 Korához képest a mozdulat gyorsasága is megfelelő legyen
 Antoponetriai mérés által meghatározott testmagasság

Összegezve a kapus kiválasztásának három legjellemzőbb képességeinek csoportja:
1. Testalkati
2. Motoros
3. Pszichikai

Három fajta kapus alkattal foglalkozhat a kapusedző:
Magas kapusok 195-200 cm felett: Magasságukból adódóan hosszú végtagokkal
rendelkeznek, de itt is eltérések lehetnek a testtömegükre való tekintettel 110-130 kg körüliek.
Méreteikhez képest gyorsak. Test méreteik kihasználásával nagy felületet takarnak a kapuból.
Közeli lövéseknél előnyben vannak, mert nagy felületet takarnak el a kapuból. Pl: Sterbik
Árpád, Nenad Puljezevics
Kisebb testméretekkel rendelkező kapusok: 185-192cm: Testsúlyuk (kb: 80-90kg), rendkívül
gyorsak, óriási rutin, tapasztalat jellemzi őket. A mérkőzések alatt rendkívüli pszichés
aktivitásra képesek. Nagyon jó koncentráló és elővételező képesség, változatos és sokszor
kiszámíthatatlan védési technika a sajátosságuk. Pl: Dejan Peric, Therry Omeyer
Hosszú, nyúlánk testalkatúak 192-200cm felett : Testsúlyuk 100-110kg, hosszú végtagokkal
rendelkeznek. Előnyeik is innen származnak, szinte minden labdát elérnek. Pl: Fazekas
Nándor, Richard Stochl, Niklas Landin Jacobsen, Andreas Wolff .
Mindegyik típusra jellemző: a bátorság, a fájdalomtűrés magas szintje, reflexek sebessége,
anticipáció magas szintje, mozdulatgyorsaság kiemelkedő szintje, hajlékonyság,
elasztikusság.
Mindenféleképpen a kapusedzőnek oda kell figyelnie arra, hogy az alacsony és magas
kapusoknál teljesen el fog térni az edzésterv és ebből adódóan az edzésmunka 16 éves kortól.
12 éves korig hagyja a kapusedző a gyerekeket, hogy élvezzék a játékot, de ha gyerekben meg
van az elhívatottság, akkor 10-11 éves korban el lehet kezdeni a kapusokkal az alapok
megismertetését és ekkor heti egy kapusedzés ajánlott! Azonban alapfelállása minden esetben
jó kiindulási pont legyen az alsó és a felső lövések szelektálásánál.
Nagyon fontos a helyes kéztartás megtanítása a kapusoknál. Erre épül az alapállás és a
mozdulat sorok kivitelezése, pl: mint a lábmunka.

Kéztartás:
A felkarok vállmagasságban helyezkednek el kicsit rézsútosan előre úgy, hogy az alkar magas
tartásban derékszöget zár be a felkarral. Felkarok 5-10 fokos szögben, könyökben előre
döntve tenyerek kifelé fordítva helyezkednek el. Az ujjak nyitottak. Akkor jó a kéztartás, ha a
szem perifériájában látja kezeit a kapus.
1. 2.

Kéztartási hibák:
Alapvető kéztartási hibák előfordulnak, amik nagyban befolyásolják az eredményességet ezért
minden esetben a helyes kéztartást kell megtanítani a gyerekeknek. Idősebb korban (25 év
felett), mikor a védési stílusa kialakul úgy is abban a pozícióban fogja tartani a kezét, ami
neki kényelmes!

Az alap kéztartási hibákra hívnám fel a figyelmet, amit fotókkal illusztrálok:
1. Fej fölött helyezkednek el a tenyerek
2. Ejtett vállak
3. Karok fej mögött helyezkednek
4. Tenyerek kifele fordulnak oldalra
5. Alkarok behajlanak a fülek mellé

1. 2. 3. 4. 5.

Lábtartás:
„A lábak vállszéles terpeszben helyezkednek el úgy, hogy a lábfejek kissé kifele fordulnak.
Térdek enyhén hajlítottak és a testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlanak el.”
(Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014)

Tradicionális oktatás elve azt tanítja, hogy akkor jó az alapállás, ha egy ceruza a cipője sarka
alatt elfér. Ez a lábhelyzet azért fontos, hogy a kapus könnyebben el tudjon indulni az adott
irányba. Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy ügyeljünk a helyes lábtartásra, mert ha hibásan
áll a kapus az elindulás lassú illetve helytelen lesz a mozgása. Alapvetőbb hibák a
következők: teli talpon áll a kapus illetve nagyon előre viszi testsúlyát a talp elülső-külső
részére. Amennyiben a súlypont sarkon, tehát hátul helyezkedik védésnél a játékos a súlypont
könnyebben kibillen, és hanyatt esik, illetve fenékre ül.

A fentiek összessége adja a kapusok alapállását

„Lábak – vállszéles terpeszben, lábfejjel kissé kifelé fordul, térdben enyhén hajlítottak, és a
testsúly a talpak elülső-külső élén egyenletesen oszlik meg.

Törzs – egyenes vagy kissé döntött úgy, hogy a súlypont megközelítőleg a köldök környékén
helyezkedik el.

Fej – magasan tartott és állandóan követi a labda útját, illetve perifériás látással kíséri a
játékosok mozgását.

Karok – könyökben hajlítva úgy helyezkednek el a test síkjában, hogy a tenyerek
fejmagasságban, néha váll- és csípőmagasság között, kifordulnak a labda irányába.)

(*Alaphelyzetben a kapus biztos egyensúlyi helyzetben, stabilan áll mindkét lábán, ami
lehetővé teszi a kívánt irányba történő gyors elindulást, így a védés technikai elemeinek
kivitelezését. Testtartása állandó készenlétet és gyors cselekvési képességet sugalmaz,
figyelme pedig folyamatosan a támadás súlypontjára, a labda pillanatnyi helyzetére
összpontosul.” (Marczinka Zoltán: Kézilabdázás, Budapest,2014.)

Folyamatosan figyelembe kell venni gyerekeknél a növekedést és ezért nagyon fontos a
folyamatos hibajavítás. Gyerekeknél a növekedéssel együtt a kéztartás folyamatos
helyzetének beállítása lényeges. Amennyiben nem javítjuk, hozzá szokhat rossz test- és
kéztartáshoz valamint a felesleges terület védéséhez, ami későbbiekben hátrányt okozhat
teljesítményében.

Folytatás következik….

A nehezített labdák alkalmazása edzésgyakorlatokban.

A téma jelentősége és aktualitása több oldalról megközelíthető. Mikor lehet és mikortól szükséges olyan gyakorlatokat alkalmazni, amelyben a vállízület megterhelésével gyorsaságot vagy éppenséggel lövőerőt vagyunk képesek fejleszteni? Miért van rá szükség és miért ne használjuk a nehezített labdákat?
Amennyiben általánosságban gondolkodunk, abban az esetben ajánlott a nehezített labdák alkalmazása, amikor a felső végtag és az annak a mozgatásáért felelős izmok terhelhetősége erre lehetőséget nyújt, illetve a vállöv és a mélyizmok megfelelő stabilitással bírnak.
Kisiskolás és a gyermekkor nem alkalmas, hogy a nehezített labdák érdemi képességfejlesztő hatását kellően ki lehetne használni. Ezen életszakaszokban nem javasolt a hajító mozdulat tartós és sorozatos igénybevétele. Kivételt képezhet 11-12 éves gyerekek esetében a kicsi nehezített labdák minimális használata, de csak nagyon elenyésző terjedelemben. 13-14 éves játékos már gyakorolhat sorozatlövéseket, de itt sem ajánlott túlzott terjedelemmel dolgozni és csak az egyszerű, szimpla lövéseket alkalmazzuk szélességi vagy mélységi irányban.

A 15-16 éves életkorban már olyan szinten alakulnak ki a helyes technika végrehajtáshoz szükséges izmok, hogy innen már lehetőség nyílik a gyorserő vagy az lövőerő állóképességének fejlesztésére. A dinamika és a különböző speciális hajítások gyakori fejlesztésére az ifjúsági életkor utolsó szakasza és a junior életkor nyújthat kiváló lehetőséget. Kifejezetten hasznos lehet ha a gyakorlatokat, a hajító mozdulatok hiteles előfordulásai szerint gyakorolhatnák a feladatokban. Ezalatt azt értem, hogy olyan mozgásszerkezetben, az élettel megegyező mozdulatokat használjunk a gyakorlásban, ami előfordul a hétköznapi kézilabdás technikában vagy taktikai elemekben.

A junior és a felnőtt életszakaszok összetett és bonyolultabb gyakorlatokra ad lehetőséget. A csatolt klipek a nehezített labdák használatának sokoldalúságát igyekszik visszaadni. Mint,
– Bemelegítés, előkészítő játékok.
– Rávezető hajító mozdulatok a technika vagy a gyorsaság fejlesztése érdekében.
– Összetett gyakorlatok a kézilabdás alapmozgásokra építve, legyen az támadás vagy védekezés.
– Komplex képességfejlesztés variánsok.
– Adott taktikai elemek alkalmazásával történő gyakorlatok.

A hibajavítás lényeges.


Szinte lehetetlen hiba nélkül dolgozni. Nincs olyan tanítványunk, legyen kisiskolás, ifjú, vagy akár idősebb életkorban lévő, aki ne követne el hibát. Nem zárnám ki annak az esélyét sem, hogy a szakemberek, tehát mi mindannyian hibátlanul tennénk a dolgunkat. A cél ne ez legyen, mert ez nem fog sikerülni. A lényeg a felismerésben, a felkészültségben és a kellő önkritikában van. Hiába vagy naprakészen felkészült, nem igazán tudod előre kitalálni, hogy ki, mikor és milyen hibát fog elkövetni. Lehet, hogy olykor a magyarázat nem lényegre törő, de az is előfordulhat, hogy különböző képzettségi szintek miatt nem találod meg a megfelelő megérési időt egyes oktatási folyamatban, mert türelmetlen vagy. Olyan is előfordulhat, hogy egyes mozgásokat testtudat, vagy értelmi felfogó készség hiányában nem tudsz megtanítani. Nem érzik a tanítványaid térben a mozgások megfelelő ritmusát, irányát, vagy éppen az optimális távolságot egy adott feladat alatt. Lényeges a hibajavítás, de ehhez először is fel kell tudni ismerni őket. A második, hogy képes legyek a korosztálynak megfelelően értésére adni a hiba okát. Minél kisebb egy gyerek, annál inkább kell törekednünk a lényeges dolgok kijavítására. Ne akarjunk minden „kis” hibát azonnal javítani. Na de mi a kicsi és mi a nagy hiba? Mikor kell mindenkit leállítani az edzésgyakorlat alatt és mikor kell csak az egyénhez odamenni, személyre szabva információt átadni? Vedd észre, hogy a feladat nehézségi foka meghaladja a játékosaid jelenlegi tudásszintjét! Változtass rajta azonnal! Nézzünk pár alapesetet arra vonatkozólag, hogy mikor van szükség a hibajavításra?
A hibák forrása kialakulásuk körülményei.

A különböző életkorban és képzettségi fokon megjelenő hibák lehetnek,

1. Kezdők esetében, típushibák

I. Koordinációs fogyatékosság
II. Kondicionális elégtelenség
III. Megértési képesség alacsony szintje

A fenti szint – szivacskézilabda, alsó tagozatos bőr kézilabda – alapjainak elsajátításánál megjelenő hibákkal foglalkozik.

2. A haladók esetében közepesen képzettek oktatásánál fellelhető problémák lehetnek,

A. Koordinációs hibaforrások
B. Kondicionális elégtelenség
C. Mentális feldolgozás akadályai
D. Deviáns magatartási zavarok

Ennél a korosztálynál a pubertás korra jellemző (felső tagozat) akadályozó tényezőkkel kell első sorban számolni.

3. A versenyszerűen magas szinten foglalkoztatott játékosoknál jelentkező hibák lehetnek,

A. A posztokra jellemző hiányosságok
B. A csapatrészekre vonatkoztatható hibák
C. A csapatstratégai, csapattaktikai ellentmondások

A jellegzetes hibák ezeknél a játékosoknál nem körvonalazhatók csupán motorikus, vagy mentális eredőkre. Csaknem minden esetben összetett problémáról van szó. Ezek igen időigényes folyamatok, míg kijavításra kerülnek.

Életkori szakmai mutatók és a nevelés területén kitűzött célok


A technikai, taktikai tudásszint emelése

Korosztályok tudásszintje, megalapozottan azt a célt tűzte ki, hogy a képességfejlesztéssel szinkronban az életkorok szerinti szenzitivitás figyelembevételével az élsportolói életmód elsajátítása legyen a végsőcél. Mindazonáltal lényeges szempontrendszer, hogy mindent a maga idejében, a maga megalapozott életkorra jellemző terhelési és edzettségi állapot mutatók alapján állítsunk a képzésrendszerünkbe. Természetesen a didaktikai alapelvek, vagyis az egymásra épülés szabálya szerint kapcsolódjanak egymáshoz.

Serdülő
14 évesen életkortól csak azok a technikák tudnak tovább fejlődni, aminek lehetősége van megfelelő izomzat és képességfejlesztés mellett abban a tartományban kifejteni gyorsaságát és erejét, amiben a mérkőzések, edzések dinamikája megkövetel.

Ifjúsági
16 évesen a már sajátos és egyedi technikák további csiszolása a megfelelő ellenállás és erőfaktorok emelésével történhet meg. Kellő mesterséges, de az életszerű alkalmazások gyakori felszínre hozása mentén. Ismétlődjék és erősödjön a sok versenyszituáció, amibe behelyezzük válogatott tehetségeinket.

Junior
18 évesen a majdnem kész állapot kialakítása lehet a cél. Ez azt jelenti, hogy maga a versenyeztetési inger sem lehet más, mint a felnőtt bajnokságban történő szerepeltetés és megmérettetés. Tehát ebben az életkorban azok a fiatalok, akik nem tudnak, vagy nem képesek helytállni a felnőttek versenyrendszerében nem megfelelő technikai képzettségi szinttel rendelkeznek.

Felnőtt
19 év felett az egyén olyan mérvű kiteljesedése szükséges, hogy az általános képzési alapelvek egyedi formában, sajátosan az egyénre jellemző karakterben nyilvánuljon meg. Értjük ezalatt, hogy amíg csak kezdeményezések és törekvések voltak a hajítás, cselezés, vagy lendületszerzés egyedi megvalósításának képzése területén, addig ezen életkortól meg is kell jelenni az önálló, egyénre jellemző mozgásoknak. Tehát itt nem az általános, hanem az egyén képzésének, adottságra és képességre épülő tematika szerint.


A fizikai állapot fejlesztése

Nem lehetséges elválasztani a fizikai felkészültséget az előzőkben tárgyalt technikai tudástól. Szorosan összefügg mindkét terület. Azonban nem mindegy, hogy mit, mikor és hogyan képezzünk.

Serdülő életkor
Prioritás a hosszú távú állóképesség, az aero állóképesség kiemelten történő képzése. Az alaptechnikák, illetve az alapmozgások helyes és gazdaságilag megfelelő hatékonysággal való végrehajtása. Atletikus mozgások kiváló használat.

Ifjúsági életkor
A cselező készség és elrugaszkodás, hajítás és a ritmus és tempó váltások, főleg a gyorsaság és a gyorserő dinamikus végrehajtása érdekében valósuljon meg a képzés. Taktikai gondolkodás a már jól és tudatosan formálható, változtatható technikák ismertében váljanak automatizmussá a mérkőzés helyzetekben.

Junior életkor
Ebben az életkorban tökéletesen kell tudatosulnia minden technikának a taktika érvényre juttatása kapcsán. A tudatos alkalmazása a begyakorolt és megtanult folyamatoknak, mozdulatoknak. Az anaerob állóképesség fokozása, intervall, fartlek edzés módszerekkel, legyen ez összetett speciális mozgás, vagy csak kifejezetten egy képesség fejlesztése alatt.
Felnőtt játékosaink életkor szerint képesek izomtömeget és a hozzá rendelhető erőt képezni, klub és egyéni edzések alkalmával. Azonban, ha a korábbi életszakaszokban nem sikerült hatékonyan kihasználni a kellő ingerenciát, nem lehetséges a további építkezés.

A mentális tulajdonságok fejlesztése

Sportágunk utánpótlás-nevelésében több fontosnak nevezhető váltásnak kell bekövetkeznie a képzés folyamatában, ami elvezeti a játékost más-más szintű sportolói gondolkodásmódhoz. Ahhoz, hogy sikeres, vagy „harcedzett” sportoló váljék valakiből szorgalmasnak és csak azután kell tehetségesnek lenni. A szorgalom nem mindenkiből jön elvárhatóan. Ezt olykor, főleg a nagy átlagnál, neveléssel vagyunk képesek elérni. Eleinte előírások, vagy írott és íratlan szabályok tudatosításával, majd viselkedési és hozzáállási normák tanításával lehet neveléssé változtatni. Minden sportoló palánta olyanná válik, amit edzője elhelyezett tanítványai értékrendjének kialakítása idején. Ez az állapot folyamatosan alakulhat, fejlődhet az évek során. Függ a személytől, és közegtől egyaránt. Az elhívatottság az alázat és a mások iránti tisztelet nagyon fiatalon elsajátítható viselkedési forma. A fegyelem, a fájdalom küszöbinger növelése, a verség és győzelem adta eltérő emocionális töltésének kezelése és ennek nevelő szándékú beépítése. Az újrakezdési szándék a „nem adom fel soha” periódusokban, szintén meghatározó mentális erőt, vagy gyengeséget mutathat. Amikor 14 éves életkorhoz ér a nevelés folyamata, az előbb felsorolt paraméterek minősége, jelenléte határozza majd meg, hogy sportoló lesz a tanítványból vagy nem. A következő fázis is elérkezik, pontosabban, ha sportoló lehet, vajon válhat e jó kézilabdás belőle?
A mentalitás már az edzésmunka és a mérkőzések előtti időszakban irányítani tudják a koncentrációt. Nem lehet közvetlenül a verseny előtt ráhangolódni a feladatokra. Az attól válik hatékonnyá, ha előtte, fokozatosan erősítjük, tudatosítjuk a játékosban, hogy benne minden meg van, ami csak szükséges a siker elérésére.

Motiváció, akarati tényezők

Szeretni valamit, kedvét lelni valamiben. Ezek jelentik az érdeklődés megerősítését és a további vonzódás és kötődés szorosabb kapcsolatát. Az alábbi feladatainkat kell megvalósítani a kellő motiváció és az akarati tényezők megfelelő kialakítása szempontjából

a. Okosan és játékosan lekötni a sportág számára
b. Rendszeressé tenni számára ennek a jóleső érzésnek az állandósítását
c. Minél több kívülről érkező inger elé helyezni és így a sokoldalú koordináció kialakulását elősegíteni
d. Lépésről – lépésre megismertetni az alap és az erre épülő speciális mozgásokat
e. Eleinte saját maga korlátai átugrására terelni, majd társaival történő versenyhelyzetekben való helytállás felé irányítani
f. Megtanítani, küzdeni magáért, társáért és a csapata közösségéért
g. Megismertetni saját adottságainak további fejlesztésének lehetőségeivel
h. Képességeinek fejlesztésével egyre több, nehezebb feladatok megoldására kényszeríteni
i. Gondolkodásának, szemléletének folyamatos nevelése az sportolói életmód felé
j. A fájdalom a fáradtság és a vereség negatív élményének mielőbbi feldolgozásának megtanítása
k. Tudatosítani a naprakészség és a folyamatos tanulás igényét magával szemben
l. Kialakítani azt a belső igényt, hogy saját maga teste és gondolkodása ura legyen

Amennyiben ezek a lépcsőfokok megvalósulnak, vagy megvalósulni látszanak a képzés folyamán, jó esélyünk van arra, hogy kellően motivált és megfelelő akarati tényezővel rendelkezzen a sportoló. Célunk klub és korosztályos válogatott szinten a fenti lépések tudatos beépítése. Így a felnőtt élsportolói hozzáállás a lehető legjobb módon alakítja versenyzőink hatékony fejlődését.

Nevelés – fejlesztés területén

– Lényeges ismérv az utánpótlás-nevelés területén a megfelelő viselkedési és hozzáállási normák kialakítása az oktatás során.
– Sok esetben elmarad a nevelés a tanítással szemben. Hiba történik, ha a játékosokkal nem ismertetik meg edzőik az alapvető neveléssel összefüggő sportemberi életmóddal járó mintát.
– Természetesen ehhez szükséges aki, vagy akik szolgáltatják a mintákat. Legyen ez edző, idősebb játékos vagy szülő.
– Igen, fordítani kell elegendő időd a képzés alatt, hogy a fiatal játékosok tudják, habár csapatban játszanak, de mégis teljesítményük egységben a csapat sikere, vagy kudarca alapján lesz értékelve.

– Tudatosítani kell a képzés során, hogy vannak alapvető viselkedési elvárások a tanítványokkal szemben. Szükségszerű éppen ezért megérteni, elfogadni, szelektálni, vagy elengedni bizonyos dolgokat. Hiszen minden pillanatban érhetik őket negatív, vagy pozitív hatások, amikre kell, vagy éppenséggel nem kell visszahatni. Ebben a kérdéskörben a nevelés és a gyakorlati tapasztalat, ami irányadó lehet.

– A játékhoz az edzéshez való hozzáállás, vagy általában a munka és a fejlődés közötti hatékony összhang kialakítása nem jön magától, csak ha az edző külön foglalkozik vele. A magatartás a megfelelő magaviselet és a társakhoz való viszonyulás, alkalmazkodás kérdése és minősége is az edző, vagy nevelő feladata, hogy megismertesse velük a képzés folyamán.
Felnőtt játékosoknak napi szinten kell alkalmazni az előbbiekben érintett témák bármelyikét is. Hiszen bármennyire is egyéniség valaki, a közösségen belüli ténykedése csak abban az esetben vezet eredményre, ha mindez nem megy a csapatjáték rovására. Ez a folyamat inkább neveléssel van összefüggésben, mint a tanítással.

Adatrögzítés, lépésről-lépésre a digitális felületen.

Mindenki számára elérhetővé és ilyenformában érthetővé szeretném tenni azt a prezentációs anyagot, ami lépésről-lépésre bemutatja a sportszervezetek e-ügyintézői és az edzői felületen történő adatrögzítéseket az utánpótlás nevelés új koncepció kapcsán kialakított digitális felület kezelése érdekében. Nagyon jó felkészülést kívánok Mindenkinek!

adatrögzítés UTÁNPÓTLÁS KONCEPCIÓ V1